Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-26 / 21. szám

1994. január 26., szerda HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Sí iBEKES MEGYEI HÍRLAP Kecskemét és Orosháza után újabb gyilkosság térségünkben - Szegeden Lemészárolták a cukrászt és családját Az áldozatokra hétfőn bukkantak Ki nem fogyasztott a városban vagy Szeged környékén Z. Nagy-féle süteményt? A rend­őrségi sajtóközleményből ki­olvasható tragédia sejteti: a gyilkosok vagy túl sokat hab­zsoltak a különlegességekből vagy egyáltalán nem tudták, hogy kinek az életére törnek. A rendőrség nem tud túl sokat, mi is csak a külső körülmé­nyek felvázolására hagyatkoz­hatunk. A tény önmagáért be­szél: a bűnözők amerikai mód­szerekkel léptek színre, ma­gyar viszonyok között. A Bárka utca felső részét két szalaggal—mint a gáz- vagy a vízművek... — lezárta a rend­őrség. Kommandósok állják el az utat. Mindenkit igazoltat­nak. Az újságírókat is. A sze­mélyi adatok ellenében vi­szont egyetlen információval sem szolgálnak... Majd a főka­pitányságon! — mondják. Hétfőn reggel 9 és 10-óra kö­zött szállították el a holtteste­ket. A sárga, a felsővárosra jellemző épülethez nem tapad más építmény. Nem is csoda, hogy a géppisztolylövéseket nem hallotta senki... Idős férfit állít meg a fiatal igazoltató tiszt, s miután fölvet­te adatait, Sz. Gy., Háló utcai lakos ugyanazt mondja el ne­kem is, mint a rendőrtisztnek: — Semmit sem hallottunk, semmit sem észleltünk. Jó szomszédok voltak Z. Nagyék. A Csongrád Megyei Rend­őr-főkapitányságon dr. Salgó László ezredes, megyei főka­pitány a lépcsőn lejövet közli: — Egyelőre nincs mondaniva­lóm. Dolgozunk. Dr. Németh Károly száza­dos, sajtószóvivő valamivel bőbeszédűbb: — Az Országos Rendőr-főkapitányság a nyo­mozáshoz minden szakmai jellegű segítséget megad. Ma­gáért a nyomozásért a Csong­rád Megyei Rendőr-főkapi­tányság a felelős. Hangsúlyo­zom: mindent elkövetünk a tettesek kézrekerítésére. A Z. Nagy-féle cukrászda zárva. Amint a szomszédos kapubejárat alá tévedek, új­fent igazoltatnak mindenkit. Az épület egyik lakója, J. S. nyugdíjas elmondja vélemé­nyét a szomszédos Z. Nagy családról: — Minden reggel 5 órakor már fény volt az üzletben, mindahányan dolgoztak, a gyerekek nyáridőben itt ját­szottak, szaladgáltak, s lassan- lassan befogták őket is. Meg vagyok döbbenve a hír halla­tán. Bár csak köszönő viszony­ban voltunk, elismertem mun­kájukat. Édesapja halála után, úgy négy-öt éve nyitotta meg Z. Nagy Bálint itt az üzletét. A forgalmát irigyelhették? A másik szomszédban fod­rászműhely üzemel. — A lehető legjobb vi­szonyban voltunk. Az iparos­szolidaritás jegyében — mondja az egyik borbély. A férfi nem akarja megne­vezni magát. A rendőrséget sem fogja hívni — figyelmez­tet. Szövege szerint: — Vasár­nap éjjel egy óra után a Híd utcai Laguna bár előtt vesze- kedőkre lettem figyelmes. Négy fekete sísapkás, fekete dzsekis, farmemadrágos, a magyart törve beszélő fiatal győzködte egy piros Wartbur­got vezető hasonló korú kollé­gájukat, az azonban nem állt kötélnek. Kijelentette: valetek oda nem megyek. A rádióban hallottam a Z. Nagy-esetet. Akkor — éjszaka — kevés hí­ján telefonáltam a rendőrség­nek, de a társaság gyorsan el­tűnt. Gyanús számomra ez az eset. A hölgy kárpátaljai szárma­zású, ma már magyar állam­polgár. Nevét nem közölte, mondanivalója azonban köz­A repülő csészealjak titka Vendégek a világűrből 15. Drvar, ez a rokonszenves, nyu­gat-boszniai kis városka, amely különösen a második világháborúban vált ismerteb­bé, az utóbbi időben újra az érdeklődés középpontjába került. A közelmúltban ugyan­is azonosítatlan eredetű repülő objektumok jelentek meg lég­terében, nem kis nyugtalansá­got keltve az egyébként békés lakosság körében. A késő éjje­li órákban — állítják a szemta­núk — a városka felett előbb váltakozó intenzitású és színű titokzatos fény jelenik meg, majd a sötétből előbukkan az erős ibolyakék színt árasztó repülő objektum. Néhány pil­lanatig mozdulatlanul lebeg a levegőben, majd ugyanolyan titokzatos módon, mint ahogy megjelent, villámgyorsan el­tűnik a sötét égbolton. A különös jelenségekről ed­dig a leghitelesebb adatokat a városka intézményeinek por­tásai és éjjeliőrei szolgáltat­ták. Ilija Raseta, a helyi aszfalt­bázis portása a múlt év október 12-én az őrházban üldögélt. Vallomása szerint hajnali fél négy lehetett, amikor békés szendergését hirtelen hangos robaj szakította félbe. Álmo­san botorkálva jutott el a bejá­rati ajtóig, majd földbe gyöke­rezett lábbal torpant meg a kü­szöbön: körülbelül száz méter­nyi távolságra a házikótól egy hatalmasnak tűnő, ibolyakék színű fénylabdát pillantott meg. — Már vagy tíz napja egy­más után minden éjjel ugyan­abban az időben váratlanul egy, az egész környéket elá­rasztó fény jelenik meg. Ez a titokzatos, vakító fény az el­múlt éjszaka közvetlenül az aszfaltbázis mellett tűnt fel. Az első pillanatban arra gon­doltam, hogy valahol tűz ütött ki a bázis területén. Kirohan­tam, de már csak a hosszú fénycsóvát maga után húzó azonosítatlan repülő objektum távolodását állapíthattam meg. Az objektum leereszke­dését nem vettem észre, de hogy a földön landolt, azt a közelben lévő, nagyfeszültsé­gű villamosvezeték mellett ta­lálható elég világosan kivehe­tő nyomok bizonyítják -— állí­totta közvetlenül az esemény lejátszódása után fiija Raseta. És valóban, azon a helyen, amelyet az előbbi észlelő meg­jelölt, négy, egymástól egy­forma távolságra elhelyezke­dő, körülbelül két méter átmé­rőjű kör található; a körök által bezárt terület felülete megha­ladja a harminc négyzetmé­tert. Ezen a területen, illetve a nyomok alatt a fű teljesen kié­gett, a megfeketedett gyökér­zet pedig az óramutató járásá­val ellentétes irányban hajlott el. Az aszfaltbázis területén ta­lálható nyomok azonban nem egyedülállóak a környéken, mert hasonlóak találhatók még néhány helyen, körül­belül tizenöt kilométeres kör­zetben. — Október 17. és 18. közöt­ti éjjelen a harmadik műszak­ban ügyeleteskedtem—mesé­li Koviljko Mehterovic, az UNIS-gyár egyik portása. Hárman voltunk a portásfülké­ben, és beszélgettünk, hogy minél gyorsabban múljon az idő. Egyszerre, az ablakon ki­tekintve, úgy ötven méternyi távolságra a portásfülkétől, közvetlenül a nagyfeszültségű hálózat betonoszlopa mellett egy, a szivárvány minden szí­nében játszó, hatalmas tárgyat pillantottunk meg, amely lab­da alakú és az oszloppal azo­nos magasságú objektum volt. Az első pillanatban zavarunk­ban és meglepetésünkbeh azt sem tudtuk, miként reagál­junk. Ahogy magunkhoz tértünk, egyik kollégám hirte­len fegyvert rántott, hogy rálő­jön a furcsa jelenségre, de mi, többiek ebben idejében mega­kadályoztuk. Néhány pillanat múlva, vagyis inkább nekünk néhány pillanatnak tűnő idő elmúltával az eddig gömb ala­kú fény fokozatosan vízszintes vonallá változott, és hirtelen felgyorsuló sebességgel eltűnt a sötét horizonton. Mi minden­esetre azonnal értesítettük a érdekű lehet: — Kis tételben adtam el Ukrajnából származó pörkölt kávét a Z. Nagy csa­ládnak. Úgy észleltem, hogy nagyobb tételben is vásároltak ukránoktól vagy onnan szár­mazóktól. Egy másik informátorunk ezt mondja: — Észrevettem, hogy a szerb hadsereg fiatal katonái, civilként egy-egy busszal, olyan 50 márkás apa­názzsal Szegedre járnak vásá­rolni. Ki a megmondhatója, hogy közben mire kaphatók? Az újságírók jóindulatához nem férhet kétség. A szerzett információk alapján egy adott időpontban bátorkodhatnak bi­zonyos rangsor felállítására. Ezt tette az 1993 áprilisi (4. évfo­lyam 4.) számában a magyaror­szági Cash-Flow című gazdasá­gi magazin. A Csongrád megyei összeállításból megtudhattuk, hogy ilyen szubjektív rangsor alapján kik a legjobb ügyvédek, a legnagyobb adózók, a legjobb menedzserek, a legnagyobb nettó árbevételű vállalkozások, még azt is megtudhattuk, ki a legjobb parti Szegeden... A leg­jobb iparosok az újságírók sze­rint abc sorrendben (idézzük): Czinner István bőrdíszműves, Kroll Károly órás, Pósa György műszerész, Rubinfalvi Mihály lakatos, Z. Nagy Bálint cukrász. Az idézetet bezárván elmereng­hetünk e lista felett. Van közte egy kakukktojás, minden jel szerint a február 2-ai (vagy ké­sőbbi) tárgyalás után a nevet közzétesszük. A tragikus, hogy Z. Nagy Bálint neve mellé feke­te pont kerül — amíg a rendőr­ség ki nem deríti a cukrász és családja gyilkosait p. S. város belügyi titkárságát. Mindez éjfél után olyan három óra tájban történhetett — mondta Koviljko Mehterovic, az UNIS-gyár portása. A városi belügyi titkársá­gon a helyszínelés alkalmával készített jegyzőkönyvben fel­vett adatokon kívül nem tud­tak bővebb felvilágosítással szolgálni. — Október 17. és 18. között én voltam az éjszakai ügyele­tes — meséli Brane Pecanac, a rendőrállomás parancsnoka. A járőrrel a városban lévő gyá­rak és intézmények biztonsági szolgálatait ellenőriztük. Az UNIS-gyár portásfülkéjében négy személyt találtunk. Mindegyikük ébren volt, csön­desen beszélgettek, és egyikükön sem voltak észre­vehetők az esetleges italozás vagy részegség jelei. Egy rö­vid ideig mi is elbeszélgettünk velük, majd folytattuk ellenőr­ző kőrútunkat. Én az ellenőr­zés befejeztével hazamentem. Másnap reggel, amikor munkahelyemen megjelen­tem, az ügyeletes értesített az UNIS-ban történt események­ről, illetve arról, hogy az el­múlt éjszaka folyamán a gyár területén titokzatos repülő ob­jektumok látogatását észlel­ték. Az elvégzett helyszínelés eredményei alapján nem tud­tuk teljes bizonyossággal megállapítani a tényállást. Mint ahogy később kitudó­dott, öt nap alatt akkor ez már a negyedik ufólátogatás volt Drvaron. És ami a legérdeke­sebb, mindenhol ugyanazok a nyomok maradtak, amelyeket még az azokban a napokban hullott kiadós eső sem tudott eltüntetni. (Folytatjuk) Mi lesz veled Anikó? „Púja korom óta ideges vagyok...” — Még soha nem találkoztam olyen esettel, hogy egy főor­vosnak szívügye legyen egy elesett fiatal nő sorsa! — kez­dem a beszélgetést dr. Szilágyi Szabolcs szülész-nőgyógyász szakfőorvossal, a szarvasi sszülőotthonban. Mielőtt vá­laszolna a megállapításomra, mélyeket szív cigarettájából. Látszik az arcán egyfajta düh. Talán a tehetetlenségé? — Hogy a csodába ne len­nék mérges? Felszednek az utcán egy fiatal nőt, aki az éhségtől összeesik. Felvettem az osztályra, mert hasi gör­csökről panaszkodott. Miután megetettük, két napig csak aludt. Tíz napja fekszik ná­lunk, meggyógyult, és nincs hova mennie. Kidobta az any­ja, nincs munkája, lakása, ru­hája, pénze. Mondja, miért nincs valami megoldás? Kel­lene egy jól működő rendszer­nek lennie, amelyik hasonló helyzetekben beindul, nem? Á főorvos dühös-mérges kérdése a levegőben marad, hiszen nem tudom a választ... S akiről szó van, Borusné Kunszár Anikó, 22 éves, el­vált asszony. A magas, vé­kony, fiatal nő vörös haja ar­cának pikáns jelleget ad. Az idegességtől reszket a keze, ahogyan megigazítja magán a csíkos kórházi köpenyt. Nem nehéz szóra bírni, sőt! Lát­szik, jólesik valakinek kiönte­nie a szívét. Mondataiból ki­derül, hogy a Szabolcs megyei Kislétáról „tántorgott” el Szarvasig, mert elzavarta a szülője és a testvére. (Akarat­tal nem írtam, hogy édesany­ja, mert aki kizavarja a nagy­világba a 22 éves gyerekét, az nem lehet édesanya.) — Azt hiszem, azért nem akarták, hogy otthon marad­jak, mert nem dolgoztam. Hiá­ba szerettem volna, mit csinál­jak, ha sehova-nem vettek fel! — Ez volt az ok, hogy ott­honról ruhástól kidobják? — Négyen vagyunk testvé­rek, és az anyám csak azt tartja gyerekének, aki pénzt ad neki. Nekem nem volt miből. Anikó megáll egy percre az elbeszéléssel, zsebéből Symp- honiát vesz elő és rágyújt. — A főorvos úrtól kaptam rá pénzt, mert púja korom óta ideges vagyok, s ez a cigaretta megnyugtat... (Szabolcsban a gyereket hívják pújának — A szerk.) — Mi lesz Magával, ha in­nen el kell mennie? Lehajtja a fejét, sírva fakad. Talán már a cigaretta sem esik jól, elnyomja, pedig még félig sem szívta el. — Én már arra is gondoltam — csuklik el a hangja —, hogy a vonat alá fekszem... Csitítgatom, az ötlete vég­képp nem old meg semmit... * Pár óra múlva telefonon kere­sett a főorvos. Arról tájékozta­tott, hogy a szarvasi önkor­mányzat ezer forintot adott Anikónak, hogy hazautazhas­son. Kislétán pedig a szociális gondozó veszi a szárnyai alá. Ez persze csekély vigasz —, talán az adhat erőt a fiatal te­remtésnek a további küzde­lemhez, hogy véletlenül talál­kozott némi emberséggel is... B.V. író- és Irodaszer Kereskedelmi Kft. UZLETHAZ Békéscsaba, Gyóni Géza u. 14—16. (A Fiat-autószalonnal szemben.) Nyitva tartás: hétköznap 8—15 óráig. Telefon: (66) 448-194. £ S K 5 £ 2 £ (ü 'O ,tc I s I * 3 k 5 Viszonteladók, kiskereskedők, közületek, nyomdák! AZ ALÁBBI TERMÉKEKET AJÁNLJUK FIGYELMÜKBE: raklapvásárlás esetén a Sirály fénymásolópapír-áruk árai: A/4-es, 80 g-os Sirály 216 Ft/csomag (1 raklap 240 csomag) 244 Ft/csomag (1 raklap 180 csomag) 433 Ft/csomag (1 raklap 120 csomag) 487 Ft/csomag (1 raklap 90 csomag) 169 Ft/csomag (1 raklap 260 csomag) 336 Ft/csomag (1 raklap 120 csomag) A/4-es, 90 g-os Sirály A/3-as, 80 g-os Sirály A/3-as, 90 g-os Sirály A/4-es bankposta A/3-as bankposta A/4-es, 80 g-os otszet géppapír A/3-as ofszet géppapír 183 Ft/csomag (1 raklap 208 csomag) 361 Ft/csomag (1 raklap 96 csomag) Raklapvásárlás esetén borítékáraink: C6 normál boríték C6 öntapadós boríték C5 normál boríték C5 öntapadós boríték C4tasak 0,47 Ft/db (1 raklap 100 000 db) 0,77 Ft/db (1 raklap 100 000 db) 1,19 Ft/db (1 raklap 40 000 db) 1,49 Ft/db (1 raklap 40 000 db) 2,12 Ft/db (1 raklap 20 000 db) ARAINK AZ AFAT NEM TARTALMAZZÁK! Előrendelését már most leadhatja, akár telefonon is! INGYEN, GYÁRTÓL HÁZIG, TERMELŐI ÁRON A LÉNIÁTÓL! JCedooM áminkkal, udemriat kűjudtfáláital »árjuk ludart oásáflóinkat! ILYEN MÉG NEM VOLT! z 1 2 h & * *< r­m, 2 i i 35 a & 3 i * 3 3 & PAPÍR — ÍRÓSZER — NYOMTATVÁNY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents