Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-25 / 20. szám
SPORT 1994. január 25., kedd A „sztárbíró” és a megtiszteltetés Az 1978-as argentínai vb-döntőben Palotai Ká- yR rofy remekül kezelte a sípot. A magyar futball- 'o bírói kart 1992-ben az a megtiszteltetés érte, hogy Márton Sándor ott lehetett a barcelonai nyári olimpián. Marton akkor is, most is a partjelzői keretben szerepelt, szerepel. Merthogy itt a jövő' évi bő játékvezetői keret! A jelöltek már az Egyesült Államokra gondolhatnak. Alig lehet azzal vitázni, hogy a mai honi játékvezetői karban a mesterségbeli tudásból Puhl Sándor vizsgázik rendre jelesen. Ezt tükrözi vissza a hír: az Egyesült Államokban sorra kerülő 24-es döntőben PuhI Sándor a vezetőbírók, Márton Sándor pedig a partjelzők jelöltjei között szerepel. 1994 márciusában elméleti és Fizikai tesztelés eredményeként tovább „rostáznak'’ illetékesek. Akkor derül ki, ott lesz-e a bírók között a PuhI, Márton duó. A megtisztelő jelölés hallatán PuhI Sándorral (38) az MTI munkatársa készített hosszabb lélegzetű interjút — PuhI úr! Véleménye szerint az Ön szemszögéből előnyös vagy hátrányos, hogy a magyar válogatott nem lesz ott a World Cup csatáin? — Előnyös is, meg hátrányos is. Lévén, nem vagyok „érdekelt” bíró, talán könnyebben kapok feladatot. Hátrányos, mert azért vérzik a szívem,.hogy a mieink ezúttal sem kerültek ki a nagy fesztiválra. Mindent megtesz, hogy helye legyen — Vélhetően márciusig kettőzött erővel képezi magát, úgy kondicionális értelemben mint elméletileg is! — A feladat „feldob”. Mindent megteszek, hogy helyem legyen a végleges keretben. Amúgy különösebb készülődésre nem hiszem hogy okom lenne, mert elvégzem én idehaza mindig azt, amit — úgy érzem — a kifogástalan bíráskodás érdekében el kell végeznem. Kialakult egy módszerem. Lehet, az másnak nem jó, de én bízom benne.-—Hová helyezné önmagát a világ játékvezetői ranglistáján? — Nézze, ilyesmivel nem foglalkozom. Az megnyugtat, hogy a Nemzetközi (FIFA) és Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) illetékes bizottsága jó véleménnyel van rólam. Gondolom, ennek is köszönhetem a jelölésemet. Idehaza annak idején Jaczina Róbert, majd Palotai Károly segített sokat, manapság pedig a FIFA Játékvezetői Bizottsága skót vezetője, David Will lát el hasznos tanácsokkal. —Ön igencsakfiatal ember. Meddig még a síppal a szájban? — Ha nem kérdezi, eszembe sem jutott volna ilyesmi... Amíg egészségileg bírom, csinálom. Lényeges, meddig fogad be a „közeg”. Utóbbi alatt az egész futball sportot értem. Mindazokkal, akik a labdarúgásban érdekeltek. — Egy bíró lajstromozhat bőviben nem ablakba való, de megtisztelőjelzőket is. Említene ilyet is, meg olyat is? —Mivel az én mesterségem amolyan „mínuszmérő”, az elmarasztaló kritikák természetesek. Más kérdés, magamban mit érzek? Minden találkozó után — ha lehet, videóról — elemzem a saját teljesítményemet. Ez kimaradhatatlan! Ha reggel háromra érek haza valahonnan, akkor is bekapcsolom a videót. A bírói pozitívumokat ritkán emelik ki. Gyakorta kérnek tőlem mérkőzés után autogramot. Sokan azt hiszik, én is játékos vagyok. Erről mindig felvilágosítom a drukkereket. .Persze, tudjuk, maga volt a bíró” — nyugtatnak meg. S akkor oda- firkantom a nevemet. —Téves döntés, amit utólag nagyon megváltoztatna, ha lehetséges volna? — Kiemelkedő hibára, ami zavarná álmaimat, nem emlékszem. Büszke vagyok az Artemio Franchi Kupáért lefolyt argentin—dán találkozóra, a Dortmund—Juventus UEFA Kupa-döntőre, az angol— francia Eb-mérkőzésre, a norvég—angol vb-selejtezőre. Vezettem a Real Madridnak, az Olympique Marseille-nek, a Glasgow Rangersnek, a Paris SG-nek... Egyszóval: a Sors kegyesen bánt velem eddig. —A legnagyobb egyéniség, akinek dirigált? — Ha hirtelenjében várja a választ, akkor az Maradona és B. Laudrup. De Sztoicskov is klasszis. A pályán kerüli a diskurzust — Németül beszél, angolul tanul. Beszélget-e „harc” közben a futballistákkal? — Soha. Sajnos a mai futballban elszabadultak az indulatok. Hogy az élet más területeit ne is említsem. Fájlalom mindkettőt. — Ha vb-döntős bíró lesz, milyen mérkőzést vezetne szívesen? — Bármilyet. Rang, ha valaki fináléban felkérést kap. — Hamisítatlan „sztárbíró". Akadnak emberek, akik felülnek a magas lóra; nem tudják elviselni a kivételezett- ségi helyzetükből fakadó ,,részegítő légüres teret”. — Káros magatartás. Jómagam rendszeres, önmagámra kényszerített önkontrollal tartom fenn az ideális állapotot. Beképzeltség — az egyik legnagyobb buktató, jellemhiba. Meghallgatok mindenkit szívesen, de csakis én teszem helyre a dolgaimat. Csak így lehet józanul objektív játékvezető valaki. Vagy legalábbis én így gondolom. A FIFA zürichi döntéséből kiviláglik: az Egyesült Államokban nem szerepel a német Karl-Josef Assenmacher, aki a Hollandia—Anglia vb-selej- tezőn Rotterdamban durva hibát követett el. (Emlékezetes — utolsó emberként — egy hazai védő a 16-os vonalán árnyalatnyival belül szabálytalankodott. A piros lap és a 11-es elmaradt. Nagy a valószínűsége annak, hogy Anglia nemzeti együttese e melléfogás miatt nem lehet résztvevője az amerikai vb-döntőnek. — a szerk.) A bő keret és a partjezőjelöltek A bő játékvezetői és partjelzőkeret. Játékvezetők: Fabio Baldas (olasz), Manuel Diaz Vega (spanyol), Philip Don (angol), Guy Goethals (belga), Bo Karlsson (svéd), Helmut Krug (német), Peter Mikkel- sen (dán), Leslie Mottram (skót), Vassilios Nikakis (görög), Pier-Luigi Pairetto (olasz), PuhI Sándor (magyar), Joel Quiniou (francia), Kurt Röthlisberger (svájci), Mario van der Ende (holland), Jamal Al-Sharif (szíriai), Ali Mohammed Bujsaim (Egyesült Arab Emírségek-beli), Shin- Ichiro Obata (japán), Emesto Filippi (uruguayi), Salvador Imperatore (chilei), Francisco Lamolina (argentin), Renato Marsiglia (brazil), Marcio Re- zende (brazil), Alberto Tejada (perui), Jose Torres (kolumbiai), Jean-Fidele Diramba (ga- boni), Neji Jouini (tunéziai), An Yan Lim Kee Chong (mauritiusi), Arturo Angeles (amerikai), Rodrigo Badilla (Costa Rica-i), Arturo Brizio Carter (mexikói). Partjelzők: Carl-Johan Christensen (dán), Jan Dolstra (holland), Mikael Everstig (svéd), Alekszej Iliev (bolgár), Valentyin Ivanov (orosz), Mi- chal Listkiewicz (lengyel), Márton Sándor (magyar), Luc Matthys (belga), Roy Pearson (angol), Domenico Ramicone (olasz), Tapio Yli-Karro (finn), Yousif Al-Ghattan (bahreini), Choi Hae II (északkoreai), Mohammed Fanaei (iráni), Park Hae Yong (délkoreai), Paolo Alves (brazil), Victor Balderrama (bolíviai), Emesto Taibi (argentin), Ve- nancio Zarate (paraguayi), Abdel-Magid Hassan (egyiptomi), El-Jilali Rharib (marokkói), Raimundo Calix Garcia (hondurasi), Douglas James (trinidad és tobagói), Eugene Brazzale, Gordon Dunster (mindkettő ausztrál). A harmadik legjobb Újabb nemzetközi elismerésben részesült a jelenlegi legjobb magyar labdarúgó játékvezető, PuhI Sándor. A 38 éves egri sípmester a harmadik helyet érdemelte ki a labdarúgás nemzetközi statisztikájával foglalkozó ÍFFHS 1993-as világranglistáján. Puhít csak a 33 éves dán Peter Mikkelsen és a francia Joel Quiniou előzte meg. Az 1992-ben első német Áron •Schmidhuber ezúttal a negyedik helyet szerezte meg. Németország azonban az egyetlen, amely a legjobb 15 között két játékvezetővel képviselteti magát. A ranglistára az európai bírók fölénye jellemző, hiszen a 15 hely közül tíz az övék. 1993 legjobb játékvezetőinek élcsoportja: 1. Peter Mikkelsen (dán) 40 pont, 2. Joel Quiniou (francia) 35, 3. PuhI Sándor 31. A közgyűlésig „válságstáb” irányítja a labdarúgó-szakosztályt Szeghalmon „Ez a csapat többre képes” Szeghalmon mindenkit a jobbítás szándéka vezérel, s a játékosok is úgy állnak hozzá, hogy keresik a megoldást, hiszen szeretnek futballozni és áldoznak is erre. Ezért nem tartják elképzelhetetlennek, hogy — miként tavaly április 17-én — ismét legyőzzék a Battonyát 4-3- ra. Felvételünk ezen a mérkőzésen készült fotó: lehoczky péter A Szeghalmi SC az elmúlt évtizedek stabil NB III-as, illetve megyei I. osztályú labdarúgó-együttesének számított, mígnem pár évvel ezelőtt törés állt be a gárdánál, s kipottyantak az első osztályból is. Dicséretes összefogás nyomán, szinte megerőltetés nélkül visszajutottak, s a 3. helyen kötöttek ki a 1992—93. évi megyei I. osztályú bajnokságban, ám idén ugyanazzal a játékosállománnyal az utolsó helyen várják a tavaszi rajtot. Mi az oka a hirtelen változásnak, mi történt a labdarúgóknál az eltelt bő fél év alatt? A választ a klub elnöke, Magyar Mihály és a sportklub helyzetét nagyon jól ismerő, a város szervezési és művelődési sportosztály vezetője, Zsombok János adták meg. — Az elmúlt idénybeli jó szereplésünk után nehéz most konkrét okot keresni a kudarcokra, s a gyenge teljesítményünkről beszélni, hogy miért is jutottunk ide, ahol pillanatnyilag vagyunk — kezdi okfejtését Magyar Mihály, majd így folytatja. — Azt tudom mondani, hogy a szakosztályvezetésben olyan mérvű személyi változás következett be az őszi szezon közepén, ami nem volt jó hatással a csapat szereplésére. A gárda ott állt szinte gazdátlanul, s a játékosokon is úrrá lett a közömbösség, ami túlnyomó részben persze a munkahelyi elfoglaltsággal, a családi körülmények körüli egzisztenciális zavarokkal magyarázhatók. A labdarúgók nem tudtak teljes ambícióval a játékkal törődni, elmaradoztak az edzésekről, s ennek egyenes következménye volt a hétvégenként kudarc, amely végigkísérte az együttest az utolsó bajnoki mérkőzésig. — Tehát nem anyagi okok játszottak közre? — érdeklődöm, amire Zsombok János így válaszol. — Nézze, tény, hogy a szakosztály, az egyesület egyetlen fő támogatója az önkormányzat, s igazán nem akarom megbántani azt a néhány szponzort, aki tisztességgel segíti az ügyünket, de sajnos a városban nincs olyan tehetős vállalat vagy gazdálkodó szerv, amely . felvállalná a sportot, mint ahogyan azt például Békésen a Colors-Coop Kft. tette. Az egyesület egymillió 400 ezer forint önkormányzati támogatásban részesült, s ehhez jönnek a különböző mértékű szponzori segítségek, amely tényleg nem sok, pláne öt szakosztály részére, de mégsem ebben látom az eredménytelenség okát. —Akkor hát legfőbbképpen miben?... — Sajnos, a téli időjárás is közrejátszott ebben, amely megviselte az amúgy is szűk keretet, no és nem beszélve a Kamut elleni mérkőzésről, ami pontlevonással végződött. Az első találkozó elmaradt a pálya használhatatlansága miatt, amikor predig újra kellett volna játszani, akkor meg egyszerűen nem tudott kompletten kiállni a csapat. Az ifjúsági együttes sem léphetett pályára, mert a szülők féltették a srácokat a jeges talajtól. Ezért aztán a felnőttek sem szorgalmazták az elutazást, mondván, ha az ifjúságiak nem állnak ki, akkor a felnőtt csapattól úgyis levonják a pontokat. De ez csak egy kis morzsája a dolognak, a fő ok az, hogy az utánpótlás-nevelést elhanyagolta az egyesület a megyei I. osztályú, illetve az NB III-as szereplés fényében, s így telt el legalább tíz év. Most nagy űr támadt, s képzett fiatalokat, pláne egy komplett csapatot nem lehet egyik napról a másikra pótolni. Azonban „Góliát” SC néven csoportot működtetünk, amelyből a későbbiekben remélhetőleg kikerülnek olyanok, akik enyhítenek utánpótlási gondjainkon. — Az együttes pillanatnyilag sereghajtó a tabellán. Mit várnak tavasszal? — Én optimista vagyok a jövőnket illetően, s továbbra is bízom az önkormányzatban és azokban, akik eddig is segítettek — mondja határozottan Magyar Mihály. — Nem tudom elképzelni, hogy anyagi gondjaink legyenek, egyszerűen nem engedheti meg a város azt, hogy ne legyen legalább megyei I. osztályú labdarúgócsapata! A futballked- velők igénylik a bajnoki mérkőzéseket, s ezt a testület vezetői tudják. Mi nagyon sokat dolgozunk az egyesületért, a szakosztályért, s azokat az embereket próbáljuk megnyerni és megkeresni, akiket elfogadnak és tisztelnek. Ha sikerül ilyeneket megnyernünk, s a segítségükkel a játékosok dolgait rendezni tudjuk, akkor nem lehet gond a bentmaradás, hiszen ez a csapat többre képes. — Az egyesület rendkívüli ülésen foglalkozott a kialakult problémával, s létrehozott egy „válságstábot”, amelynek tagjai: Schultz László, Kincses Gyula, Zsombok János és Papp Imre, akik március 31- éig, a közgyűlésig látják el a szakosztályi munkát. Nemrégiben tartottunk játékosértekezletet, amelyen a labdarúgók részéről elhangzott több olyan nem anyagi jellegű probléma, amely magán, illetve családi életük, megélhetésük kapcsán vetődött fel, s elgondolkodtatja legtöbbjüket, hogy hogyan tovább? Két- három emberrel edzést tartani nem lehet, viszont megértjük azt, hogy a megélhetésük, a munkahelyük fontos számukra. Mindannyiunkat a jobbítás szándéka vezérel, s a játékosok is úgy állnak hozzá, hogy keresik a megoldást, mert presztízst csinálnak ebből, hiszen szeretnek futballozni és áldoznak is erre. Ismerem őket annyira, hogy részt vesznek a további munkában, még ha nem is olyan gyakori edzéslátogatással. Arra nem is gondolhatunk, hogy visszalépjünk a bajnokságtól, mert azt hogyan is magyaráznánk meg a szurkolók előtt? Úgy érzem, hogy ennyire nem tragikus a helyzetünk, ez nem következhet be. Ki kell, hogy jussunk ebből a gödörből, s ez már a három egymást követő hazai mérkőzésünkön elkezdődhet... Gyurkó Mihály Birkózás Ismét jó birkózó eredményekről adhatunk számot. Az Orosházi MTK ifjú sportolói a „Tisza Kupán”, egy országos serdülő szabadfogású versenyen az alábbi helyezéseket érték el: 40 kg: 2. Kassai László. 51 kg: 6. Kiss István. 60 kg: 4. Kiss Tamás. Kétkezes hole-in-one! Ritka bravúrt hajtott végre egy új-zélandi golfos: 13 év után újra hol-in-one (azaz egyből a lyukba) ütést produkált. J Ez már önmagában is szenzáció, Magyarországon például 60 év után az október 23-aí Magyar Köztársaság Kupán láthattak a nézők ilyen ütést, Magyar Miklós jóvoltából. A nagyobb golfversenyeken komoly díjakat, luxusautókat ajánlanak fel annak, aki hole-in-one ütést tud végrehajtani, hiszen 80—150 méterről beletalálni a lyukba nemcsak tudás, de szerencse dolga is. Az új-zélandi Lou Holloway teljesítményének igazi értéke azonban, hogy míg 1980-ban bal kézzel, idén kezet váltva, jobb kézzel küldte egy ütésből a lyukba a golflabdát.
