Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-21 / 17. szám

TARKA OLDAL 1994. január 21., péntek £ VÍZÖNTŐKOR VÍZÖNTŐKOR Alain Delon profilt váltott, és parfümüveget „tervez” Békési ufóinvázió Ezoterikus párt Lengyelországban A Lyra jobb a filmjeinél V ajon csak lapunk „Vendégek a világűrből” című sorozata teszi, hogy olvasóink érzékenyebbek lettek a különleges fényjelensé­gekre, avagy valóban megsza­porodtak a beazonosíthatatlan égi járművek megyénk fölött, ki tudja. Tény azonban, hogy sorra érkeznek a bejelentések meg­magyarázhatatlan események­ről, melyek közül most egy lö- kösházi észrevételt közlünk a megszokottkéréssel: aki látta, szá­moljon be saját tapasztalatairól. A telefonáló hölgy — nevét személyisége védelme érdeké­ben nem hozzuk nyilvánosság­ra, de nekünk bemutatkozott — két hasonló eseményt is meg­említett. Január elsején este fél hatkor Lökösháza központjától a román határ felé férjével együtt láttak egy először újon­nan felállított lámpának vélt vö­rös fényforrást, amit azért kezd­tek figyelni, mert egyre nőtt és erősödött, majd eltűnt. Pár perc múlva ugyanazon a helyen sza­bályos egyenlő oldalú három­szöget alkotva jelent meg há­rom világító gömb, magukból zöldes fehér fényt kibocsátva. Az eset érdekességét fokozza, hogy hetedikén este tíz óra előtt néhány perccel ugyanazon a he­lyen megjelent a három fele holdnyi méretű világító test, ugyanabban az alakzatban. Nyolc-tíz másodpercig láthatóak voltak, majd eltűntek. Repülő­járatot feltételező kérdésünkre telefonálónk elmondta, hogy a légicsatoma útját férjével mind­ketten jól ismerik, a különleges jelenségek attól jóval távolabb voltak, ráadásul nem mozogtak és hangjuk sem volt. —Lenthár— „Csak olyan emberek irányít­hatnak, akik képesek az előre­látásra” — vallják mottójuk­ban az immáron bejegyzett ezoterikus párt tagjai Lengyel- országban, s a ma még szokat­lan szerveződésről a Harma­dik Szem magazin januári szá­mában olvashatunk. A párt életre hívója Jozef Onoszko, akinek egyrészt az a célja, hogy az ezoterikus gondolko­dást megismertesse a nagy nyilvánossággal, másrészt az ökológiai problémák megol­dására kíván tömegeket tobo­rozni. A párt központja Lodz- ban van, de már öt más város­ban is létrehoztak kirendeltsé­geket. Tagjaik körében szép számmal találhatóak asztroló­gusok, látnokok, s az ezoterika különböző területei iránt ér­deklődők. Az 58 esztendős Alain Delon megkapta a francia tervezők díját — Lyra nevű parfümjé­nek üvegéért. A díjat a Strate­gies nevű francia médiacso­port ítéli oda. Az egyszerű, karcsú parfümös üveget hul­lámformájú, erotikusnak tar­tott vonalak díszítik. Bár a ter­vezői díjat Delon kapja, az üveg művészi kivitele termé­szetesen nem az ő keze mun­kája, hanem társát, Thierry Le- coule tervezőt dicséri. Az üzletember Delonnak, úgy tűnik, az utóbbi időben több sikere van, mint a szí­nésznek, hiszen Delon négy utolsó filmje, a „Dancing Ma­chine”, a „Nouvelle Vague”, a „Le retour de Casanova” és a „Crime” közül egyik sem mondható kasszasikemek. Ferenczy Europress Az üzleti életben mostanában nagyobb sikert arat, mint filmjeivel Lady Di lelépett... ...hogy Károly walesi herceg felléphessen Ez a mosoly bizony már nem a régi, my Dear... Tehát vége: a rokonszenves, bájos Lady Di visszavonult, a múlt év decemberében végleg búcsút mondott a közéletnek. Elhatározását könnyekkel küszködve jelentette be Lon­donban, a hajléktalanok egyik jótékonysági intézményének közgyűlésén. Egy évvel azu­tán, hogy különvált Károly walesi hercegtől, ugyanennek az intézménynek a rendezvé­nyén ígérte, hogy társadalmi kötelezettségeinek eleget tesz a jövőben is. Élete és körülmé­nyei azonban megváltoztak, a naptárjában sorakozó év végi meghívásokat ugyan nem mondhatta le, de az idei esz­tendőre már nem szerepel be­jegyzés... Diana elmondta, hogy életét ezentúl a két kishercegnek, Williamnek és Harrynak szen­teli. Talán megtartja még a Brit Vöröskereszt alelnöki po­zícióját. S a fájdalmas döntést azzal indokolta, hogy a bulvár­sajtó egyre tolakodóbb kíván- csiskodásait már képtelen el­viselni. Más szóval: volt esze és mersze ahhoz, hogy saját magát említse érvként, pedig nagyon is nyilvánvaló, hogy a 32 éves Lady Di egy udvari összeesküvés áldozata. II. Erzsébet királynőt régóta sérti az a tény, hogy nem a fiáért rajonganak, nem Károly herceg szerepel a címlapokon. Valójában most Diana átenge­di a pályát Károlynak, hogy a királyi tervek valóra válhassa­nak: 1994 már Károly éve lesz, amikor is a herceg trónrater- mettségét fogja — immár aka­dály nélkül — bizonyítani or­szág-világ előtt. Mégis elég soká, jó néhány évig tartott ez a küzdelem; és aki Dianát megszerette, sorsát őszinte érdeklődéssel figyelte, egyre inkább drukkolt a hős­nőnek. Miközben azt kérdez­te: vajon meddig lesz ereje és bátorsága a szép walesi her­cegnőnek? Hogy mihez is? El­sősorban ahhoz, hogy királyi körben is megőrizze önmagát, saját kedves, okos egyénisé­gét. Házassága óta egész élete állandó reflektorfényben zaj­lott, és minden fellépésében, szereplésében éppen az tet­szett legjobban, hogy Lady Di az udvarban is hősiesen igye­kezett az maradni, aki koráb­ban volt. Nem adta fel régi barátait, kedvteléseit. Mosta­nig sikerült. Gratulálok, Di, ez eddig is igazán szép, elisme­résre méltó teljesítmény volt! Nem véletlenül vált a kirá­lyi család legvonzóbb szemé­lyiségévé. Tudtuk róla, hogy kifejezetten élvezi a közvéle­mény érdeklődését, készül a fotóriporterek kattintásaira, így lett a walesi hercegnőből a világ legtöbbet fényképezett személyisége. Népszerűségé­nek az sem ártott, amikor fel­röppentették a hírt, miszerint Diana manipulálta a bulvárla­pokat, azaz időben megüzente házassága felbomlásának saját verzióját. Aztán a Sunday és a Daily Mirror megjelentette azokat az állítólag titokban ké­szített, intim fotókat, amelye­ken Lady Di ugyancsak neki­vetkőzve látható egy fitness centerben. Mérgében beperel­te a fotóst, de addigra a kép már bejárta a világot... „Royalty should marry ro­yalty.” És itt van a kutya elásva —állította Diana nagymamá­ja, Barbara Cartland, a híres bestselleríró. Ami nagyjából annyit jelent, hogy a királyi ház tagjai lehetőleg azonos származásúnkkal házasodja­nak. Lehet valami abban, amit a „nagyi” mondott tavaly ilyenkor egy interjúban. A kommersz regény koronázat­lan királynője — aki egyéb­ként akkor 93 éves volt(!), 578 regényt írt, ezekből 600 milli­ót adtak el, és a rekordok köny­ve szerint a legkeresettebb szerző a világon — nem ker­telt, amikor kis unokájáról kér­dezték. Kijelentései közül több is szinte előrevetítette az eseményeket. „Szép, szép a szerelem — mondta például —, de első a kötelesség. Ha valaki beháza­sodik a királyi házba, annak tudnia kell, hogyan viselked­jen. Diana túl fiatal volt és túl szégyenlős, hogy kérdezzen. A Buckingham -palota dolga lett volna, hogy megtanítsa ar­ra, amit elvárnak tőle.” S végül még néhány bölcses­ség Barbara Cartlandtől, amely bizony nem zárja ki, hogy egy­szer még talán happy end lesz. „Diana csodálatos anya, és Charles okos férfi. Sokat tett a környezetért, de a 18 éves lá­nyokat nem érdekli a környezet. Charles bölcs és sokat olvas. De nem hiszem, hogy Diana az én könyveimen kívül sokat olva­sott volna. Nekik kettőjüknek már nem sok közük van egy­máshoz. Ráadásul nagyon ne­héz egy angolt rávenni arra, hogy kimondja: szeretlek. Más­hol szenvedélyesek a férfiak. Akadnak ilyenek Angliában is, de ezek is képtelenek kifejezni az érzéseiket. A nő feladata, hogy erre megtanítsa őket.” Nif.dzielsky Katalin Ajándékot szépen csomagolva! Tinipraktikák Régóta divat a szivárvány minden színében pompázó, csilingelő fülbevaló. Sok fiatal lány kénytelen azonban le­mondani erről a látványos ki­egészítőről, mert allergiás a fémre, begyullad a füle. Aján­latos kipróbálniuk az egyre több helyen kapható fémbevo­nó folyadékot, ami által a bőr nem érintkezik közvetlenül a fülbevaló fémrészeivel. Ugyancsak érdemes kipróbál­ni az arannyal bevont fülbeva­lókat, mert a nemesfém kevés­bé irritálja abort, s a „jelenés”, a randi, a diszkó ideje alatt nem okoz különösebb kelle­metlenséget. A mondás szerint ajándékot jobb adni, mint kapni. A ta­pasztaltabbak azonban tudják, hogy az ajándékkal megsok­szorozhatjuk vagy csökkent­hetjük az ünnepelt örömét. Rá­adásul magunk is kellemes el­foglaltságra találhatunk, ha a kiválasztott meglepetést szé­pen, ízlésesen becsomagoljuk. A csomagoláshoz ismernünk kell szerettünk természetét, kedvenc színeit, ízlésvilágát. A teremtés koronájának a férfiak­hoz illő színösszeállítású cso­magolópapírt, kiegészítőket vegyük, de kiválaszthatjuk a kedvencét is, nem baj, ha az éppen a halványlila. A hölgyek­nek a korukhoz, egyéniségük­höz és az alkalomhoz illő cso­magolást válasszuk. A csoma­golópapír és a kiegészítő szala­gok, egyebek harmonizáljanak egymással. Ne törődjünk vele, ha nem vagyunk a papírhajto­gatás művészei, ha magunk készítjük el a meglepetést, az ünnepelt jobban örül neki. Ké­szíthetünk saját magunk összeállította virág- vagy le­gyezőformát a becsomagolt dobozra, helyezzünk el bele üdvözlőkártyát, és már indul­hatunk is a köszöntésre. A si­ker garantált! R é - s-ré- gen mife­lénk egészen más volt a partvi­dék. Hajdanában nem emelkedtek erre sívó homokdombok, amelyek manapság kopáran fehérlenek a part mentén. Helyükön pompás rétek hú­zódtak, a zúgó lomberdők egyenesen a tengerszélen ma­gasodtak, mintha csak a vízből nőttek volna ki, a faágak a vizet csapdosták. A juharok, hársak, tölgyek olyan hatal­masra híztak, hogy egyetlen törzsből kitelt egy vitorlás ha­jó­A fák alatt gyenge pázsit zöldellt, s a tengeranya ide haj­totta ki lányaival a teheneket legelni. Kora reggel és déltáj­ban terelgették ki őket, mikor a parton nem járt emberfia. A tengeri hajadonok kijöttek a A kék tehenek története tehenekkel a legelőre, s ezek a tehenek, csodák csodájára olyan kékek voltak, akár a ten­gervíz. Történt egyszer, hogy egy vasárnap reggel egy asszony a Rigai-öböl partjára ment bo­gyót szokni- Útközben meg­pillantotta a kék tehenek csor­dáját. Ahogy álmélkodva bá­multa a legelésző marhákat, gyönyörű dal ütötte meg a fülét. A hang irányába kapta hát a fejét, s lám, ott ült a tölgyfa alatt a koszorút fonó dalos: piros pruszlikos, mezít­lábas lány. Göndör, szőke haja lágyan omlott a vállára. A tengerben maradt pász­torlányok észrevették a bá­mészkodó asszonyt. — Grit, Grit, hajtsd be a teheneket a tengerbe! — kiál­tották ijedten társuknak. A lány talpra szökkent, hár­mat tapsolt, s a tehenek őr­zőjükkel eltűntek a tengerben. Az egyik tehén azonban kis­sé elkóborolt a csordától. A pásztorlány hívó jelére aztán nem a tengerhez futott, hanem az erdő felé iramodott. A ten­geranya lányai fölbukkantak a habokból, de hiába szólongat- ták, a tehén eltűnt a sűrűben. A csordát meg őrzőiket sosem látta többé senki. Mikor aztán az asszony visszaindult, rátalált a kék te­hénre, de nem gondolt rá, hogy hazahajtsa, pedig nem volt te­hene. Az állat azonban maga közeledett hozzá, s jámboran hagyta, hogy megpaskolgassa. Akkor az asszony átkötötte kendőjével a tehén nyakát, az meg szépen ment utána egé­szen hazáig. így lett az embereknek is tehenük. De a mi teheneink már nem kék színűek, hiszen nem a tengerben laknak többé. (LlV----FINNUGOR NÉPCSOPORT----­MONDA) A lelkek kártyacsatája fenn a mennyekben A két, látszólag egyforma kép között öt eltérő részletet fedezhettek fel. Melyek ezek? (A NEUE KRONEN ZEITUNG ALAPJÁN)

Next

/
Thumbnails
Contents