Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-21 / 17. szám
1994. január 21., péntek MEGYEI KÖRKÉP/HIRDETÉS Rendőr-hétköznapok Pilán György meglepően fiatal. Ami persze nem érdem. Évei számának e történethez annyiban van köze, hogy ifjú kora ellenére esztendők óta a rendőrségnél teljesít szolgálatot. Amikor találkozom vele, délután 2 óra van. A szemei/najdnem lecsukódnak. — Tizennyolc órája, hogy talpon vagyok — kezdi szemrehányó hangon. — Arra sem volt időm, hogy megreggelizzem. — Ha már kibírta ezt a 18 órát, arra kérem, bírja ki az öt percet. Szeretném bemutatni, mint Szabadkígyós nemrégiben kinevezett körzeti megbízottját. De ha már itt tartunk, mit keres itt, az újkígyósi irodában? — Hát ez az — esik le fáradtan a székre. — Négyen vagyunk a két településre. Igen ám, de a négyből egy betegállományban, egy pedig tanul, így aztán maradtunk ketten Szabadkígyós és Újkígyós ügyes-bajos dolgait rendezni. — Úgy tudom, mielőtt kinevezték Szabadkígyósra, ahol egyébként a lakása is van, Békéscsabán dolgozott. — Járőrvezető voltam, ami ugye azt jelentette, ha lejárt a szolgálat, indulhattam haza pihenni. Most változott a helyzet. Éjjel-nappal megkeresnek a lakásomon, ahol még telefonom sincs, az utcában meg olyan sártenger dagad, ha egy rabló- gyilkost kellene üldözni, előfordulhat, hogy leragadok kocsistól. Kértem az önkormányzatot, hogy legalább téglatörmeléket szállítsanak az utcába. Téglatörmelék nincs, sár annál inkább... — Úgy tudom, a szabadkígyósi önkormányzat hivatalában kapott egy szobát. Onnan csak tud telefonálni? Pilán György, Szabadkígyós nemrégen kinevezett körzeti megbízottja a 18 órás szolgálat után szeretne megebédelni fotó: b. v — Az irodámban nincs telefon... —Azt a fülest kaptam, hogy romlott Újkígyós és Szabadkígyós közbiztonsági helyzete. —A lakosok és mi is azt szeretnénk, ha egy őrs működne Újkígyóson. Nem tudom mi az akadálya, hogy megvalósuljon, de két embernek lehetetlen javítania a közbiztonságot. —Beszélne egy mondat erejéig a családi állapotáról? — 24 éves vagyok és nős. Van egy hároméves kislányom, a következő csemetém pedig „folyamatban” van... B. V. Vízdíj-megállapítás A kormány döntése alapján az ivó- és szennyvíz díjának meghatározása ezután az önkormányzatok feladata, hatásköre. A várhatóan július 1-jétől életbe lépő döntés szerint (elvben) lejjebb is, feljebb is vihetik a vízdíjat a helyi önkormányzatok. Új kerékpárút Békéscsaba és Mezőmegyer között kerékpárút épül, amelynek már az elmúlt esztendőben el kellett volna készülnie. A korai tél, a hó és némi területvita hátráltatta a munkálatokat. Az építtetők ígérik, mire a bicikliidény elkezdődik, a több mint 2 kilométeres szakaszt már kerékpárúton tehetjük meg Békéscsaba és Mezőmegyer között. Közmunkások a városban Az elmúlt évben Békéscsabán 80 közmunkást foglalkoztattak a város és az Élővízcsatorna takarítására, parkosítására, így a település nyűt árkainak 70 százalékát rendbe tudták hozni, amire az elmúlt 30 esztendőben nem volt példa. Vetélkedő A Honismereti Szövetség, a Haza és Haladás, a Lakitelek, az Országépítő Alapítvány és a Szakmunkásokért Kulturális Egyesület támogatásával „Mítosz és történelem” címmel országos vetélkedősorozatot hirdettek középiskolások számára. A honfoglalás 1100 éves évfordulója alkalmából rendezendő program 1993— 94-es tanévre meghatározott témája: „A magyarság őstörténetének és a honfoglalás korának mítoszai és legendái.” A tárgyhoz kötődően egy — a nagyközönség számára is érdekesnek ígérkező — olvasókönyv is megjelenik. A három fős csapatok március 19-éig elődöntőkön vesznek részt, a továbbjutók országos döntőjét április 22—23-án rendezik meg. A 150 vetélkedő középiskola között szerepel a gyulai román gimnázium csapata is. * A gyulai román fiatalok részvétele sokak számára talán a meglepetés erejével hat. Pedig így van rendjén a dolog. Még inkább rendjén lenne, ha a kisebbségek, anyaországaik történetét feldolgozó vetélkedőiéin a magyar iskolák is szerepelnének. Persze ehhez az is kellene, hogy j üssön idő a középiskolai évek alatt a szomszédos népek, nemzetiségeink, etni- ki kisebbségeink történetének ismertetésére. Talán leginkább „erről szól” a gyulaiak benevezése. K.A.J. Olvasóink írják ........— ■ A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Lelkészi szolgálat a honvédségnél A honvédségnél a lelkészi „szolgálat” felállításáról létrejött egyezményről fejteném ki véleményemet. Ismeretségi körömben többször is szó esik az egyházak helyéről és szerepéről. Általában az a vélemény, hogy űzze iparát mindenki a saját üzemében. No és ez az, ami az egyházak vonatkozásában valahogy nagyon módosul az utóbbi időben, mivel egyre-másra más-más üzemében is termelni akarnak. Tudom és elismerem, hogy az elmúlt évtizedekben érte őket támadás, ellenpropaganda, de az is igaz, hogy életben maradtak, működőképesek. Ezért kérdem én, miért alkalmazzák ők is — az állam segédletével — azokat az eszközöket, amit az elmúlt rendszer? Most leszűkítem Békéscsabára vonatkozó véleményem. —Nem tudom, hogy például az Orosházi úti laktanáyba kerül- e egyházi személy. Ha igen, akkor minek? Mivel az ott szolgálatot teljesítő katonák a 3-as autóbusszal — ingyen—átszállás nélkül bejuthatnak a városközpontba és válogathatnak a templomokban, egyházakban, papokban, nyugodtan élhetik lelki életüket. — Az ilyen rendeletek kitalálói, előterjesztői mindig a régmúltba (Horthy-éra) tekintenek vissza. Hát e témában is tekintsünk vissza, milyen is volt akkor a katonaélet és milyen most. Akkor — ha volt rá pénze — akkor is évente egyszer, esetleg kétszer mehetett haza a katona. Tudok olyan példát, amikor a három év alatt egyszer sem volt otthon, pedig jó magatartású volt. Ma hetente, kéthetente—kedvezményesen—mennek haza. Akkor átlag három év volt a szolgálati idő, ma már csak 1—1,5 év. Akkor ha akart volna, akkor sem tudott volna a szolgálati idő alatt a családjával elmenni például misére, gyónni, úrvacsorát venni stb. Tehát vegyük úgy, hogy akkor kellettek a tábori lelkészek. Most a katonák sűrűn mennek haza, szabadságot kapnak, tehát otthon, a megszokott környezetben, családjukkal elég sűrűn élhetik lelki életüket. A laktanyába vigyék be imakönyvüket, bibliájukat (esetleg legyen az ottani könyvtárban is) és szabadidejükben, ha van rá igényük, forgassák és olvassák őket. Molnár Lajosné, Békéscsaba ALLAM1 VAGYOMUGl^OKSEG Az ÜVÜ válaszol Önprivatizáció után — privatizáció előtt Tisztelt Olvasó! 1993. december 31-én zárult le az Állami Vagyonügynökség fennállása óta legsikeresebbnek tartott privatizációs program, az önprivatizáció. A technika az egész világon újdonságnak számított. Lényege, hogy az ÁVÜ pályázat útján kiválasztott tanácsadó cégeket bíz meg a privatizáció lebonyolításával. Ezek feladata: minimális vagyonügynökségi segítséget igénybe véve felgyorsítani a folyamatot. A két ütemben összesen mintegy 550 vállalatot érintő program keretében 1994. január 4-éig összesen 311 cég többségi tulajdonrészét adták el a szakértők; tulajdonképpen ezek privatizációja fejeződött be az előre megszabott határidőig. De mi lesz a többi céggel, azokkal, amelyek még a privatizáció korábbi szakaszában vannak? Erről beszélgettünk Rácz Ernő úrral, az ÁVÜ ügyvezető igazgatóhelyettesével. — Mire számíthatnak azok a cégek, amelyeket besoroltak az önprivatizációs programba, de 1993. december 31-éig nem találtak új tulajdonosra? — Az ÁVÜ Igazgatótanácsának döntése szerint azon cégek privatizációját, amelyekre már írtak ki pályázatot, de a nyertes még nincs meg vagy még nem kötöttek vele szerződést, a szakértő befejezheti. Formai jag az történik, hogy a szakértő cég kap egy egyedi megbízást az ÁVÜ-től a tranzakció lebonyolítására. Jogai és kötelességei ugyanazok, mint eddig voltak, ezeket továbbra is a Keretszerződés II. vagy a Keretszerződés III. szabályozza, attól függően, hogy az adott vállalatot a program első vagy második ütemébe sorolták be. Mintegy 110—120 olyan folyamatban lévő pályázat van, amelyek eredménnyel kecsegtetnek. — Meddig kell a szakértőknek befejezni a privatizációt? — A végső határidő az egyedi megbízási szerződés aláírásától számított 90 nap, azaz legkésőbb március vége. — Mi történik a többi vállalattal? — Visszakerülnek az ÁVÜ-höz. Ha volt szakértőjük, akkor az köteles a vállalat összes dokumentumát az elvégzett munkát igazoló jegyzőkönyvvel együtt átadni nekünk. A megmaradt vállalatok több szempontból is — pl. méret, privatizációs lehetőségek — hasonlítanak egymáshoz, ezért tanácsos ezt a kört egyben tartani. A megmaradt kb. 150 vállalatot a PRI-MAN Kft. kezeli tovább úgy, hogy teljes egészében az ÁVÜ döntési rendszere érvényesül. — Ezek szerint azok a szakértő cégek, amelyek nem jutottak el a privatizációig, nem kapnak semmit a munkájukért? — Az Állami Vagyonügynökségnél ilyen esetben nincs teljesítmény — azaz privatizációs, illetve állami bevétel —, ezért nem fizetünk. Szó volt erről a szakértők által aláírt keretszerződésekben, így a helyzet nem lehet meglepetés a számukra. — Azok a vállalatok, amelyek megmaradtak, valószínűleg nem a legjobbak. El lehet majd őket adni, s egyáltalán milyen cégekről van szó? — Ezek a vállalatok nehezen privatizálhatóak, jellemzően rossz gazdasági helyzeben vannak, mi azonban bízunk abban, hogy el lehet őket adni. Az ÁVÜ-höz való visszakerülésük pedig olyan új helyzetet teremt, amely lehetővé teszi új konstrukciók kialakítását, valamint eddig nem alkalmazott privatizációs technikák igénybevételét is.
