Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-19 / 15. szám

© k 1994. január 19., szerda CSALÁDI OLDAL ^BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Idősen is derűsen Kaptam egy levelet Békéscsa­báról, az evangélikus szeretet­otthonból. Deák Istvánné írta. Arra kért, keressem fel. (Találtam egy kedves, mo­solygós .nénit csöppnyi, pa­tyolattiszta szobácskábán. A jó levegő arról árulkodik, hogy sűrűn szellőztet a helyi­ség lakója. Középen egy dél­ceg próbababa. Nem nehéz ki­találni, a néni valamikor var­rónő lehetett. Barna haja ősz szálakkal keveredik. A néni érzé-sem szerint túlléphette a 60. évét.) Nem elsősorban a koráról akartam faggatni, csakhogy Deák néni huncut mosollyal az arcán azt kérdezte: „Mit tet­szik gondolni, hány éves va­gyok?” —Hatvan, hatvankettő? (Büszkén húzza ki amúgy is egyenes derekát és kutatja az arcom, vajon mit szólok, ha meghallom, hogy pontosan 90 esztendős? Persze hüledezem, de őszintén! Aztán nekem már nem jut szerep, csak annyi, hogy figyeljem ezt a kedves, kiegyensúlyozott nénit, aki­nek nincs egyetlen rossz szava sem. Nem vádol, nem bánt senkit, csak mesél az élete egy kis szakaszáról, a fiáról és az unokáiról, akik Olaszországba mentek férjhez, a dédunoká­ról, aki kétéves korára már a magyart, olaszt és az angolt gagyogja...) — Tudja, kedves, mindig kísérletező típus voltam, vala­hogy szakmát tévesztettem, nekem talán vegyésznek kel­lett volna lennem, nem varró­nőnek... — Megszakíthatom, mert a varrásról jut az eszembe, hogy csak nem tetszik még mindig dolgozni? — Dehogynem! Be kell fe­jeznem azt a munkát, amit el­vállaltam. Egy nyári ruha, meg egy blúz vár arra, hogy átad­jam a megrendelőnek. (Száguldanak a gondolata­im, lám, 90 évesen is lehet derűsen élni, dolgozni. Hány elkeseredett 50-60 esztendős emberrel találkozom, aki ölbe tett kézzel a halált várja.) — Ezek szerint 90 évesen is jók a kezei, nem fáj a háta... — Csak a lábaim nem akar­nak úgy engedelmeskedni, ahogyan kellene... De hagyjuk a varrást. Tudja-e, hogy nem­régen egérmérget találtam fel? De olyat ám, ami emberre nem veszélyes! — De Judit néni! Miért ép­pen egérmérget? — Mert a lakásomban akadt egy-kettő. Tanúk előtt bele­kóstoltam, és bizonyítottam, hogy az embernek semmi baja sem lesz tőle. Debrecenbe küldtem a Biogálnak. írták, hogy foglalkoznak vele. (Legszívesebben hetente megkeresném ezt a kedves, barátságos nénit. Mondom, legszívesebben. Csakhogy az embernek lassan önmagára sem lesz ideje...) B. V. Deák Istvánné Judit néni — hihetetlen, de így van — 90 esztendeje született! FOTÓ:LEHOCZKY PÉTER Génkutatás a gyógyításban A gének nemcsak az öröklődő betegségek kialakulásáért fe­lelősek, hanem gyakorlatilag minden betegség lefolyását meghatározzák. Elsősorban a szív- és érbetegségek, rák, reu­ma, nátha, allergia esetén a gének döntik el, milyen súlyo­san betegszik meg a páciens vagy megbetegszik-e egyálta­lán. Ezért lenne fontos az em- . bér teljes génkészletének pon­tos analízise, nem annyira a sérült gének kijavítása, mint inkább a jobb betegségmeg­előzés érdekében. A génkutatók jelenleg leg­fontosabb célja az 50—100 ezer emberi gén pontos helyének megállapítása a 23 kromoszó­Töviskoszorúval bizakodó Első látásra csinos és kiegyen­súlyozott nő benyomását kelti. Napjai mégis szorongással tel­nek el. — Egy év alatt mindkét mel­lemet amputálták. Azóta proté­zist viselek — mondja Klárika. Úgy érzem, a járókelők ke­resztüllátnak az öltözetemen. Ezért betegségem tudatában — ha reám néznek, azonnal elpiru­lok. Ez esetben sovány vigasz számomra, hogy családi köröm és barátaim elfogadnak olyan­nak, amilyen jelenleg vagyok. Szerencse a szerencsétlensé­gemben, hogy életben marad­tam. Ezt elsősorban az akarat­erőmnek és a gyógyulásban va­ló hitemnek köszönhetem. — Mit gondol, a műtét el­kerülhető lett volna? — Betegségem diagnoszti­zálása előtt rendszeresen jártam rákszűrésre. Sőt otthon önvizs­gálatot is végeztem tapintással. Mindezek ellenére meglepődve és kétségbeesetten hallgattam szakorvosom tájékoztatását műtétem időpontjáról. Biztosan felszínes önvizsgálatot végez­tem magamon, mert nem érzé­keltem melleimben a csomókat. A végsőkig bizakodtam, de a szövettani vizsgálat eredménye után mindkét mellemet ampu­tálni kellett. Sebeim lassan be­gyógyultak, majd ezt követően hosszú időn át sugárkezelésre, és rendszeresen vérvételekre jártam. —A műtét után mely idősza­ka volt a legkritikusabb? — A sugárkezelés hatására hosszú hajamtól is meg kellett válnom, mert csomókban hul­lott ki. Ez is a sors szomorú fintora, hiszen leánykoromban mindig hosszú hajat szerettem volna növeszteni. Ezt 35 évesen sikerült elérnem, de akaratom ellenére meg kellett válnom tő­le. A parókám eleinte feszélye­zett, mert a póthaj nem ért a vállamig. Úgy tartottam a feje­men, mint Krisztus a tövisko­szorút. — Ez már a természetes ha­ja? — Igen, de nem színezhe­mában. Eddig mintegy négy­ezer gént sikerült azonosítani, és helyét megállapítani. Köz­ben kiderült, hogy az ember öröklési anyaga lényegében minden embernél hasonló. Az egyes személyek közti eltéré­sek — például valakinek kék a szeme, gyöngébb az immun- rendszere vagy kiemelkedőek a zenei képességei — feltehetően csak a gének kis mértékű variá­cióinak következménye. tem, mint a betegségem előtt. Egyébként ügyelnem kell a test­súlyom szintentartására is. To­vábbá a fertőző betegségeket vitaminokban gazdag táplálko­zással eddig sikerült elkerül­nöm. — Mostanában hogyan érzi magát? — A gyerekeim és a férjem szeretete nélkül a mostani hely­retemben sivár lenne az életem. Ok a támaszaim, hiszen meg­erőltető fizikai munkát nem vé­gezhetek. Napközben olvasok vagy tévét nézek. A kézimunká- zás még fárasztó számomra, de remélem, később kötni is tudok majd. —Jár-e társaságba, emberek közé? —Az én társaságom elsősor­ban a családom, valamint a kontrollvizsgálatokon a vára­kozó betegtársaim. Ott tapasz­talatcserét is tartunk, mert a baj­ban ismeri meg az ember egy­mást igazán. Egyébként az eredmény átvételéig szoronga­tó érzés a várakozás, mert nem tudom előre, hogy mit tartogat számomra a holnap és a jövő. De bizakodom... B.I. „Enzimbarát” új táplálkozási program A főszabály: együnk minél több „élcT’ táplálékot! Dr. Hermann Geesing német bel- és természetgyógyász új táplálkozási programot tár elénk. Szerinte a túltápláltság nem okozna annyi problémát, ha étkezési szokásaink éssze­rűek lenének. Csakhogy a tápanyagkíná­lat, mellyel szervezetünket el­halmozzuk, ebben a formában szinte értékesíthetetlen. Tele­tömjük magunkat különféle ételekkel — hússal, zsírral, fő­zelékkel, gyümölcsökkel, al­kohollal, cukorral —, mind­ezeket még szennyezzük szí­nezékkel, vegyítjük ártalmas anyagokkal, sőt mérgekkel is. A szervezet néhány ezer faj­ta rendkívül hatékony, külön- letes feladatra specializált en­zim bevetésével segít magán, ezek a különböző tápanyagok feldolgozásában és hasznosí­tásában működnek közre. Legfőbb forrásuk a hasnyál­mirigy. Ez termeli a legfonto­sabb, legsokoldalúbb enzime­ket, melyeket ma biokatalizá­toroknak is neveznek. Táplálkozásunkban igen nagy hibát követünk el, ami­kor az ételeket tartósítjuk és csíramentessé tesszük. A fő­zéssel, melegítéssel, sterilizá­lással, pasztőrözéssel ugyanis elpusztítjuk az élelmiszerek­ben lévő, hőhatásra rendkívül érzékeny enzimek nagy részét. Legtöbbjük még az 50 fokot sem tudja elviselni. Miután főleg főtt, sütött, füstölt, de legalábbis pasztőrö­zött ételeket fogyasztunk, a szervezetünk által előállított enzimekre vagyunk utalva. Ezzel hasnyálmirigyünk idő előtti kimerülését vállaljuk magunkra, ami sajnos gyakran már 40 éves korunkban bekö­vetkezik. A hiányos enzimel­látásra utaló első jelek az emésztési zavarok, a felfúvó­dás. Változatosan és mértékkel kell táplálkozni, ez a fő sza­bály. Ezen belül együnk minél több „élő” táplálékot, amely­ben megvannak a szükséges vitaminok enzimek, nyomele­mek és ásványi anyagok. A vegetáriánus táplálkozás is egyoldú. Elég, ha táplálé­kunkat kiegészítjük nyers fő­zelékfélékkel, salátával, gyümölccsel. Hetente egy- szer-kétszer cseréljük fel a meleg levest ízletes friss nyers táplálékkal. Egy almát például sokkal célszerűbb étkezés előtt elfogyasztani. Nemcsak csökkenti a túlzottan nagy ét­vágyat, hanem segíti a táplálék felvételét és az emésztés fo­lyamatát is. - FEB ,L­.......... A KÖZLEKEDÉSI. HÍRKÖZLÉSI ÉS VÍZÜGYI MINISZTÉRIUM A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTÉRIUMMAL. VALAMINT A KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS TERÜLETFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUMMAL KÖZÖSEN pályázatot hirci et olyan térségeket feltáró, településeket összekötő vagy bekötő kiépítetlen utak építésének támogatására, amelyek elsősorban a területfejlesztés kedvezményezett területein a gazdaság — ezen belül a kiemelten a mezőgazdaság — általános fejlesztését szolgálják a közúti infrastruktúra feltételeinek megteremtésével. A pályázatok támogatására 800 millió Ft-ot fordít a három tárca, 400 millió Ft-ot az Útalapból, 200 millió Ft-ot a Mezőgazdasági Fejlesztési Alapból és 200 millió Ft-ot a Területfejlesztési Alapból. Pályázatot az önkormányzatok nyújthatnak be a területfejlesztés kedvezményezett területeinek jegyzékéről szóló 161/1993. (IX. 17.) kormányrendeletben szereplő települések esetében legalább 30%, a kedvezményezett körbe nem tartozó települések esetében legalább 40% helyi forrás biztosításával. A pályázóit benyújtásának határideje: 1994. március 18. A pályázati felhívás, amely a részletes feltételeket tartalmazza, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Értesítőben, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítőben, a Környezetvédelmi és Építésügyi Értesítőben, valamint az Önkormányzati Tájékoztatóban fog megjelenni. Addig a pályázati felhívások a Békéscsabai Közúti Igazgatóságon (Békéscsaba, Szabadság tér 7—9., III. emelet 301-es szoba) munkaidőben (8—15 óráig) szerezhetők be. BÉKÉSCSABAI KÖZÚTI IGAZGATÓSÁG

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents