Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-17 / 13. szám
SPORT 1994. január 17., hétfő é I 0 Kritikus hangnemű közgyűlés Medgyesegyházán A minap rendkívüli közgyűlést tartott a Medgyes- egyházi Medosz SE elnöksége, amelynek csaknem \o háromórás tartama alatt elsősorban személyi kérdésekről esett szó, de megvitattak több szervezeti és működési kérdést is a labdarúgó szakosztálynál. Báli Máté elnökhelyettes az alábbiakban tájékoztatta lapunkat a közgyűlésen elhangzottakról. — A közgyűlést kritikus hangnem jellemezte mindvégig, különös tekintettel a már ismert, kialakult nehéz helyzetünkre. A leglényegesebb, hogy a régi, azaz a jelenlegi elnökség harminc napig tölti be funkcióját, amelyet felvált az új összetételű vezetés. Konkrétan még nem határoztunk az új elnök személyéről, de ajelöltek között Makros János és Malatinszki János szerepel, míg vezetőségi tagnak Fónád András, Fiirkecz András, Maknich Endre és Schmidt László labdarúgó kapott bizalmat. Hozzájuk Cseh György vagy Oravecz Tamás csatlakozik, s alkotja majd a héttagú vezetőséget. Mint azt már korábban jeleztem is, a továbbiakban nem kívánok semmilyen szerepet betölteni a szakosztálynál a jelenlegi körülmények között. Mellesleg sok kérdésben azért nem tudtunk megállapodni, mert a fegyelmi határozatok kapcsán várjuk a Magyar Labdarúgó Szövetség döntését, amelytől nagy mértékben függ az, hogy például kell-e játékosokat igazolnunk, s ha igen, miből? Akárhogy is, a jelenlévő polgármester, Nagy Béla maximális támogatásáról biztosította az egyesületet, sőt, ha sikerül magasabb osztályba lépnünk, még nagyobb támogatásra számíthatunk. — Ugyanakkor kemény szavakkal bíráltuk a labdarúgókat, amiért ilyen helyzetbe kerültünk, s a jövőben szankciókat alkalmazunk azokkal szemben, akik sportszerűtlenségükkel hátráltatják a nyugodt szakmai munkát. Medgyesegyházán harminc éve nem volt botrány, s ezt szeretnénk elkerülni a jövőben is. Tehát nem mentjük fel a csapatot, de megjegyezni kívánom, hogy határozott, a szabályokat ismerő és minden körülmények között helyesen alkalmazó játékvezetőkre van szükség, mert akkor esetünkben elkerülhetők lettek volna az ebből adódó botrányos következmények. Mindenesetre a csapat elkezdte az alapozást, s várva a szövetség döntésére az új elnökség folyamatosan veszi át az irányítást egy remélhetően nyugodt légkörben. (Gyurkó) Imris György bronzérmes Alig egy hónapja, szakadó esőben, nehéz körülmények között rendezték meg Szekszárdon az 1993-as terepkerékpáros országos bajnokságot. Az idei esztendő első országos bajnokságát szintén Szekszárdon tartották szombaton a terepkerékpárosok. A kilenckörös, 27 km-es viadalon sokáig a tavalyi bajnok Maul Péter vezetett, de a hajrában a Postás versenyzője, Nagy László megelőzte, így ő nyerte a bajnoki címet. A még ifjúsági korú Imris György (Békéscsabai Állami Gazdaság SE), csakúgy mint decemberben a bronzérmet szerezte meg az erős mezőnyben. A viadalt követően Schneider Konrád szövetségi kapitány kijelölte a január végi belgiumi világbajnokságra készülő keretét, amelyben az ifjúságiaknál Klokocs István edző tanítványa, Imris György is szerepel. Eredmények. Terepkerékpáros ob, abszolút sorrend. 1. Nagy László (Postás) 1:09,21, 2. Maul (Schwinn—Csepel) 1:09,58, 3. Imris (Békéscsabai ÁG SE) 1:10,24. Pidl visszaesett A Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség közzétette a legújabb világranglistáját, amelynek összeállításakor a legutóbbi versenyek eredményeit is figyelembe vették a készítők. Eszerint Pidl Zita, az Orosházi MTK versenyzője a korábbi heyezé- séhez képest hét hellyel visszaesett és jelenleg a 185., 1178 ponttal. Az európai rangsorban Pidl a 111. helyet foglalja el. Örvendetes, hogy a kontinentális listát hosszú idő után ismét a többszörös Európa-bajnok, Bá- torfi Csilla vezeti. Augusztus elején: Motoros műrepülő világbajnokság Debrecenben Néhány nappal ezelőtt (egészen pontosan ja- I nuár 5-én) lapunk második oldalán, a külpolitikai rovatban — az egyik hírügynökség közlése alapján — néhány soros, képpel is illusztrált hírt közöltünk egy nemzetközi repülőgép-bemutatóról. Sajnos a helyszínt nem jelölték meg s ez a mi figyelmünket is elkerülte — nem így több olvasónkét. Ezért hívtuk fel dr. Hegedűs Dezsőt, a Magyar Repülő Szövetség főtitkárát, aki elmondta: a szóban forgó „öreg gépek” bemutatója és kiállítása minden bizonnyal az Egyesült Államokban, a nebraskai Oshkoshban lehetett. Ez a város mindenesetre híres erről az évenkénti rendezvényről, amelyen a második világháborúban használt gépek mellett a legkorszerűbbek is tartanak bemutatót. —Mi újság itthon? — Ami a hazai repülős életet illeti, az idei legnagyobb hazai rendezvényük a műrepülő világbajnokság, amelyet — amikor a FAI hazánknak ítélte — pályázat útján a debreceni, volt szovjet katonai repülőtér nyert el el. (Pályázott a 1984. évi vb és az 1989. évi Eb házigazdája, Békéscsaba is.) A nagyszabású eseményre augusztus 2—14. között kerül sor. Amennyiben sikerül megfelelő technikát biztosítani — magyarul jó repülőgépeket — a magyar válogatott is ott lehet a legjobbak között, de a tavalyi, az autósok Forma—1-es viadalához hasonlítható Világkupán bronzérmet nyert Besenyei Péter mindenképp esélyes előkelő helyezésre, hogy megszorítsa akár a tavalyi Európa-bajnok- ságon győztes francia Patrich Parist is. Az MRSZ rendelkezik ugyan egy, a legkorszerűbbek egyikének mondható Extra 260-as géppel, de anyagiak híján még nincs a tulajdonában. A világbajnokságra készülő keretet a közeljövőben jelölik ki. F. I. Az 1989. évi békéscsabai Európa-bajnokság idején szerepelt magyar válogatott. Jobbról a harmadik a nemzetközileg is legismertebb motoros műrepülősportpilótánk, Besenyei Péter A tányér kicsúszott a lábunk közül, de hébe-hóba nem estünk a hóba Síparadicsomi kisiklásaink hóekében A síelés tudománya mindenkiben benne lakozik, csak van akiből sehogyan sem jön elő. Mivel megyénk, az Alföld, sőt hazánk nagy része annyira síparadicsom, mint mondjuk az Északi-sark kedvelt nyári üdülőcentrum, úgy döntöttem, Szlovákia havas lejtőin sajátítom el a sportág egyszeregyét. Nem lehet valami ördöngős dolog két lécen, botok támogatásával közlekedni — gondoltam —, a hóval meg mindig ideális volt a kapcsolatom, gyártottam már hóembert, hógolyót, sőt járdákról is sepertem a pelyhes, téli csapadékot. Elméletileg is felkészültem és fellapoztam a Magyar értelmező kéziszótár sízik szómagyarázatát, ahol ezt találtam: ,Sível halad, siklik”. Kint rájöttem, a szótár engem becsapott. Nekem a sízés nem haladást, hanem esést, minden energiámat igénybe vevő föl- tápászkodást, nem siklást, sokkal inkább kisiklást jelent. Sorstársaimnak azért nem szeretném kedvét szegni, ezért elmesélem, hogyan lettem több azzal, hogy nem tanultam meg — rendesen — síelni. Jó tárgyi feltételek nélkül természetesen nem vág bele egy kezdő a sízésbe. Hetekig végeztem közvélemény-kutatást, hogy milyen léccel induljak neki, mert azt már hallottam, ettől sok függ. Aztán kiderült: nem az számít, akác vagy tölgy a fa, hanem az, milyen hosszú a léc. Mindenki mást mondott: egy csetlőbot- lónak kedvezőbb a testmagasságánál rövidebb; aztán jött a kontra: persze, hogy hosszabb kell 5—20 centivel. A bakancs legyen nagyobb normális cipőméretemnél, illetve az ellenreakció: legyen passzentos. A bot eddig meg addig érjen. Aztán a probléma megoldódott. Szuperfelszerelést kaptam, nem is mertem megmérni, milyen hosszúak a lécek, mekkora a cipő, milyenek a botok. Még síszemüveget és síkesztyűt is kaptam. (Sísapkának megtette a gyerekkori bojtos.) „Mennyi a síbérlet odakint?” — tudakoltam a buszon, megerősödve abban a hitben, hogy ilyen cuccal naponta legalább ötször lejövök a pályán. A MASZFISZ, azaz a Magyarországi Szlovák Fiatalok Ifjúsági Szervezete „járta ki” a tábort és Selmecbányától mintegy 20 kilométerre, Hodrusa-Hámre faluba érkeztünk meg ötvenen. A völgybeli hétemeletes kollégium, ahol elhelyezték a társaságot, több sajátossággal is bírt, de egy különösen meglepetést keltett: este 11 órától reggel ötig szünetelt a vízellátás. Ha valaki nyitva hagyta a csapot a mosdóban — persze, hogy akadt ilyen köztünk —, amikor megjött a víz, beázott az egész épület. No, de ki iszik vizet, ha van borovicska, becherovka és sör, gondoltuk és alátámasztásul első napi programnak be is iktattuk a kóstolást. Az már rögtön feltűnt, hogy az olcsó szlovákiai sörárak a múlt homályába vesztek. Egy minőségi komlószörpért 15 koronát is kértek a helyi kocsmában. Persze attól, akinek volt koronája. Forintot ugyanis sem Sahynál, a határállomáson, sem a bankokban nem váltottak át. Egy német márkáért viszont közel 19 koronát adtak. A sörözgetés másnapján Krahule síparadicsomában jött el a pillanat, hogy a kezdők között, a békéscsabai szlovák gimnázium tanulóinak egy csoportjával egyetemben először felcsatoljam a síléceket. Az oktatónk meghúzta a boro- vicskás üveget, míg mi felszenvedtük magunkat egy picinyke emelkedőre és a parancsszóra: „Igyeme!” elengedtük magunkat belezúdulva stílustól függően hasra vagy hátra esve a hóba. Még hébe- hóba sem sikerült talpon maradni. A büfében a knédlit csipegetve úgy döntöttünk néhá- nyan, a következő napon pihenünk. A feltört boka, az izomlázas térd ápolgatásával hamar elszaladt a szünnap és újra nekiveselkedtünk. Legendás bukások közepette a „hó- eke”-gyakorlatot sajátítottuk el. A boka- és térdkifordításos mozdulat egy táncmulatság tetőfokán hatásos lehet, de hóban, sílécekkel, felettébb zűrzavarosnak tűnt. Néha azonban már nem a közeli ház fala fogott meg bennünket, hanem óriási meglepetésre ez a furcsa hóeke-beállás. Aztán egy napkeltekével jöhetett a testsúlyáthelyezés gyakorlása, ami állítólag a fordulást könnyíti, de szerintem ez is inkább az eséshez járul hozzá, azt segíti. Néhányan már megpróbálkoztak a felvonóval is, lábuk közé vették a fémrudas tányért és uccu neki, aztán uccu ki. Néhány méter után ugyanis összegabalyodott a léc és a tányér magányosan csúszott felfelé, ők pedig átélték a felvonóból kizuhant, sanyarú sorsú síelő helyzetét, A két utolsó napon már többen felértünk a középmagasságig, de mikor lenéztünk a számunkra meredek pályára, bántuk ezt a sikert. Kilátástalannak tűnt minden a hótengerben, minden addig tanult fogást — lásd hóeke — elfelejtettünk és újra jött az, amihez a legjobban értettünk: az esés. A hópelyhek nem hullottak olyan sűrűn, mint mi, de csak leértünk. Hazautazáskor természetesen megfogadtuk, hogy soha többet sípálya közelébe nem megyünk. Örüljünk, hogy megúsztuk láb- és kéztörés nélkül. Kivárjuk a nyarat, szebb ülni a strandon, a kerthe- lyiségi büfé árnyékában és nézni a bikinis lányokat — morfondíroztunk. Az otthon melegében eltespedve, a munkahelyekre belépve, megszokott ténykedésünket végezve döbbentünk rá a titok nyitjára. Felküzdeni magunkat sílécekkel oldalazva a dombtetőre, mozogni, esni, néha még siklani is a hóban, a jó levegőn, kellemes társaságban meginni egy sört, cipelni a síléceket, felszenvedni a bakancsot és megtanulni benne járni, igazi telet látni, ez mind-mind jelentett valami szokatlant, nem mindennapit, kimondhatjuk: élményt. Alberto Tombának és Girardellinek meghagyjuk az alpesi síelés olimpiai bajnoki címeit, de a jövő télen azért újra lemegyünk hóekébe, és lábunk közé vesszük a felvonó tányérját. Ezt a komédiát nem lehet az első „felvonásnál” abbahagyni. Nyemcsok László r ' VÁSÁROLNA? Nem tudja, hogy hol és mennyiért kap meg valamit? gmm* HÍVION FEL ** BENNÜNKET! Aruigény Bt., telefon: (66) 448-448., munkanapokon 9—16 óráig. SZOLGÁLTATÁS- ÉS SZAKEMBERKÖZVEIÍTÉS igény szerint, köziilelcknck is. Sportgála Mezoberényben A Mezőberényi 1. Számú Általános Iskola január 22-én 14 órától hatodik alkalommal rendezi meg a sportgálát. Ízelítőt adnak az iskolai testnevelés torna- és játékanyagából, s bemutatót tartanak. Ismét megrendezik a „Fuss, ha bírod!” iskolák közötti felnőtt váltóversenyt, lesz szülők—tanárok közötti foci- és kézilabdamérkőzés is. A rendezők új játékot hirdetnek a városban élő ifjaknak és örökifjaknak, hölgyeknek és férfiaknak, akik szeretik a versengést. Rendeznek hetesrúgó, kosárlabda büntető dobó versenyt, a győztesek értékes jutalmakat kapnak. A DSE által felajánlott tombola fődíja az iskola valamely sportcsoportjával egy külföldi utazás.
