Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-14 / 11. szám
Az okányi vasútállomás Az oldalt szerkesztette: Gila Károly. Telefon: (66) 371-139. Az oldal fotóit Lehoczki Péter készítette Kis hírek Kulturális ajánlat Szeghalom. — Városi művelődési ház: január 15-én 14 órakor „Ügyes kezek klubja”, vezeti Nagyné Hajdú Erzsébet, melyre minden alkotni vágyó gyereket várnak most és ezentúl minden szombat délután. Január 22-én 18 órakor Kun János előadóművész önálló estje „Századvég” címmel. Február ötödikén 14 órától „E” junior latin és standard, illetve „D” felnőtt latin táncverseny. Füzesgyarmat. — Művelődési központ: január 29-én este vetélkedővel, divatbemutatóval egybekötött pótszilveszter. Körösladány. — Asztalos Miklós Művelődési Központ: január 18-án délelőtt 10 órakor a Mese Színpad előadása Mátyás király és az ördög címmel. Vésztő. — Sinka István Művelődési Központ: január 21-én délután 14 órakor kis ünnepség keretében adják át az első személyi igazolványt az érintetteknek. Alsósok Pesten Bucsa. — December 22-én negyven helybeli alsó tagozatos kisiskolás a helyi önkormányzat és a vállalkozók segítségével Budapestre kirándult. Megnézték a Parlamentet, majd részt vettek a „Legyen a betű jó barát” alapítvány Petőfi-csamokbeli műsorán, ahol láthatták a Pa-dö- döt, Szandit és még értékes ajándékot is kaptak. Nincs fejlesztés Ecsegfalva. — A legtöbb településhez hasonlóan most készítik a falu idei költségvetésének tervezetét. Az már most világossá vált, hogy ebben az évben az üzemeltetés, a munkabérek és a szociális ellátás költségei olyan magasak lesznek, hogy jelentősebb fejlesztést nem lehet végrehajtani. Pártközi egyeztetés Dévaványa. — A MSZDP helyi szervezete január hatodikára megbeszélésre hívta össze a faluban működő pártok vezetőit, melynek témája a párt javaslata volt az országgyűlési választások lebonyolításának tisztasága, a tisztességes kampány érdekében. A tanácskozáson képviseltette magát az MSZP, a Munkáspárt, az MDF és a kisgazdák is. SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE 1994. január 14., péntek Nem nőtt a munkanélküliség A statisztikai adatokból egyértelműen kiderül, hogy Békés megye munkanélküliségi rátája jócskán meghaladja az országos átlagot. Ha még lehet ezt fokozni, akkor a megye régiói közül Szeghalom és környékén a megyei átlagot jóval túllépő a munkanélküliek aránya. A részletekről és a lehetőségekről beszélgettünk Tóth Ferencné dr.- ral, a Békés Megyei Munkaügyi Központ Szeghalmi Kirendeltségének vezetőjével. — Az elmúlt év vége felé hogyan alakult a térség munkanélkülisége, igazolódik-e itt is az országos csökkenési tendencia? — Szeghalom környékén tavaly decemberben mintegy 20 százalék körül volt a munkanélküliségi ráta, ami majdnem duplája az országosnak. Ez az átlag azonban azt is jelenti, hogy míg például Szeghalmon ennél jóval alacsonyabb, addig Vésztőn ez meghaladja a 25 százalékot. Az év vége felé elég sok új munka- nélkülit regisztráltunk, hiszen a mezőgazdasági szövetkezetek ilyenkor pár hónapra megszüntetik dolgozóik munkaviszonyát. Ami örvendetes, hogy az új járadékosok ellenére sem nőtt az összlétszámúnk, egyfajta stagnálás figyelhető meg. Ha minden várakozásaink szerint történik, akkor tavasszal már a munkanélküliség csökkenésével számolhatunk. — Miben tudják segíteni az elhelyezkedni akarókat? — Kirendeltségünk minden munkanélkülit nyilvántart, még akkor is, ha már jövedelempótló támogatást kap. Megpróbálunk nekik munkalehetőséget ajánlani, sőt december elsejétől külön munkavállalói tanácsadót működtetünk, akik éppen a segélyezési körből kikerültekkel foglalkoznak. Átképző, képesítést nyújtó tanfolyamokat szervezünk itt Szeghalmon, most például egyidejűleg folyik a számítógép-kezelői, a nőiruha-készítői és az alapfokú mezőgazdasági vállalkozói tanfolyam. — Tudnak-e fokozott gonddal foglalkozni a pályakezdő fiatalokkal? — Igen, hiszen a megyei központunk által szervezett „adj esélyt akcióban” a 330 ilyen fiatalunkból száz el tudott helyezkedni. A többiek egy része bevonult, másik része készül a felvételire, így jelenleg mintegy 150 fiatal szeretne munkát vállalni. Körösladányi képeslap A körösladányi önkormányzat kezdeményezésére színes postai levelezőlapok készültek a falu és környékének szép tájait bemutatva. A kétféle lapot a falu több pontján árusítják, például az Asztalos Miklós Művelődési Házban is, ára 16 forint 7 « A falu rendjének őre A bucsaiak egyik rendőrét, Nagy István főtörzsőrmestert az elmúlt év végén miniszteri dicséretben és jutalomban részesítették. Megbeszélt találkozónkról elkésett, de ennek oka volt, mégpedig az a húsz egynéhány tyúk, amit aznap loptak el és aminek a végére kellett járnia. Bevezetésül néhány mondatos bemutatkozást kértünk tőle. — Bucsai vagyok, ismerem a falu lakóit. 1986-ban lettem rendőr, 1990 szeptemberében kerültem haza Bucsára. Azóta itt dolgozom, nős vagyok, van egy kisfiam. — Miért kapta a mostani elismerést? Én szeretem a munkámat — Az indoklás szerint eddig végzett jó munkámért, az elfogásokért. — Beszélne ezekről bővebben? — Az egyik úgy történt, hogy nem voltam ugyan szolgálatban, de láttam, hogy egy helybeli, akinek tudomásom szerint sem gépkocsija, sem jogosítványa nem volt, egy Trabanttal közlekedett a faluban. Megállítottam, majd a kocsi ellenőrzésénél kiderült, hogy azt Dévaványáról lopták. — Mit tart a legfontosabbnak a munkájában? — Azt, hogy jó kapcsolatunk legyen a lakossággal. A bucsaiak már tudják, hogy hozzám bármikor be lehet kopogni, ha szükség van rám. Rejtőzködő értékeink Ezúttal a biharugrai mesélőkedvűparasztember, Kővágó Sándor történeteiből bocsát közre kettőt Sinkó Rozália, a Sárréti Múzeum munkatársa, amelyeket őaz 1980-as években gyűjtött. A búzakalász-jutalom Volt egy embernek három fia, szolgáltak a királynál. Na aztán, amikor már nagyon sokáig szolgáltak, hát megunták és felmentek a királyhoz. Akkor azt mondta a király: Na hát amiért ilyen régóta szolgálnak, megjutalmazza őket, amit választanak. Az egyik választott osztán egy malacot a kocadisznóval, a másik egy szép tehenet fiastól. A harmadik pedig... A király kalapjánál volt három búzakalász, azt mondta: Eztet adja nekem, amit a föld beér, tíz évig, amit terem, a földet adja nekem! Hát úgy gondolta a király, azt a három búzát, azt a kicsi darabot, az asztalnak a negyedrésze is elég hozzá. Azt mondta neki: — Téged gondoltalak, hogy okosabb ember jár a nadrágodban és te vagy a legbutább! No osztán tölt az esztendő, a termett búzát minden évben elvetette a legény. Amikor eljött a tíz év, azt mondta a király: Ha még egy évre kötöttünk volna, nem maradt volna egy szikra földem sem, mert a három kalász búza annyit beért volna akkorára. így oszt nem ez volt a legbutább, hanem a legokosabb! A cibere Volt egy oláh ember, elment lovas kocsival a szomszéd községbe. Osztán hát megkínálták ciberelevessel, nagyon ízlett neki. Azt mondta, hogy odahaza ű is ilyet főzet. Addig is, hogy el ne felejtse, mindig mondta, hogy cibere, cibere. Ment az úton, hát egy kottya- nóba ért, elakadt. Hát oszt, mire kihajtotta a lovakat belőle, addigra elfelejtette. Azt mondja: Hínnye, hát itt veszett el, itt kell megkeresni. Visszament, belement a vízbe, ott kaparászott. Ment arra több szekér, kérdezik: Mit keres a bácsi? Hát ha tudnám, akkor nem keresném! Hát hozzáfogtak ott keresni, hogy hát mit ejthetett ott el. De csupa sár volt már a víz és azt mondja az egyik ember: Ó, egye meg a fene, hisz olyan ez már mint a cibere! Az az, azt kereste! No, osztán összeszidták az embert és aztán úgy nevezték, hogy cibereleves! Magas labda Fel van adva a lecke a szeghalmi ön- kormányzatnak, most igazolhatják, mennyire foglalkoztatja őket a város kulturális élete. Az történt ugyanis, hogy a minap egy városi szintű kerek- asztal-megbeszélésen — melyen a testület két tagja is részt vett—a jelenlévők javasolták egy alapítvány létrehozását, melyből a település legkülönfélébb kulturális rendezvényeit pályáztatás útján támogatni lehetne. Egy ilyen alapítványba a helyi vállalkozók, szponzorok is szívesebben adnák a pénzüket, hiszen így adókedvezményt kapnának. A nagy kérdés most az, hogy az alapítvány első befizetője lesz-e az önkormányzat, hiszen ez jó hatással lenne a többi támogatóra is. Az előjelek nem túl biztatóak, a korábbi években ilyen indítvány előterjesztésekor mindig meggyőzte egymást a hivatal és a testület, hogy erre nincs pénz. Igaz, hogy ennek következtében minden testületi ülésen foglalkozni kellett a legkülönfélébb támogatási kérelmekkel, sokszor hosszú viták után határoztak pár ezer forint sorsáról. Ezt akár a javukra is lehetne írni, mármint azt, hogy a legutolsó fillérre is gondosan vigyáznak, ha nem tapasztalnánk azt, hogy néha bizony fogalmuk sincs a kérelmező eddigi tevékenységéről. Természetesen nem várható el, hogy a város minden művészeti csoportjának munkáját, gondját ismerjék, ámbár az sem lenne nagy baj! Ha lesz ilyen alapítvány, akkora tanácskozás résztvevőinek elképzelése szerint létrejön egy kuratórium, akik döntenek a támogatások sorsáról. A város szellemi életének húsz képviselője, aki ezen a megbeszélésen részt vett, megtette az első lépést. Most az önkormányzat térfelén van a magas labda, kérdés, kihasználják-e a kedvező helyzetet!? Célunk a számítástechnika korszerűsítése December vége felé új üzlettel gyarapodott Szeghalom, az In- tertechnika Kft. megnyitotta helyi képviseletét a Tildy utcában. Dézsi István pályázaton nyerte el a lehetőséget a számítástechnikai üzlet és szerviz működtetésére. Az üzletben a párszáz forintos floppylemeztől a fénymásolókon át a százezer forint feletti komplett számítógépig sok minden kapható. Vállalják a gépek szervizelését is, a garanciaidőn túl átalánydíjas szerződés is köthető velük. Kérésre egy napon belül helyszínre mennek a gépeket javítani, ám aki a mindössze százötven forintos kiszállási díjat meg akarja takarítani, az üzlet nyolctól tizenhat óráig nyitva van. Feladatuknak tekintik a már üzemelő számítógép-állomány korszerűsítését, ami nem feltétlenül jelent egyet a gépek lecserélésével. Új szolgáltatásuk lényege, hogy például a 286-os AT számítógépből 34 ezer forint plusz áfáért 486-ost „varázsolnak”. Ha az üzlet sikeresnek minősül, tervezik további bővítését is. Ifjabb Dézsi István egy joy-stick-ot kínál eladásra Megszűnt egy bolt Nemrég egy névtelen levelet találtam a postaládámban, az aláírás helyén az szerepelt, hogy „a Fáy úti lakótelep lakói”. Az írója az „önkormányzat nagy hatalmától” való félelmével indokolta, hogy nem adta a nevét a levélhez. Ä sztori röviden annyi, hogy megszűnt, illetve bérlőt váltott a Szeghalom, Tildy u. 16—18. sz. alatti kis üzlet. Az ott dolgozó négy boltosról szól a levél, melyből önkényesen kiemelek néhány mondatot: „Nem tettek mást, csak dolgoztak már 20, 25 éve rendesen, becsületesen, tiszteletben tartva időset, fiatalt. Mindenkihez volt egy kedves szavuk, mosolyuk, az ember elmondhatta, búját, bánatát, amiben tudta, mindig segítettek. ...Iduska, Margó, Pircsi(?) és Marika, a mi kedves boltosaink. Köszönünk mindent, a megértő szavakat, a mosolyt, a kedves kiszolgálást. Ezután is maradjatok olyannak, amilyenek voltatok, kedvesek, derűsek és bizakodók, reméljük, hogy még lehetünk a vásárlóitok!” Eddig az idézet, melyhez csak annyit akarok hozzátenni, hogy nagyon sajnálom, hogy a Fáy utcaiak nem vállalták nevükkel ezt a köszönetét. Félelmüket nem érzem indokoltnak és valószínűleg a négy egykori boltosuk is jobban örült volna, ha tudják, kiktől erednek ezek az elismerő szavak!
