Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-12 / 9. szám
#PÉS MEGYEI HÍRLÁP Gyula város címere Az oldalt Kiss A. János és Rúzsa Ildikó írta, s Kiss A. János szerkesztette. A fotókat Kerekes István és Kovács Erzsébet készítette. Telefon: (66) 450-450 Bérre való Lökösháza. — Az év utolsó előtti napján tartott ülésükön a képviselők átmeneti költségvetési rendeletet alkottak. Germán Géza polgármester elmondta, hogy az idei költségvetés elfogadásáig a tavalyi rendeletük számaival dolgoznak. Folyik az 1994-es költségvetési terv előkészítése, a kimunkálásához szükséges adatokat már megkapták. Lökösházán 6 millió 300 ezer forint többletkiadást jelent a közalkalmazottak új bérezésének bevezetése, melynek csak egy részéj állja a központi költségvetés. Úgy tudjuk azonban, hogy a teljes összegre sikerült fedezetet találniuk. Kópéért táncolnak Gyula. — Február 19-én megyei bálát tart Gyulán a Köztársaság Párt. A táncmulatságon résztvesz PalotásJános és több más, ismert személyiség is. Részvénytársaság? Lökösháza. — Ma találkoznak a községben annak a kilenc településnek a vezetői, melyek közösen kívánják megoldani a községek 'gázéilátását. A tanácskozáson részt vesznek az Állami Energiafelügyelet szakemberei is. Információink szerint arról is szó esik majd, hogy a cél jobb megvalósítása érdekében alakítson-e részvénytársaságot a kilenc község. Meglelték az igazit Gyula. — Leel-Ossy Miklósáé személyében új gazdasági vezetője van a DOTE gyulai egészségügyi főiskolai karának. Kinevezése 1993. december 6-ától határozatlan időre szól. / Uj háziorvos Elek. — Új háziorvosa van a településnek. Az Elekről elköltözött dr. Csuka Ildikó helyére január elsejei hatállyal dr. Gyulai Miklóst nevezték ki. A jólétiek díjai Gyula.—Dr. Regele Károly, a Jóléti Alapítvány egyik kurátora a polgármester újévi fogadásán adta át a szervezet pályázati díjait. A törökzugi óvoda óvónői azért kaptak díjat, mert karácsony előtt a város valamennyi nyugdíjas óvónőjének összejövetelt szerveztek. Kincses Sándor, a cukorbetegek helyi egyesületének elnöke a cukorbetegek érdekeit szem előtt tartó kiállítás és vásár megszervezéséért részesült elismerésben. Ládi Sándor pedig rengeteget segített a város nyugdíjasainak ügyes-bajos dolgaik elintézésében. Ennek hatására többek nyugdíját is felemelték. GYULA ÉS KÖRNYÉKE 1994. január 12., szerda Számvetés helyett tallózás Ahol a város dolgai eldőlnek: a gyulai képviselő-testület ülése a városháza dísztermében (a többiek bizonyára ad hoc tanácskozáson vesznek részt) Az új esztendő kezdetén érdemes az 1993-as év gyulai sikerei (visszafogottabban: eredményei) között tallózni. Működött a várszínház, a város belevágott egy sportcsarnok építésébe, döntés született az Erkel gimnázium új épületének terveztetéséről és kivitelezéséről, a román kulturális centrum megvalósításáról. Gyulaváriban hozzákezdtek a gondozóház építéséhez, hajlék létesült a hajléktalanoknak. „Világra hozták” Gyula történetének első felsőfokú oktatási intézményét, bővült a szennyvíz- és az úthálózat, tovább kanyargóit a várost átszelő kerékpárút. A város szunyókáló idegenforgalmát alaposan megmozgatta a tűzoltók nemzetközi csillagtúrája. Valahogy kibírta a város az átutazó külföldiek meg-megújuló rohamait. Gyula — a külügyminiszterek találkozójával — esélyt adott a magyar—román viszony javulásának. Új színfoltként jelentkezett a román folklórfesztivál, s a minden magyarok táncfesztiválja. Megállapodás született a megyei önkormányzattal a várszínház és a városi közgyűjtemények működtetésének közös finanszírozásáról. Más városokhoz képest kisebb maradt a munkanélküliek száma, a szociális gondoskodás igyekezett lépést tartani a rohamosan növekedő igényekkel. A legfontosabb: a város működött, megteremtette lakóinak az életfeltételeket. A sor korántsem teljes, s meg sem kísérelhetjük a kisebb közösségek, egyének sikereinek felsorolását. Márpedig az ő épülésük, gyarapodásuk is a város eredményeként jelentkezik, hiszen az önkormányzat a város egészéből tevődik össze. Ültessünk fát! t Az ember bizonyos koron túl ódzkodni kezd az emlékülésektől. (A „bizonyoskor” elérése előtt még inkább...) Am az újágíró hivatásos meghallgató, aki ráadásul—saját érdekében—még oda is figyel arra, amit elmondanak. Erre a hétvégi Göndöcs Benedek- emlékülésre viszont mindenkinek oda kellett figyelnie. Egyszerűen azért, mert figyelemre méltó volt. Réthy István apátplébános jószívvel emlékezett meg egykor volt elődjéről, s megnyitotta a hallgatóság lelkét a befogadásra. (Az sem mellékes körülmény , hogy a rendezők megkímélték az érdeklődőket a szabad ég alatti hosszadalmas ácsorgástól, s a röpke protokolláris percek után egy terem nyugalmában álmélkodhattunk el azon, hogy mennyire keveset is tudunk a néhány emberöltővel előttünk jártakról.) Életműve mai kutatóinak kötelességük számunkra is hozzáférhetővé tenni Göndöcs Benedek nagyszerű életét és munkásságát. Czeglédi Imre nyugalmazott múzeumigazgató csodálatra méltó tárgy- ismerettel és alanya szeretetével —- no meg egészséges humorral—hozzá is kezdett ehhez. Itt csak annyit idéznénk fel előadásából, amennyivel megvilágíthatjuk, hogy Göndöcs Benedek, ez a gyakorlatiasságra hajló, tudós polihisztor időnként megengedte magának a filozofikus hangvételt is. Kora egyik—nem is akármilyen!—gyulai polgármesteréhez intézett szavai legalábbis erre vallanak:, Afásítás az Ön polgármesteri működéséből a legszebb emlékként marad meg...” Félreértések elkerülése végett: az üzenet mindannyiunknak — illetékeseknek és illetékteleneknek egyaránt — szól. Tehát ültessünk fát! A | \Lz. A. Mi is leszünk öregek... A gyulai képviselő-testület az egyik sanyarú sorsú városrész, Szentpálfalva időseinek helyzetét javítani szándékozó előterjesztésről tárgyalt. Az indítványozók idősek klubja céljára megvásárolni javasoltak egy jó állapotú házat. Kár lett volna elszalasztani a lehetőséget, ám a városatyáknak éppen nem fűlött a foguk a pénzkiadáshoz. Ezért a vételt támogató egyik társuk, Brejska Károly végső elkeseredésében imigyen szólt: —Tisztelt képviselőtársaim! Ha már másért nem is, támogassuk a ház megvételét azért, mert ugye mi, képviselők is megöregszünk majd egyszer. Csak a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy Brejska Karcsi bácsi most hetvenkét éves... Többségi döntés A némelyek által a társadalom elkényeztetettjeinek tartott nemzetiségek ismét nem csalódtak feltevéseikben. Sajnos. Ugyanis a parlamenti képviselők többsége újra megtagadta tőlük a saját jelöltállítás lehetőségét. A kisebbségi, nemzetiségi törvény tárgyalásakor sok huzavona után elfogadtak egy példaértékűnek mondott, európai léptékkel mérhető törvényt, ám garanciái nehezen lennének megragadhatók. Ez utóbbi komoly egyenlőtlenségek forrása lehet, tekintetbe véve az egyes nemzetiségek eltérő adottságait. Haladó szellemű kisebbségi törvényt alkotni a történelem folyamán szokása lett a magyarok országgyűlésének, ám végrehajtását szorgalmazni már kevésbé. Parlamentünkben tucatnyi etnikumát, nemzetiségét vállaló képviselő ül. Különböző pártok, frakciók tagjai ők, s elsősorban ezek érdekeit kell megjeleníteniük. Akkor is, ha kisebbségiként eltérő álláspontjuk lenne. Hogy miért kell a saját képviselet? Hiábavaló volna erről magyarázni azoknak, akik a saját, szűk érdekszférájukon kívül más igények jogosságát nem ismerik el. A többiek pedig magyarázat nélkül is tudják a választ. Már- már hajlamossá váltunk hinni abban (annyit hangoztatták), hogy a kisebbségek kicsiny, de nem elhanyagolható részét képezik az országnak, s akikkel a Parlamentben szemben a többségnek szinte lelkiismereti kötelessége gesztusokat gyakorolni. Főképpen akkor, ha a szomszédos országokban élő magyarsággal szemben hasonló magatartást vár el. Ahogy a gesztusok elmaradoznak, úgy keressük a magyarázatokat. A nemzetiségi öröklődőén kishitű, így először arra gondolunk: nyilván jelentéktelen az ügy, nem éri meg a fáradságot. Felvetődik az is: nem a, félelem igazgat” vajon a háttérben? Tudniillik, a többség képviselői tartanának a kisebbségektől. Máskülönben miért történhetne meg, hogy Közép- Európa egyik legnagyobb létszámú parlamentjében, ahol a szélsőjobb is képes képviseltetni magát (s ezáltal jó pozíciókból indul majd a választásokon), nincs hely a kisebbségek, nemzetiségek képviselői számára? Most, amikor az országnak szüksége lenne minden értelmesen gondolkodó, cselekedni képes ember összefogására. Ezek a közösségek csak akkor fontosak, ha az európaiság bizonyítékául fel lehet használni őket a „magyar érdekek” érvényesítésére? S mikor tartoznak már bele ők is ezen érdekek körébe?! Akár a törvénytervezet előkészítetlensége, akár a befogadókészség hiánya miatt alakult is így a helyzet—az eredmény ugyanaz. S változhat-e mindez május elejéig? Szabó Jenő kőbe zárt álmai Egy kiállítás minden alkotó ember életében fontos állomás, az építész esetében különösen az. Krasznahorkai Géza megnyitójával tegnap vette kezdetét a gyulai művelődési házban az a kis mustra, mely Szabó Jenő építész munkáit vonultatja fel. A tervek, rajzok február közepéig lesznek láthatók. Szabó Jenő 1981-ben diplomázott, 1986-tól magán- tervezőként is dolgozik, s jelenleg a békéscsabai Thermal- BER alkalmazottja. — Hogy mit és mennyit terveztem eddig? — töpreng el a kérdésen. — Ötven-hatvan családi ház terve került ki a kezem alól. A jelentősebb közcélú munkáim közül a békéscsabai Garzon szállót és az Endrőd és Vidéke TakarékSzabó Jenő, aki e portrén kívül jellegzetes építészi stílusáról ugyanilyen jól felismerhető szövetkezet egy-két hete elkészült épületét említeném. Az előbbi tervezését az épület és az erdő kapcsolatának megoldása, az utóbbit a polgári környezetbe illesztés problémája tette számomra izgalmassá. — Egy időben Gyulán városépítészettel is foglalkozott. Ezt miért adta föl? — Hiányzott a tervezés. Most többek között a gyulai Kálvária rendbe hozatalának terveit is megismerheti a közönség. Bielek Gábor apátplébános úrral ugyanis egy alapítvány kezdeményezőiként a Kálvária megmentésére „szövetkeztünk”. A stációkat szeretnénk húsvétra átadni, s bizonyára előbbre jutunk az épülettel is. A fontos az, hogy Kiss György szobrai készen vannak. Leszúrtak Tóth Kálmán gyulai képviselő- testületi tag a polgármester újévi fogadásán, többek füle hallatára panaszkodott a Békés Megyei Hírlap terjesztésére: — Panaszt teszek az új terjesztésre, mert január harma- dika óta a feleségem nem tud nyugodtan aludni. Ugyanis a kézbesítő már hajnal fél négykor bedobja az újságot, én meg hozzákezdek az olvasásához. Sajnos, attól tartok, hogy ezt a panaszt nem áll módunkban orvosolni... Hogyan szavazott? Markó Istvántól kérdeztük: —Hogyan szavazott ön akkor, amikor a választójogi törvény módosításakor felvetődött, hogy közvetlen országgyűlési képviseletet kapjanak az etnikai kisebbségek, nemzetiségek? — A kormány álláspontja meglepő hasonlóságot mutatott az MDF gyulai szervezete által 1989/1990 fordulóján kidolgozott dokumentumban foglaltakkal. Mindkettő szerint a nemzetiségek, etnikai kisebbségek számára közvetlen képviseletet kell biztosítani. így természetes volt számomra, hogy ezúttal ne különcködjek, hanem a kormány álláspontját előterjesztő Józsa Fábián belügyminisztériumi politikai államtitkár javaslata szerint a közvetlen képviselet elfogadása mellett szavazzak. Archív felvételünkön: Markó István (a kép bal oldalán) a listán megválasztott országgyűlési képviselők békéscsabai beiktatásán Yastagh Pállal
