Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-10 / 7. szám

3* ffe* SPORT 1994. január 10.. hétfő Vezércsel és bordal Beszéletés Portisch Lajos sakknagymesterrel Portisch Lajos Az 1970-es, ’80-as évek hazai első számú £ sakkozója. Portisch Lajos 1937. április 4-én szült tt Zalaegerszegen. Zenei tehetsége korán kitűnt (hegedülni tanult), de a kottát hama­rosan felcserélte a sakktáblával. Kilencszer nyerte el a magyar bajnoki címet. A nagymesteri fokoza­tot 25 éves korában érte el. Pontosan egy tucatnyi alkalommal jutott be a világbajnoki zónaközi dön­tőbe. Az utóbbi időben gondosan megválogatja azt a kevés ver vt, amelyen elindul. A magyar és a külföldi kö íség az utóbbi években egyre több­ször az éne lángját is megcsodálhatta. A gyulai városházán z Erkel Ferenc nemzetközi sakkem­lékverseny megnyitóján tisztelegve a magyar nem­zeti opera n gteremtője előtt, három bordalt éne­kelt. A nag kerű elődás után került sor a beszél­getésre. — Nem is tudom, hogyan szó­lítsam: nagymester úr vagy művész úr? — Nagymesterből keve­sebb van. Éneklő nagymester­ből pedig még kevesebb. Enrico taoli, az atyai jóbarát —Gyula város vendége volt az 1965. évi nemzetközi Asztalos János sakkemlékversenyen Enrico Paoli olasz nagymester is. Érdekességnek tűnhet, de úgy hallottuk: a gyulai fürdő­ről, Gyula város szépségeiről állítólag először az olasz nagy­mestertől hallott. — Annyi sztori van már az emberrel kapcsolatban, hogy pontsán nem is emlékszem rá. Az biztos, hogy l voli nagymes­ter szinte atyai j( t arátom és az ő kedvéért és az éneklés kedvéért kezdtem el az olasz nyelv tanu­lását is, ami most már elég jól megy. A Reggio Emíliában ren­dezett sakkversenyek szellemi atyja, és az ő szervező munkáját dicséri ez a színvonalas verseny évről évre. — Esetleg üdvözölhetjük sakkozóként is a közeljövőben Gyulán az Erkel Ferenc em­lékversenyen? — Nagyon kevés versenyen játszom és nagyon megválo­gatom, hogy milyen típusú vi­adalon indulok el. A magyar bajnoki döntőn .sem indultam itt Gyulán, mert zsúfolt volt az éves programom A világbaj­noki zónaközi döntő nagyon kifárasztott. A nyílt openeket pedig nem nagyon szeretem. A zónaKözi döntőt is svájci páro­sítással rendezték és nagyon erős mezőnyt kaptam. Az utol­só h; rom fordulóra el is fo­gyott az erőm. Átlagos teljesí­tés esetén is jó helyen végez­hettem volna. —Nehéz megtartani a 2600 feletti Élő-pontszámot? — A pontszámoknak ma már nincs nagy jelentősége, nagy az infláció ebben is. 2650 Élő-ponttal pár éve még a vi­lágranglista negyedik helyén álltam, ma már jó, ha az első húszba befér az ember. —A sakk a tornához, úszás­hoz kezd hasonlítani abban, hogy a fiatalok sportja lett? Lékó Péter, Alföldi Zoltán, a Polgár nővérek, hogy csak ma­gyarpéldákat említsek... — Összefüggésben van nyilván az életkorral, az ambí­cióval. Az információrobba­násnak és a versenyeztetésnek köszönhetően a fiatalok most gyorsabban a csúcsra érkez­hetnek. Az idősebb nagymes­teri generáció közül már csak páran képesek lépést tartani a fiatalokkal. Az éneklés lelkileg rendben tart — Az énekhangját milyen idő­közönként ,.tartja karban” ? — Majdnem mindennap énekelek. Az éneklés lelkileg rendben tart, jó hangulatot te­remt. A gyulai bordal váloga­tás is azt célozta, hogy kedvet csináljunk a jelenlevőknek és Erkel Ferenc bordala is bele­férjen az előadásba. Visszatér­ve az előbbi éneklésemre, saj­nos az ember már állandóan felejt, s az egyik áriában egy sort eltévesztettem. Persze nagy művészekkel is előfor­dul. A múltkor Fischer Dies- caut hallgatva egy nagyon közismert áriában felcserélt két sort. — A zenei kedvencekről is lehetne szót ejteni ? Sakkban az közismert, hogy Casablanca és Botvinnik játéka áll Önhöz közel. Az 1993. évi verseny első napi bélyegzője — Az én kedvenceim a né­met dalirodalom gyógysze­rnek Most gyakoroljuk nagyon keményen Schumann: Dich­ter’ s Liebe (A költő szerelme) dalciklust. A másik két kedvelt dalciklusom Schubert: Winte­re Reise (téli utazás) és a Schö­ne Müllerin (Szép molnárné). A Téli utazást már kétszer éne­keltem Hollandiában. Ma­gyarországon is szeretném va­lahol előadni a dalciklusokat. Sajnos nálunk ezek iránt nem nagy az érdeklődés. Úgy ér­zem, ennek két oka van. Egy­részt szomorú zene, másrészt a profi énekesek ritkán választ­ják. Nekem meg amatőrként az az előnyöm, hogy azt éne­kelek, amihez kedvem van. Esetleg nem hallgatnak meg. Egy professzionista énekes­nek meg azt kell énekelnie, amit az igazgató vagy a kar­mester diktál. Kevesen is vál­lalkoznak ilyen nagy munkára — nem kifizetődő—, én pedig megengedhetem magamnak. Továbbra is elsődleges a sakk —Békéscsabám most nyílt meg a Vigadó, esetleg vállalna fel­lépést is? — Figyelemmel követem a békési zenei életet. A kolozsvá­ri opera előadásáról is olvastam, az éppen nem az elragadtatás hangján írt kritikát. Természe­tesen elsődleges a sakk és ezt követi, egészíti ki az éneklés! — Köszönöm a beszélge­tést és további zenei és sakk­sikereket kívánok. Petró József / Göncz Árpád is jelen volt a MOB-közgyulésén Tizenkilenc biztos utazó Lillehammerbe MAGYAR OLIMPIAI BIZOTTSÁG A Magyar Olimpiai Bizottság december 18-áról elhalasztott közgyűlésének középpontjában a kö­zelgő téli olimpia állt. Szombaton a Thermal Hotel Héliában Kónya Imre belügyminiszter köszöntötte a MOB tagságát és a megjelenteket, majd a napi­rendek után sorra került két ünnepi aktuson Göncz Árpád köztársasági elnök volt a díszvendég. Első és legfontosabb napirendi pontként a februári lilleham- meri téli játékokon részt vevő magyar küldöttség és csapat összetételének jóváhagyása került terítékre. Greminger Já­nos csapatvezető adott kiegé­szítést az írásos anyaghoz. A fMOB közgyűlése egyhangú­lag jóváhagyta a lillehammeri küldöttség összetételét. A je­lenlegi állapot szerint (az olimpiai kvalifikáció még nem minden sportágban zárult le) 19 versenyző teljesítette a kiküldetési feltételeket, s hoz­zájuk 16 hivatalos kísérő, va­lamint 3 nemzetközi tisztség- viselő csatlakozik. Czakó Krisztina éremesélyes A női műkorcsolyázásban a ju­nior vb-ezüstérmes, Eb-6. Cza­kó Krisztina az egész küldöttség legreményteljesebb tagja. A jégtáncban a napokban lezárult válogató alapján a fiatal Berkes Enikő, Tóth Szilárd kettős tölt­heti be a magyaroknak járó egy kvalifikációs helyet. A női biat­lon váltó négy utazó tagjának kilétét, valamint az egyetlen férfi biatlonistát a soron követ­kező két Világ-kupa-verseny eredményei határozzák meg. A részvételt kivívott hat alpesi síelő közül egy a férfi, Bónis Attila, a hölgyeket Keszthelyi Szvetlána, Litter Agnes, Gönc­zi Vera, Rácz Ofélia és Koch Éva képviseli. A kettesbob — Nicolas Franki, Gyulai Miklós, tartalék C zabán György összetételben — ma­gabiztosan vívta ki az ötkari­kás szereplés jogát, a szüksé­ges 20 ponttal szemben már 64 pontnál tartanak. A gyorkor- csolyázóknál Egyed Krisztina az 500 és 1000 méteres távon futotta meg a szintidőt, s ugyanígy tett Dolp István az 5000 méteren. Az ő indulása azonban még kétséges, hiszen a hosszabb távon csak a leg­jobb 32 nevező állhat rajthoz Lillehammerben. Akiknek még esélye lehet a repülőjegy megváltására: a gyorkorcsolyázó Madarász Csaba január végéig futhat szintet, a műkorcsolyázó Ke­rekes Zsolt első számú tarta­lékként vár legalább egy visszalépésre, míg a férfi és női rövidpályás gyorskorcso­lyázásban egy-egy magyar versenyző harmadik tartalék­ként került besorolásra. A lillehammeri olimpiára vonatkozó napirendi pont után a MOB bizottsági beszámolói hangzottak el az 1993. évi te­vékenységekről. A szakmai­tudományos bizottság vezető­je, dr. Nádori László elmond­ta: a nemzetek rangsorában el­foglalt 9. helyet nagyon nehéz lesz megőrizni. Dr. Kamuti Je­nő, az orvosi bizottság vezető­je örömmel nyugtázta, hogy az olimpiai kerettagoknál nem hozott pozitív eredményt egyetlen doppingvizsgálat sem. A sportolók nevében Vaskúti István több figyelmet kért a reflektorfényben nem lévő és a visszavonult sporto­lóknak. Az emlékbizottság ve­zetője, dr. Istvánfi Csaba büsz­kén adta közre az igényesen .összeállított 1994. évi évfor­dulónaptárt. Kedvező pénzügyi mérleg Schmitt Pál a gazdasági­pénzügyi helyzetről meg­nyugtató képet festett. Az már bizonyos, hogy a tervezett 213 millió forintos bevétel helyett 243 millió forintra sikerült szert tenni, miközben a kiadás oldalon 213 millió forint sze­repel. A MOB 1994-ben 140 millió forintos állami támoga­tásra és 70 millió forintnyi szponzori pénzre számít. A gazdasági célok megva­lósításához az idei első lépést már meg is tették, a tagság előtt került aláírásra az a szer­ződés, amellyel a Westel 900 Távközlési Rt. is csatlakozott a Magyar Csapat Olimpiai Alapítvány támogatói közé. A közgyűlés „hajrája” ün­nepi percekkel telt el. A téli olimpiára készülők fogada­lomtétele és az Olimpiai Ér­demrendek átadása elé Göncz Árpád mondott köszöntőt. Személyes élményeiről el­mondta, hogy édesapja 1924- ben teniszező olimpikon volt, s bár nem ért el különösebb eredményt, mindent, ami ere­jétől telt, megtett. A fiatalok sporttal, olimpiai eszmével történő nevelését megfordítva arra mutatott rá a köztársasági elnök, az ifjúság is nevelheti a felnőtt nemzedéket azáltal, hogy a hétköznapi helytállás mellett a sportban a fizikai ter­helést is nap mint nap vállalja. A magyar zászlót tartó Gre­minger János mellett a műkor­csolyázó Czakó Krisztina és a síelő Bónis Attila olvasta fel az eskü szövegét. Ok hárman egyébként már a hivatalos olimpiai formaruhában jelen­hettek meg az eseményen. Újabb olimpiai érdemrendek Schmitt Pál elnök ezután — több évtizedes tevékenységük elismeréseképpen — az Olim­piai Érdemrendet adományoz­ta négy sportembernek és — a díjat megosztva — két intéz­ménynek. Az elismerésben ré­szesült a hatszoros olimpiai bajnok kardvívó Kovács Pál; a nemzetközi hírű sporttudomá­nyos szakember, dr. Nádori László, aki a MOB elnökségé­nek is tagja s országgyűlési képviselő; a 86 éves úszóédző, Sárosi Imre; valamint a „kor- csolyadoktor”-ként ismert dr. Terták Elemér, aki olimpikon­ként, majd a Nemzetközi Kor­csolyázó Szövetség elnökségi tagjaként 1936 óta egyetlen té­li. olimpiáról hiányzott csak. JKz intézményi elismerés meg­osztva a Népstadion és Intéz­ményeinek, valamint a köz­ponti edzőtáboroknak (Mátra­háza, Buda, Tata, Nemzeti Sportuszoda) jutott. Gyulán gurítottak a Világkupa-győztes tekézőnők BKV Előre—Gyulai SE-Aranykereszt 5:3 A teke sportág történetében igazi csemegének számított a BKV Előre Világkupa- és nemzetközi Szuper Liga- gyó'ztes magyar bajnok női tekecsapatának gyulai ven­dégeskedése, no és persze hölgytagjainak a pályán tör­ténő bemutatkozása a gyulai NB II -es férfi együttes ellen. A gyulaiak meghívásának eleget téve ismerkedtek a fürdővárossal, majd egy él­ményteli hírverő mérkőzé­sen játszott a két klub tegnap délelőtt. A gyulaiak otthonában, az Aranykereszt fogadóban hat­órás tekecsatában a válogatot­takkal teletűzdelt fővárosiak ellen remekül állták a sarat a házigazdák, akik nélkülözni voltak kénytelen egyik leg- jobbjukat, Oláh Sándort. A há­zigazdák szempontjából biz­tatóan alakult a kezdet: dr. Gyarmati Sándor, a gyulaiak mindenese huszonhárom fát vert rá Maszlaynéra, s az előnyt Mogyorósi tartani tudta Drajkónéval szemben. Sebes­tyén Edit faragott hátrányuk­ból Naggyal szemben, ám ez­után már beindultak az Előré- sek. A válogatott Bíró és Ko­vácsáé (utóbbi a 461 ütött fá­val új Aranykereszt pályacsú­csot ért el 100 gurításból) biz­tosan nyertek, s lettek csapa­tuk pontszerzői, csakúgy Dr. Gyarmati, Piiski és Krasznai a gyulaiak részéről. A vége szo­rosan alakult ugyan, de a höl­gyek győzelmével, akik 2440:2407 arányban diadal­maskodtak. A pályacsúcsot elérő Kovácsáé Grampsch Ágota éppen 461 fával lett egyéni világbajnok: — Elég jól megy a játék mostanában, bár odahaza 440 körüli az átlagom, tehát ide­genben eredményesebb va­gyok. Nagyon jól éreztük ma­gunkat, s a felkészülésünket jól szolgálta ez a megmérette­tés a nehezebb pályán, amihez persze nem vagyunk hozzá­szokva. (gyurkó) Eredmények. Nők: Kovácsné 461. Bíró 436, Drajkóné 409, Sebestyén 390, Maszlayné 386, Zacsovics 358. Férfiak: Piiski 424, dr. Gyarmati 409. Mogyorósi 408, Krasznai 402, Pig- niczki 386, Nagy 378.

Next

/
Thumbnails
Contents