Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-10 / 7. szám

GAZDASÁG 1994. január 10., hétfő A vidéki összefogás alapja - 2. Lakástörvény és lakásbérlők Nem várható, hogy törvény­ben megkötik a bérlakások eladási árát, de az önkormány­zatoknak a lakott forgalmi ér­téket kell figyelembe venniük — tájékoztatta az MTI-t a La­kásbérlők Egyesületének fő­titkára. Battha Pál elmondta: a Belügyminisztérium vezetői kedvezően fogadták javaslatu­kat, amely szerint bekerülne a jogszabályba egy új megfogal­mazás. Eszerint ha az önkor­mányzatok az adott területen lévő beköltözhető — tehát üres — lakás értékének 50 szá­zalékánál magasabb összeg­ben állapítanák meg az eladási árat, akkor az alapos indok a bíróság előtti megtámadás­hoz. / Államkötvények és adókedvezmény A legalább hároméves lejáratú államkötvények vásárlóinak most bevezetett adókedvez­ménye csupán technikai jelle­gű változást jelent, ha csökken ezen papírok kamata. A leg­alább hároméves lejáratú ál­lamkötvények vevői január 1- jétől a befektetési kedvez­mény igénybevételével csök­kenthetik adóalapjukat a vá­sárlásra fordított összeggel. A jelenlegi kamatszint mellett, az adókedvezményt is bele­számítva az állam a piacinál alacsonyabb áron jut hitelhez, és ezáltal kivételezett helyzet­be kerülhet az értékpapír- piacon. Túl kell lépni a „kicsi” és a „nagy” mesterséges szembe­állításán. A szövetkezet ko­rábban is háttere volt a kisáru- termelésnek (akár a háztáji­ban, akár kiegészítő gazdaság­ban) és a kistermelők ma sem nélkülözhetik ezt a hátteret. Nem lehet a piacon egyedül megélni, nem lehet fejlesztő gazdaság nélkül minőségi árut termelni. Vissza kell hozni, il­letve a tagokon túl ki kell ter­jeszteni mindazokat a szolgál­tatásokat, amelyeket éssze­rűbb a szövetkezettől igénybe venni. Miért legyen a termelő kiszolgáltatott a monopólium­nak (akár nemzetközi, akár ha­zai), amikor az eszközök (pél­dául a tárolók) ott vannak elér­hető közelségben. A szövetke­zetnek is legyen érdeke, hogy az egyéni termelők ugyanazt a minőséget, ugyanazokkal a feltételekkel tudják megter­melni, értékesíteni, mint a tár­sas nagyüzemek. Nem jóté­konyságból, hanem jól felfo­gott üzleti érdekből! Ez az érdek természetesen magasabb szinten is érvé­nyesül. Az ország érdeke is ezt kívánja és ennek kell érvé­nyesülnie az agrárpolitikában. Szövetkezetbarát kormányza­ti politikára van szükség — ha ettől a kormánytól már nem is, de a következőtől joggal elvár­hatjuk, hogy a szövetkezetnek ezt a fejlődési irányát támo­gassa. Ezt azonban nem várhatjuk ölbe tett kezekkel. 1994-ben — már az első napjától az év­nek — a szövetkezeteknek of- fenzívába kell kezdeniük. Be kell tölteni a réseket, nem sza­bad kiengedniük a kezükből — a termelők kezéből — az eszközöket. Akinek a helyzete megengedi, aktívan vegyen részt a privatizációban! Ne pa­pírokat, hanem eszközöket, számukra szükséges működő egységeket vegyenek meg. A csődbe jutott, felszámolt szövetkezet eszközeit sem szabad sorsukra hagyni, pusz­tulni engedni. Élni kell a reor­ganizációs hitellehetőséggel, amíg el nem fogy, élni kell a tagi kölcsön lehetőségével, aminél sikerült kedvezményes adófeltételt (10 százalékos forrásadót) kivívni a kamatok­ra. A szövetkezet nem állhat meg a termelés szervezésénél: az integrációs szerep a finan­szírozásnál kezdődik és az áru eladásánál ér véget. Talán van még anyagi erő a falvakban, és ezek megmozgatására, kon­centrált és hatékony felhasz­nálására csak a szövetkezet képes. De túl kell lépni a szövetke­zet kereteit, a falu határait. Ki kell alakítani a megyék, régiók esetenként az ország egészét át­fogó feldolgozó vagy éppen el­látó vállalatok szövetkezeti partnerét, meg kell szervezni a szövetkezés következő szintjét. 1994 a szövetkezetek éve lehet. A szövetkezeteknek olyan feladatokat is kell vállal­ni, amelyeket eddig nem láttak el. A rendkívüli nehézségek és bizonytalanság közepette is el kell kezdeni az új beszerzési és értékesítési hálózatok szerve­zését (műtrágya, gabona). A szövetkezeti tulajdonnal ren­delkező élelmiszerfeldolgo­zók termelői kapcsolatait szé­lesítve kell és célszerű felaján­lani az együttműködésüket a privatizált élelmiszer-feldol­gozóknak a bel- és külpiaci kapcsolatokkal rendelkező ke­reskedelmi hálózatoknak. Széles körű szervező munká­val lehet elősegíteni a tőzsdén való közös fellépést. Ezek a legfontosabb teendők ahhoz, hogy piacgazdaság keretei kö­zött a gazdálkodók érvé­nyesülhessenek és csökkent­hető legyen a termelők kiszol­gáltatottsága. A szövetkezetek többsége jó irányba halad és hogy célba érjenek, nem szabad kitérniük a kihívások elől. Tudatosan vállalniuk kell azt a szerepet, hogy a mezőgazdaság, a vidék fejlődésének a bázisát alkotják és ezt a társadalom egészével, a közvéleménnyel is tudatosí­tani kell. A mezőgazdasági szövetkezetek évekig támadá­soknak voltak kitéve és mél­tatlanul háttérbe szorultak. 1994 legyen a fordulat éve eb­ben is: vállalják a szövetke­zést, vallják és valósítsák meg a gyakorlatban az előnyeit, a tagok és a velünk együtt vállal­kozók jövője érdekében. Horváth Gábor, A MOSZ FŐTITKÁRA Tejféleség? Hideg zuhany! — El fog ájulni, ha az árakat meglátja! —figyelmeztetett ked­venc boltom, kedvenc pénztáros­nője az új esztendő első munka­napjának delén, amikor egy kis kenyérért leszaladtam hozzájuk. Nem sokat tévedett. A többiek, akik kora reggeltől itt voltak vásárolni, már átestek az első sokkon. Ugyanis a tej és tejtermékek új, azaz felemelt ára láttán először meg sem tudtak szólalni, mert nem jutottak leve­gőhöz. Aztán meg csak hápog­tak. Nem csoda, hisz ez a 20 száza­lékos drágulás, ahogy manapság mondják: nem semmi. Mármint a nép kispénzű részének. De nézzük a medvét, legalább nagy­jából. A 2.8 százalékos zsírtartalmú zacskós tej litere 43,50 lett, majd­nem 10 forinttal drágább, mint eddig. A félliteres 22,80-ba kerül. Az a szinte vízig lefölözött L5 zsírtartalmú tej is 37,70! Azegyik tejföl 32, a másik 35, a tízdekás vaj is 35 forintért olyan, amilyen, mert már egy idő óta alig lehet vajnak nevezni. És a túró: a fél kilós 113, a negyedes 60 forint. A dobozos sajtból egy pici kocka ára 10-15 forint között mozog at­tól függően, milyen ízesítésű. Pe­dig egy kisgyerek fél fogára sem elég. Éelombozó. Ez a véleménye annak a har­minc körüli asszonynak is, akivel vásárlás közben beszélgetünk, s mint mondja, egyedül neveli gyermekét. A nevét kérdem. — Hogyisne! Csak magának mondom, hogy 10 ezret viszek tisztán haza, ehhez jön még a családi pótlék, és amit a külön élő férjem ad. Ebből kell mindent előteremteni. És most ez az ár­emelés ! S ha még csak ez az egy lenne, de ott a villany meg a többi. Még a posta és az a vacak tévé is, pedig más szórakozásunk nincs. Egy másik asszony, ki háttal állt hozzánk, megfordult és csak annyit mond halkan: sokan já­runk ebben a cipőben. Szerdán a Százasba megyek. Nyolc óra körül alig lézeng pár vevő. Két eladó a tejet rendezgeti. Az egyiktől kérdem, mit szólnak hozzá a népek. Tömören felel: morognak. Tovább lépek, s a szép, nagy karika sajtokat nézem, hogy melyiknek mibe kerül kilója. AHóv irág 403,azEidami453, az Óvári 445, a Trapista 449, a Zala 504. Az eddig 354 forintos juhtúrónak úgy felvitte az isten a dolgát, pardon az árát, hogy föl se merem magamnak írni. Az egyik eladónő épp kifelé jön a raktárból, meglát, odaszól, hogy ugye, milyen drágák. Aztán latolgatni kezdjük, hogy 20 deka szinte semmi és egy százasba kerül. A forgalom? Kicsi és félő, hogy még kisebb lesz. Most már bemutatkozunk egymásnak. O K. Éva. Férj, két gyermek. Mint háziasszonyt kérdem, miként boldogul. — Nem tudom, mi lett volna már eddig is velünk, ha nem ket­ten keresnénk, hisz egyikőnk fi­zetése ennivalóra kell. Hogy ez­tán mi lesz, miként bűvészke­dem, fogalmam sincs, hiszen a 3. és 4. osztályos gyerek is megeszi a magáét, pláne abból, amit sze­ret. A kisfiam többek közt a tejbe- grízt. A minap azzal jött haza az iskolából, hogy amikor negyed­szer ment a tejbegrízért, rá­szóltak. Ő meg hirtelen azt felel­te, eddig az ikertestvére repetá- zott. Kifelé jövet a pénztárosnőt, akinek fizetek, megkérdezem, nála hogy néznek ki a dolgok? Milyen az emberek reagálása? Csöndesek, mondja, mintha szoktatnák magukat ahhoz, ami ellen úgysem tehetnek semmit. Vass Márta Frank Aponyi: Hogyan lehet valaki sikeres vállalkozó? 36 t Bridge-, sakk- és kártyaoktatás Mielőtt bármilyen társasjáték tanításába fogna, győződjön meg róla, hogy elég profi-e benne! Ha nem, tanulja meg olyan szinten, hogy oktatni is képes legyen! Ez az első lépés. Bármilyen játékot (esetleg többet is párhuzamosan) tanít, ugyanúgy kell hozzáfognia. Újsághirdetésre nem biztos hogy túl sokan jelentkeznek, in­kább próbálkozzon művelődési házakban, klubokban stb. a hir­detéssel. Megalakíthatja a saját bridge- vagy sakk-klubját is egy színvonalas sörözőben, bárban vagy étteremben, amely emel­heti annak forgalmát is. Ha megvan a hely, ahol klu­bot alapít, vagy ahol órákat ad, készítsen egyszerű, de hang­zatos plakátokat: „Tanuljon meg gyorsan és jól sakkozni.” Egyszerre 6-8 embernél többet ne oktasson és a csoportos órá­kért kevesebbet számítson, mint az egyéni leckékért! A befektetés mindössze né­hány pakli kártya, pár sakktáb­la stb. Vállaljon olyan speciá­lis szogáltatást, hogy kíván­ságra házhoz megy és otthoná­ban tanítja meg az érdeklődőt játszani! Ezt munkaidő után, este is végezheti. Ha megfelelő számú tanít­vány gyűlt össze, és a klubja is sikeresen működik, rendezzen versenyeket, szervezze meg, hogy például egy híres sakko­zó ellátogasson a klubjába! A versenyeket olyan nagyszabá­súra vagy szűkkörűre rendezi, amilyenre ákarja. Ha némi be­lépő díjat is szed, akkor még nyereményeket is felajánlhat. Próbáljon vállalkozókat talál­ni, akik szponzorálják a ver­senyt és díjakat ajánlanak fel! Egy verseny remek alkalom arra, hogy klubját reklámozza. Szerződjön játékkereskedők­kel, akiktől ön nagykereske­delmi áron vásárolhat! A játé­kokat továbbadhatja tanítvá­nyainak. És ne feledje: ez a vállalkozás az esti órákban űz­hető, tehát nem kell feladnia a munkáját! (Folytatjuk) Szeretne Ön több pénzt csinálni? Jöjjön el az American Business School kétnapos előadás-technikai tanfo­lyamai valamelyikére! Mint a Békés Megyei Hírlap újságolvasója kedvez­ményt kap és megismerkedik más üzlettulajdonosokkal, vállalatvezetők­kel, menedzserekkel, üzletkötőkkel, kereskedőkkel, azaz vállalkozókkal vagy leendő vállalkozókkal. Még ma kérjen részletes tájékoztatót programjainkról! American Business School: 1122 Budapest, Goldmark K. u. 14. Tel.: 1553-161; 1751-477; (9—16 óráig). Fax: 1551-524. Tavaszi munkák a télben Az enyhe téli napokat kihasználva Rótán István sarkadke- resztúri gazda a szőlővesszőket ellenőrzi, rendezi FOTÓ: FAZEKAS FERENC MAGYARORSZÁG BRUTTÓ ADÓSSÁGÁNAK LEJÁRAT SZERINTI ÖSSZETÉTELE AZ IDŐSZAK VÉGÉN Millió US dollár 25000 20000 15000 10000 5000 B.lMl.B BlMM.Bf.iry 1912 IMI 19*4 1985 1916 1917 19M 1989 1990 1991 1992 I99L-----ÍBM&— I Rflvtd lejárttá L adtait (millió US dollár) I] ICöiép-és howd lejárná sdótság (adUM US dollár) Havid lejárttá tdtaáf (szizst&btn) > KOzép-és hotszti lejárató adóoát (Bázelét ban) MAGYARORSZÁG KONVERTIBILIS ADÓSSÁG- ÉS KÖVETELÉSÁLLOMÁNYÁNAK ALAKULÁSA 1992 1993. szept. 30. 12 kivi 9 hsvi Index Megnevezés szept. 3a dec. 31. 1993. IX. 30. 1993. IX. 30. 1992.1X130: 1992. XII. 3 f. millió US dollár * 1 Bruttó adóuig 23 349 21438 24 483 +934 +3043 104.0 114.2 2. Bruttó követeiét: t) Devizttartalék 3 «32 4 381 3 778 ♦146 +1397 102,6 131,9 b) Egyéb követeiét 4 393 3 781 3 043-1348-736 69,3 80,5 Együtt (t ♦ b) 10 023 8162 8 823-1202 +661 88,0 108.1 3. Nettó tdóttég (1 - 2) 13 324 13 276 13 660 +2136 +2384 113,8 118,0 A PÉNZBEN BEÉRKEZŐ KCI.FCiI.DI mOKÖDÓTÓKE-BEFEKTETÉSEK ÁLLOMÁNYA A Hó VÉGÉN-Millió US dotlAr 1991 1993

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents