Békés Megyei Hírlap, 1994. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-10 / 7. szám
MEGYEI KÖRKÉP 1994. január 10., hétfő |-----------------------------------------------------------------------------------------------------% Házigondozó tanfolyam a tévében A betegek, idősek és más, gondozásra szoruló emberek otthoni ápolása meglehetősen nagy problémát jelent azoknak, akik előképzettség nélkül kényszerülnek hozzátartozóik gondozására. Ezen igyekszik segíteni a Magyar Vöröskereszt „Házigondozás, betegápolás” címmel januárban induló televíziós tanfolyama. A Népjóléti Minisztérium és a Magyar Televízió támogatásával megvalósuló program első adását január 8-án, szombaton délután fél háromtól az 1 -es csatornán kísérhették figyelemmel az érdeklődők. A tanfolyam 11 héten át tart, és a nézők—akik a Magyar Vöröskereszttől a programhoz kapcsolódó tankönyvet is beszerezhetik — vizsgát is tehetnek a humanitárius szervezetnél, amelyről igazolást kapnak. A Magyar Vöröskereszt szakemberei igyekeztek úgy összeállítani a tanfolyam anyagát, hogy azok is haszonnal merítsenek belőle, akik képesítés nélkül dolgoznak az egészségügyben, vagy a jövőben éppen ezen a pályán szeretnének munkalehetőséghez jutni. Tini-kondi az óvodásoknak Hasznos ajándékkal lepte meg a bucsai önkormányzat a helyi óvodásokat. Egy kedvező lehetőséget megragadva minden óvodai csoportnak vettek Tinikondi elnevezésű sporteszközt, mely kis helyen elfér és az apróságok többféle sportszerként, pl, bordásfalként is tudják használni. Nincs vége az Erkel-évnek! Az ország vezető művészei, tudósai vállaltak védnökséget Dr. Bónis Ferenc: „Eredménynek a társaság részvállalását, szellemi próbatételét tekintem.” ARCHÍV FOTÓ Erkel Ferenc halálának 100. évfordulóján az 1993-as esztendőt a gyulai Erkel Ferenc Társaság kezdeményezésére emlékévvé nyilvánították. A társaság a nemrégiben megjelent Hírlevél című híradójában a centenárium főbb eseményeit összegezte. Megyénkén belül és kívül sok helyen, sokféleképpen emlékeztek meg a zeneszerzőről. Felidézhetjük a március 15-i, békéscsabai emléktábla-avatást az Erkel utcai házon, a gyulai Mogyoróssy János Könyvtárban diákoknak rendezett országos népdaléneklési versenyt, a műveltségi vetélkedőt, a kétnapos tudományos tanácskozást Erkel egy évszázad távolából címmel. A Kolozsvári Magyar Opera társulata két Erkel-ope- rát is bemutatott a Gyulai Várszínházban, a szülővárosban bővítették az Erkel-ház állandó kiállítását, az Országos Széchenyi Könyvtárban nagyszabású, még nem látott tárgyakat, dokumentumokat is felvonultató tárlat nyílt. Koncertek, kiadványok, rádió- és tévéműsorok sora tisztelgett Erkel művészete előtt. Az emlékévet március 15- én Gyulán, a zeneiskolában rendezett magyar történelmi hangverseny előtt nyitotta meg dr. Bónis Ferenc zenetörténész, az Ericel Ferenc Társaság elnöke, akitől telefoninterjút kértünk. — Elnök Úr! Befejeződött az emlékév, megítélése szerint betöltötte-e szerepét? — Nincs vége az Erkel-évnek! Készülünk a március 15- ei gyulai hangversenyre, amelyen ezúttal is lesz majd bemutató, s fiatal énekes tehetséget ismerhetnek meg a gyulaiak és a rádió hallgatói. Júniusban lesz 150 éve, hogy Erkel Ferenc 1844-ben pályázatra megírta a Himnuszt. Az évforduló alkalmából június 16- án nagy hangversenyt ad a Rádiózenekar a Zeneakadémián, melyen szeretnénk, ha Gyuláról és Békés megyéből minél többen részt vennének. A Püski Kiadó megjelenteti a Himnusz kéziratait fakszimi- lie kiadásban. Az Operaházban májusban bemutatják Erkel Dózsa György című operáját. Tehát nem vagyunk a centenáriumi emlékév végén és remélem, hogy az 1993-as év leg-alább 2093-ig fog tartani töretlenül! —Az ország közjogi méltóságai, vezető művészei, tudósai védnökséget vállaltak az emlékév fölött. Megfelelő volt-e a kapott támogatás? — A kapott támogatás értéke mindig abban mutatkozik meg, mi jelenik meg ebbből a közönség előtt. Elkészült a Szervátiusz-dombormű, június 15-én, Erkel halálának évfordulóján avattuk a régi Zeneakadémia épületének falán. Novemberben, születésnapja alkalmából újra megkoszorúztuk. A gyulai tudományos konferencia elhangzott anyaga a Püski Kiadó gondozásában megjelenik. Az, hogy milyen védnökök voltak, ki hény fillért adott, nem igazán fontos tények. 1993-ban számos Er- kel-előadás hangzott el, a televízió bemutatta az István király című operát, a rádió az összesét. Budakeszin Erkel-szob- rot állítottak. Azt mondanám, a védnökök sorában elsősorban magát Er- keh kell megnevezni, mert áldozatos élete tette lehetővé, hogy fölmutathassuk a magyar zene géniuszát. A következő nemzedékeknek bizonyára szüksége van arra a híd szerepre, melyet közte és* Erkel kora között a mai kutató- és művészgeneráció betölt. — Mit tart az emlékév legnagyobb erényének, eredményének, s ha volt, kudarcának? —Erénye az, hogy ráirányította az ország közvéleményének figyelmét a magyar nemzeti szellem zenei megtestesülésére. Többé az Erkel-ne- vet a köztudatból, a nemzeti pantheonból már nem lehet kitörölni. Eredménynek a társaság részvállalását, szellemi próbatételét tekintem. Kudarcnak azt, ha nem sikerül mindezt megvalósítanunk. Az ország mindig akkor fedezte fel nemzeti zenéjét, amikor súlyos helyzetben volt. Most újra utat talált zenéjéhez. Szőke MArgit Ne pusztítson, kölcsönözzön! Elmúlt a vízkereszt, a családok leszedik a karácsonyfáról a csillogó-villogó díszeket, s a lombjukat hullatott famaradványokat kidobják a szemétbe. Szomorú látvány az egykor gyönyörűen zöldellő kis fenyő szárazon, csupaszon. Bevallom őszintén, én már akkor szomorúan nézek a fenyőfákra, amikor december közepén az üzletek előtt felhalmozva arra várnak, hogy megvásárolják őket. Pontosabban akkor ők már nem várnak semmire, hiszen halottak. Amikor kivágta őket az erdész, a bennük lévő életet is kioltotta. Biztosan készítenek kimutatásokat arról, hogy karácsony előtt hány erdőnyi fenyőfát irtunk ki, de talán jobb, ha nem szerzünk tudomást a szeretet ünnepére készüléshez párosuló pusztítás mértékéről. Mondhatnánk erre azt, hiszen évtizedes hagyományokat követünk akkor, amikor bevisszük a kivágott fákat a szobába, majd kidobjuk őket a szemétbe. Ez igaz. Am amióta fokozott lég- szennyezéssel nehezítjük meg az életünket, avagy az elsivatago- sodás árnyékában, tanácsos lenne módosítani ezen a szokáson. Amerikában már ki is találtak egy megoldást, esetleg mi is megpróbálkozhatnánk vele. Karácsony előtt fenyőfákat-ugyan- iígy lehet kölcsönözni, mint például takarítógépet. A cserépbe vagy műanyag ládába ültetett töves facsemetét kikölcsönzik, majd az ünnepek múltával visszaviszik, s a fa újra kikerül a szabadba, vidáman él tovább, ontva magából az oxigént a fuldokló embereknek. A következő generációk egészségére gondolva, no meg némi haszon reményében (ha olcsóbb a kölcsönzési díj, mint a kivágott fák ára, már biztos a siker) egy-két vállalkozó esetleg törheti is a fejét a decemberi nagy akción. Az írás címét reklámnak már most ingyen és bérmentve felajánlom a fák megmentőinek. g [y[ A gyulai múzeum százhuszonöt esztendeje E címmel született könyv, vagy ahogyan a szerző, Németh Csaba megbízott múzeumigazgató nevezte: intézménytörténeti vázlat az ország egyik legrégibb múzeumáról. A múzeum és a könyvtár alapjait Mogyoróssy János rakta le 1868-diki adománylevelével az akkori megyeszékhelyen. Hogy abból nyilvános és köz- használatú gyűjtemény legyen, báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter még abban az évben jóváhagyta. Az adomány akkor 114 kép, 81 térkép, 543 pénz- és egyéb érme, 17 bankjegy, 5 régi fegyver, 19 egyéb régiség, 3 füzér szarmata gyöngy,^ 6 kövület, 13 ásvány volt... Érdekes tény, hogy a gyulai múzeum a mai Magyarország vidéki múzeumai közül a létesítés idejét tekintve a harmadik. Kilenc évvel a győri, egy évvel a soproni múzeum után jött létre. A történeti Magyarországon két nagyszebeni múzeum, a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum és a pozsonyi Városi Múzeum előzte meg. Németh Csaba intézménytörténeti összefoglalója azon túl, hogy felsorolja a 125 év tényeit, képet rajzol a múzeum törekvéseiről, helyzetéről, s ezzel a mindenkori közgondolkodásról. A küzdelmek sorozata része a város múltbeli és mai életének, nem kevés tanulsággal. A könyv a Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai című sorozatban 79. számként jelent meg. Az előző 1989-ben, így a raktárgondok megoldása, a várfelújítás befejezése között az is cél, hogy a kiadványozás folyamatos legyen. Aki elolvassa a könyvben az eddig megjelent tudományos munkák listáját, megérti miért... Sz. M. Az üzletrészt ki lehet tenni az ablakba... Hogyan trancsírozhatók a téeszek? Győrfi Károly: — Tévedés, hogy az üzletrésszel követelési jogcímhez jutottak FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET (Folytatás az I. oldalról) munkájával, hanem a korábbi is. A törvény arról is rendelkezik, hogy milyen határok között osztható ez a vagyon a tagok és a kívülállók között. Megjegyzem, a korábbi rendszerben is volt olyan, hogy a vagyon felét a tagokra lehetett írni, ezért mi is harcoltunk. Ezzel a lehetőséggel a megye szövetkezeteinek hatvan-het- ven százaléka élt is. Akik ezt meglépték, az új törvénynél már csak maradék vagyonukat oszthatták ki. A kívülálló ez esetben már kevesebb részarányt kaphatott. Ezért nagyon ingadozó a szövetkezetekben működő tőke tulajdonosi megoszlása. — Az emberek azt hitték, amikor megkapták az üzletrészüket. ezzel azt kezdhetnek, amit akarnak. Tehát, hogy ez egy működő értékpapír. — Igen, azt hitték, követelési jogcímhez jutottak. Nagy tévedés. Ez kicsit hasonlít ahhoz az elképzeléshez, mintha ők ingyen részvényt kaptak volna egy működő cégnél. Nos az a tag, akinek volt korábban részjegye, a kiválásnál kikérhette készpénzben a részjegyét, és kérhetett vagyontárgyat az üzletrésze fejében. Ez azt szolgálta volna, ha valaki önálló gazdálkodáshoz lát, tudjon mivel elindulni. Az egy más dolog, hogy sokan nem erre használták, hanem sokféle okból pénzzé tették. De tény, hogy bizonyos mértékig az üzletrész értékpapírnak számít. Példaként. Ha valaki évekkel ezelőtt banki részvényt vásárolt, annak is örülhet, ha a névérték felét megkapja érte, ha pénzzé akarja tenni. Akkor miért várjuk el, hogy a szövetkezeti üzletrész másként viselkedjen, amikor a mezőgazdaság eleve veszteséges. Erre mondhatnám azt is, bolond, aki mező- gazdasági részvényt akar vásárolni. —De csak vásárolják, mégpedig 20 százalékon. — Ez a reményt jelenti, hogy a mezőgazdaság átvészeli a mostani válságot. Később valóban nyereséget is hozhat az üzletrész. — Sokan panaszkodnak amiatt, hogy a téeszvezetők— tájékozottságuk előnyeit kihasználva—lefölözték a lehetőségeket. A tájékozatlan többség pedig kirakhatja az ablakba az üzletrészét, hiszen a szövetkezetek rendre hiteleket vesznek fel, nincs mit elosztani, hacsak az adósságot nem. — Ez így igaz. Nehéz megítélni ki járt jobban: az, aki kivált, vagy az, aki maradt. Ez attól függ, hogyan működik tovább a szövetkezet, bírja-e tőkével az elkövetkező két- három évet. Ahol a kiválást követően megindult a felszámolás, ott egyértelműen az járt jól, aki kivált. Mert akkor még kaphatott valamit, bár számukra az adósságot is osztották. Az is tény, a nyilvántartott vagyon nem adható el a könyv szerinti értéken. Előfordult, hogy csak az adósság kiegyenlítéséhez elegendő pénz jött össze a felszámolásnál. Ebben az esetben a tulajdonosnak nem maradt semmi, az üzletrész bizony „elszállt’\v De így van ez a gazdaság más területén is. — Akkor mi értelme volt az emberek lelkét megbolygatni a többszázezres üzletrészekkel, miközben üres maradt a pénztárcájuk? — Például Gyomaendrő- dön, ahol mind a négy szövetkezetét felszámolják, s valószínű egyik vagyona sem fedezi az adósságát, ott gyakorlatilag az történik, hogy az 1992-ben közölt üzletrészek a tagok és a kívülállók számára nem hoznak semmit a konyhára. —Akkor őket nem kárpótolja senki? — Itt szó sem volt kárpótlásról. A szövetkezeti tulajdon magán- tulajdonba adása volt a cél. Bár valóban kárpótlási elem a kívülállók tulajdonhoz juttatása. Engem mindig bosszant, amikor a földet is, meg a szövetkezeti vagyont is kvázi tulaj- d o n o s - nélkülinek tekintette ez a kormányzat. Holott az a föld és a vagyon a mezőgazdaságban dolgozók élettere volt. Ha a nevükre volt írva, ha nem. Tehát ha ezt másnak adják oda, igazából annak az életterét, megélhetési lehetőségét csökkentik, aki eddig ott küszködött azon a földön. Az mese, hogy most gazdátlan valamit osztogatunk. A dolgozó tagnak eddig átlag 13 hektár jutott. Ha az illető nem volt kárpótolt meg nem örökölt, akkor kapott most 30 aranykoronát Békésben. Ennyi volt neki korábban a háztájija, ennyi maradt neki élettérként. Most az a furcsa helyzet is előfordult, ha valaki lopott a téeszben korábban vagy tönkre tett valamit és ezért kizárták, neki is ugyanúgy vagyont nevesítettek, mintha mi sem történt volna. Tehát a törvény nem tesz különbséget a tolvaj és a becsületes ember között. —Akkor sem értik az emberek: ha van vagyonuk, üzletrészük, azt miért nem vehetik ki? — Mit lehet hasznosítható- an kivinni egy szárító komplexumból? A hatszáz férőhelyes tehenészeti telepből a teheneken kívül. A szövetkezetek vagyonának jelentős része ingatlanban és infrastruktúrában van, tehát nem termelő vagyonrészben. Technikailag lehetetlen szinte a vagyon- szétosztást megoldani. Úgy tűnik, akik ezeket a törvényeket alkották, azok szeme előtt 1953 lebegett, amikor a szövetkezetek azzal rendelkeztek, amit az egyéni gazdák bevitték. S amikor Nagy Imre azt mondta, mindenki mehet a szövetkezetből amerre lát, a gazdák megismerték még a lovukat, ekéjüket, Riskájukat, s vitték a saját istállójukba haza. Ma már nincs saját istálló sem, és lehet, hogy a tehén helyett egészen más van a szövetkezetben. Szóval gondokkal teli kérdéseket vetett fel. B. Sajti Emese
