Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-06 / 284. szám
^ RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Olvasóink írják ' ; Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Átalakulások X-ék nyaralni készülnek. Hosszan töprengenek, hová mehetnek három gyerekkel úgy, hogy pénztárcájuk se rokkanjon bele. Hosszas keresgélés után ráakadnak Utazási Iroda ajánlatára. Mérlegelik, ott, ahová hirdeti az utat, ők már voltak, nem fognak csalódni. A lakosztályok tengerparti házakban vannak, nem kell kilométereket gyalogolniuk, ami az ő esetükben sarkalatos tényező, lévén a legkisebb gyerek nem egészen hároméves. No meg aztán meglehet, őérte nem is kell fizetniük vagy ha igen, kedvezményesen. X-ék kedvét nem szegi amikor megtudják, bizony a kicsiért is kell fizetniük, méghozzá teljes áru jegyet. Sebaj, gondolják, így van ez ezekben a légkondicionált luxusbuszokban, ahol minden kényelme megadatik az utasnak. De kell is, hisz több, mint 1000 kilométert kell utazniuk (egyébként benne is van a szerződésben). Az indulás pillanatában játszódik le az első átalakulás. X-ék még nem is sejtik, Megjelenik Utazási Iroda képviselője, s azon mód csoportosítja az utasokat: Elit Polgár elit buszba, Átlagpolgár átlagbuszba. Elit busz, annak minden kényelmével, kondicionált levegőjével, elégedett utasaival elhúz, majd X-ék, akik immáron kezdik sejteni, hogy itt mintha erősen kivételeznének (s tegyük hozzá nem az ő javukra), beszállnak Átlagpolgárként átlagbuszba, s elindulnak. Utazási Iroda képviselője semmit nem tesz vagy nem tud tenni az út során annak érdekében, hogy zökkenőmentesen utazzanak, a buszban áldatlan állapotok uralkodnak, X-né majd három órán keresztül kénytelen tartani a félig leszakadt sötétítőfüggönyt az ablakon, hogy kislánya aludni tudjon, az egyébként teljes áru ülőhelyen, amelynek lábtámasza sem volt. A két nagyobb gyerek radikálisan oldotta meg a problémát, ugyanis a lábtámasz helyett a hűtőtáskára tapostak! Szükségleteiket az út menti kukoricásokban oldották meg, az egyébként tűrhető hosszúságú út így 26 órásra nyúlt. Az út kezdetétől végéig jellemző volt, hogy Utazási Iroda képviselőjének tudása és rátermettsége egyaránt oly zsenge volt, mint a májusi fű, sértett önérzete viszont olümpo- szi magasságokat rengetett, mert amikor Átlagemberek (többen is) jogos sérelmeiket szóvá tették, imigyen reagált: „Örüljenek, hogy kihoztuk magukat erre az olcsó útra!" —Hogy is van ez? Átlagember örüljön, hogy él? Második átalakulás. Megérkezéskor kiderült, hogy nem Para- lia az úticél (szerződés szerint), hanem azon túl, több kilométerrel a prérin egy most épülő, lehet, hogy néhány év múlva szép nyaraló. Most azonban még falu. Az öreg görög, akinél el lettek szállásolva (apartman, óh!), négy estén át molesztálja őket, a nyaralás díját kérvén , míg X-né meg nem sokallja, s el nem vezeti Utazási Iroda képviselőjéhez, hogy magyarázná már el neki, ők otthon fizettek, méghozzá kemény 75 ezer forintot, azért — hogy minden reggel megcsodálják a juh- és kecskenyájat, melyek igen natúr illatot hagyva maguk mögött elvonulnak a legelőre, — hogy az első napon tányért-fazekat vásároljanak, mivel — dacára a megállapodásnak — semmi sem volt található a konyhán, —hogy ötüknek két ágyon kelljen végignyomorogniuk az isten háta mögötti faluban azt az egy hetet (igaz, tudnak olyan útitársról, akit egyetlen éjszaka alatt háromszor is költöztettek), —hogy kínjukban a szomszéd pórul járt családon nevessenek, mert azok meg 74 darab műanyag süteményes kisvillát találtak a konyhán edények címén, — hogy naponta kilométereket gyalogoljanak a 45 fokos hőségben a tengerpartra oda és vissza három gyerekkel, — hogy a ház mögötti trágyadomb látványától ne kapjanak idegrohamot, és meg ne verjék Utazási Iroda képviselőjét, különösen arra az ominózus kijelentésére gondolván. Mindezeknek dacára többéves csotrogányuk valahogy hiba nélkül hazaimbolygott velük Magyarországra. Itt játszódott le a harmadik átalakulás. Átlagbuszból leszállván Atlagpolgárék visszaváltoztak X-éknek, egy másik átlagpolgár megyénk igen magas beosztású pénzügyi vezetőjének (pech Utazási Irodának), ismét másik dr. X. Y.-nak, a sort még folytathatnám, röviden 36 sértett, öntudatában és méltóságában megalázott becsületes polgárnak, akik képtelenek lévén lenyelni ezt a békát, azon mód perre vitték az ügyet. Zárhatnám a történetet azzal, hogy X-né még azon a héten panaszt tett Utazási Irodánál, melynek itthoni képviselője már más húrokat pengetett, beismervén, hogy néhány nappal az indulás előtt már tudták, nem mind a két busz megy Paraliára, a szerződésben rögzített úticélba. Csak találgatni tudjuk, hogy milyen kritériumok alapján csoportosította az utasokat. De egyáltalán: honnan vindikálta magának a jogot, hogy csoportosítsa, kategorizálja őket, s ugyanannyi pénzért a felének beígért szolgáltatásokat nyújtsa, a ntásik felének meg ezt a förmedvényt, amit igen cinikusan ugyanolyannak minősítettek, mint az előbbit. Talán féltek, ha szólnak, a fele visszamondja az utat? Nos, a fejleményeket ismerve, s a nem éppen pozitív reklámot, jobban jártak volna vele. Mondom, sorakoztathatnám még tovább az érveket, de úgy gondolom, ennyi is elég. Amivel még adósa vagyok az olvasónak, íme: Színhely: Görögország, Paralia (helyett) Olympic Beach, 1993. augusztus 6—16. Szereposztás: X-ék: Csomós Imre és családja Kunágotáról. Utazási iroda: Express Utazási Iroda, Békéscsaba. Atlagbusz és további 35 Átlagpolgár neve és címe a szerkesztőségben. Csomósné Puskás Elena Válasz az „Átalakulások” című olvasói levélre Kezdhetném a történetet azzal, hogy a panaszos körülbelül három héttel a visszaérkezés után jelent meg irodánkban és én „vindikáltam" magamnak a jogot — ugyan nem arra, hogy OLVASÓI OLDAL 1993. december 6., hétfő csoportosítsam és kategorizáljam az utasokat—, hogy meghallgassam és rettenetes felindulásában nyugtassam. Most viszont azon töprengek, hogy amit akkor szóban elmondott, miért várt ismét több hetet annak írásbeli közlésével? Töprenghetnék azon is, vajon miért nem ír panaszos arról, hogy már írt egy reklamáló levelet — hozzáteszem nagyon udvarias hangnemben —, miszerint négy ágyon aludtak öten (nem pedig két ágyon ) és ezért egy fő gyermek részére szeptember 24-én visszautaltunk 7600 forintot, levélben pedig elnézést kértünk a történtekért. Szeretném megnyugtatni panaszosunkat, hogy nincs „elit” és „átlag" utas, nálunk minden utas nagyon fontos, tehát besorolás csak a jelentkezés és előlegfizetés sorrendjében van. Amikor a Csomós család jelentkezett, nem titkoltuk, hogy egy busz már megtelt és már a második van szervezés és lekérés alatt. Ennek tudatában jelentkeztek. Az autóbuszokat is sorrendben rendeltük, és éppen amiatt, hogy 80 fő utazott egyszerre, teljesen egyforma évjáratú Ikarus autóbusz volt, „csotrogánynak” csak rosszindulattal nevezhető. A busz valóban nem volt légkondicionált, de ezt irodánk nem is ígérte, nem is így hirdette az utat, mivel ilyen busz nem is áll rendelkezésünkre. Az viszont valóban ideget próbáló, hogy 40 fokos melegben közel 26 órát kell utazni, de a határokon való várakozás, a tranzitországon történő áthaladás adta lehetőségekért nem tudunk garanciát vállalni. Köztudott, hogy a délre és keletre tartó utazásoknál inkább a „kukoricást" veszik igénybe az utasok, mint az e vidékre jellemző higiéniamentes „toaletteket”. De ha már választott egy úticélt, akkor oda ha meleg, ha hideg van valahogyan csak el kell jutni. És hogy úticélként valóban nem az ígért Paraliát adtuk, igaz. De a távolság mindössze 2 kilométer volt és q házak kiváló minőségűek voltak. Aki magánházas apartmant választ, gondolnia kell arra, hogy a háziaknak is kell valahol lakni. Kérdezem, ha a belvárosban lakott volna három apró gyermekkel és a reggelig tartó zenebona-nyüzsgés miatt nem tudtak volna pihenni, aludni a gyerekek, akkor azért fordult volna az újsághoz ? A konyha felszereltségéről csak annyit, hogy minden utas (ez vonatkozik mindkét csoportra) figyelmét felhívtuk a kiértesítéskor írásban, hogy csak a minimális dolgokkal rendelkeznek, kiegészítésre szorulnak. Úgy érezzük, azzal, hogy Paralia helyett az attól két kilométerre lévő üdülőtelepen helyeztük el utasainkat, nem „sértettük, öntudatában és méltóságában nem aláztuk meg” az utazáson résztvevőket. Valóban nem volt egy „nagyvárosi" , de tiszta, csendes és rendezett üdülőfalu Olympic Beach, ami már szinte egybeépült Paráliával és ahol több száz magyar turista üdül évente. Máthéné Szécsi Mária IRODAVEZETŐ A panaszos és az ügyben érintett Express Utazási Iroda megyei vezetőjének levelét teljes terjedelmében közöltük. Az igazság eldöntése meghaladja lehetőségeinket, a konzekvenciák levonását az olvasóra bízzuk. Szerkesztőség Köszönet az ajándékért Nagy öröm ért bennünket a közelmúltban. Felkereste nevelőotthonunkat Eleken Rucz Aranka, a Pantanett Ipari és Kereskedelmi Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója. Érdeklődött az otthonban folyó nevelőmunka után, s meglátogatta kis gondozottjainkat is. Nem először jár intézetünkben, s a mostani látogatása alkalmával is ajándékcsomaggal kedveskedett gyerekeinknek: kifestőkönyveket és nyomdai papírokat hozott. Sokat jelent számunkra ez az ajándék, mert sokoldalúan tudjuk felhasználni. A kifestőkönyveket élvezettel színezik a gyermekek, a papírokat pedig rajzoláshoz, szemléltető anyagként és dekorációs munkához használjuk fel. Kisgyermekeink nevében is köszönjük az ajándékot. Kerekes Gáborné IGAZGATÓHELYETTES Figyelem a cigányokra Olvasom, hogy megalakult Füzesgyarmaton a cigányszövetség helyi szervezete. O, ennek nagyon örülök, mert a cigányokról mindenkinek határozott, megingathatatlan véleménye van — 5 többnyire nem éppen hízelgő. Reméljük, e szervezet képes lesz Kőrősiné Farkas Anikó: Figyelj rám című versének szomorú mondanivalóját megváltoztatni—, mely így szól: Ne tagadd, hogy Cigány vagy, Hiszen azért Te is ember vagy. Küzdj, hogy elismerjenek— És rád felfigyeljenek! Te vagy az a kiszakított, Az oly sokat megalázott. Emeld fel a fejed, s ne szégyellj, Csak nézz előre bátran sfigyelj. Nyíljon körülötted virág— Nézd, milyen szép ez a világ! ? Élj békében, szeretetben, Azért, hogy gyermeked is ember lehessen! Remélem, csak azért is megmutatják, hogy a lajtorja más fokán is megállják helyüket. Különös, hogy a „magyar néprajz a cigánykérdést” régóta megkerüli szépen. Pedig igenis van néprajzuk, csak össze kellene gyűjteni írásaikat, fotókon át tárgyaikat, egészen a dalokig, bizonyosan rácsodálkoznánk fájdalmas megértéssel! Azt mondanánk, érdemes odafigyelni, s óvni e kincset! Mit mondhatnék, írhatnék még? Azt, hogy álmaik, terveik megvalósításához sok-sok türelmet, erőt, egészséget kívánok! Borbíró Lajos A nyugdíjasok köszönik Ezúton szeretném nyugdíjas társaim nevében is megköszönni a komlói Tribu Bt. igazgatójának, TribuszZoltánné Margitkának a nagykamarási nyugdíjasoknak adományozott sok szép ajándékot. A ajándékokkal tartalmasabbá és szebbé tette az öregek napközijét, illetve a helyi nyugdíjasklub tagjainak napjait. További munkájához erőt, egészséget kívánunk. Vágó Mihályné, Nagykamarás, Ady u. 33. Névtelen feljelentés Sok év óta előfizetői vagyunk a lapjuknak, és komoly, pártatlan lapnak tartjuk. Ezért fordulok önökhöz, mert komoly dologról van szó. Történt, hogy névtelenül feljelentett valaki az APEH-nál. Mivel a nevetnem tudom, ezúton vagyok kénytelen közölni a „T” feljelentővel: a vizsgálat lezárult és megállapítást nyert, hogy aljas rágalom az egész. Legközelebb ha feljelent valakit, javaslom, kevesebbet hazudjon, akkor talán jobban hisznek majd magának. Tudja, ezek az ellenőrök okos, intelligens emberek és a figyelmüket semmi sem kerüli el, még az sem, ha valaki vétlen. A névtelen feljelentést aljas dolognak tartom, legyen az bármilyen rendszerben is. Most, a saját bőrömön tapasztalom, mennyire igaza volt Hofi Gézának amikor azt mondta, hogy mindig lesznek olyanok, akiknek elég indok, ha van papírjuk és ceruzájuk. Ha netán másokat is feljelentett volna, és nem tudja, hogy én ki is vagyok: Kaczkó Györgyné, Nagyszénás, Vörösmarty u. 44. Privatizáció és évforduló Eladták az orosházi ruhagyárat. Pontosabban a csabai gyár „leányát” .A sors különös játéka, hogy éppen üzembe lépésének 35. évfordulójával esik egybe. A szegénység, a szükség hozta és továbbadásakor sem más a helyzet. Annak idején több ezren jártak innét kényszerből dolgozni, már aki tehette. Ekkor a városukért lenni akaró elszármazott orosháziak a város vezetése segítségére siettek. Az egykori „gólyavár” épületéből 4,5 millió forint „öcsi” hitelből egy év alatt ruhagyár lett. A több mint ezer asszony és leány jelentkező közül mintegy ötszázan jutottak munkához. Ez volt az első komolyabb könnyűipari üzeme a városnak. A belépő dolgozók zömének ez volt az első állandó munkahelye, egészen nyugdíjazásáig. Sok fiatal lány itt kezdte az életet, kereste meg a kelengyére valót, és most készül nyugdíjba, ha addig ki nem teszik az utcára. Több mint ezer családnak volt ez a gyár életét, sorsát meghatározó. Az orosházi ruhagyáriak a hazai és az igényes nyugati piacokon igazolták szorgalmukat, hozzáértésüket, jelentős hasznot hozva a cégnek, a hazának. Ma talán ez sem számít szenzációnak, sőt, akadnak, akik mindezt a „rombolás" rovatba sorolják. De az egyszerű emberek szemében érdemleges tradíciónak számít, mégha novemberben volt is az avatás. Érdemlegesebb ez az esemény annál, ami 1935. november 14-én történt, amikor a fasiszta érzelmű Gömbös Gyula miniszterelnököt díszpolgárává fogadta az akkori képviselő-testület. Nem kétséges, hogy Orosháza társadalma a két 35- ös közül melyiket vallja magáénak. Abban meg csak reménykedjünk, hogy az új tulajdonos is ad annyi jót, mint elődje, és akkor jöhet az újabb nagy évforduló. (Név és cím a szerkesztőségben) Csekélység Az Állami Vagyonkezelő Rt. vezetőinek 60 milliós végkielégítési botránya után egy hónappal elkészült a legújabb magyarázat. Ez már majdnem véglegesnek tekinthető, hiszen maga az elnökvezérigazgató ismertette a sajtó képviselőivel. Már csak a felügyelő miniszter magyarázata van hátra. így hát akik sokallták a nyolc hónapi munkaviszony után kapott töbmillió forint végkielégítést, megnyugodva hajthatják álomra fejüket. Ugyanis a bruttó kifizetés nem 60, hanem csak41 millió forint volt, a nettó 24 milliót pedig nem négyen, hanem hatan kapták. Ennek kifizetése pedig teljesen jogszerű volt. Akik ezt is sokallják, azok vegyék figyelembe, hogy a két vezérigazgató-helyettes, a két ügyvezető igazgató, az előnév nélküli igazgató és egy munkatárs jó szakember volt. Annyira jó, hogy már munkába állásuk elsőfélévében magas jutalmat kaptak. Ez úgy megemelte az átlagbérüket, hogy a felmondási időre 14,4 millió, a ki nem vett szabadságra 1,9 millió, a munka alóli felmentés napjáig félmillió, végkielégítésként pedig 7,2 millió forint járt nekik. Lévén családos emberek, családi pótlékként 20 ezer, önzetlen tehervállalásukért 27,5 ezer forint tiszteletdíj illette meg őket. A jutalmazás után kiderült, hogy nem illenek bele a vezetésbe. Annyira nem, hogy az elnök-vezérigazgató akár 48 milliót is fizetett volna, csak szabadulni tudjon tőlük. Mivel ez 24 millióért is sikerült, így az AV. Rt. tiszta nyeresége 24 millió forint lett. A kifizetett 24 millió egyébként is piti kis pénz, hiszen a vállalat óránként 18 millió veszteséget termel, a 24 millió csak 1 óra és 16 perc termelésének felel meg. Ez a vállalat 1962. évi veszteségtermelésének csak 1582-ed része. Hát érdemes emiatt hábo- rogni? (Név és cím a szerkesztőségben)
