Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-06 / 284. szám
NYUGDÍJASOKNAK 1993. december 6., hétfő Ez és az Kedves Olvasóink! Köszönjük a szép számmal beküldött unokaképet. A közlés—mint eddig is—, beérkezési sorrendben történik a nyugdíjasoldalon, tehát a türelmüket kérjük. * Az orosházi Orosfarm Szövetkezet e hónapban egyéves. Ebből az alkalomból a nyugdíjas és aktív dolgozók közös ebéden vettek részt. Tájékoztatást Dominkó Sándor elnök tartott az elmúlt esztendőről. És azt mondta még, hogy a nehéz gazdasági év ellenére odafigyeléssel és jó munkával megoldhatóka jövőfeladatai is. * Békéscsabán a Pedagógus Szakszervezeten belül megalakult a városi nyugdíjas tagozat, vezetője Szilágyi Olivénw, a 4—8- as álalános iskola nyugdíjas igazgatója. Békéscsabán mintegy 200 nyugdíjas pedagógus él, eddig azonban csak a kitünően működő és nagy hagyományú, ám jóval kisebb létszámú klubjuk volt. A tagozat nagy létszámra számít. A székhely a Luther utcai voltMedosz-székházban lesz. * A hónap elején vacsorát tartott a békéscsabai Lencsési úti nyugdíjasklub a Fiume Szálló éttermében. Mint máskor már évek óta, most is meghívták a kaszaperi nyugdíjasokat, és szokás szerint közös műsort adtak. A jó hangulatú vacsorán 170 résztvevő volt, s ugyancsak szokás szerint mindenki maga fizette a vacsoráját. Posta A hároméves gyulai Belvárosi Nyugdíjasklub október végén közgyűlést tartott. Először Varga János titkár beszélt, utána Szeredi Etelka klubvezető számolt be a munkáról. Tagjaik kedvelik a klubformát, a kellemes környezetben szeretnek egymással találkozni, beszélgetni. S a klubnapokon kívül csak tavaly 7 rendezvényük volt, egyszerre száznál több részvevővel. A vezetőség nagyon fontosnak tartotta a lakóterületi munkát, az idős emberek felkeresését s gondjaik, bajaik orvoslását. Ez részben gyakorlati segítségnyújtásból állt, részben jelzésből az illetékesek felé. De felvilágosításból is, hogy tudják az elesett emberek, mivel, hova kell fordulni. Jogügyi tanácsadást is tartanak és a szociális otthoni elhelyezést segítik, továbbá a végtisztességet is megadják az elhunyt tagoknak. A belvárosi klub mint eddig, továbbra is együtt kíván működni a városi egyesülettel, mivel sok segítséget kapnak tőlük. A vezetőség újjáválasztása is megtörtént, Szeredi Etelka egyhangú bizalmat kapott, Japport József né gazdasági vezető szintén. Uj a vezetőségben Bezdán Józsefné, Schiffen József, Da- róczi Antal. A közgyűlés azzal ért véget, hogy kérték a tagságot, hamarosan adjon ötleteket, s mondja el kívánságait a jövő évi program kidolgozásához. Szeredi Etelka klubvezető, Gyula Akciós áron Békéscsabán, a Ruhaipari Szak- középiskola tanulói által varrt ruhadarabokat évek óta a bolti árnál jóval olcsóbban vásárolhatjuk meg az iskolában. Erről a lehetőségről azonban kevesen tudnak. Mától, december 6-tól ezeket a tanműhelyben varrt szoknyákat, blúzokat és egyéb termékeket akciós áron vásárolhatják meg azok, akik a Fegyveres Erők Klubjába látogatnak. Nyugdíjasok vetélkedtek Igazi jó mulatság volt! Békéscsaba. Békési Úti Közösségi Ház. Hétfő délután. Búbos kemence és mestergerenda. Az asztalokon tea és egy kis ropogtatnivaló. Zsongás, beszélgetés, gyülekezés. Jön a három csapat. S jönnek a drukkerek, a kubtagok. Felállás, vagyis a versenyző nyugdíjasklubok csapatai. A Haán honismeretiek: Csicsely Mihály, Gergely Mihályné, Só- tyi György. A lencsésiek: Bene Mihályné, Bencsik Ilona, Illés István, Kökény esi Jánosné. A szlovákok: Darabos Jánosné, Fablya Pál, Gyucha Pál, Sasa- la János, VicziánPálné. A szlovákok Csorváson citeramisét is tartottak Nem régi még a csorvási nyugdí- jasklub, hiszen csak tavaly májusban alakult, azonban már most is szép eredményei vannak. Mint Szombati János klubvezető elmondja, 50 beiratkozott tagjuk van és minden héten csütörtökön tartanak klubdélutánt a művelődési házban. Hol névnapot tartanak, hol videóznak, hol meg csak beszélgetnek, majd időnként elmennek kirándulni. Akárcsak a klubok egy része, ők is tartják akapcsolatot más nyugdíjasklubokkal. Kétegyháza, Vésztő, Madaras, Tataház az, ahol jártak. A helyi mozgáskorlátozottakkal kölcsönösen részt vesznek egymás rendezvényein. A nyugdíjasklub tagjaiból alakult meg a „Vadvirág” együttes, amely egy 35 tagú kórusból és egy 6 tagú citerazenekarból áll. Felléptek Hajóson az Orbán- napi borünnepen, rendeztek népzenei találkozót Csorváson, ahol a környék együttesei mutatták be tudásukat. Többször szóA zsűri: A Munkácsy Mihály Múzeum három fiatal munkatársa. Kezdődik a játék. A kérdések több-kevesebb pontot céloznak meg, s ahogy halad az idő, látszik, szinte nincs megoldatlan feladat. A verseny apropója Békéscsaba újratelepítésének 275. évfordulója, tehát minden a város története körül forog. Közel három évszázad kerül sokféle szempontból terítékre, különös tekintettel a betelepült szlovákságra. A vaktérkép nem nagy probléma, az üres papíron is kialakul egy régi ház alaprajza, ám a bútorok elhelyezése már némi gondot okoz. A 13 villámkérdés is helyi jellegű. Az információs játék során pedig Kovács Gábor játékvezető kevesebb pontért többet árul el akitalálandó valamiről. A táblán gyűlnek a pontok, s látszik, hogy fej-fej mellett haladnak a klubcsapatok. Végezetül elsők lettek a szlovákok, másodikok Haánék, s harmadik helyezést értek el a lencsésiek. Szép volt, jó volt ez a délután. Kellemesen érezte magát mindenki. rakoztatták a gerendási szeretetotthon lakóit. S a Csorváson ünnepnapnak számító Teréz-napi búcsúra a katolikus plébánossal egyetértésben citeramisével készültek. A közeljövő nagy eseménye lesz számukra, hogy elmennek megnézni az Országházat és egy plenáris ülést meghallgatnak. Mozgalmas életük sok szép élménnyel jár, s szinte mindenki tesz valamit a maga, a társai, a klub érdekében. Miért? Mert így nincsenek egyedül, vagy ahogy többen mondják: van lelkűknek hova lenni. Mozgalmas élet Kétegyházán A klub legidősebb tagja, egyben szólóénekese, az örökifjú Fenyvesi Péterné Épp péntek este hívtam az ottani művelődési házat és mindjárt mondták, szerencsém van, mert minden héten ilyenkor jönnek össze a Márki Sándor Nyugdíjasklub tagjai. S gyorsan telefonvégre került Medve György klubvezető. — Most is több mint harmincán vagyunk itt, úgy mint máskor. Hol kötött, hol szabad programot tartunk, amikor mindenki azt csinál, amihez kedve van. De mivel sokfelé járunk el szomszédolni és sehova nem megyünk „üres kézzel”, sokat próbálunk. Most éppen az énekkar, hogy a műsorokkal rendbe legyünk. E nélkül nem megy a felkészülés. Mint a színjátszás a Szász házaspár, Bodola Mihályné, Gortka György né, Kovács Istvánná, Lévai Jánosné és a- Nán házaspár nélkül, akik motorjai a sikernek. Akárcsak Fenyvesi Péterné, Szabó Ferenc, Sass András szólóénekesek. Legutóbb Vésztőn léptek föl, most meg Battonyára készülnek, ahol e hónap végén nagy nyugdíjas-találkozó lesz. Hét település nyugdíjasklubjait látják vendégül, van is hozzá nagy termük, ahol vígan le tudnak ülteti kétszáz embert, talán még többet is. A kétegyhá- ziak a nyáron többfelé látogattak, voltak Gerlán, Csabán, Mezőko- vácsházán és mindenütt műsorral. Természetesen ott voltak a nagyszénási Ki, mit tud? megyei döntőjén is. Sok videofelvétel őrzi a fellépéseiket, amiket a helyi kábeltévé is bemutatott, sőt olyan is volt, amit a szegedi tévé is átvett. Bár igen élvezik a színjátszást, éneklést, zenélést, Kétegyháza szépítéséhez is hozzájárulnak, általában a klubtagság fele, de különösen a Pásztor házaspár. Munkájukat igen jó néven veszi az önkormányzat és igyekeznek viszonozni. És sok segítséget nyújt még a szakmunkásiskola, tőlük kapják ugyanis a buszt a kirándulásokhoz. Nem adhatok mást, csak a szívem melegét! Jaj, de szép asszony lehetett valamikor! Macskazöld szemei még mindig csillognak. Porcelán bőrét hófehér haj keretezi. Ápolt, jól öltözött, pedig a ruháit, kabátját — ahogyan a szabásán látom — legalább harminc esztendeje vehette. Azt állítja, hogy 79 esztendő szállt el fölötte. Mosolyog, csupa szeretet árad belőle. Nagyon nehezen szánhatta rá magát, hogy felkeressen a szerkesztőségben. Nem volt kedvem kérdésekkel megszakítani elbeszélésében. Mélységesen sajnáltam ezt az asszonyt, aki három gyereket nevelt fel békességben, szeretet- ben. S most lelkibetege lett annak, hogy nem adhat mást, mint szeretetet. íme a történet: — Bocsásson meg nekem, hogy felkerestem — kezdi mondókáját — csordultig vagyok. Öregasszonyként jöttem rá, hogy valamit elronthattam a gyerekeim nevelésében. Tudja, a férjem valamikor, réges-régen kormányfőtanácsos volt. Cselédet tartottam, a gyerekek mellett meg német nevelőnőt. Túl sokan és túl sokat beszéltek arról, hogy mi volt a Kádár-rendszerben. Én hát nem taglalom. Volt, ami volt, a vagyonból viszont valamennyink megmaradt, így nem éltünk sem jobban, sem rosszabbul az elmúlt negyven évben, mint az átlag a középosztályban. Tanulhattak a gyerekek kedvük szerint, s ki sem kellett ejteniük a szájukon máris az övék volt az, amit megkívántak. Persze ennek ára volt, mert eladogattam lassan mindenemet. Az aranyaimat, az ezüstjeimet, a nemes szőrméket, nem is sorolom tovább... Az elmúlt karácsonykor még kitehettem magamért. A két fiamnak, a lányomnak és a hat unokámnak ötvenezer forintért vettem ajándékot. Örömmel tettem. Ugyan mit is sajnáltam volna a briliáns gyűrűmön, amit eladtam? És most jutok el oda, amiért felkerestem. Az unokáim már leadták a megrendelést, mit szeretnének karácsonyra. Bennem meg nem volt annyi bátorság, hogy megmondjam nekik, vége! Nincs már csak az a nyomorult pár ezer forintos nyugdíjam. Örülök, hogy megélek. Nincs már mit eladjak. Csak mérhetetlen szeretet van bennem. S tudja, mi a döbbenet? Attól félek, megharagszanak a gyerekek, ha a megszokott gazdag Jézuska helyett most majd egy szegény, öreg, megfáradt öregasszony állít be hozzájuk egy-egy saját kezűleg horgolt sállal. Mert az idén erre telt. S hogy jövőre még erre sem? Ki tudja, fájdalmamban nem szakad-e meg a szívem, hogy nem adhatok nekik mást csak a szívem melegét? Béla Vali Secko jedno? A kérdésnek egyből a közepébe vágok: szlovák anyanyelvű olvasóink, főleg a nyugdíjasok megtanították-e gyermekeiket, unokáikat a szlovák szóra? Mert ugye egyetértenek velem, igazából a címben föltett kérdőjel helyébe felkiáltójel kívánkozik: secko jedno! Igen, nem mindegy, hogy az utódok tovább viszik-e őseik nyelvét, ápolják-e azt és a hozzátartozó hagyományokat, kulturális szokásokat. De nemcsak a nemzetiségi hovatartozás erősítéséről van szó, egyszerűen a praktikusság is indokolja, hogy két nyelvű legyen valaki, ha lehet. Régebben egy pozsonyi magyar ismerősöm mondta, a város lakosságának többsége három nyelvű volt a két háború között. Magyarul, németül, szlovákul beszéltek, vagyis már gyermekkorban megtanulták egymás nyelvét. S magam is jól emlékszem arra, hogy valamikor Békéscsaba nagyobb üzleteiben legalább egy tótul tudó segéd volt. Vajon van-e még belőlük itt és másutt? Valójában persze a család a lényeg, az a szeretettel teli közeg, amelyben játszva tanulnak meg nyelveket a gyermekek, csak legyen aki foglalkozik velük, beszél hozzájuk. Ha másért nem, mert mára a nyelvtudás nagyon felértékelődött. S tévedés, hogy csak az angol és a többi nyugati nyelv. A szlováknak különösen nagy a jelentősége egy olyan országban, mint hazánk, amelynek szláv szomszédai vannak, s hétköznapi szinten legalábbis megértik egymás nyelvét. Vagy sokkal könnyebben tanulják meg a másikat, amelyik éppen a gazdasági és egyéb kapcsolatokhoz kell. Vass Márta A gyulai Török Zsigmondné fotóalbumából: az ötéves Török Andrea A békési Németi Lászlóné fotóalbumából két unokája: a 3 éves Melissa és a 2 éves Amanda A békéscsabai Antalfy Veronika fotóalbumából: a három és fél éves unokája, Csuka Zsolt
