Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-29 / 304. szám
K 1993. december 29., szerda CSALÁDI OLDAL h---------------------------------------------------------------------------------------------------------ISFiatal nők hihetetlen szenvedélyei: Anorexia, vagyis éhezés és bulimia, magyarul zabálás Camilla huszonkét évesen távozott az élők sorából. Alig 22 kilót nyomott. Környezete kénytelen volt tehetetlenül végignézni, szó szerint hogyan fogy el. Valaha csinos lány volt, fantasztikus ötletekkel. Azonban’ nem engedte meg, hogy bárki is beavatkozzon étkezésébe. Öt évig viaskodott koplalással. A végén már egyáltalán nem evett, de beleegyezett, hogy mesterségesen táplálják. Naponta hatszáz kalóriát. Pedig jól tudta, hogy ez nagyon kevés. Négy nappal halála előtt rádöbbent, hogy mégis élni akar. Az intenzív osztályon tragikus jelenetek játszódtak le, segítségért könyör- gött: „Mentsenek meg! Segítsenek rajtam!” Camilla belehalt beteges étvágytalanságába. Halálra éhezni vagy...? Civilizációnk rettenetes betegségeket hoz magával. Az utóbbi évtizedekben terjed az étkezési neurózis. Az áldozatok többnyire a középrétegek ambiciózus fiatal női. A 12—20 éves lányok 12— 20 százalékánál kimutathatók a beteges étvágytalanság tünetei. A 20—30 évesek öt százaléka pedig beteges falánkságban (bulimia) szenved, amely hányással végződik. Néha nehéz megkülönböztetni a két betegséget, mivel tünetei összeolvadnak. Az anorexiások falási rohamokat kaphatnak, a bulímiások pedig böjtölhetnek. Az étkezéssel kapcsolatos problémák már a pubertásban jelentkeznek. A tudomány sajnos nagyon keveset tud a neurózis e fajtájáról. A táplálkozási zavarok életveszélyesek, komoly testi következményekkel járhatnak. Az öngyilkosság veszélye is fennáll. M íg az éhezők betegsége egy napon kiderül, addig a falánkok mesterien tudják leplezni szenvedésüket. Példa erre Verena. Leírja hogyan élt fiatal korában kettős életet. Egyiket az anyjával, intelligens, nagy érdeklődési körrel megáldott leányzóként. Másik élete pedig vacsora után a szobájában kezdődött, amikor rávetette magát a szekrénybe rejtett ételtartalékokra. A ház mögötti erdőbe járt kiüríteni a gyomrát. A legtöbbjüknél ez a zavar fogyókúrával kezdődik. Vere- nával is így történt. A diéta lett a kezdeti drog? Ugyan mi lehet ebben a szenvedély motorja? Az evés, a hányás vagy az elérhetetlen karcsúság ideálja? A harmincéves Verena színésznő. Olyan a foglalkozása, ahol számít az alak. Úgy érzi, hogy a közönség nem érti meg: „Az emberek azt hiszik, hogy ez csak női rögeszme. A beteg azonban hamar rádöbben, hogy az alakra csak ráfogja az egészet. A valóságban a lényeg a rituális kényszerérzet, hogy te- lezabálja magát és kihányja azt.” Verena csupán négyévi pszichoanalízis után értette meg, hogy ezen rögeszméje mély depresszióból ered. Ezekről a kárvallottak sokszor nem is tudnak. Verenát tíz évig gyötörte a bulimia. Három éve már nyugalma van. Hogyan sikerült megszabadulni tőíe? „Pszicho- analitikusom azt tanácsolta, hogy ne védekezzek ezen kényszer ellen, hanem fogadjam el. Minden alkalom legyen számomra örömteli ünnep, hogy kedvenc ételemet ehetem.” így sikerült az ördögi körből kitörni. Az amerikai kutatók megállapították, hogy a bulimiában szenvedők egyharmadát gyerekkorukban szexuális sokk érte. Uta könnyes szemmel ismeri be, hogy lő—17 éves korában apja a mellét fogdosta. Valószínű, hogy a lány nem tudta megemészteni a nagyra becsült apa szerepének degradációját Beszélgetés közben anyját nem is említi, sem nagyanyját, aki a család erkölcseinek őre volt. Az apja viszont szinte félisten volt és mégjna is ábrándozva beszél róla. „O mindent tud és mindent elér. Egyszerűen szuper.” Azonban viselkedése miatt kénytelen volt leértékelni. Egyelőre megszüntette vele a kapcsolatot, hogy problémáját csökkentse. „Imogena nagyszerű lány.” Anyját, Angelika W.-t ez nem lepi meg. Amikor tizenkilenc éves korában megszületett első gyermeke (Imogena második a háromból), elhatározta, hogy a lehető legjobb anya lesz. Nevelési ideáljai nem voltak éppen a legszerényebbek. Gyerekeiből tökéletes embereket akart nevelni. Természetesen kényszer nélkül. Amit pedig ő elhatároz, azt el is éri. Minden tekintetben anyagias elvű nő, aki a rubensi testalkattal kokettál és a családban hatalma van. Imogena betegsége koplalással kezdődött és ezt követte néhány hónap múltán a falánkság és a hányás. A szőke lány fél évet töltött a pszichoanalitikai intézetben. Hiába. Amint az otthoni dolgokra terelődött a szó, Imogena zárkózott lett. A betegség gyökereit az anya csak sejtheti. „Lehetséges, hogy Imogenának többször lett volna rám szüksége, de ezt nem merte mondani. Lehet, hogy jó- akaratúan és egész energiámmal elnyomtam.” Az anya most bekapcsolódott lánya gyógyításába. A lány egy másik negyedben lévő lakásba költözött és hétvégeken az egész család bekapcsolódik a gyógyításba, a nagymamával együtt. (Folytatjuk) Betegség-e a munkanélküliség? Néhány éve kezdte szedni az áldozatait. egy re többeket ért el, leterítve az embereket, padlóra küldve sok családot is. Sajnos a gyógyításra hivatott közgazdászok, gazdasági vezetők, pobtikusok még ma sem tudják a gyógyszert a legtöbb beteg számára felírni. Bizony. a munkanélküliségről van szó. Hogyan érinti a munkanélküliség az orvosokat? Először is. jobban ráérnek a munka nélkül maradottak, ezért az eddig félvállról vett betegségeikkel vagy olyan kórokkal is felkeresik az orvosokat, amire ezelőtt nem volt idejük. Ez tulajdonképpen jó is, hiszen így kevésbé hanyagolják el a bajaikat Másrészről viszont maga a munkanélküliség is. mint állapot,számos betegség forrása lehet És ez bizony nagyon nagy baj. Az önbecsülés, az önbizalom meginog, romlik az általános pszichikai állapot. ez akár odáig is fajulhat bogy öngyilkosságot követ el a beteg. A pszichikai állapot romlásának szinte szükségszerű velejárója az alvászavar. Kimutathatóan emelkedik a koleszterinszint ezzel szemben a vér kalciumszintje csökken. .Minél régebben van valaki munka nélkül, várhatóan annál súlyosabbak a tünetek. így érthető, hogy sokkal gy akoribb a munka nélkül maradt lakosság körében a szív- és érrendszeri megbetegedés, a légzőszervi elváltozás. Mindez arra is felhívja a figyelmet, bogy nem elég csak a beteg testet gyógyítani, az orvosi ellátást javítani (ha erre egyáltalán lenne elég pénz), sokkal fontosabb lenne a beteg társadalom kezelése. És jóval hatékonyabb is lehetne. Vigyázzunk azokra a barátainkra, rokonainkra, ismerőseinkre, akik elvesztették munkájukat! Ha pedig mi vagyunk ilyen helyzetben, próbáljuk elhinni, hogy a hiba nem bennünk van. Persze könnyű leírni, de sokkal nehezebb megvalósítani ezt. Mindenesetre ha megbetegszünk, azzal csak rontunk a dolgokon! Gádoros mindig adott a hagyományokra Öregapákról unokákra szántak a régi történetek, a szüiikék pedig a szokásokat őrizték, s adták tovább az ifjabb generációknak. így mondják legalábbis. Valóban igaz ez? — kérdem Kiss Imrét, a helyi művelődési ház nemrégen nyugdíjas igazgatóját. — Tényleg így volt és van is, s ennek a ház is teret adott, sőt külön gyűjtőmunkát is végeztünk. Idős férfiak, nők szólaltak meg a magnetofonunk előtt és beszéltek a régi életről, szórakozásról, ünneplésről, hétköznapról, néha még intim dolgokról is. Ez nem a múltba süllyedés volt részünkről, inkább mentésnek nevezném, amit a jelen, a modem kor művészetének és tudományának a népszerűsítése mellett végeztünk. — Pár hónapja hagyomány-őrző egyesületet alapítottak... — S egyben faluszépítőt! A kettő nem zárja ki egymást, sőt inkább kiegészíti: lokálpatriotizmus ez is, az is. És a Gádorost tudatosan, szeretők nem kevesen vannak. — Az, ami ma hagyomány, egyszer elkezdődött, új volt. Manapság is van ilyesmi? — Sokan úgy tartják, hogy nincs, pedig van. Ilyen lett nálunk például Zvolenszki Ferenc bácsi nevenapja, amit most december elején tizedszer tartott meg száznál több vendéggel a saját pénztárcája terhére, mint a saját hagyományát. O, az egyedül élő ember ilyenkor a hatalmas családnak kinevezett társasággal veszi körül magát, bár sohase volt magányos, mert mindig kedvelte az embereket. Az emlékeiről meg köteteket lehetne írni. — Volt is mit megérnie- megélnie egy 82 éves embernek... — A nagyon szegény család 10 gyermeke közül ő a legkisebb. Apját és három bátyját az első világháborúba vitték, s a csatatéren maradt belőlük az apa és két fia. A négy férfiből csupán egy jött haza! Rágondolni is rossz, min ment keresztül az a nagyon sok gyermekes hadiözvegy asszony, míg mindből tisztességes embert nevelt. — És a másik összejövetel, ami szintén nemrég volt? — Az is hagyományőrző jellegű, s a Dombóvári családdal kapcsolatos. Főleg///éí bácsival, aki Rózsi ka nénivel több mint ötven éve házas, és a húsz éve alakult szólóénekes csoportunk lelkes tagja. A ci- terások meg az énekesek vonzották egymást sok szép fellépés erősítette az összetartozást és fűtötte az ambíciót. Most ősszel Erdélyben tettek ki magukért, s arattak nagy sikert a vendéglátó Torja községben. Olyan öröm volt ez mindnyájunknak, mint sok hasonló az elmúlt húsz évben, s ezekben Illés bácsinak oroszlánrésze volt. Vass Márta Japánban kevesebb a klimaxos panasz Miért okoznak a japán nőknek a változás évei kevesebb panaszt: ezt vizsgálták a bostoni tudósok. A „The Lancet” brit orvosi folyóirat szerint a válasz a japán konyhákban rejlik. A kutatók a császárvároshoz, Kyotóhoz közeli egyik faluban megvizsgálták az asszonyok vizeletét, és megállapították, hogy az sokkal több ösztrogén-hormont tartalmaz, mint a nyugti féltekén élő nők esetében. Ezt azzal magyarázzák, hogy a hagyományosan zsírszegény — mindenekelőtt szójabáZisú — japán koszt igen gazdag hormonaktív alkotórészekben. Ezek az anyagok jelentős biológiai hatást gyakorolnak azon nők szervezetére, akiknek az ösztrogén- tevékenysége a klimaktérium miatt erősen csökken, ami az úgynevezett „változás évei”- ben panaszokat okoz. Együttélni a fejfájással? Mire jó a fejfájás? Dr. Oliver Sacks, a New York-i Albert Einstein Egyetem neurológus professzora meglepő válasszal szolgál. Az orvos ezzel a problémával már karrierje elején találkozott, amikor egy migrénben szenvedő beteget gyógyszerekkel sikeresen kezelt. A páciens, egy 32 éves matematikus egész héten át fontos alkotó munkát végzett, és minden vasárnap fájdalmas migrén tört rá. Miután meggyógyították, a matematikus panaszkodott, hogy hiányzanak vasárnapi fejfájásai. A gyógyszerek nemcsak migrénjét mulasztották el, hanem képzelőerejét is megbénították — mondta. Nem sokkal ezután egy másik migrénben szenvedő beteg, akit az orvos meggyógyított, panasszal fordult hozzá. — Vasárnapjain migrénben szenvedett, most unatkozik, és nem tudja, mivel töltse a napot. A professzor szerint betege valósággal visszakívánta fejfájásait. Dr. Sacks — írja az AP amerikai hírügynökség — legutóbb visszatért szülővárosába, Londonba, hogy szakkörökben megvitassa „Migraine” című könyvének legújabb kiadását. A neurológiai rendellenességek és a személyiség között szoros összefüggés van — hangoztatta az orvos. A kérdés az, hogy a betegség for- málja-e a személyiséget vagy megfordítva? Van-e különbség az „igazi” személyiség és egy kémiai szerekkel befolyásolt személyiség között? Az orvos hangoztatta, hogy páciensei nem hipochonderek, akik betegségüket kifogásnak használják, hogy aktivitásukat csökkentsék. Éppen ellenkezőleg. Nem mindenki, de több ember úgy hozzászokott betegségeihez, hogy nem képesek nélküle elképzelni életüket. Charles Darwin, az evolúció elméletének atyja életrajzában például azt írta, hogy hálás krónikus betegségének. Darwin órák hosszat feküdt heverőjén, de agya intenzíven dolgozott — mondta Sacks. Az orvos ír egy 24 éves fiatalemberről is, akinek arca rendszeresen rángatózik, és aki néha akaratlanul heves dührohamokat kap. Az orvos egy Haldol nevű gyógyszerrel elérte, hogy az arcrángatózás megszűnt. A fiatalember egy hét múlva visszatért, és dühösen közölte, hogy hiányoznak a személyiségéhez tartozó arcrángatózások. Sacks kénytelen volt megállapodni betegével, hogy az orvosságot csak hétfőtől péntekig szedi. Egy másik beteg, egy nő azt mondta Sacksnak: „Ha nem tudnék ujjaimmal csettintget- ni, nem lennék az, aki vagyok.” — Azt hiszem — mondta dr. Sacks —, egyáltalán nem rejtélyes dolog az, hogy ha valaki nem tud krónikus rendellenessége nélkül élni. A migrénes fájdalom csökkenthető masszírozással, tornával A kondit tartani kell, de nem éhezéssel!
