Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-03 / 282. szám
O ^ 1993. december 3., péntek CSALÁDI OLDAL 9 Megtörte a munkanélküliség Gyermeknevelési támogatások — egészségesebb nemzet Boldog lehet, akinek egészséges kisbabája születik FOTÓ; FAZEKAS FERENC Aktuális egészségügyi és szociálpolitikai kérdésekről tartott háttérbeszélgetést dr. Pusztai Erzsébet, a Népjóléti Minisztérium államtitkára. A beszélgetésen elhangzottakról Veress Pálma, a tárca szóvivője tájékoztatta lapunkat. — A Népjóléti Minisztériumot nagy örömmel tölti el, hogy az ez év január 1-jén hatályba lépett törvénynek máris kimutathatóak az eredményei. A terhességmegszakítás folyamatosan csökkenő adatai önmagukért beszélnek. Az első félévben 1600-zal több nő vett részt a terhesgondozáson, s közöttük növekedett a harmadik gyermeküket váró édesanyák száma — mondta a szóvivő. — E tendencia alakulásában nyilván nagy szerepet játszottak azok a kedvező változások, amelyek az anyákat megilletik, így például a várandósági pótlék és a gyermeknevelési támogatás. A minisztérium egy év elteltével összegzi a terhességmegszakítás adatait, s elvégzi a megyénkénti, illetve az életkor szerinti lebontásokat. Végleges képet ekkor kapunk, ám már most is úgy tűnik, hogy az abortuszok száma tartósan csökken. — Milyen rendszere van a gyermeknevelési támogatásoknak? — A parlament már megszavazta azt a módosító indítványt, amelynek értelmében a családi pótlékra jogosult az adójából gyermekenként havi 400 forintot vonhat le. Az a személy, aki három vagy annál több gyermek után jogosult a családi pótlékra, gyermekenként 600 forintot vonhat le. Tehát ennyivel nő a családi pótlék összege. Az országgyűlés foglalkozik majd módosító indítványokkal, amelyek arra vonatkoznak, hogy a családok iskolakezdés előtti terheit egyszeri támogatás formájában kell enyhíteni. Az összegről még nem született döntés, gyermekenként 3 és 6 ezer forint között mozoghat, attól függően, hogyan határozzák meg a támogatásra jogosult családok körét. A tárca elképzelései szerint maradna a jelenlegi családipót- lék-rendszer, ám folyamatosan dolgozunk azon, hogy a rendszerbe beépítsük a családok jövedelmi viszonyait, a rászorultságot előtérbe helyezve. Lépéseket teszünk a családijövede- lem-adózás felé. így például azt szeretnénk, ha a családok kapnának egy olyan választható lehetőséget, miszerint a szülők közösen készítik el adóbevallásukat. —A beszélgetésen szó eset az egészségesebb nemzetért programról. — A Népjóléti Minisztérium egyik legfontosabb feladataként kezeli ezt, hiszen az egészségvédelmet és a betegségek megelőzését is kiemelt feladatának tekinti. Ehhez kapcsolódik az, hogy a minisztérium régóta dédelgetett tervét váltotta valóra, amikor megalkotta a Nemzeti Egészségfejlesztési Alapról szóló törvénytervezetet. Ezt az előterjesztést nemrégiben tárgyalta a kormány. Az egészségre káros fogyasztási cikkek: dohány, alkohol adójából elkülönítenek egy alapot, amelyet a Népjóléti Minisztérium az egészségügy fejlesztésére, illetve az egészségvédelem céljaira fordíthat. —Az utolsó téma volt a kórházakfinanszírozása. — Az első tapasztalatokból leszűrhető, hogy az új rendelettel a kórházak nagyobb része jobban járt, különösen azok az intézmények, ahol a bázisösszeg alacsony volt, ám emellett nagy betegforgalommal dolgoztak. A Népjóléti Minisztérium célja, hogy megvalósuljon a kórházak közti kiegyenlítődés, azon kórházak felzárkóztatása, amelyekben a betegek szívesen kezeltetik magukat, ám a régi, sokszor igazságtalanul meghatározott bázisfinanszírozás miatt az űj rendszerben anyagi hátrányokkal indultak. Azt kívánjuk elérni, hogy a kórházak azonos tevékenységért azonos összeget kapjanak. Másfél éves kényszerű szünet után most már öt hónapja dolgozik a békéscsabai Farkas Éva, ám olyan, mint a lábadozó. Kezd magához térni, egy kicsit bizakodni, bár fél a további csalódásoktól. Nem ok nélkül, hisz a harminchoz közelítve, nagyon nehéz életútra tekint vissza. A pár hónapos picike cigányleányt az állam vette gondozásába, majd bocsátotta szárnyra 18 éves korában. Gyula, Elek, Fáspuszta, Gyularemete, Szabadkígyós... Gyermekségének, kora ifjúságának egy-egy állomása. Aztán Békéscsaba, ahol megvetette a lábát a konzervgyárban. Bedolgozta magát, megszerették, bíztak benne, feladatokat kapott, amiknek örömmel tett eleget. Azt érezte, otthonra lelt. — Úgy merül föl bennem az az ott töltött közel tíz esztendő, mint az elveszett paradicsom. Amit nem könnyen értem el. Nem is sikerült volna szakmát szereznem, majd leérettségiznem, egyáltalán beilleszkedni a felnőtt munkásemberek közé, ha két nagyszerű asszony nem segít. Még intézeti koromban Ági néni, később meg Terézke néni. Nekik köszönhetem, hogy nem kallódtam el, vagy nem kerültem a bűn útjára, mint annyian, ha kikerülnek az életbe. Meséli, hogy mennyire más az intézeti lét, amikor mindent Kisírt szemmel fogadja odahaza a vezérigazgatót a felesége. Az asszony rájött, hogy férje szeretőt tart. A direktor nem is tagadja. —Nézd fiacskám, az én beosztásomban ez természetes. Egyébként lenéznek a többiek. A négyéves Farkas Éva az eleki otthonban készen kapnak, mint a szabadság. S hogy ő is megmámorosodott az első hónapok keresetétől, s csak költötte a pénzt, vásárolt, vásárolt. Agi néni vigyázó szeretete óvta meg a 17 éves, de már kereső lányt a bajtól. Aztán, amikor már az állami gondozásból kikerült, s új albérletet keresett, annyi megalázó visszautasítás után Terézke néni fogadta be. Azonnal. Meg a fiút, akivel azóta is együttél. Terézke néni, a volt apáca, az idős pedagógus biztatta a munka melletti tanulásra, nélküle nem érettségizett volna le soha. Akihez az időközben vásárolt lakásából is mindig visszajár. Szerető szóért, segítségért. — Nem tudom, mit csináltam volna, ha nincs mellettem, A feleség valamennyire megnyugszik, mire az igazgató elhatározza, hogy kissé kedvében jár a nejének. Egy este elviszi színházba is. — Látod, szivecském, az a magas szőke ott a miniszter szeretője. Az a kis fekete amikor munkanélküli lettem. Az akkora csapás volt, valósággal összetörte az életemet. Nem azonnal, hisz akkor föl sem fogtam igazán, mibe jutottam, hanem fokozatosan betegedtem bele. Lelkileg. Jöttek az anyagi gondok is, de mindennél jobban gyötört, hogy naponta nem kell a megszokott munkahelyemre menni. Munkába menni! És semmi se olyan, mint volt... Kicsúszott a talaj a lábam alól, kifordult sarkából a világ. A gyötrődésben önmagával is meghasonlott, s ez mélyítette a bajt: odáig jutott, hogy még az élet is teher lett, hisz ennek a világnak őrá nincs szüksége. S ekkor már kérésére a családsegítők is bekapcsolódtak, többféle segítséggel. Pszichológushoz is küldték. A javulás szembetűnő. — Sokat jelent, hogy újra dolgozom. A bameválban tudtam elhelyezkedni, a cso- magolóban kaptam munkát. Eleinte bizony nehéz volt elfogadtatni magam, de itt is arra törekszem, mint a konzervgyárban, hogy jó, sőt kifogástalan munkát végezzek. Ha valaki tudja, én aztán tudom, mit jelent a munka, a munkán alapuló kölcsönös megbecsülés, és sokáig szeretnék itt dolgozni. Vass Márta meg a helyetteséé. Az a töltöttgalamb meg előttünk, a harmadik sorban az államtitkáré. Az asszony nézelődik, majd nagy szemekkel ránéz a férjére: —A miénk a legszebb. A házasság humorából Csurrant-cseppent Annyi szépet és jót kaptam tóle... A kispénzű nyugdíjasoknak cseppent. Hiszen a 36 százalékos nyugdíjkiegészítés elbírálásakor valószínű a nagy zűrzavarban megfordult a toll a parlamentben helyet foglaló honatyák kezében. A vastagabb vége a magasabb nyugdíjjal rendelkezőknek kedvezett, míg a vékonyan fogó hegye a szűkösen élő nyugdíjasokat érintette. így 6000 forint után jár 1800 forint, 10 000 forint után 3600 forint és így tovább. — Dupla vagy semmi — mondta egy kisnyugdíjas bácsi. — Az újságot olvasva a feleségemmel úgy értelmeztük, hogy minden egyes nyugdíjas 1800 forint kiegészítést kap. Erre fel a szomszéd ennek a dupláját kapta, mert neki 10 000 forint a havi nyugdíja. Ki érti ezt? — dohog. — Ez így van rendjén! — elégedetten mosolyog az, aki többet kapott. Javaslom, a kisnyugdíjjal rendelkezők emeljék most fel a tollat, és a vékonyan fogó hegyével írják le egy papírra hogy a honatyák az év végén mennyi kiegészítést érdemelnének. A szám viszont kerek legyen! Bróda Ibolya A szőke, középkorú hölgy, nevezzük Katinak, elegáns és jól ápolt. Békéscsabai lakásában fogad, hogy az életéről, de főleg az anyósáról beszélgessünk. A bérházi lakás képekkel, szobrokkal díszítve fölöttébb otthonos, barátságos. Kati szorgoskodik, ellátja a vendéget süteménnyel, kávéval mielőtt mesélni kezd. — Jólesik ebben a rohanó világban egy kicsit megpihenni, s magunkról, környezetünkről vallani — kezdi ezzel a bevezetővel. — Tudod, lassan arra sincs időnk, hogy megkérdezzük a másiktól, „hogy vagy?” De ha ezt megkérdezed, akkor már indulsz is tovább, arra végképp nincs türelmed, hogy kivárd a kérdésre mi a válasz! Amikor arra kértél, hogy meséljek az anyósomról, örömmel álltam rá, mert nagyon szeretem. De ennek története van, s ha megengeded, onnan kezdem, hogy a férjemmel 16 évesen ismerkedtem meg. Az volt az első és hidd el, az utolsó nagy szerelem az életemben. Hét év után házasodtunk össze. —Hét év alatt csak találkoztatok a fiú mamájával? — Persze. Egy év után mutatott be neki Adám. Csodálatos volt, ahogyan fogadott: Rigó Jancsival, tejszínhabos kávéval. Nem méregetett végig, amikor kinyitotta az ajtót, sőt kínos kérdéseket sem tett fel nekem. Ha kirándulni mentünk Ádámmal, sűrűn előfordult a hét év alatt, finom uzsonnákat készített, amit nem lehet elfelejteni. — Tartott ez a figyelmesség esküvő után is? :— Hála Istennek semmit nem változott. Amióta ismerem, sugárzik belőle a szeretet. — Házasságotokból egy fiú és egy kislány született. Szerintem minden anyósnak nehéz megállni, hogy ne szóljon bele a gyerekek nevelésébe, természetesen jószándékkal. — Képzeld el, négy évig laktunk együtt. Soha egy hangos szó nem volt köztünk, mert mindig tiszteletben tartotta az én szokásaimat, a gyerekek nevelését. Talán egyetlen egyszer fordult elő, hogy üvöltött a fiam, mire benyitott anyósom és annyit mondott szelíden, hogy: „ilyenkor én teát adtam az enyémeknek”. Én talán idegességemben annyit mondtam, hogy én nem. És erre anyósom szépen, csendben visszahúzódott. Nem véletlen, hogy ez az egy jelenet bennem maradt, mert a válaszom miatt szégyelltem magam. — Gyakorló anyós vagyok, s bizony előfordul, ritkán, de csokit adok az unokámnak. A gyerekeim nem szeretik, ezért igyekszem erről a „rossz tulajdonságomról” leszokni... Nálatok is előfordult? — Sokszor vigyázott a gyerekeimre, tudta, hogy mi az, amit nem adok nekik, s még titokban sem tért el ettől. Soha senki előtt nem ócsárolt. Ha előfordult, hogy valamit nem jól csináltam, biztos lehettem abban, hogy talál valamit, ami miatt megdíicsérhet. Állítom, hogy kevés ilyen anyós van a földön. Képzeld el a négy év alatt csak egy ajtó választott el bennünket. Reggel kopogott, hozta a vaníliáscukros süteményt... — Gondolom, te is alkalmazkodtál... —Jóval kevesebbet, mint ő. Igaz, az elején megmondtam, hogy nem vagyok sumákolós típus, ami a szívemen a számon. Sokszor eszembe jut, ha én fele ennyire tudok majd a gyerekeim párjához viszonyulni, boldog leszek. — Említetted, hogy időközben elváltatok. Változott-e anyósoddal a kapcsolatotok? — Jaj, dehogy. Azóta is összejárunk, azt hiszem őt is megviselte a mi válásunk, ugyanis a fiával, Ádámmal jól éltünk. A főzéstől az alapvető háztartási fortélyokig mindent tőle tanultam. Annyi szépet és jót kaptam tőle, miért kellene haragudnunk egymásra, hogy a házasságunk ketté tört? Anyósom nemrégen ünnepelte 79. születésnapját. Most először a gyerekekkel mi vittük neki az ünnepi tortát. Annyit sütött-főzött ránk életében: ideje, hogy ezt a szerepet mi vegyük át tőle... Béla Vali Nekik inkább csak cseppent bár, amíg jókedv és egészség van, addig minden elviselhető ARCHÍV KÉP
