Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-24-26 / 301. szám
1993. december 24-26., péntek-vasárnap KARÁCSONY A medveünnep az idén igazi idegenforgalmi látványosság volt. A helybéliek mellett a világ minden tájáról érkeztek látogatók A sámán tánca Kendővel letakart fő, hajlott hát — mind-mind a rítus része Férfi és nő „harca' Hantiföldön feléled az ősi kultúra... Medveünnep a tajgán Amikor az ember idegen földön jár, és abban a megtiszteltetésben részesül, hogy bepillanthat egy távoli nép ősi kultúrájába — az maga a csoda. Főleg, ha ez a hagyomány olyan tisztán él, mint az Uralon túl, Nyugat- Szibéria vízzel, erdőkkel borított vidékén. Ott, ahol a történészek szerint a magyarok bölcsője ringott, s most is élnek még messzi rokonaink, a hantik és manysik, vagy más néven a vogulok és az osztyákok. Egy június végi estén magunk is szemtanúi voltunk, hogyan éled föl napjainkban az ősi medvekultusz a hegytetőn. Egy-két hét adatik meg évente hantiföldön az embereknek, amikor este is kellemes az idő, s a nap csak késő éjszaka bukik le a horizonton. Csupán a levegő óriási páratartalma viseli meg a szervezetet. Aki itt él, megtanul alkalmazkodni a környezetéhez. A főváros, Hanti-Manszijszk a tengernyi vízből kiemelkedő hegy oldalán, völgyében húzódik. Nyáron csak repülőgéppel közelíthető meg. Lakói most a hegy csúcsára igyekeznek, s velük együtt baktat a sok idegen, a világ minden tájáról érkezett vendég — a finnugor népek találkozójára jöttek. A hegytetőn igazi skanzen, az őslakosok világát tükröző emlék. Tömény füst száll a magasba — enyhíti valamelyest a szúnyogok és a kullancsok támadását. Népviseletbe öltözött férfiak, asszonyok és gyerekek körben ülnek a tisztáson. Tanítani lehetne, hogyan vonják be a legkisebbeket is a hagyományok ápolásába. Hatalmas dob ütemes hangja töri meg a csendet. Este tízkor megkezdődik a medveünnep. A medvét Isten fiaként tisztelik ma is az obi ugorok. Amikor elejtik a félelmetes állatot, több napig tartó ünnepséget rendeznek. „Meghívják" a védőszellemeket, akik előtt epikus és lírikus énekeket adnak elő. Az emberek által körülvett tisztás dramatikus jelenetek színhelyévé válik, a sámánok és más szereplők több tízezer soros énekeket mormolnak. A szent állat igazi megbecsülésben részesül. Elejtése után a csontjait külön állványra helyezik, óva az illetéktelen kezektől, vadállatoktól. A hantik és manysik apró, kicsi nép az ezerszínű Oroszországban. Már csak néhány ezren élnek Nyugat-Szibériában, az Ob és az Irtis folyók közelében. Életüket, mindennapjaikat átszövi a folklór. Ha megőrzik, tiszta kultúrájukat átmentik az eljövendő századokba, maguknak is esélyt adnak a túlélésre. László Erzsébet Az ünnepre eljöttek a felnőttek és a gyerekek is A szereplők tízezer soros énekeket mormolnak Útban Hazafelé. A völgyben Hanti-Manszijszk, a távolban pedig a tavak, vizek világa Az asszonyok táncába a kislányok is bekapcsolódnak A SZERZŐ FELVÉTELEI
