Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-24-26 / 301. szám
1ÉKËS MEGYEI HÍRLAP KARÁCSONY 1993. december 24-26., péntek-vasárnap a világörökségnek látható. Tőle fenn, balra, félkör alakban jelenetek: az angyali üdvözlet, a betlehemi jászol a három királyokkal, ar- chitektonikus részlettel bekapcsolva, illetve elválasztva a tizenkét éves Jézus prédikál a templomban jelenete. Kissé alatta Keresztelő Szent János a Jordán vizében megkereszteli Jézust. Az ezután elhelyezkedő bevonulás Jeruzsálembe pedig már átvezet a kép alsó terének teljes szélességét elfoglaló Utolsó vacsorához. A vacsora élénk mozgalmassága, középütt Jézus alakjával, a felettük lévő képrészek nyugalmával ellenpontozzák a kompozíciót. A tizenkét apostol figyelő tekintetét követve Jézushoz fut a szem, a bal oldalon ülő Júdás az egyetlen, aki elfordítja tekintetét róla. A asztaltól kissé távolabb, jobbról János evangélista szintén ülő alakja hangsúlyozza és követi az eseményt. Ez az utolsó vacsora jelenti kezdetét az oltártól jobbra, a két függőleges falon elhelyezkedő Keresztút stációinak. A fenséges drámaisággal megalkotott Keresztút sorozat, bár sokszor megfogalmazták már történetét, egyedülálló és páratlan a maga nemében. A kompozíció a teljesség erejével állította elénk a tizenhat részből álló, mai szóval kifejezett „képregényt”. A ritmikusan sűrű tömeg és az egyedül álló Jézus, a képtér kinyílása és leszűkülése az előtér történéseire, a drámát és a mondanivalót hangsúlyozza ki, a szenvedés történetét egyedül átélő Jézus személyében. A kompozíció számos alakja mindegyike magán viseli személyiségét és szerepét, karakterük leolvasható mozdulataikból és arcvonásaikból. Korhűen viselik magukon a történetiség légkörét, tevékenységükre irányuló cselekvésüket. Közelállóként szemléjük azáltal is a sorozatot, hogy majdnem a padlózatig ér le a kép alsó síkja. Csak az alacsony ülőalkalmatosságoknak maradt hely a kép és a padlózat között. Kompozíciós osztásokkal, folyamatában életnagyságú figurákkal kel életre a mű, belevonva nézőit is a történésbe, gondolatban módot nyújtva a szenvedés mozzanatainak vé- gigélésére. A 14 stációt, Jézus Kereszt- útját a művész kikerekíti egy előképpel — az Olajfák hegyének — és az utolsó képpel, a Feltámadás jelenetével. Az első, ívekkel lezárt mező két ablakával, az Olajfák hegyén az angyal kelyhet nyújt a háttal térdelő Jézusnak. Alatta jelzés a kakas. A hétteret Jeruzsálem épülerészei alkotják, ahol is Jézus Pilátus előtt áll (I.), majd vállára veszi a keresztet (II.). Itt esik el először a kereszttel Jézus (III.). A zsúfolt tömegű, mozgalmas utcai jelenetsort az épületek mögött kinyíló felhős ég, és az épület egyik ablakából kihajló, karját széttáró kendős nő teszi még drámaibbá. Az egész mű a feszültséget árasztja, a hallatlan izgalommal és együttérző részvéttel, valamint a megfélemlített bamba római katonák magatehetetlenségével. A következő, fehér íves, kisebb képmező ablaka és kapuja mellett két szárnyaló angyal a háborgó felhős égbolt előtt, krónikásként döbbenettel adja hírül a végigkísért történeteket. A következő, ismét két ablakkal tagolt ívmezőben a Keresztút stációinak további képsora következik. Jézus találkozik Szent Anyjával (IV.), Cyre- nei Simon segít vinni a keresztet (V.), Veronika kendőjét nyújtja (VI), majd Jézus másodszor esik el a kereszttel (VII.). Ez a Jeruzsálem utcáin zajló esemény, a komor éggel és felhőzettel a hangulat aláfestője. Az alakok nemcsak oldalt, hanem a kép hátteréből előre szaladva mélyítik a képsíkot. A leplek, amelyek alakjaikat takarják, fokozzák a mozgást és a belsőkben dúló harcot. A kép fő figurái között döbbent alakok, egy anya gyermekével, egy falpár- kányzaton bámuló nő, mind mind a viharra utal. A főbejárati kapu és a felette húzódó kórus, valamint a Lo- urdes-i Szűz Mária szobra és az őt körülvevő barlang szándékoltan oldja fel a döbbenetes erejükkel tomboló tragédiát, a valóság és a vízió kevere- sédésének összhatásában a nézőket is magával ragadóan emeli be a kompozícióba. Kezdésként, Jézus találkozik a jeruzsálemi asszonyokkal (VIII.), majd a templomablak mögött magasba emelkedő jeruzsálemi falrészlet előtt Jézus harmadszor esik el a kereszttel (IX.). E kompozíciós rész átvezet a kép alsó terében a kockázó katonákhoz és Jézus alakjához, amint megfosztják ruháitól (X.). A második ablak mellett a háttérben már a kereszten a két lator, előtte Jézus keresztrefeszítése. A fokozódó dráma pillanatai ismét viharfelhőkkel jelzettek. Az ajtó, felette az ablak ismét megszakítja a cselekményt. A képtár két angyala, szárnyalásával és tragikus, vergődő mozdulataival, egyik még arcát is eltakarja, vetíti előre és adja hírül a végzetet. A következő, komor hegyekkel övezett képtérben Jézus meghal a kereszten (XII.). Előtte a fájdalmasan zokogó asszonyok, a leírásokból tudott, teljes sötétségbe boruló Jeruzsálemmel, a tetőpontjára emeli az expresszíven megalkotott történetet. Ezt követi levétele a keresztről (XIII.) és a sírbatétel (XIV.) mozzanata. Végül az ablak és fehér ív lezárulása között a feltámadás jelenete. A síri csendet árasztó sziklabarlangnál, a leplekben sejtett Jézussal a már lassan kivilágosodó. égbolton megjelenő angyal jelzi a Feltámadást. A tervek, rajzok sokaságát Patay László már akkor kezdte készíteni, amikor a templom rajzai, tervei készültek, 1922- ben. Meglévő tervei alapján tanítványaival (Bokor György, Cserba Tamás, Fecske Orsolya, Füzessy Gergely, Kecskés András, Siklósi Attila), akik a művész mintegy 300 rajza és terve szerint a felvázolást végezték a falakra, az 1993-as év júliusában kezdték el a templom festését, a tudós kutatásnak is beillő egyháztörténeti ismeretanyag birtokbavétele után. Patay László érett, férfias ki- teljesedett művészetével páratlan alkotást hozott létre Békéscsabán. A dekoratív falfestészet általa átalakult egy mélyreható cselekményláncolatot bemutató folyamatos falképsorozattá, amely csak a Biblia Pauperum- ból, a Szegények bibliájából volt eddig ismert. Monumentális remekművével állunk itt szemben e templomban. Eddig kiváló és nagyszerű életművére tette fel ezzel a koronát, amely lehetőséggel maga a művész is számolt akkor, amikor minden egyéb szempontot félretéve, ilyen óriási mű megtervezésébe és megalkotásába kezdett. Mert ilyen alkalom a nagy művészek életében kevés adódik, amellyel nemcsak az egyházi művészetnek, de a világörökségnek is maradandó művek ajándékozott. Kratochwill Mimi MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ Kiss Zoltán felvételei A nagy európai egyház-zenészek Az egyetemes egyház szentjeinek legendás alakjai az attribútumaikkal A magyar egyház szentjei — a kép felső részében Szűz Mária a felhőkön a kisdeddel
