Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-24-26 / 301. szám
KARÁCSONY 1993. december 24-26., péntek-vasárnap „Növekszik a nap, csökken a sötétség...” Rómában avatták ünneppé A téli napfordulóval áll összefüggésben a zsidó hanukka-ünnep is Sajátos ünnepe a kereszténységnek Jézus Krisztus születésnapja, amelyet minden keresztény egyházban és közösségben megülnek. Sajátos, mert — noha áttételesen vannak a nem keresztény vallásokhoz is kapcsolódó pontjai — más vallások ünnepei között hiába keresnénk analóg párját. Sajátossága az is, hogy a kereszténység első három századában még nyomát sem találjuk Krisztus születése megünneplésének. Ez utóbbi körülménynek minden bizonnyal az a magyarázata, hogy az istenek születésnapi kultusza pogány szokás volt, amitől a keresztények elhatárolták magukat. Feledésbe merült a századok során Krisztus születésének dátuma azért is, mert a korai kereszténység áhítata elsősorban Krisztus szenvedésére és feltámadására irányult. A Megváltó születését egyébként Rómában, a niceai zsinat (325) után avatták ünneppé azzal a céllal, hogy a zsinat tanítását — amely szerint a második isteni személy, a Krisztusban emberré lett Fiú egylényegű az Atyával—népszerűsítsék. Az ünnep napjának, december 25-ének a megválasztása tudatosan, a pogány napkultusz ellensúlyozására történt. Ezen a téli napfordulót követő napon ugyanis, amikor már tapasztalható, hogy hosszabbodnak a nappalok, mert a Nap legyőzhetetlen („Sol Invictus”), illetve mert új kis Nap született, az egész római birodalomban fényes örömünnepet ültek. A népszerű ünnep pompája az egyházatyák szerint nagy veszélyt jelentett a keresztények számára. Szent Ágoston például óva intette hittestvéreit: nehogy a Napot imádják azon a címen, hogy a Szentírásban a Nap olykor Krisztust jelenti. Az egyház tehát —- a Messiásról jövendölő Malaki- ás prófétára hivatkozva — Krisztust az Igazság Napjaként (Sol Iustitiae) állította szembe a Legyőzhetetlen Nap kultuszával, s tette december 25-ére születésnapját. Ám a liturgikus szövegek és az egyházatyák írásai nem győzik hangsúlyozni, hogy az Igazság és az Üdvösség Napja „új és igaz fény”, amely eloszlatja a bűn sötétjét és fellobbantja az üdvösség világosságát — nem azonos hát a pogányok Legyőzhetetlen Napjával. A liturgia szóhasználata ugyanakkor sokat megőrzött a pogány napkultusz kifejezés- módjából. Szent Efrém egyik karácsonyi himnuszában például az áll: „Leszállt a világító égitestek Ura és mint Nap áradt ki az anyaméhből...” Szent Jeromos egyik karácsonyi prédikációjában pedig azt mondja: „Növekszik a Nap, csökken a sötétség, ma született meg az Igazság Napja.” Egy ősi liturgikus szöveg szerint Krisztus a „Dicsőség Napja”, aki Betlehemben kelt fel, hogy fényével beragyogja a világot. A téli napfordulóval áll összefüggésben (s az erősödő fényt érzékelteti) a Kiszlév hónap 25-én kezdődő zsidó hanukka-ünnep is, amelynek során 8 napon át egy-egy gyertyát ■vagy mécsest gyújtanak: az első nap előestéjén egy, majd naponként eggyel több lángot lobbanta- nak föl. Az ünnep történeti háttere, hogy a pogány szírek által megszentségte- lenített Szentélyt a Makkabeusok Kr. e. 165-ben visszafoglalták és ismét fölszentelték. De csak egy napra elegendő szent olajjal rendelkeztek, ám az csodás módon megszaporodott és 8 napig elégnek bizonyult. Nyolc napon át egy-egy gyertyát vagy mécsest gyújtanak A buddhizmusban is megtaláljuk a téli napfordulóval kapcsolatos fény-ünnepet; Avalo- kitésvara istenségnek, a kegyelem, az együttérzés és a szeretet megszemélyesítőjének december 21-ei ünnepét. A fény a buddhista hitvilágban mindig jelen van, de e napon különleges jelentőséget kap a fehér kristályfény, amelyet gyertya- és mécsesgyújtással összekapcsolt szertartások jelenítenek meg. Keleten 380 körül vált népszerűvé a karácsony, amely a keleti, ortodox egyházakban a 12 nagy ünnep közé tartozik. Igaz, a vízkeresztet ma is nagyobb ünnepnek tartják, a karácsony viszont a napkeleti bölcsekről („Háromkirályok”) váló megemlékezés napja is. A protestáns keresztény egyházak a középkorban a mintegy 100-ra emelkedett ünnep közül számosat eltöröltek, de a Krisztus-misztérium ünnepeit, a Fiú testbe-költözé- sének ünnepét, a karácsonyt megtartották. A Krisztus születésével megjelent béke fölötti öröm adja az alapját a karácsonyi ajándékozásnak. A napon, amikor Isten a legnagyobb ajándékot adta az emberiségnek, a pápák az ünnepi mise után aranypénzzel ajándékozták meg a környezetükben szolgáló papságot. Később hasonlóan jártak el az uralkodók és hűbérurak, s a szokást átvették a családfők is. A gyermek Jézus tiszteletét, a betlehemi barlang készítésének szokását a ferencesek terjesztették el a középkorban, noha már az ősi bizánci liturgia is gyöngéd szeretettel említi az isteni gyermeket: „O, édességes Fiam, hogyan szoptassalak? Hogyan vegyelek karjaimba téged, aki akaratoddal mindent fönntartasz... — sóhajtott fel Szűz Mária.” A nyugati katolikus egyház karácsony misztériumát Nagy Szent Gergely pápa óta három misével ünnepli. Az éjféli a mózesi törvény előtti időt jelképezi, mikor még sötétség volt a földön; de egyben Jézus első, égi születésére is emlékeztet. A hajnali mise a törvény alatti időt jelzi, amikor már halványan derengett és Jézus földi születésére irányítja a figyelmet. A délelőtti mise a kegyelem korszakát jelenti, amikor Jézus, a Lelkek Napja már fölkelt s kegyelme által az emberek lelkében is megszületett. Gecse Gusztáv FerenCzy Europress Ár , , J# P: a. W W i*. W % "F Isr Lotto: Krisztus viszi a keresztet (Louvre, Párizs) Santa Claus és a törpék Skandináviában az ajándék Lappföldről érkezik Bourdon: Jézus megmutatása születése után a templomban Tartalma jobbára hasonló, formája, helyi hagyománya azonban szinte mindenütt más és más a szeretet ünnepének. Ausztrália csaknem minden részén egyidőben, december 15- én kezdődik az ünnepi készülődés. Ennek egyszerű oka az, hogy hagyományosan ezen a napon kezdődik az iskolákban a vakáció. A „szabadságolt” gyereksereg első szünidei ténykedése pedig az, hogy nekilát a karácsonyfa földíszítéséhez. A fenyők azonban nem hullatják tűlevelűket, mert—műanyagból vannak... Tradíció az is, hogy karácsony másnapján amelyik család csak teheti, kirándul a tengerpartra, az ajándékokkal fölpakolva. A fövenyen késő délutánig zajlik a terefere, a rögtönzött divat- bemutató — hazatérve pedig este leszedik, elcsomagolják a műfenyőt... Az amerikai családok lehetőleg a kertben állítanak karácsonyfát, amelynek fényeit apró színes égők adják, mert — tűzveszély okán — a viaszgyertya sok helyütt tiltott dísz. Az ajándékokat december 25- én Santa Claus-télapó hozza és osztja szét — szorgos törpék segítségével. Tudnivaló, hogy messziről, az Északi-sarkról érkezik. Hogy dolgát könnyítsék, az Államok sok részében a házak kéményéhez rögzítve nagy méretű harisnyák szolgálnak postaládának, azokba rakhatja be az ajándékcsomagokat. Mexikóban ismeretlen fogalom a fehér karácsony; december második felében általában 30—35 fokos kánikula járja. Ez azonban csöppet sem zavarja az ünneplőket: a hagyományos posadán tízezrek követik, élik át Mária és József bibliai történetét. Az ünnepségsorozat fénypontja azonban a pinata-játék: egy-egy agyagcserepet csordultig töltenek édességekkel, s fölakasztanak a mennyezetre. Bekötött szemmel, bottal folyik a „vadászat”, a sok finomság ugyanis azé lesz, aki eltalálja a korsót. A skandináv országokban karácsony éjszakáján a Lappföldről érkező télapó, a Jul- mann hozza-osztja az ajándékokat. A norvég házak ablakában darával teli jókora tálak jelzik: nyugodtan járhat-kel- het a télapó, a gonosz szellemeket a tálak messzire űzik — nemcsak karácsonykor, hanem egész éven át. Japánban — a buddhista hagyományok szerint—az új év az ajándékozás, a családias ünneplés napja. A házakat bambusszal díszítik fel, a gyerekek legszebb kimonójukat öltik magukra, amit a szülők pénzajándékkal nyugtáznak. Sokféle társasjáték is dívik ilyenkor: rokonok, barátok, ismerősök e játékos mérkőzések kimeneteléből próbálják kiolvasni, mit hoz számukra az új esztendő. (FEB)
