Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)

1993-12-22 / 299. szám

GYULA ÉS KÖRNYÉKE 1993. december 22., szerda | Visszhangtalan hangverseny A Gyulai Román Egyesület vegyes kara a karácsonyi hangversenyen. A kórust Gheorghe Flueras vezényelte Üzenet a falon túlra Amíg képviselők, kormányzati embe­rek játszadoznak vele, s politikai sike­reik érdekében ütőkártyaként használ­ják, addig az egyszerű ember tehetet­len dühében az öklét harapdálja. Nem képes ugyanis a feje fölött elintézett dolgokat befolyásolni, pedig azok kö­vetkezményeit elsősorban ő szenvedi meg. így van ezzel az a magyarországi román származású ember is, aki egy kicsit figyeli a ,,magas” politikát. S hol a magyar, hol a román kormány képviselőit hallja nyilatkoz- gatni — úgymond — az ő érdekében. Csakhogy az ilyen érdek\'édelem gyakran önmaga ellentétébe csap át: az adott nemzetiségnek több kárt okoz, mint hasznot. Hol innen, hol onnan csattan az ostor—ám mindig az őhátát éri. Dehát ez a kisebbségi lét velejárója határon innen és határon túl—sajnos. Mit tehetünk?... Méltatlankodunk. Néha azonban erőt vesz rajtunk a vágy, hogy megmutassuk igazi valónkat: „Ezek vagyunk mi, nem akiknek elképzeltek, s nem akiknek mások lefestenek bennünket. Hallgassátok meg dalainkat, közeledjetek hozzánk előítéletek nélkül, nyílt szívvel, ahogy nekünk is ki kell tárulkoznunk előttetek.” Azt már tudjuk, hogy a gyűlölet gyűlöletet szít. Ki kellene végre próbálni, hogy a megértés, a figyelem, a szeretet mire képes, milyen visszhangra talál? Mi más is lehetne egy karácsonyi hangverseny üzenete? ''ÍZwuou ÀtdiM» Az elekiek menzája Gyula város címere Az oldalt Bőd Tamás, Kiss A. János és Rúzsa Ildikó írta, Kiss A. János szerkesztette. A fotókat Fazekas Ferenc és Juhász Tivadar készítette Jóléti szolgálat Gyulán Gyula. — Kuratóriumi ülést tartott december 16-án a „Gyula és környéke” Jóléti Szolgálat Alapítvány. Az ala­pítvány hathónapos pénzügyi eredményességét, vagyoni helyzetét tekintették át, illetve megvizsgálták szervezeti fej­lődésüket, meghatározták a to­vábblépés irányát. Ezután pá­lyadíjakat ítéltek oda. Testületi tervek Elek. — A terv szerint még januárban elfogadja a képvise­lő-testület az önkormányzat 1994. évi költségvetését. Az el­ső félévre vonatkozó munkater­vi elképzelések között tallózva azt láthatjuk, hogy például feb­ruárban felülvizsgálják majd a szociális igazgatásról és a szoci­ális ellátások szabályozásáról idén nyáron készült helyi rende­letet. Márciusban kerül teríték­re az 1993. évi költségvetés vég­rehajtásának elemzése, április­ban pedig várhatóan megalkot­ják a lakásrendeletet. Májusban többek között beszámoltatják az Elekép Kft.-t. Júniusban be­számolók hangzanak el a szoci­ális otthon, az oktatási és kultu­rális intézmények munkájáról. 11-en a három székben Elek. — A községben is meg­alakulnak az iskolaszékek. A képviselők meghatározták, hogy kik legyenek az iskola- fenntartói oldal delegáltjai. Az általános iskola iskolaszékébe Durst Ferencné, Málik József, Regős Józsefné, Strifler Jó­zsef, Szatmári József, a román iskoláéba Bágy György, Ko- csondi Zoltánná, Drágos Jó­zsef került, míg a mezőgazda- sági és ipari szakmunkásképző islolaszékébe Ament Gábort, Szelényi Ernőt és Varga Fe­rencet választották. Karácsonyi hangverseny Gyula. — Idén is megrendezte hagyományos karácsonyi hangversenyét a Mogyoróssy könyvtár. Pénteken este a könyvtár olvasótermében — dr. Pocsay Gábor polgármes­ter köszöntője után — Monte­verdi, Vivaldi, Purcell és Van- hal művei hangzottak fel. A Gyulai Kamarazenekart Mar­ton György, az Erkel Kórust Rázga /ózsc/vezényelte. Szó­listaként működött közre Lin- denbergerné Kardos Erzsébet és Bakné Kocsis Beáta. A Gyulai Románok Egyesüle­te karácsony közeledtével a Mogyoróssy könyvtár olvasó­termébe ünnepi hangverseny­re hívta a város lakóit. Az egyesület vegyes kara román kolinda-feldolgozáso- kat és közismert karácsonyi énekeket adott elő Gheorghe Flueras karnagy vezényleté­vel. A két éve működő együt­tes ma már komoly repertoár­ral rendelkezik. Az ünnepsé­Ha el akarunk fogadni valakit, előbb meg kell ismernünk őt. Ebben a hiszemben számo­lunk be a magyarországi ro­mánság múltját, helyzetét fel­dolgozó kutatások eredmé­nyeként született néhány ta­nulmányról. A Magyarországi Román Kutatók és Alkotók Közössé­ge — melynek Gyulán van a székhelye — a jelenlegi 14 hazai román egyesület közül a legeredményesebb. Dr. Beré- nyi Mária elnökletével immár két éve működnek. Néprajzi, történelmi és nyelvi-irodalmi szekcióban tevékenykednek. Az idén a kétegyházi évfordu­lók tiszteletére a községben tartották harmadik szimpóziu­mukat, melyen többségükben helyi vonatkozású előadások hangzottak el. Dr. Borbély Anna a kétegy­házi románság anyanyelvéhez fűződő viszonyát elemezte. Nagyné Martyin Emília, a ha­zai nemzetiségek népviselete­inek kutatója így összegezte dolgozatának lényegét: ,A vizsgált települések közül ott, ahol a románok többségben él­nek—például Kétegy házán— , és ott, ahol más nemzetiség­gel együtt alkotnak (falu)kö- zösséget — Eleken és Batto- nyán —, a hagyományos nép­viselet (vagy jellemző elemei) hosszabb ideig megőrződött. Szemben azokkal a helységek­kel, ahol a románok a magyar­ság mellett élnek kisebbségben ( Sarkadkeresztúr és Hajdú-Bi- har megye románlakta te­lepülései). Úgy tűnik tehát, hogy amíg a magyar környezet az asszimiláció irányába hat, addig a kisebbségek erősítik egymást különbségeik megőr­zésében, etnikus jegyeik meg­tartásában.” Kozma Mihálytól, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Fő­iskola adjunktusától a magyar- országi vezetéknevek eredeté­ről hallhattunk érdekfeszítő előadást. Véleménye szerint több figyelmet kellene szen­get megtisztelte jelenlétével Gheorghe Albut, Románia bu­dapesti kulturális központjá­nak igazgatója, Ivan Trutter, Románia nemzetiségi és ki­sebbségi ügyekkel foglakozó államtitkára és Andrei Hate- gan, a budapesti román nagy; követség kultúrattaséja. Az O szép fenyő (O tannenbau; O brad frumos) kezdetű, három nyelven előadott énekkel a kó­rustagok jelezni szerették vol­telni ennek a tudományágnak, hiszen a nevek alapján fényt deríthetünk a népcsoport ere­detére, történelmére. Ezek nélkül pedig nem képzelhető el igazi nemzetiségtudat, aho­gyan nemzettudat sem. Mi­chaela Bucin főiskolai tanár­segédnek a kétegyházi csujo- gatókról szóló dolgozata szin­tén jól szolgálja az eredetkuta­tást. A csujogatók nyelvi, köl­tői, stilisztikai és zenei jelleg­zetességeit boncolgatva a kö­rösi nyelvjáráseredet bizonyí­tékait is igyekezett feltárni bennük. Fretyánné Kozma Eva a község népdalkincsének, je­lesnapi énekeinek összegyűj­tésén túl szintén keresett — és talált — zenei párhuzamokat, hasonlóságokat az erdélyi népzenei hagyományokkal. Érdekességként megemlítette, hogy a több száz „Miorita”­na, hogy a város minden polgá­rának békés, boldog ünnepeket kívánnak. Mivel azonban az érintett nemzetiségekhez tarto­zókon kívül mások nem mutat­tak érdeklődést a program iránt — még azok sem, akiknek ilyenkor, s ha másért nem, pro­tokolláris okokból illett volna —, a szívből jövő jókívánságok viszonzatlanok maradtak. Csu­pán az egykori román gimná- zim falai válaszolgattak rájuk... változat („Bárányka” — ro­mán népballada) között szá­mon tartanak egy kétegyházit is. Csobai Lászlóné kutatásai eredményeként elmondta, hogy a vizsgált vegyes lakos­ságú településeken a román­ság letelepedése óta jól alkal­mazkodik az őt körülvevő ma­gyar, szlovák, szerb és más környezethez. Ez az alkalmaz­kodás mára majdnem az asszi­milációval lett egyenlővé. Dr. Berényi Mária a XIX. századi román magánalapítványok­nak a magyarországi kultúrá­val való kapcsolatát, arra gya­korolt hatását elemezte. A harmadik szimpózium anyagait is — akárcsak az elő­ző kettőét — kötetben szeret­nék megjelentetni. Terveik között szerepel még, hogy Kétegyházához hasonló mó­don, minél több románlakta te­lepülést „feltérképezzenek”. Az elekiek „Napközi konyhá­ja” biztosítja a település gyer­mekélelmezését. Engelhardt Józsefné konyhavezető irá­nyításával egy élelmezésve­zető, egy adminisztrátor, két szakács, egy beszerző és ki­lenc konyhalány gondoskodik a mindennapi finom falatok­ról. Naponta 530^-550 adag ételt készítenek. Ok látják el az időseket is. Változatosan és ízletesen főznek, a gyerekek — otthoni szokásaiknak meg­felelően — csak a főzelékek­kel nincsenek megbarátkoz­va. Az egyre emelkedő nyers- anyagárak ellenére sem emel­ték a térítési díjat idén febru­ártól. Mégis — a szülők romló anyagi helyzete miatt — mind nehezebb összegyűjteni a pénzt. Mi viszont könnyedén összeszedtük az elekiektől a konyhának járó sok-sok elis­merést. A szimpózium napján avatták fel a kétegyházi román általá­nos iskola falán azt az márványtáblát, mely a helyi román nyelvű oktatás kétszáz évvel ezelőtti megkezdésének állít emléket Bál után Jótékonysági Katalin-napi bálát rendeztek. Igaz, hogy M iklós-napon, de ezzel volna a legkevesebb probléma. Bál után—Tolsztoj híres novellájával ellentétben—nem arra keressük a választ, hogy minden a véletlenen múlik, hanem arra, hogy nem véletlenül történtek éppen így a dolgok. Néhányon úgy gondolják, már felépült polgári társada­lomban élünk, ahol adakozni, pénzzel támogatni nemes ügyeket a megvalósuló legszebb vetélkedése a polgárok­nak. Elvben reméljük, ez így van, de a gyakorlat mást mutat. Kínosan kevesen mentek el. A bál résztvevői mindig azzal a néhány arccal találkoztak, elébb bájologtak, majd kikerülték egymást. A 27 gyulai képviselőből csak épp mutatóban volt ott néhány, a város értelmiségi rétegének pedig csak töredéke. E bállal egy időben még hármat tartottak a városban, a polgármester fél órára el is ugrott egy másikat megnyitni. A kevés megjelent között arányá­ban sok volt a polgármesteri hivatal dolgozója. Mint kiderült, adakozás ide, jótékonyság oda, nekik hivataluk nagyobb részben állta a belépő összegét. A meghívott művészek gázsija, a hidegtálak és az italok, a kevés számú jelenlévő miatt elvitték a bevételt. Végül nem is nullára zártak az est rendezői, hanem mínuszba kerültek. Ami jótékonysági adakozás esetében fölöttébb furcsa eset. Az önkormányzat kulturális osztálya kivonta magát a szervezés alól, rábízta azt a művelődési házra. Az, feltéte­lezhető nem gazdasági megfontolásokból, elvállalta a rendezést. Próbálta volna nem vállalni. Noha a szakembe­rek, de még a laikusok is előre látták a kudarcot. A meghívók, az értesítések nagy számban kimentek a megye településeire és a város intézményeihez. Mégis akik a mában élnek, sejthették ennek hatásfokát. Maradt a végső kudarc elkerülésére a saját dolgozók invitálása, kétharmados térítéssel, ami alapvetően ellent­mond a rendezvény szellemének és a teljes összeget fize­tőkkel szemben sem egészen fair. De legalább páran lézengtek a termekben, ha mínuszos is volt a bevétel. Vajon mit utalnak át a város vezetői, főképp miből? Mert ha következetesek volnának, akkor kiegyenlítik a keletkezett hiányt, és elvesznek onnan, ahová szándékaik szerint adni szerettek volna. Vagy megnyílik egy újabb pénzes ládikó, melyről eddig sejtésünk sem volt? És onnan pótolják a pótlandót? Mindenesetre a jövőre nézvést—bár ki tudja, akkor hol lesznek már ezek az urak—Javasoljuk: csak utalják át a pénzt a rászorultaknak. Ebben csak egyetlen rizikó van, a posta. De azért biztosabban reménykedhetünk a pénz megérkeztében, mint egy hasonló bál sikerében. Mert ami történt, megtörtént. Nem is véletlenül estek így a dolgok. Ellentétben Tolsztojjal. Bőd Tamás Az értékek megőrzéséért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents