Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-21 / 298. szám
n ^ 1993. december 21., kedd CSALÁDI OLDAL fIS1 A tanácstalan tipegő Féltve őrzött titkainkról nem szívesen beszélünk. Hogy miért mesélte el történetét Edina, arról e sorok árulkodnak. — Gyermekkoromban soksok játékbabám volt. Szerettem öltöztetni és kifesteni őket. Mégis a pólyába burkolt, csipkés kendővel átkötött babámat szerettem legjobban. Esténként énekeltem is neki édesanyámtól tanult kedvesen csengő altatókat. A pályám úgy alakult, hogy elvégeztem az egészségügyi szakközépiskolát és gyermekápoló lettem. Ezentúl a sírás vagy mosolygós csecsemők az otthon melegétől távol karjaimban találtak vigaszra. Edina elcsendesedik és könnyeit törölgeti.—A sors úgy rendezte életemet, hogy terhes lettem és most gyermeket várok. Nem vagyok már csitri lány, de mégis úgy tudtam „akkor” nem lehet baj,-—Megtartod a gyermeket? — Nem volt még bátorságom elmondani a barátomnak, mert féltem, hogy elhagy. Egyedül akartam megoldani ezt a problémát és úgy érzem, sikerült. Hányiger és szédülés gyötört, amikor elhatároztam, szakorvoshoz fordulok. Vizsgálat után várta a válaszom. Akkor én azt feleltem, elvetetem. A válaszom ellenére hazafelé óvatosabban lépegettem. Útközben kirakatot nézegettem. Az üvegeken túl bébitipegők, és piciny cipőcskék sorakoztak. Magam sem tudom, mennyi időt töltöttem a gyönyörű ruhácskák előtt, de gondolatomban csak születendő gyermekem járt. Ott döntöttem el. hogy bármi áron, de megtartom. Akkor este tudatosult benne, hogy anya lettem. Egy új emberi élet fejlődik napról napra a testemben, akire ezentúl vigyáznom kell. Még két hónap—sóhajtott Edina —-, és látványossá válik a titkom, amit még édesanyámmal sem közöltem. Beleborzon- gok a gondolattól is, hogy mit szól majd hozzá ő és a többiek. —Biztosan láttál már felvilágosítófilmet vagy olvastál az abortuszról és annak következményeiről. — A fogamzásgátlás, valamint az abortusz utáni szövődmények ismeretesek számomra. A szakközépiskolában tanultunk róla. Láttam egy filmet is, de az életben, a valóságban — példa erre az én esetem — ez sokkal bonyolultabb. A csöppnyi élet bentről világra készül, de még nincs tudomása arról, hogy az édesanyja milyen körülmények között él. Fel tudja-e nevelni. Egyébként magzata életben tartásának jogát nem veheti el senki az anyától. Legfeljebb döntésének végleges meghozatala előtt megfontolja mások tanácsait. — Látom rajtad, feszült vagy. A mostani állapotodban ez nem tesz jót neked. — Mindennap egy örökkévalóság a számomra. Úgy ébredek fel reggelente, hogy felfedem otthon és barátom előtt a titkomat. Ahhoz, hogy elmondjam, keresem a megfelelő alkalmat. Már az idegösszeomlás szélén állok, mert az idő sürget és egyre nehezebb magamba folytani a szavakat. Mit tegyek? Bróda Ibolya Enni vagy nem enni? Néhány szó az elhízásról Az ünnepek a finomabbnál finomabb falatok ideje. A karácsonyi beigli, halvacsora a szentestén, a töltött káposzta, az újévi malacpecsenye, az éjféli virsli, hogy tényleg csak néhányat említsünk a ránk leselkedő veszélyek közül. A legtöbb családban év közben nagyon megnézik, hogy mire adják ki a pénzt, de azért az ünnepet a roskadásig megrakott asztal jelenti. Szegény háziasszonynak meg majd megszakad a szíve, ha valami megmarad abból a drága pénzen vett élelmiszerhalomból. Ezért —- menteni a menthetőt — igyekszik mihél többet eltüntetni, megenni, befalni, a családtagokba tömni. így aztán szinte szükségszerű, hogy a január a fogyás, a fogyókúrák jegyében telik el. Sajnos sokaknál nem sok sikerrel, ezért minden évben szinte egy új „évgyűrű” emlékeztet az ünnepek gazdagságára. Kedves olvasónk, kérem ne hagyja abba az olvasást, most nem az következik, hogy vásároljon kevesebbet, egészségesebbet, ne sajnálja kidobni a felesleget! Ezt minek írjam le, úgyis tudja magától is. Inkább néhány „vigasztaló” elméletről szeretnék szólni. Számomra az a legtetszetősebb elmélet, miszerint a kövér és a sovány emberben eltérő a zsírsejtek száma. A kövérekben akár ötször annyi zsírsejt is lehet, mint a sovány társaikban. Ez valószínűleg a gyermekkorban kialakul már, és a kínzó fogyókúrákkal csak azt éljük el, hogy a sejtek kisebbednek (lefogynak), de számuk nem csökken. Abban a pillanatban, hogy egy kicsit lazítunk a fogyókúrán, rögtön elkezdenek a sejtjeink visszaállni a számukra normális állapotra. Ez ellen ugye, nem sok mindent tehetünk. Sokan azzal vigasztalják magukat, nem tehetek semmit, már az anyám is kövér volt, nyilván örököltem a dolgot. (Gondoljunk csak a klasszikus mondásra: Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!) A szervezetben lejátszódó valamennyi folyamatért az enzimek felelősek. Az enzimek létrehozásához szükséges információt a szervezetünk minden egyes sejtje tárolja. Ez az információ a génekben rejlik. Minden ember a génjei egyik felét az apjától, a másik felét az anyjától kapja. Végső soron a gének szabják meg, hogy az elfogyasztott élelem hogyan hasznosul. Gondoljunk csak azokra a cémavékony nagyevőkre, akik még csak nem is mozognak sokat vagy azokra a tényleg csak csipegető hájpacnik- ra, akik a levegőtől is híznak. A génjeink ellen, ugye, megint csak nem tehetünk semmit. Tulajdonképpen ide tartozik az az elmélet is, miszerint az inzulinháztartás felborulása eredményezi az elhízást. Talán valamilyen, az agyban lévő hiba felelős a súlytöbbletért? Ilyen elmélettel is szolgálhatunk! Régóta ismert, hogy az agy egyik részében, a hypothalamusban van egy „jóllakottsági” központ. Az állatkísérletek tanúsága szerint ha kikapcsoljuk ezt a központot, akkor az állat nem tudja abbahagyni az evést, nem veszi észre, mikor lakott jól. Lehet, hogy a kövér emberekben másként (rosszul) működik a központ? Persze erről sem mi tehetünk! Miután áttekintettük ezeket a tetszetős elméleteket, már csak egyetlen dolgot nem értek. Hogyan lehet az, hogy mégis vannak olyanok, akik képesek lefogyni? Mert hiába tagadjuk, ilyenek is vannak. Lehet, hogy mégsincs rendben valami e fenti elméletekkel, és mégiscsak számít, ha vigyázunk magunkra, ha megválogatjuk az étrendünket? Kellemes töprengést kívánok a dologról, esetleg az ünnepi asztal felett! Buczkó Krisztina Finom falatokat, de mértékkel... Ünnepi ételeink 7. Az elkészítés titka a ponty Vegyünk (4-6 személyre) 2 kiló pontyot, 5-6 halfejet és legalább 1 kg halbelsőséget. Pikkelyezzük le a halat, bontsuk fel, fejét vágjuk le. A testet fölszeletelés után sózzuk be; a halfejeket 5-6 közepes nagyságú, apróra vágott vöröshagymával legalább 1 órán át bő vízben főzzük — só nélkül. A fejeket csontozzuk ki, paszi- rozzuk át — az így kapott lében oldjunk föl 4 halászlékockát, paprikázzuk és forraljuk föl. Ha már lobogva forr, tegyük bele a halszeleteket és 1/4 óráig főzzük. Ha kávéskanálnyi ecetet is adunk hozzá, biztosan nem fő szét a hal. Ezután betesszük az előre besózott haltejet és ikrát, még tíz percig főzzük. A szegedi halászlé a legpompásabb étek a világon Gregor József világjáró operaénekesünk szerint a szegedi halásziéhoz hasonló pompás étek talán nincs is a világon. Elkészítése titka? — Alapkövetelmény, hogy fő „alkatrésze” ponty legyen. Legjobb a folyami, de lehet tavi is, ha nem kövér. Fontos, hogy a hagymát nagyon apróra vágjuk, a halszeleteket pedig 3 cm vastagságúra. Darabolás előtt a halszálkák állásával keresztben jó sűrűn irdaljuk — így a szálkák szétfőnek és à lé jó kocsonyás lesz. Gregor-féle halászlé- Hústekercs Fónay módra A receptarchívum egy értékes darabaja a sertéshústekercs Fónay Márta pályatársai tucatjait okította, tanítja ma is főzés tudományára, pedig a konyhaművészetet maga is „levelező hallgatóként” sajátította el. — A nővérem telefonon, drága anyám meg levélben küldte-adta a tanácsokat, hogy mit hogyan csináljak. íme, egyik értékes darabja receptarchívumomnak: SertéshúsA „levelező hallgató" tekercs kolbásztöltelékkel. Hozzávalók 4 személyre: 60- 70 dkg sertéscomb, pirospaprika, törött bors, fokhagyma, só, olaj és fogpiszkáló. A combból vágjunk tenyérnyi szeleteket, klopfoljuk ki és sózzuk be. A maradék húsdarabokat gondosan, kétszer átdaráljuk és a kolbászhoz hasonlóan fűszerezzük. Áttört vagy „elkapart” fokhagymagerezddel, csipetnyi sóval, pirospaprikával ízesítjük a darált húst, majd arányosan elosztva a hússzeletek közepére rakjuk; összetekerjük a szeletet és fogpiszkálóval rögzítjük. Serpenyőben, kevés olajon hirtelen átsütjük, s amikor már kifehéredett, kevés vízzel puhára pároljuk — krumplipürével és savanyúsággal kínáljuk. Vásárhelyi paprikás á la Bessenyei Bessenyei Ferenc amilyen nagy barátja a finom falatoknak, olyan avatott készítője is. Hatalmas nevetéssel nyugtázza az újságíró meghökkenését, amikor kérdésére, hogy mit ajánl az ünnepi asztalra, habozás nélkül rávágja: paprikás krumplit. — Higgye el, pompás eledel az, pláne ha „kóbász” kerül bele, s ha — mint édesanyám csinálta — galuskát szaggatunk bele... No jó, kicsit más, mint a hagyományos paprikás krumpli, nevezzük előkelőbben — szülővárosomra gondolva— így: Vásárhelyi paprikás Bessenyei módra. Füstölt szalonnát apró kockára vágunk, kisütjük a zsírját, s ebbe rakunk finomra vágott vöröshagymát. Kevés sóval ízesítsük. Lehúzzuk a tűzről, szegedi pirospaprikát szórunk bele, s ha van éltévé lecsó, két kanálnyit abból is teszünk hozzá. A megtisztított krumplit hosszúkás hasábokra vágva adjuk a pörkölt alaphoz. Néhány percig együtt dinsz- teljük, majd vízzel fölengedve főzzük. A füstöltkolbászdara- bokat is a lábosba téve az ízek a fedő alatt keverednek... eközben elkészítjük a galuskát. Az egész tojást csipetnyi sóval felverjük, kis tejet adunk hozzá és liszttel dúsítjuk. Csomómentesre kavarjuk, s mikor a A paprikáskrumpli pompás eledel krumpli is megpuhul, tányérból kávéskanállal kiszaggatjuk. Szabó Margit . Ferinczy Europrf.ss
