Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-21 / 298. szám
1993. december 21., kedd HAZAI TÜKÖR Attila sírja és a titok-halmok Megyénk előző kultúrák jelentős szakrális helye volt? Megyeszerte megtalálhatóak az elmúlt évezredek hírnökei, a kurgánok. (Képünket a megyei önkormányzat Békés megye ’94 című kiadványából vettük át) Senki sem tagadhatja meg önmagát, így Szente Béla, a békéscsabai ifjúsági ház igazgatója és Born Gergely, a ház munkatársa sem. Mint kiderült, nem véletlen, hogy a városban egyik bázisává lett az intézmény az ezoterika körébe tartozó programoknak, hiszen ők maguk is aktív radi- esztéták a házban működő Pa- taky Társaság tagjaiként. — Lassan országos jelentőségűvé növi ki magát az a komoly radiesztéziai mérőmunka, amelyet a megyében még meglévő kurgánok titkainak megfejtése érdekében végeznek — kezdtük beszélgetésünket egy olyan témáról, amelyben egyelőre több a titok, a feltételezés, a kérdőjel, mint a megállapítások, de az eddig tapasztaltak is azt igazolják, hogy amivel ők foglalkoznak, amellett már nem szabad észrevétlenül elmenni. — Néhány évvel ezelőtt a még hozzánk tartozó ifjúsági táborban rengeteget nyomoztunk a szerintünk indokolatlan mennyiségben elfolyt víz után. Egyszer a főnököm azt találta mondani, hogy ennyi erővel már Attila sírját is megtaláltuk volna. Mindketten ismertük a Dombegyházán napjainkig élő Attila-hagyo- mányt, s — akkor még csak félig-meddig komolyan véve a dolgot — egy hétvégén el is indultunk a község melletti Attila-halomhoz. A kurgánok nem voltak számunkra ismeretlenek, hiszen én magam a gyerekkorom egy jelentős részét Medgyesegyházán töltöttem, Béla pedig Kunágotán. Alig kezdtük el a méréseket, máris egy érdekességgel találtuk szembe magunkat: nem volt a kurgánnak földsugárzása. Akkor már a szakirodalomból tudtuk, hogy az úgynevezett Hartmann-háló az egész földet befedi, az számít különösnek, ha a léte valahol nem mutatható ki. Későbbi méréseink azt bizonyították, hogy egyik kurgánnál sem észlelhető földsugárzás. Első kimért kurgánunk azonnal tartogatott, egy másik meglepetést is: pozitív erőterének vonalai sajátos pávaszem alakzatot írtak le. A pávaszem motívum megyénkben közismert, hiszen szinte minden szú'rhímzésen megtalálható. —Saját méréseiket megelőzően voltak-e valamilyen ismereteik a kurgánokról? — Azt tudtuk, amit mindenki más, hogy népvándorláskori temetkezési emlékek, amelyek létrehozását a hagyomány részben a hunoknak, részben a kunoknak tulajdonítja. Rejtélyeiken gondolkozva azonban eszembe jutott, hogy Békéscsba őstörténettel is foglalkozó egykori mérnöke, Pataky László figyelmét a kurgánok sem kerülhették el. Feltételezésemben nem csalódtam, mert hagyatékában találtunk egy levélmásolatot, amely egy ábrát is tartalmaz. A rajz a Dombegyháza környéki kurgánok elhelyezkedésének formáját mutatja be — pávaszem alakzatban. Később már nem is csodálkoztunk, amikor egy barátunk által készített légifelvételen a pávaszem formát a környéken több helyen is kirajzolódni láttuk. Egyelőre még csak arra merünk következtetni, hogy a pávaszem alakzat nagyon fontos jele lehetett azoknak, akik a kur- gánrendszert építették. — Folynak-e hazánkban az önökéhez hasonló kutatások? — Szerencsére igen, s meg is kerestük az egyik legelismertebb radiesztétát, Szőke Lajost, aki olyan figyelemre méltónak találta észleléseinket, hogy eljött velünk Dombegyházára, ráadásul ott számunkra addig még újszerű megállapítást tett: a kurgánok egy úgynevezett ley-vonalon helyezkednek el. Megtudtuk tőle, hogy a ley-vonalak olyan erővonalak, amelyekben energia áramlik. A Föld idegszálainak is nevezik őket. A további mérések azt igazolták, hogy nemcsak a kurgánok sorakoznak fel a kimért ley-vonalon, de a két mezőkovácsházi templom, a kunágotai szintén, sőt a temetők is. Az eredmények alapján ma már feltételezzük, hogy a kurgánok nem egy véletlen struktúrát alkotnak, hanem tudatosan építették őket a ley-vonalakra, feltehetően azzal a szándékkal, hogy megjelöljék a helyüket. — A nemzetközi szakiroda- lom foglalkozik a ley-vonalak tulajdonságaival? — Angol forrásokhoz sikerült hozzájutnunk, s ezekben például arról olvastunk, hogy a ley-vonalakon régen olyan energiaáramlás volt, amely megszüntette a gravitációt, s így többtonnás köveket lehetett rajtuk könnyedén szállítani. Feltehetően ez a nyitja a piramisok felépítését is öVező rejtélynek, vagy az angliai Stonehenge kőoszlopainak. Elődeinknek nagyon fontosak lehettek a ley-vonalak, mert a rómaiak ki is kövezték őket, s Angliában például így bukkantak rájuk. Mondanom sem kell, hogy Dombegyháza és Kevermes környékén ugyancsak találhatóak olyan több tonnás kövek, amelyek odakerülésének módjáról egyelőre nincs semmiféle elfogadható magyarázat. — A rejtélyek megfejtésén túl mit jelenthetnek még számunkra a feltételezett erővonalak, illetve a rajtuk elhelyezkedő kurgánok? — A dombok ökológiai, kultúrtörténeti értéke már régen ismert — például mindegyiket ősgyep fedi —, de én a jövőnket illetően is igen fontosnak tartom a szerepüket. Pillanatnyilag még idealista álláspontnak tűnhet amit mondok, de ha újraépíthetnénk ezt a rendszert, akkor a már tönkretett kurgánok következtében befagyott energiaáramlás újra élni kezdene, s ahhoz a bizonyos fehér energiához juthatnánk hozzá, ami teljesen mentes a környezetszennyezéstől. — A jelenlegi ismereteink alapján úgy gondolom, hogy egyelőre nagyon óvatosan kell fogalmaznunk — kapcsolódott beszélgetésünkhöz Szente Béla. — Ma még csak annyit tudunk, hogy van egy rendszer, amely áll kurgánokból, templomokból, temetőkből, s ezeket egyenes vonal 'köti össze. A struktúrát létrehozó időkből nincsenek írásos emlékeink, amelyekből következtetni lehetne arra, hogy saját korukban mire használták az egyesek által őrhalmoknak, mások által kunhalmoknak, kurgánoknak, domboknak, korhányoknak nevezett építményeket. A jelenséggel foglalkozók részben arra gondolnak, hogy harcászati céllal építették őket, mások szerint szakrális funkciójuk volt, avagy a kettő együtt. A titkokról ma még csak az biztos, hogy feltárásuk rengeteg időt és munkát igényel. A dolog lényege pillanatnyilag: ahhoz, hogy a kurgánok titkát megtaláljuk, meg kell őrizni őket, függetlenül attól, hogy eldön- tenénk, kultúrtörténeti jelentőségük nagyobb vagy energiarendszert jelző szerepük. Egyébként semmiféle mérőeszköz nem kell ahhoz, hogy észrevegyük, ezeknek a domboknak a mikrokömyezetük teljesen eltér tágabb világuktól. Csak le kell ülni például az Elek melletti Pap-halom tövébe vagy a Cikó-halomhoz, s azonnal érezhető, hogy ezeknek a jelentéktelennek tűnő földdaraboknak lelke van. Nem véletlen, hogy a kurgá- nokra templomokat, kápolnákat, kriptákat építettek. A környékükön élő emberek közül sokan ösztönösen is érzik, hogy meg kell hagyni őket. Biharugra környékén például nem szántották be ezeket a halmokat, pedig talán ott a legalacsonyabbak (egyébként fél métertől 9-10 méteres a magasságuk), hanem pici ligetek formájában meghagyták őket. Sajnos vannak helyek, ahol a termelési szempontok kerültek előtérbe, s a kurgánok áldozataivá váltak a haszonszerzésnek. Pedig könnyen ki- kerülhetőek, hiszen legtöbbször csatornák mellett, szántóföldek végében, útkereszteződések sarkában helyezkednek el. Még egy különös megfigyelésünkre felhívnám a figyelmet: a ley-vonalak mentén megváltozik a táj jellege. A Cikó-halomtól a S inka-halomig például a mediterrán jegyeket viseli magán, s nem véletlen, hogy ott vannak a legjobb dinnye- és mogyoróföldek. Szinte biztos, hogy a rendszer helyreállításával a békési táj visszakapná saját énjét, meghittebbé válna, s az emberi kapcsolatok is harmo- nikusabbak lennének. Megszűnnénk Viharsarok lenni, mert hogy azzá váltunk, az csak rajtunk múlott. A méréseink alapján feltételezzük, de a régészek is gyanítják, hogy nagy kultúrák helyszíne volt környékünk, valamikor még szakrális központ is lehetett. A Bőm Gergellyel és Szente Bélával folytatott beszélgetésünkről beszámoltunk Szele- kovszky Lászlónak, a Békés Megyei Önkormányzat gazdasági és területfejlesztési osztálya természetvédelmi felügyelőjének, akinek a véleménye megerősítette az elhangzottakat. — A kurgánok megőrzése valóban roppant fontos, hiszen a legrégebbi ember által épített emlékek a megyében, jelenlétükkel mozgalmassá teszik a síkságot, ékességei a tájnak. Ugyanakkor botanikaiig is igen jelentősek ősi növényzetükkel, s állatviláguk is kultúrtörténeti értéket képez. A múzeum javaslatára védetté nyilvánításuk folyamatban van. Nem idegen tőlem a két fiatalember okfejtése sem, valóban nem tudjuk, hogy megyénkben milyen értékek vannak. A világon egyedülálló jelentőségét adja a tájnak, hogy a Kárpát-medence legmélyebb pontja. Magam is biztos vagyok abban, hogy idővel a Viharsarok iránt eddig megnyilvánuló közönyt felváltja egy nagyobb érdeklődés. — A kárpótlás révén magántulajdonba került földeken lévő kurgánok védetté nyilvánítását szóba hozva nem fél az új tulajdonosok ellenállásától? — Bármilyen meglepő, de a magánemberek megértőek, ha környezetvédelemről van szó. Kezdeményezni fogjuk helyi szinten a kurgánok védelmét, de ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy minden tulajdonossal egyénileg elbeszélgessünk. Aki kéri, annak természetesen fel kell ajánlani a kárpótlás valamilyen formáját. Bízom abban, hogy sikerül megtalálnunk a védetté nyilvánítás feltételeit. Lenthár Márta A Tevan Kiadó Aradon Kollokvium vallás és kultúra viszonyáról December 10-én az Aradi ARCA (magyarul Bárka) irodalmi folyóirat meghívására érkeztek Aradra a Tevan Kiadó Bárka folyóiratának szerkesztői, dr. Cs. Tóth János igazgató és Kántor Zsolt főszerkesztő. A Vallás és kultúra című tanácskozáson, amelyet Vasile Dán, az Arca főszerkesztője szervezett a megyei kulturális fel- ügyelősségel közösen, megjelentek Románia legismertebb irodalmi személyiségei, folyóiratai. Többek között jelen volt a nagyváradi Família folyóirattól Rado Enescu esszéista, a marosvásárhelyi Vatra (nem azonos a nacionalista mozgalommal) orgánum részéről Aurél Pantea író, ezenkívül jelen volt még a kolozsvári Steaua, a brassói Internal, a temesvári Horizont folyóirat is. Az egyház részéről dr. loan Tulca ortodox teológiai professzor és Timotei Seviciu megyés püspök vett részt a kollokviumon. Az aradi színházban megtartott rendezvényen Éne su, a nagyhírű esszéista tartott bevezető előadást. A prológus higgadtan ecsetelte az állam és az egyház történeti szerepét, egymáshoz való viszonyát, s visszatekintett a közelmúlt történéseire is. Enescu szerint Róma hatása jelentett inkább jót Romániának, nem a bizánci éra. Az orosz messianizmus jobban megfelelt a monolit berendezkedésnek, a diktatúrának, hisz a feltétel nélküli engedelmességen, a dogmákon és a túlzott tiszteleten alapult. A mostani helyzet sem kecsegtet pozitív változásokkal. A görög katolikus templomokat az ortodox egyháznak adták, a görög katolikusok kénytelenek az utcán misézni. S ez az állapot a mostani rendszerben sem más, tulajdonképpen államvallás lett az ortodox, sok tekintetben úgy funkcionál, mint egy állampárt. Aurel Pantea író szerint Enescu túlzottan szembeállította a görög katolikus és az ortodox vallást. A baj Pantea szerint egyszerűen az, hogy az állam és az egyház nem vált külön. S a különválást nem segítik reformfolyamatok. Horia Medelenau kritikus szerint kultúra és vallás elválaszthatatlan, de a vallásnak nem szabad rátelepednie a kultúrára. Az önmegvalósítás eszköze mind a kettő, belső, személyes ügyek, belső rezdülések kivetítődései. Autonómiák egymásba simulása csak önként mehet végbe, mind a vallás, mind a kultúra választás kérdése, az egyén joga dönteni ezekről. Ezt a döntési mechanizmust elemezte dr. Cs. Tóth János, a Tevan Kiadó igazgatója is, aki Enescu felkérésére mutatta be a magyarországi egyházak sokszínű, plurális életét. Traian Stef költő az iskolai vallásoktatás túlzott dialek- tikusságát, Ion Muresan — szintén lírikus, a szellemiség, a szabadság hiányát érezte a legsúlyosabb gondnak. Az ortodox egyház papjai védelmükbe vették az egyházat, mondván, hogy a vallás lelki támasz, az egyszerű embereknek egyedüli kulturális lehetőség. Don Lazarescu megyei művelődési főfelügyelő a tanterv által előírt követelmények betartására hívta fel a figyelmet a vallással kapcsolatban is. Törvény szabályozza a hitoktatást is. Eva Bocur a Bibliáról beszélt, s arról, hogy minden felekezet a saját szájíze szerint fordította le a Szentírást. Ez a helyzet tarthatatlan, kell egy etalon, egy maradéktalan, szöveghű Biblia. A kollokvium résztvevői délután loan Galea és Viorel Simulov festőművészek kiállítását tekintették meg, amelyet Vasile Dán nyitott meg. Ha összegezni akarnánk a kollokvium esszenciáját, akkor elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen csak fölvetette a problémákat, de kiindulási alapnak ez sem kevés, hiszen elindította a párbeszédet az ortodox egyház és az írók között, akik Romániában még mindig a szabadság letéteményesei. s. K. Az eredmény 4:2 Nem futballmeccsről van szó, hanem arról, hogy a békéscsabai képviselő-testület legutóbbi ülésén a helyi iparűzési és kommunális adóval kapcsolatban hány kérdésben fogadta el a városi érdekegyezető fórum javaslatát. Azt a javaslatot, amely azt célozta volna, hogy az a természetes és magánszemély, aki beruházást hajt végre, a tényleges beruházási értéket vonhassa le az iparűzési adóból, nem fogadta el a közgyűlés. Ahogyan azt sem, amely az érdekképviseleti és társadalmi szervezetek által, kiegészítő jelleggel végzett vállalkozói tevékenységet mentesítette volna az adó alól. Ugyanakkor elfogadta, hogy mentes a helyi iparűzési adó alól a mező- gazdasági alaptevékenység — növénytermesztés, állatenyész- tés —, s azt is rendeletbe iktatta, hogy aki szakmunkástanulót foglalkoztat, tanulónként ezer forint adókedvezményben részesül. A vállalkozók kommunális adójával kapcsolatban a VÉT kérte, ne a 300, hanem az 500 ezres adómentes határ mellett döntsön a testület, s ez is meghallgatásra talált. Ugyanakkor kérték a közgyűlést, éljen jelzéssel a megfelelő szaktárcák és az országgyűlési képviselők felé a helyi adókról szóló 1990. évi C törvény módosítása érdekében, amely az adóalap értelmezésével kapcsolatos. Jelenleg az iparűzési adónál adóalap-halmozás történik, mert fizetési kötelezettség terheli az árut előállítót és a szolgáltatást végzőt is. A javaslat az, hogy mindenki a saját tevékenysége után fizessen adót. B. S. E.
