Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)

1993-12-20 / 297. szám

MEGYEIKÖRKÉP 1993. december 20., hétfő Szünidei játszóház A mezőkovácsházi városi könyvtár kezdeményezésére nonstop jellegű szünidei prog­ramra várják a gyerekeket a könyvtár gyermekrészlegé­ben. A helyi pedagógusok köz­reműködése mellett amatőr művészek és népművelésben jártas szakemberek is részt vesznek a játszóház munkájá­ban. A december 20—29-éig tartó programsorozatban lesz gyöngyfűzés, gyurmaszobor- készítés, Barbiebaba-ruhavar- rás, papírhajtogatás, álarc-, rongybaba- és szobadíszkészí­tés, szalmázás, csomagkészí­tés fortélyai és nem utolsó sor­ban fenyőfadíszítés. Külön ér­dekesség december 22-én a Kaszaperi Általános Iskola ta­nulóinak látogatása, akikkel érdekes, közös játékra is sor kerül. A napi tevékenység két részre oszlik: 9 órától délig tart a játszóház, majd 14 óráig vi­deózás és ezután 16 óráig is­mét játékos tevékenység kö­vetkezik. Természetesen mindez nem jöhetne létre megfelelő szponzorok nélkül, amelyhez továbbra is várják az anyagi támogatást. Adventi kiállítás A Békés Művészetéért Alapít­vány kortárs képző- és iparmű­vészeti kiállítást és vásárt ren­dez advent jegyében. Az ér­deklődőket január 4-éig várja a Csuta Galéria — Békés, Bolyai u. 17. sz. —, mely na­ponta 9—12 óráig, délután 2—6 óráig tart nyitva. Segítség karácsonyra Mezőberény önkormányzata úgy döntött, hogy a szociálisan hátrányos helyzetben lévő gyermekes családoknak s azoknak, akik kikerültek a munkanélküli segélyezésből és szociális ellátásban ré­szesülnek, a karácsonyi ünne­pek előtt az ökormányzat — külön kérés nélkül — csalá­donként háromezer forint tá­mogatást nyújt. A segélyt a rászorulók postán kapják meg. Erre a célra közel 950 ezer forint áll rendelkezésre. A szo­ciális keret idei maradványát, közel 200 ezer forintot, még ez évben a helyi iskolák étkezési hozzájárulásra megkapják. Eleki hagyományőrzők Romániában A szomszédos romániai Bi­harban vendégszerepei szom­baton és vasárnap az eleki mű­velődési ház hagyományőrző román együttese. A karácso­nyi hagyománykörbe tartozó „turkajárás” eleki változatát adja elő. Az Eleken élő romá­nok Karácsony-váró, Kará­csony-köszöntő turkajárását több Nagyvárad melletti ro­mán faluban mutatja be a har­minc tagú, idős emberekből álló együttes. Az elekiek két­napos romániai vendégszerep­lésére a Magyarországi Romá­nok Szövetsége és a Bihar Me­gyei Művelődési Felügyelő­ség együttműködése jegyében kerül sor.(MTI) Nagyzenekari est a Jókai színházban Muszorgszkij zenéjének lamentója súlyos aktua­litással zengett föl ezüstvasárnap estéjén a Nem­zeti Filharmónia idei második, bérleti hangverse­nyén Békéscsabán, a Jókai Színházban. A hirtelen megélt országos gyászhír reakciójaként ëzen a napon az Egy kiállítás képeinek sorozata a meg­szokottnál sötétebb tónust kapott. Talán a ráadás­ként adott Scherzino odaillőségét lehetett vitatni. Az eredeti zongoraciklust Viktor Hartman festő­művész emlékkiállításának hatására 1874-ben komponálta a szerző. A sok vállalkozó közül Maurice Ravel hangszerelése emelte a művet a legidőtájlóbb nagyzenekari változattá. Nem csu­pán a zenei szöveg képszerűsége, hanem a brilián­sán kezelt hangszertechnika miatt is. Gál Tamás, a Budapesti MÁV Szimfonikusok élén megéreztette a hallgatósággal az orosz Ötök főalakjának alapkoncepcióját, az emlékezést és tisztelgést az elhunyt festőbarát nagysága előtt. Dirigensi keze szoros egységbe fogta a tételeket, a játékosság és a groteszkség tompításával inkább az elmélyülés, a láttatás irányába fordult. A kiállí­tás képei néhány tételben különös izzással jelen­tek meg szemünk előtt. így lett elhitető a negye­dikben és hatodikban a csellószólam súlya, inten­zitása és a mélyrezek jóvoltából a nyolcadik tétel katakombáinak kísértetlátomása. Á rézfúvósok mellett a „fák” voltak magabiztos pontjai az előadásnak. A vezető hegedűszólam a kelleténél passzívabbnak hatott. A koncert elején a Benve­nuto Cellini című operából átvett közzene, Berli­oz Római karnevál nyitánya érthető módon visszafogott tudott maradni a karmester ízlésének köszönhetően. Ravel dalcikulsa, a Tristan Kling- sor három versére íródott Seherezádé, melyet Pászthy Júlia operaénekesnő közreműködésével inkább a zenekar adott elő, csak miattuk érdemel említést. A versek és a zene eredeti hangulatát pasztell ámya­Gál Tamás lássál a fafúvóskar tolmácsolta a legszebben. Gál Tamás személyében a dobogón régi ismerőst üd­vözölhettünk. Több ízben dirigált a megyénkben, néhány évig a békéscsabai szimfonikusok szakmai irányítója volt. A harminchárom éves karmester 1988 óta a MÁV budapesti zenekarának a művé­szeti vezetője, ám rendszeresen kap meghívást a Fesztiválzenekarhoz, az ÁHZ-hoz és a Berlini Szimfonikusokhpz is. 1990-ben a Coloradói Fesztiválon az „Év siker díját” a sajtó neki ítélte oda. Európa szinte valamennyi országában kon­certezett már, bátran állíthatjuk, hogy a fiatal, magyar karmestergeneráció markáns egyénisé­ge. Az Egy kiállítás képei előadásán a szűnni nem akaró elismerés őt és zenekarát méltán köszöntötte. F.Pálfy Zsuzsa / Karácsonyi műsor Enlakáért Már nem ismeretlen olvasóink előtt, hogy a békéscsabai köz- művelődési intézmények összefogtak annak érdekében, hogy egy nagyszabású ünnep­váróval tegyék gazdaggá a gyerekek egyik legkedvesebb hónapját, a decembert. Elkép­zeléseik megvalósításához a vállalkozók segítségét kérték, és nem hiába. Az adományok még azt is lehetővé tették, hogy meghívják a gyerekek kedvencét, a Száz Folk Celsius együttest, ráadásul produkció­jukat az apróságok díjtalanul élvezhetik december 20-án. A Mikulástól karácsonyig tartó programsorozatból kitű­nik szokatlanságával a 22-ei Karácsonyi üdvözlőlap Énla­kára című rendezvény. Miért éppen Énlakára, és hol van egyáltalán Énlaka? Kér­désünkre Szente Bélától, az if­júsági ház igazgatójától kértünk választ. — Énlaka egy csöpp kis falu a Székelyföldön. A nyáron fe­deztük fel, amikor a Balkán Táncegyüttessel Székelyud- varhelyen jártunk. Énlakát csak földút köti össze a nagy­világgal, s zegzugos, lejtős ut­cáin járva egyik ámulatból a másikba estünk apró házacs­káitól, az ott élők természetkö­zelségétől, de az elképzelhe- tetlenség határát súroló meg­lepetést az iskola jelentette számunkra. Egyetlen kis tan­teremben, mindössze négy-öt padban, egy tanítótól tanul a kicsiny falu minden gyerme­ke. S nemhogy videójuk, írás­vetítőjük nincs, de még tan­könyvek sem állnak a rendel­kezésükre. Ekkor határoztuk el, hogy karácsonyra ajándék­műsort szervezünk az énlakai kisdiákok megsegítésére. A szerdán délután három órakor kezdődő összeállítás belépő­díja legyen tehát minden segí­teni szándékozó csabai diák­tól, felnőttől egy jó állapotban lévő általános iskolai tan­könyv, mesekönyv, iskolai szemléltető eszköz vagy egy játék. S hogy az Énlakán oly fel­becsülhetetlen értéknek szá­mító belépődíjért mit láthat­nak a műsor élvezői? A Jókai Színistúdió első bemutatóját, a „Play Shakespeare!” című ko­médiát, a Nyulam-Bulam együttest, a KORTÁRS Tán­cegyüttest (a Balkán Tánc- együttes utódja), találkozhat­nak még Ribár János evangé­likus lelkésszel és Kalapos László színművésszel. L.M. // Őszi harmat után. Vadászösszefogással a fennmaradásért Egy hűvös őszi reggelen cser- késztársaimmal elindultunk Pós- telekfelé. Derült volt az idő, de az éjjeli fagy még alig engedett. Utunk alatt sárga levelű fákat és néhány madarat láttunk. Né­hány alkalommal megálltunk az út szélén a kökénybokrok mellett, jólesett kóstolgatni a már fagymarta bogyókat. Hamarosan megérkeztünk Gerlára, megkezdtük a helyszín tanulmányozását. Először a Wenckheim család kriptáját néztük meg. Megdöbbenéssel láttuk, hogy korábban feltörték és kifosztották. Innen az uraság egykori kastélyába mentünk, ami szintén igen siralmas képet mutatott: üvegei kitörve, hullik a vakolat. Láttuk a tölgyfát, amely alá annak idején a család utolsó halottját temették. Érde­kes volt az egykori magtár- épület, és ki hitte volna: a mos­tani posta az egykori kisvasúti állomás épületében van! További utunk Póstelek felé erdőn vezetett át. Letört ágak, lehullott levelek, a kerék­nyomban csillogó víz jelezte az ősz végét. A bicikliket a turistaháznál hagyva elsétál­tunk a nagy tisztásra. Fát gyűj­töttünk az erdőből, tüzet rak­tunk, szalonnát sütöttünk. Ebéd után a kastély romjai kö­zött számháborúztunk. Őrsve­zetőnk közben pórázon sétál­tatta kutyáját az alagsorban. A fiatal eb, nem bírván a kerék­pár utáni szaladást, gazdája kabátjában jutott ki az erdőbe. Nagyon jól éreztük magun­kat, különösen a lányoknak tetszett a romantikus s talán kissé félelmetes romépület. Ám mivel már az ősznek vé­gén jártunk, hamar bealkonyo- dott és indulni kellett haza. Bizony sötét lett és csípett a hideg, mire megérkeztünk. De ennek ellenére nagyon él­veztük ezt a hangulatos napot. Durkó Zsolt, 1118. Sz. Hunyadi cserkészcsapat, Békés Nagyon megfontoltan, körül­tekintően kell gazdálkodni az eddig felhalmozódott, mint­egy 350—390 millió forint megyei összvadásztársasági vagyonnal, hogy ez az összeg megmaradjon — netán tovább gyarapodjon —, és ne kerüljön a „felélés” sorsára — hangsú­lyozta Nagy Sándor, a megyei vadászszövetség elnökhelyet­tese közelmúltbeli küldött- közgyűlésükön. Anyagi össz- teherviselésük mértéke — a növekvő területbérek, biztosí­tási díjak, adók, áfa miatt — soha nem tapasztalt méreteket öltött. Számítások szerint a va­dásztársaságaik az idén 65 millió forinttal fizettek többet, mint a korábbi években. A je­lenlegi gazdasági helyzet mel­lett a vadászok jövőjét döntő­en befolyásolhatják a vadásza­ti jog várható változásai is. A közgyűlésen a vadászszö­vetség 1994-es költségvetésé­ről, valamint a vadásztársasá­gokat érintő új biztosítási rendszer kialakításáról is szó esett. Ny. L. A régi technika bűvöletében A mai középiskolásokra ko­ránt sem az jellemző, hogy a régiségekért rajongjanak, a többséget sokkal inkább a leg­újabb, a legszuperebb techni­kai csodák vonzzák. Ezért különleges az a kiállítás, ame­lyet a békéscsabai Jókai Mór Kollégium stúdiósai hoztak létre az intézmény fiútársalgó­jában az önkormányzati nap hetében. — Hogyan jutott eszetekbe ,,Régi technikák” címmel kiál­lítást csinálni? — kérdeztük a szeghalmi Kovács Sándortól, a 611. sz. 1SZI tanulójától és a dévaványai Kun Lászlótól, aki a Vásárhelyi Pál Szakközépis­kolába jár. —A könyvtár szekrényeiben találtunk olyan régi technikai eszközöket, amelyek 20—30 évvel ezelőtt biztosították elő­deink számára a szemléltetést, vagy éppen szabadidejükben a szórakozást — kezdte a választ Sanyi. — Bevallom, én még soha nem láttam ilyen régi rádi­ókat, lemezjátszókat, hangfala­kat, diavetítőket, s ezeknek a régi elektronikus tárgyaknak a megismerése számomra óriási élményt jelent. Az én szemem­ben olyan antik értéket képvi­selnek, amit legszívesebben így együtt megőriznék az utókor számára. — Bennem rögtön az merült fel — folytatta Laci —, vajon működésbe tudjuk-e hozni ezeket a régi gépeket. Egyik­másik lemezjátszó, magnó nem is okozott különösebb gondot, ám az epidiaszkóppal első látásra semmit sem tud­tunk kezdeni. A felnőttek számára régi em­lékeikből ismerős tárgyak a kö­zépiskolásoknak magát a törté­nelmet jelentik, hiszen közülök a legidősebbek, a negyedikesek is a hetvenes évek közepén lát­ták meg a napvilágot. Áz ötve­nes, hatvanas évek filmvetítői, fényképezőgépei, erősítői mé­reteikkel, alkatrészeikkel különle­ges élményt jelentenek az érdek­lődő fiataloknak. A tartalmas ismeretszerzés céljából alapo­san elő is készítették a stúdiósok a régi tárgyakkal való találko­zást: minden kiállított eszköz mellett ott az írásos ismertető, de szóban is tartottak tárlatveze­tést a stúdiósok diáktársaiknak, s a legtöbb készüléket működés közben is bemutatták. A felfedezés különleges él­ményét a fiúk örömmel meg­osztják minden középiskolás­sal, ezért — az igazgatónő, Földesi Péterné segítségével — felajánlották, hogy öt he­lyes megfejtőt könyvjutalom­ban részesítenek azok közül, akik felismerik a mellékelt ké­pen látható tárgyat és január 3- áig elküldik tippjüket a kollé­gium címére (Békéscsaba, Gyulai út 9.) „Régi technikák” megjelöléssel. L. M. Mit ábrázol felvételünk? -— A stúdiósok várják a megfejtést A videó világában csemegeszámba megy megismerkedni egy régi filmvetítővel fotó: kovács Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents