Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)

1993-12-18-19 / 296. szám

1993. december 18-19., szombat-vasárnap 0 A ^BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP hétvégi magazinja A Karácsony férfi-ünnep ßeÜehem, a te hajnalul fyé^i-hajnal volt. £ jédji-hánal, Jícxftf jjia jjUfOnt Mdiáinak. • Mienk cvj mony, nufwdia, temjén £ a nacftf, jajé (pndalatűk. Mienk aj élet f kötelej: dtided-iáiáA. velünk veijekijik, ét nacjq, Adok jejiink/ie jelölik. Óh, teitoének, miénk ay élet, ßmnünkei kiutat éö iehej. Óh, élni héti éi élni ijéfi: Áldott aj, aki hejufodja. Ma, akinek van édesanyja, Jtím teAtvéAem, ktiutt eléhe £ (tiékold merj iáivá a kéjét. (Adj £ndee veMej Halló! Beszélgessünk! f Mondták A levelét átható felfokozott in­dulat mindazonáltal hitelesebb lenne, ha hasonló felháborodás­sal tiltakozott volna az ellen, hogy Ön pártjához közel álló Magyar Fórum közölte többek közt az Apák és fiúk című iratot, amelyről bíróság állapította meg, hogy hazugságot tartal­maz; ha elítélte volna az MDF- frakcióból csalása miatt (ön­szántából) távozó, ám az Önök kormánya szolgálatában magas köztisztviselői beosztást nyert Szokolay Zoltán leplezetlenül antiszemita megnyilvánulásait és azt, hogy ő, az írószövetség volt KISZ-titkára rágalmakat szór az egykori demokratikus ellenzékre; ha nem szerepelne együtt Csurka Istvánnal, akinek nézeteit az Ön miniszterelnöke legalább külföldi politikusok előtt visszautasította. (Keszeg Ferenc, a Beszélő főszerkesz­tője Kónya Imrének, az MDF- frakció vezetőjének. ) Ha egy párt prominens tag­jaként öt cég igazgatótanácsá­nak tagja vagyok, akkor ez be­tű szerint nem korrupció. Hol­ott szerintem semmivel sem jobb, mint a tényleges korrup­ció, sőt... Mi egy furcsa nép vagyunk, dzsentrik. A pénzzel kapcsolatos erkölcstelenséget másként ítéljük meg, mint a hatalommal kapcsolatosat. (Kopátsy Sándor közgaz­dász) Békési tallózó A szépségeket bemutató sajtó- tájékoztatón bejelentették, jö­vőre már nyáron megkezdőd­nek az elődöntők, és a király­nőt augusztusban Gyulán (a Miss Universe szépségverse­nyen) választják. Az indok: a szépségeknek igazán a nyár kedvez, és hogy még egyszer a kedvezőtlen időjárás miatt — miként ezúttal — ne morzso­lódjék le a jelentkezett lányok egyharmada. (Griff) Fürkésző' Sokan tartanak attól, hogy a következő parlamenti válasz­tást durva légkör kíséri. Az effajta stílus nem mai keletű és nem a mostani pártok sajátja. Már Táncsics Mihály is pa­naszkodott a tisztességtelen választási fogásokra, lejáratá­sokra és megvesztegetésekre 1872-ben, amikor Orosházán elindult a képviselőválasztá­son. Táncsics ekként fakadt ki: „...elővettek minden olyan módot, melyekkel párthívei­met tőlem eltántoríthatták. Hangosan terjesztették rólam, hogy forradalmat akarok, hogy a földbirtokot akarom felosztani, hogy a vallást aka­rom felforgatni, hogy a papsá­got akarom megszünteni, s mindennek azzal adtak nyo­matékor hogy nagyban készülődtek a választók meg- vendégelésére; mi közben ar­ról is értesítettek, hogy az el­lenpárt a vasút mentén lakó választókat ingyen szállítja a választási központra; értesí­tettek arról is, hogy a gyulavári választók, kik pedig állítólag kivétel nélkül mindnyájan az én pártomon voltak, nem jö­hetnek a választásra, mert köz­ségüket súlyos csapások érték, nincs útiköltségük.” November elseje óta több írá­sunk is megjelent a várossá lett Tótkomlósról. Halló rovatunk­ban arra voltunk kíváncsiak, mit vesz észre az átalakulásokból az ifjú város egy régi polgára. —Szokolay Sándor nyugdí­jas pedagógussal beszélek, a közismert festővel, népi ipar­művésszel? Lenthár Márta va­gyok a Békés Megyei Hírlaptól és arról szeretném faggatni, mennyire lehet érzékelni né­hány hét után a falu városiaso­dását? — Nagy a mozgolódás, ez vitathatatlan, de a korom miatt már nem tudom úgy kivenni a részem a közéletből, mint ré­gen. — Nehéz arról elképzelni, aki évtizedeken át tanított, fes­tett, népművészeti tárgyakat gyűjtött egyszerre, hogy tét­lenül telnek a nyugdíjas évei. — Erről szó sincs. Éppen most tértem vissza tíz év kiha­gyás után a festéshez, s még most is nagyon modemek a képeim. — Mi volt az oka az évtize­des szünetnek? — Ülőbútorokat faragtam a Békés megyei szlovák motí­vumok felhasználásával. Vé­gigjártam azokat a múzeumo­kat, ahol őrzik az egykori falu néphagyományait, s megsze­reztem a még fellelhető formá­kat. Közben összegyűjtöttem száz Békés megyei butéliát, kétszáz égetett agyag tészta­szűrőt, függönytartókat is fa­ragok, kell ugyanis némi kie­gészítés a nyugdíjhoz. Mind az öt gyerekem pedagógus, rájuk fér a segítség a tizenegy uno­kámmal együtt. — A szülők közelében lak­nak a gyerekek? — Majdnem mindnyájan itt maradtak a megyében — Ke- vermesen, Békéscsabán, Tót­komlóson —, egy fiam került Szegedre. — Közeleg a karácsony. Osszegyűlik-e ilyenkor a nagy család? — A szentestét mindenki szűkebb környezetben tölti, karácsony másnapján azonban itt van nálunk mindenki, s disznótoros ebéddel ünne­peljük meg a találkozást. — Boldog karácsonyt kívá­nok mindnyájuknak, önnek pe­dig jó egészséget továbbra is faragáshoz, festéshez, gyűjtő­munkához egyaránt! Faludy György nemrég Orosházán tett látogatása alkalmából írta emlékkönyvünkbe ezt a pár soros versét, melyet a Békés Megyei Hírlap olvasóinak ajánlott szeretettel Százhatvan éve született Lotz Károly A XIX. század második felének egyik legismertebb magyar mes­tere, Lotz Károly festőművész 1833. december 16-án Homburg- ban született és 1904. október 13- án, Budapesten halt meg. Életmű­vének két uralkodó műfaja volt: a tájkép és a monumentális festé­szet, de festett arcképeket és mitológiai női aktokat is. Legje­lentősebbek falképei, fő műve az Operaház nézőterének mennyezete. Az alábbiakban Ybl Ervin Lotz Károly élete és művészete című albumából adjuk közre a művész három alkotásának reprodukcióját. Lotz Károly: Önarckép Magyarország apoteózisa. Mennyezetkép az Országház főlépcsőházában Apollo és Aurora. Mennyezetkép gr. Károlyi Alajos egykori palotájának előcsarnokában. A kép elpusztult Fekete fehéren A méhek csak gyűjtik a mézet Panaszkodik méhész ismerősöm. Amúgy béketűrő ember, olykor-olykor még fát is lehetne talán hasogatni a hátán, annyira nyugodt. Gondolom, a méhészek zöme ilyen lehet. Babrálni azokkal a „fullánkos jószágokkal”, lesni az akácvirágzást, cipelni a kaptárakat, pergetni a mézet, állandó kapcsolatban állni a természettel, abból és azért élni csak türelmes, „sima idegű” embereknek való. Hanem most elszakadt nála a cérna, ömlik belőle a panasz. A kaptárak felszámolását fontolgatja. Túlad a családokon, hagyja odaveszni az eszközöket, és a kevéske, méhek által összehordott mellékjövedelmet is. Mondja, több mázsa méze van odahaza, de halvány fogalma nincs arról, kinek fogja eladni, s ha folytatja, jövőre kinek fog majd termelni. Mert a magyar méhészet összeomlott, stílszerűen fogalmazva: szétrepült. A Hungaronektár da­rabjaira hullott vagy egyszerűen szétlopták, értse minden­ki úgy, ahogy akarja. Karvaly cégek, „mézben utazó” maffiák lepték el a piacot, s a minél gyorsabb meggazda­godás reményében tökretették a mézkereskedelmet. Az export gyakorlatilag megszűnt, az oly kedvelt magyar akácméz — összefogó, exportot szervező cég híján — külföldön szinte aladhatatlan. De ha vennék is, jobb, ha nem visszük. Lédigként, folyómézként 2,5-3 márkát ad­nak kilójáért, az üvegesért pedig nyolcat. De nincs üveges, főleg meg nem a nyugati ízlés szerinti csomagolásban. Nincs aki palackozza és kiszállítsa. A nagyvállalat már összeomlott, a kicsik, a háziüzemek még nem működnek, mert nincsenek is, de ahogy a méhészek vagyoni helyzetét és hitellehetőségeit nézem, egy darabig nem is lesznek. Úszunk a mézben, a méhészek a keserűségben, közben egy újabb, sikeres magyar „iparág” — a méhészet —- züllik szét vagy csúszik át érdemtelenek, jobb esetben külföldiek kezébe. Szerencsére a méhek minderről semmit nem tudnak. A méhek — szorgalmas „jószágok” lévén — csak gyűjtik a mézet. Ameddig gyűjtik... Árpás: Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents