Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)

1993-12-17 / 295. szám

Burgonyarózsák hercegnő módra „Pommes duchesse” —francia finomság Hozzávalók: 500 g burgo­nya, 30 g vaj vagy margarin, 1 egész tojás, 2 tojássárgája, őrölt szerecsendió, só, bors. A kenés­hez: 1 tojás, 1 ek. tej,diónyi vaj. A megtisztított burgonyát apróra felkockázzuk, enyhén sós vízben puhára főzzük, le­szűrjük és fedő alatt néhány per­cig szikkasztjuk. Még melegen megtörjük, hozzáadjuk a vajat, a tojás tojássárgája keveréket, ízlés szerint sót, borsot, őrölt szerecsendiót, habosra ke­verjük, mintha burgonyapürét készítenénk. Hagyjuk langyos­ra hűlni, nyomózsákba tesszük és csillagbetéttel dolgozva, csi­nos rózsákat nyomunk a véko­nyan megvajazott sütőlapra — tartsunk tisztes távolságot, mert a rózsák sülés közben jócskán „kinyílnak” — megnőnek! Amelyiket párolt zöldséggel akatjuk tölteni, annak közepét vízbe mártott kiskanál hátával benyomkodjuk, azaz fészket készítünk. Mindahány belsejét és peremét megkenjük szelíden a tejjel elhabart tojással és elő­melegített sütőben, közepes tűznél (180 °C) addig sütjük, amíg szép pírt nem kap (kb. 20 perc). Sütőlapáttal nagyobb méretű tálra rendezzük, és azonnal tálaljuk, mert gyorsan összeesik és amúgy is csak fris­sen jó. Nagyon mutatós, ha a „fész­kekbe” 1—1 kanálka párolt zöldség- vagy gyümölcsfélét halmozunk (zöldborsó, gomba, sárgarépa, alma, körte, szilva stb.). Megjegyzés: előre el lehet készíteni, csak a sütést kell idő­zíteni! 1993. december 17., péntek Kutyák, macskák és társaik Ünnepi ételeink 6. Göngyölt pulykamell Végre egy igazi fa, amire mászni lehet Megint itt a karácsony, az ajándékozás ideje. Ilyenkor kissé engedékenyebbek is va­gyunk, s hajlamosak engedni a könyörgésnek egy kiscicá- ért. De ünnepi hangulat ide vagy oda, nem szabad elfeled­kezni arról, hogy a mókás szőrgombolyagból pár hónap alatt felnőtt állat lesz, amely­ről gondoskodni kötelesség. Az ajándékozónak érdemes azt is megfontolnia, hogy a cicának végleges otthona lesz-e, s nem múlik-e el a lel­kesedés iránta, amint az ünne­pi hangulat szertefoszlik. A veterán macskatulajdonosok már tudják azt, amit a kezdők nem sejtenek, hogy ott, ahol macska is van, a karácsonyfa bizony veszélyben van. A szo­bamacskák számára — érthe­tő okokból — nagyszerű él­mény a karácsonyfa érkezése: végre egy igazi fa, amire mászni lehet. De a gonddal feldíszített ka­rácsonyfa nem éppen a legsze­rencsésebb terep őmacskasága mulattatásához, s nem is telje­sen veszélytelen, különösen, ha viaszgyertyák égnek rajta. A macskatartó gazdiknak jó tanács, hogy kössék ki a fát, megelőzendő annak feldőlé­sét, ha a bársonytalpú mégis rávetné magát. A viaszgyer­tyákat pedig soha ne hagyjuk égni, ha nincs, aki felügyeljen reájuk. Ez a tanács „macskát- lan” családokban is mindenki hasznára válik. A csillagszóró szikrázó, pattogó fényei teljesen lenyű­gözik a macskát, de veszélyt is jelentenek számára, mert a szikra a szemébe patanhat, mi­közben elmélyülten bámulja a szokatlan látványt. Ezért a család kedvencét, de főképpen az oktalan kölyökmacskákat ne engedjük a csillagszóróhoz közel. Mivel minden körülöttük zajló eseményre éberen rea­gálnak, a karácsonyi nyüzs­gést, az ajándékcsomagok ki­bontásával járó papírcsörgést, a kiüresedő dobozokban való játékot a macskák igen élve­zik. A szerencsések még aján­dékot is kapnak. Sokféle macskajáték és csemege kap­ható az állatkereskedőknél, de mert szerencsére a macskák nem sznobok, megteszi egy jó falat is. S ha már erről szó esik, az ünnepek idején hajlamosak vagyunk az ésszerűnél vagy hasznosnál többet enni, de arra semmi ok, hogy négylábú ked­vencünk is kövesse a rossz pél­dákat. Hozzávalók: 1—1,2 kg ki­csontozott pulykamell, 8—10 gerezd fokhagyma, 100 g sze­letelt bacon (császárszalon­na), 1 ágacska vagy 1 mk. szá­rított rozmaring, 1 közepes fej hagyma, 2 dl száraz fehérbor, só. A két fél pulykamelleit 1 órára besózzuk, az egyiket dú­san megrakjuk a fokhagyma­gerezdekkel és néhány szalon­nacsíkkal, a másikat ráfordít­juk — ügyelve arra, hogy a simább-szebb fele kerüljön kívülre. Hústűvel össze­tűzzük, betakarjuk a kissé egy­másra csúsztatott vékony sza- lonnaszeletekkel, mindegyi­ket vékony zsineggel, egyen­ként szorosan a húsra kö­tözzük. Mélyebb tűzálló tálba vagy tepsibe tesszük, aláöntjük a bort — zsiradék nem kell, majd ereszt a szalonna! —, mellédobjuk a negyedelt hagymát, a rozmaringot, le­fedjük és mérsékelt tűznél ( 180 °C) puhára pároljuk. Ezu­tán eltávolítjuk a fedőt, saját zsírjával-levével locsolgatva szépen megpirítjuk a szalon­naköpenyt. A sütőből kivéve 10 percig pihentetjük, eltávolítjuk a zsi­neget, a hústűket, és óvatosan, hogy szét ne essen, nem túl vékonyan felszeleteljük, tálra rendezzük. Hidegen is kiváló, sőt még szebben és vékonyab­ban tudjuk szeletelni. Változat: a két félmell közé különféle töltelékeket tehetünk (fűszeres gesztenyekrém, son­kás-gombás hagymás krém, spenótos-sonkás ragu stb.), de célszerű „kötőanyagnak” 1 to­jássárgáját hozzáadni és bevarr­ni körbe a húst! Göngyölt pulykamell CSALÁDI OLDAL A karácsony és a macskák Koraszülötteket ment a műanyaméh Azoknak a gyermekeknek, akik a terhesség ne­gyedik és hatodik hónapja között jönnek a világ­ra, normális körülmények között nincs esélyük az életben maradásra. A tüdejük ugyanis nincs még eléggé kifejlődve. Egy pennsylvaniai orvos — a „New York Times” híradása szerint — feltalált egy műanyaméhet, amelyben „tíz hét alatt a csecsemő életben maradásához szükséges fejlődés végbe mehet”. A Cooper által feltalált műanyaméh két részből áll. Az alsó részét folyadék tölti ki, amely hasonlít a természetes magzatvízhez. Ebben úszik a koraszülött, akit intakt méhle­pénnyel és köldökzsinórral császármetszéssel vesznek ki az anya testéből. A csecsemő a mű­anyaméh alsó részében fekszik, de a köldökzsi­nórnak fel kell érnie a felső részbe, ahol a placenta van. Ezt oxigénnel és tápanyagokkal kell dúsítani, hogy a bébi továbbfejlődhessen. „Egy 24 hetes csecsemőnek kevés reménye van a túlélésre, a 28 hetesnek viszont már 90 százalék. A műanyaméh ezt a 4 hetet hidalhatná át” — mondja az orvos. Találmányát azonban még majmokon kell tesztelni. Magántőkével a betegellátásért / Eletet adott az éveknek A sok ezer magyarországi ala­pítvány között van, amelyik magántőke formájában próbál javítani a kórházak komfortjá­nak kedvezőtlen állapotán. Ez a kezdeményezés Hovanyec János budapesti vállalkozó ne­véhez fűződik: a napokban 2 millió forintos tőkével beje­gyeztette az első ilyen magán- alapítványt. Figyelmet érde­mel, hogy máris több vállalko­zó csatlakozott ehhez a törek­véshez. A SANTEAM Alapít­vány várhatóan az év végére már 50 milliós alaptőkével számolhat, jövőre pedig min­den valószínűség szerint to­vábbgyarapodik ez a támoga­tási alap. — Mi késztette önt arra, hogy magánalapítvány formá­jában támogassa a hazai kór­házakat komfortfokozatuk ja­vításában? — kérdeztük Ho­vanyec Jánost. Szükségszerű-e a lepusztult kórház? — Jól ismerem a kórházak kedvezőtlen helyzetét és az ugyancsak szűkre szabott le­hetőségeiket, ugyanis vállal­kozásom mintegy Jíz százalé­ka szorosan kapcsolódik hoz­zájuk. Az általam ismert hely­zetképet mindenben megerő­sítette a tavalyi, országos fel­mérés. E szerint a kórházak­nak több, mint a fele a század­fordulón, illetve a két világhá­ború között épült és már eleve alacsony komfortfokozatú volt. A háború tovább rontott az állagukon és mindezt tetéz­te, hogy az eltelt évtizedekben rohamosan elhasználódtak. Ugyanakkor csak tessék-lás- sék módon újították fel azokat. Sok helyen 60-70 betegre jut egy mellékhelyiség vagy für­dőszoba, de ezek is siralmas állapotban vannak. A betegek zöme a komfortos otthonából kerül ilyen körülmények közé. Ez nyilván igénybe veszi az amúgy is beteg embert. Mind­ezek alapján úgy gondoltam, ezen lehet és kell is változtatni a gyógyítás, a gyógyulás érde­kében. Az alapítvánnyal ehhez a törekvéshez akarunk hozzá­járulni. —Ennyi pénzzel? Mire elég ez? — A milliárdokhoz képest tényleg kevés, de kiegészítő támogatás céljaira sokat je­lenthet. Ha például korszerűsí­tenének egy kórházi osztályt, de a költségvetésből hiányzik 5-6 millió forint, a munkákat bármilyen sürgető lenne, nem lehet elkezdeni. Vagy hiába készül el a kórházak korszerű­sítését, háttérszolgáltatásuk­nak javítását célzó program, kiváló továbbképzési terv, ha megvalósításához nincs vagy kevés a pénz. Ezek mindenna­pos gondok és szeretnénk ilyen esetekben segítséget ad­ni. Díjmentes szolgáltatások Arra is felkészültünk, hogy ha egy-egy kórháznál valamilyen oknál fogva átmeneti működé­si zavarok lépnek fel, ezek megszüntetéséhez támaszt ta­láljanak az alapítványban. Pá­lyázatokat írunk ki a kórházak korszerűsítésére, a betegellá­tás körülményeinek javításá­ra. A legjobb megvalósításá­hoz pedig részben vagy teljes egészében pénzt adunk. Ala­pítványunk díjmentes műsza­ki és gazdasági szaktanács- adással is kész segíteni az erre rászoruló intézményeknek. — Az alapítványnak az anyagia­kon túl szellemi értéke az, hogy szemléletváltozást is gyorsít — fűzi az elmondot­takhoz Heves István, az alapít­vány kuratóriumának titkára, aki maga is az egyik kórház gazdasági igazgatója és szin­tén jól ismeri a helyzetet. — Biztos vagyok abban, hogy kollégáim is ráébrednek arra: a beteg számára a környezet leg­alább olyan fontos a gyógyulás szempontjából, mint a jó gyógyszer vagy a gondos or­vosi kezelés. Minden apró ja­vulás a beteg felépülését segí­ti. Alapítványunk ezt a‘célt kívánja szolgálni. (MTI-Press) Mintha most lett volna, emlé­keznek vissza a füzesgyarmati nyugdíjasklub régi tagjai, amikor harminc évvel ezelőtt megalakultak. Akkor 46 idős ember volt jelen és hallgatta a művelődési ház igazgatójának ünnepélyes szavait, majd a klub céljának ismertetését. — Nagy lelkesedéssel és örömmel fogadták a kezdemé­nyezést — mondja Borbíró Lajos — és választottak veze­tőséget. Majd végignézték a műkedvelő csoportok műso­rát. Utána elhatározták, hogy hetenként kétszer találkoznak: kedd és péntek este. Eleinte zökkenőkkel ment a klubélet, aztán rohamosan fel­lendült. Egy év múlva már 73 tagot számláltak. — A klubvezető nyugdíjas pedagógus, Oláh Antal válto­zatos és vonzó programokról gondoskodott. Sűrűn volt is­meretterjesztő előadás, kéthe­tenként filmvetítés közmeg­elégedésre. No és kinek domi­nózni, kinek sakkozni, mal­mozni volt kedve, tehette, má­sok meg tévéztek, rádiót hall­gattak. Vagy csevegtek, be­szélgettek. Tényleg nagyszerű klubélet folyt a nem egyszer szűknek bizonyuló helyiség­ben. — A klub tevéknységét „igen üdvösnek” találta a ta­nács is és egy magnetofont sza­vazott meg számukra, amit ha­marosan megkaptak. — Az örökösök, az „Eletet az éveknek” nyugdíjasklub je­lenlegi tagjai méltán büszkék lehetünk a harminc éven át hú­zódó működésre. Hiszen, ha az elmúlt évtizedeket számba vesszük, gazdag élet tárul elénk: nyugdíjasnapok, kirán­dulások, születés- és névna­pok, filmvetítések, ismeretter­jesztés... Falugyűlések és más megmozdulások nem múltak el úgy, hogy a nyugdíjasok ne hallatták volna szavukat. Az évfordulós ünnepséget a füzesgyarmatiak együtt tartot­ták a környező falvak klubjai­val. Az alapító tagok oklevelet kaptak, s elsősorban nekik szólt a nóta, a szórakoztató műsor. Hisz nem akármi az a harminc esztendőjóban-rossz- ban együtt, pláne nyugdíjasán a mindig újuló tagsággal. Ab­ban a klubban, amely tényleg életet adott az éveknek és adni fog ezután is. Vass Márta Nagymamák és unokák A békéscsabai Kékegyi Istvánné fotóalbumából: a másfél éves Kékegyi Szandi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents