Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)

1993-12-17 / 295. szám

Szarvas címere Az oldalt írta és szerkesztette Papp János. Telefon: (66) 450-450. A fotókat Lehoczky Péter készítette Ajándékozás Örménykút. — A képviselő­testület döntése értelmében a falu minden óvodás és iskolás gyermeke 700 forintot kap ajándékba karácsony alkalmá­ból. A nyugdíjasok 500 forin­tos vásárlási utalványt kapnak a fenyőfa alá. Húsz anyának Kondoros. — Gyermekneve­lési támogatásban húsz főhi­vatású anya részesül. Ennek költsége 1 millió 130 ezer fo­rintot tesz ki. Felnőttek részére rendszeres segélyt 34 sze­mélynek adnak 2 millió 200 ezer forint értékben. Előleg Csabacsűd. — Irtunk arról már korábban, hogy a földkia­dó és a földrendező bizottsá­gok költségeinek egy részét az önkormányzat fizeti, másik ré­szét a költségvetés finanszí­rozza. A közelmúltban a költ­ségvetésből részfizetésként előleget kaptak az említett bi­zottságok. Karácsonyi akció Szarvas. — A polgármester kezdeményezésére a képvise­lő-testület úgy döntött, hogy a nagycsaládosok egyesületé­nek, valamint a nyugdíjasok érdekvédelmi egyesületének karácsonyi akciós célokra 750 ezer forintot juttat. Szennyvízhálózat Kondoros. — Az idei év beru­házásaként a Szeder, Pipacs és Rigó utcában 320 ezer forint értékben megtervezték az ívó­víz- és szennyvízhálózat meg­építését. Krónika Szarvas. — Előkészületben, megjelenés előtt áll a Szarvasi Krónika 8. száma. A város egyetlen időszaki kiadványa most a szarvasi tanyavilágot dolgozza fel, s mutatja be na­gyon sok archív fotó segítsé­gével. Ünnepség Kardos. — Ma 10 órakor az általános iskolában karácso­nyi ünnepséget rendeznek. Ide várják a gyerekeket és szülei­ket egyaránt. Pártközi fórum Szarvas. — Ma 17 órakor az MSZDP kezdeményezésére összeülnek a városban műkö­dő pártok képviselői. A Len­gyel-palotában tartandó párt­közi fórum a kampány előtti és a választásokkal kapcsolatos alapelveket és etikai normákat kívánja egyeztetni. SZARVAS ÉS KÖRNYÉKE 1993. december 17., péntek A város tükörképe / Uj ruhában a Szarvas és Vidéke Szenes János főszerkesztő' éppen a ma megjelent újság kéziratát ellenőrzi A városi tájékoztatás régmúlt­ra nyúlik vissza, hiszen Szarvason 1890-ben jelent meg az első városi újság. A Szarvas és Vidéke ezután rö­gös és hosszú utat tett meg a mai napig. A kezdettől számít­va folyamatosan megjelent 1944. május 26-áig, s néha- néha a háború ideje alatt is. Majd hosszú szünet követke­zett, amíg Fekete János or­szággyűlési képviselő és Pata­ki István, akkori tanácselnök el nem határozták, hogy életre keltik ismét a közkedvelt heti­lapot. Ekkor 1986. május 1-jét írtak. Most, pontosabban októ­ber 6-ától ismét új köntöst vett fel a városi újság. — Eltökélt szándékunk volt, hogy lépést tartunk a technikai fejlődéssel. Lejárt már az az idő, hogy papírra írtunk, papíron rajzoltunk tük­röt, kézirattal szaladgáltunk a szerkesztőség és a nyomda kö­zött — magyarázza Keserű Zsuzsa, a Szarvas és Vidéke hetilap újságírója. — Jelenleg számítógépes rendszeren pró­báljuk szerkeszteni az újságot, s a kéziratokat kolléganőm, Tóth Tünde írja be a rendszer­be. A számítógép segítségével könnyebb korrektúrázni a szö­veget, elvégezni a szükséges tartalmi és formai módosításo­kat. Sajnos a számítógépet köl­csönbe kaptuk, mert még nincs pénz saját gép vásárlására. Az új formátumú hetilap A3-as nagyságban, nyolc ol­dalon, ünnepek előtt 10 olda­lon ad tájékoztatást Szarvas és környéke mindennapjairól. A korábbi forma ennél kisebb volt, normál A4-es kivitelben jelent meg. — Az olvasók igényeinek figyelemmel kísérése és az az elvárás, amely a lappal szem­ben megfogalmazódott, segí­tett bennünket ahhoz, hogy a tartalmi és formai megújulást együtt hajtsuk végre. Koráb­ban egyszemélyes volt az új­ság, sok társadalmi írásszerető ember munkájával kiegészül­ve. Ma három munkatárs dol­gozik, akik gyakorlatilag a nyomdai munkálatokig min­dent elvégeznek — mondja Szenes János, a lap főszerkesz­tője. Az újság 3 ezer példányban jelenik meg minden héten és 20 forintért lehet megvásárol­ni. Személyes tapasztalatból is mondhatom, hogy mind egy szálig gazdára talál. Saját ter­jesztőhálózatukon keresztül jut el az olvasóhoz, s e rendszer három éve működik hibátla­nul. A tartalmi önállóságról a főszerkesztő így vall: — Szarvas összetett mind gazdaságilag, mind politikai­lag. Ennek ellenére a helyzet nem éles és egyik vonalon sem szélsőséges. Itt fölösleges fó­rumok nem léteznek, szakmai gárda irányít és nem a tulajdo­nos kénye-kedve szerint szer- kesztődik a lap. Önállóságunk biztosított. Az önkormányzat­tól megkapjuk a munkánkhoz elengedhetetlenül szükséges szabadkezűséget, s nincs fölülről vezérlés. A lap nem nyereséges, ám ennek ellenére fontos a város szellemi hagyo­mányai miatt. A lapgazda a korrekt tájékoztatást és az írott, valamint íratlan etikai szabályok betartását várja el, hozzáteszem, joggal. A Szarvas és Vidéke azon ritka helyi tájékoztatási eszkö­zök egyike, amely valós igényt elégít ki, melynek fontos bizo­nyítéka, hogy az írott szöveg mellett sok helyi és külső hir­detés is megjelenik. Nem kell küzdeni az eladással, sőt néha nagyobb példányszám is el­kelne, ám ez már nemcsak igény, hanem pénz kérdése is. Felvetődött néhányszor, hogy az önkormányzati hetilap he­lyett városi hetilap működjön Szarvason ^ és valamilyen összetételű kuratórium gyako­roljon felette fennhatóságot. Az ötlet ötlet maradt, s a gya­korlat igazolja, talán kár lenne letérni az eddigi útról. Elárverezett lehetőség Kardos. — Egyszer-egyszer foglalkoztunk a helyi termelő- szövetkezet gazdálkodásával, majd később a felszámolással kapcsolatos eseményekkel. Most egy nemrégiben megtar­tott árverés okán foglalkozunk ismét e témával. Ez év tavaszán lehetőség kí­nálkozott arra, hogy a szövet­kezet tagjai a kezükben lévő vagyonjegyükkel kiválhassa­nak a szövetkezetből, s a köz­gyűlés jóváhagyása után ma­gántulajdonba vegyék a ter­melőeszközöket, ingatlano­kat. Ekkor többen amellett voksoltak, hogy várjanak még ezzel, hiszen munkahelyre szükség van és a közös össze­fogásban talán nagyobb a lehe­tőség. Nagyon kevesen éltek ekkor a kiválással, később meg már nem volt mód arra, hogy vagyontárggyá cseréljék az értékpapírokat. Ebben az időben egyetlenegy gépre sem volt kereslet. Most azonban fordult a kocka. A felszámoló árverésre hirdette meg a ter­melőszövetkezet irodáját (ezt az önkormányzat vásárolta meg 2,7 millió forintért), há­rom állattartó telepet, egyéb más ingatlant és nagyon sok mezőgazdasági gépet. A 44-es főútvonal mellett az árverés napján, a géptelep előtt mint­egy 500 ember gyűlt össze, fele azért, hogy megakadá­lyozza az árverést, másik fele azért, hogy megvásárolja a ki­kiáltott eszközöket. A polgármestert és a hiva­talt ostromolták a helyi érdek- képviseleti szervek, a kisgaz­dapárt és más magántermelők, hogy akadályozzák meg az ár­verést. Felmerült az aláírás- gyűjtés gondolata, sőt fontol­gatták a sztrájkot is. A hivatal egyik kezdeményezést sem tá­mogathatta és a törvényes eljá­rást sem volt módja kifogásol­ni. Az elkeseredett emberek lehetőségeiket számba véve próbálták megakadályozni, hogy kivigyék a gépeket a fa­luból. Ezért volt az árverés napján nagy tömeg a géptelep­nél. Volt olyan mezőgazdasá­gi erőgép, amelyre harminc- ketten jelentkeztek egyszerre, s minden elkelt, amit kiállítot­tak. így elment a téesz, meg­menteni a közösségnek csak az önkormányzat által megvett téeszirodát lehetett. A későn ébredés, a vezető nélkül ma­radt mezőgazdasági egység­ben dolgozók nem tudták saját érdekeiket megfogalmazni és képviselni. Nem éltek ta­vasszal a kiválás adta lehető­séggel, az árverés napjáig csak hangos gondolkodás jellemez­te a tenniakarást és tettekre nem került sor. Mára a szövet­kezetből csak az maradt meg (néhány állattartó telep), ami nem kelt el a licitáláson. És nem tudni, hogy 60 embernek ki ad majd munkát. Talán még ennyi sem maradt meg a volt szövetkezeti tagok tulajdonában a gépárverést követően Tisztelt Polgártársaim! Kedves Szarvasiak! Nehezen jönnek az ember tollára az üze­netnek szánt gondolatok akkor, amikor minden szónak súlya van. Márpedig szé­les e hazában, de határainkon túl is olyan órákat, napokat, éveket élünk meg, amikor nem könnyű szólni, de nem lehet könnyű hallgatni sem. Én az előbbiek táborába tartozom, tele kétségekkel és vívódásokkal, miközben megadatott, hogy tehetek is. A tetteknek pedig már nemcsak súlya van, de következménye is. Számonkérhető, mérhető és értékelhető súlya. Ki merte már elővenni az öt évvel ezelőtti újságokat—és rákérdezni?! De minket polgármestereket, államtitkárokat, minisztereket az ítészek másnap elő fognak venni. így természetes—így is vállaltuk! Ennek tudatában mégis merünk biztatni, hogy tégy! Kérni, hogy tedd! Mert könnyebb lesz azt mondani: ennyire futotta, így sikerült, mint azt, hogy: én nem csináltam semmit. ' Mondom mindezeket, miközben az ünnepvárás kellemes bizsergése tölt el, az új évre szánt jókívánságok hosszú sora kívánkozik ki belőlem. Mégsem tudom átadni magam e hangulatnak és csábítás­nak. Fekete karácsonyt hozott nekem az 1993-as esztendő. Áttöri minden örömét és sikerét az évnek. Ilyen volt a Csengey temetéses év is. És ilyen lesz már az Antall temetéses is. Az emberből kiszakad egy darab és ott tátong az üresség. A széle még beheged ugyan, de belül eleven. Hagyom, hogy fájjon. Sőt belenyúlok barátom sebébe is. Belenyúlok a tiédbe is. Elég, ha azt kérdezem: — Te megteszed-e, megtetted-e? Akkor, amikor kellett. Nem előbb és nem utóbb. Akkor! Legyen tehát újra ez a karácsony, az 1993-as az akkor—mert az megint most van. Vagy valaminek az eleje, vagy valami­nek a vége. Egyre megy. Csak fejeződjön be, vagy kezdődjön el — csak egy ne legyen: a pálya széléről kiabálás. Mert a jegyed ide szól — lehet játszani az életet—, örülök, ha egy csapatban játszunk, de akkor sem vagy ellenség, csak ellen­fél, ha szemben állsz velem. Az eredményt együtt alakítjuk ki. Mert a demokrácia már ilyen. A diktatúrában csak egy csapat játszik, és persze mindig győz is. Elég volt a mindig győzőkből! Mi tudunk, magyar demokraták, veszíteni is. Költőt, államférfit, honatyát és honanyát — de egyet nem, hitünket: Istenben és Hazában. Igazságban és Feltámadás­ban. Erre tanított nagyapám és én is erre fogom tanítani az unokám. így, szépen, sorban. Add tovább: Boldog új évet kívánok. Dr. Demeter László Jöhetnek a vásárlók A békésszentandrási ABC-áruházban, amely a Szarvas és Vidéke Áfész üzlethálózatának tagja, bőséges árukínálattal várja a vásárlókat. Az ünnepekre már jó előre gondoltak, így mindenki megvásárolhatja a szükséges húsféléket és egyéb élelmiszereket. Nem lesz hiány — mondják a helyiek — sem kenyérben, sem pezsgőben Téli üzemrend Szarvas. — A Kövizig szakmémöksége szabályozta a szarvas— békésszentandrási holtág téli üzemrendjét. Az évszak beköszönté- vel a napokban megkezdődött a Holt-Körös vízszintjének a csök­kentése. A téli vízállás a nyári szinttől mintegy 1,3 méterrel lesz alacsonyabb. Felhívják a mólót, illetve a partvédő művet építeni szándékozók figyelmét, hogy a kora tavaszi időszakban — amennyiben árvízi, valamint belvízi helyzet nem alakul ki—két hét időtartamra még az említett vízszintnél is alacsonyabb vízszintet tartanak. A téli üzem­rendre való átállást befolyásolták a kerékpárutat összekötő fahíd cölöpözési munkálatai, melyek szintén nemrégiben kezdődtek, s nemsokára be is fejeződnek. Korszerűsítés Örménykút. — Felújítják a Csipkés sori villanyvezeték-hálóza­tot. A korszerűsítés a tanyavilágot érinti, s mintegy 30 pusztai lakás áramszolgáltatását teszi korszerűbbé. Központi ünnepség Szarvas. — Karácsony ’93 néven városi ünnepségre kerül sor december 22-én 16,30 órakor a Vajda Péter Művelődési Köz pontban. A családias hangulatú rendezvényen helvi ' adnak műsort.

Next

/
Thumbnails
Contents