Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-15 / 293. szám
1993. december 15., szerda MEGYEIKÖRKÉP Jancsi bohóc meg a többiek A békéscsabai Nyulambulam együttes tegnap mutatta be Békéscsabán, az ifjúsági házban új, óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló darabját. A Nyulambulam királyi cirkusz című előadást őszinte örömmel fogadták a gyerekek FOtó: kovács Erzsébet A kábeltévé nem kötelező Érdekegyeztetés a minimálbérről A minimálbérek emelését is napirendre tűzi hét végén az Érdekegyeztető Tanács plenáris ülése — az MTI információja szerint. A munkavállalók már 10 300 forintról is hajlandók lennének tárgyalni mint alsó határról, de bizonyítani kívánják a 11 300 forintos minimálbér jogosságát is. Jelenleg 9000 forint a minimálbér. A munkaadók az általános gazdasági feltételek tisztázatlansága miatt eddig nem tartották reálisnak, hogy 9000 forintnál magasabb minimális bért fizessenek a munkahelyeken. A kormányzat szükségesnek tartja, hogy a munkaerőpiac egyik legkiszolgáltatottabb rétegének béremelése megvalósuljon. Tárgyalási alapként elfogadják a munkavállalók által megjelölt 10 300 forintos alsó határt. A kormányzat szerint a fogyasztói árnövekedés 16—22 százalékos mértékéhez igazítva kellene meghatározni az országosan ajánlott 1994-es átlagkereset-emelést, mégpedig 17 százalékban. A munkavállalók az eddigi viták során az árnövekedés legalább 22 százalékos mértékét feltételezik, így az átlagkereset emelést is 22 százalékban határoznák meg. Az elmúlt héten érdeklődtek lapunknál a békéscsabai Kazinczy lakótelep 4-es számú háznak a lakói a kábeltévé 100 forintos átalánydíja felől. A lakók gyűlés keretében úgy döntöttek, nem tudnak 100 forintot sem fizetni, mert sok a házban a kispénzű nyugdíjas. Azt is megjegyezték, hogy midőn megvették a lakásokat az IKV- tói, akkor kifizettek a rendszerre 940—960 forintokat. Válaszért a Békéscsabai Lakásszövetkezet igazgatójához, Szlota Józsefhez fordultunk. — Ugyan lapuk többször is írt róla, de ismét elmondom. Az említett hatszáz forintokkal lépett be tulajdonosként a Csabakábel Kft.-be a lakás- szövetkezet 7,5 millió forint értékben apportként. Ez a kialakított rendszert és eszközállományt tartalmazza. Most, amíg felfűzött rendszerben működik a kábeltévé, kell egységesen lakásonként 100 forintot fizetni. Ha úgy dönt egy ház — hiszen nem kötelező a díj kifizetése —, akkor az MTV 1 -es és 2-es műsorának a vételéhez is, maga kell antennát felállítson. De úgy is dönthetnek, hogy ezt az üzemeltetési költséget építsük be a közös költségbe. Jelenleg ugyanis nincs benne. Ha elkészül a csillagpontos rendszer, csak akkor lehet az öt csatorna és a rádió vételéhez szolgáló 55 forintos program- csomagot, vagy a 20 tévécsatorna plusz a rádió vételét tartalmazó havi 220 forintos díj fizetésére áttérni. Ez a Ka- zinczy-lakótelepen egy év múlva várható. Szeretném megemlíteni, hogy a vakok és csökkentlátók kérhetnek fizetési mentességet, erre már van is példa. B.S.E. Lesz-e magyar-román megbékélési találkozó Gyulán? Susánszki sansza Mintha napsugár csillant volna meg egy fiatalember nyiladozó szellemén. Susánszki Imre gyulai, s éppen Sarkadon tanuló középiskolás fiú még tavaly elhatározta: tető alá hoz Gyulán egy történelmi léptékű magyar—román találkozót. Nem amolyan hamisgyöngyhatású csúcsot: a tömegek megbékélésére alkalmas szuperprodukciót. Mintául a franciák és a németek közötti enyhülést választotta, s úgy gondolta, hogy a magyar és a román vezetőkön kívül a német kancellárnak és a francia elnöknek is megérhet Gyula egy misét. Mára úgy tűnik: vajúdtak a hegyek, ám egér születik. Susánszki Imre nem álmodozó. Illetve a megvalósíthatóság határain belül az. Idénre tervezte a találkozót, ám a lehűtés megtette a magáét: már annak is örülne, ha jövőre lenne valami belőle. Tudományos tanácskozásokra, s szórakoztató programokra gondolt. S azt hitte, az ilyen nagyon is nemzeti ügyön kapva kap majd a televízió. Javaslatát elküldte a szélrózsa minden irányába. Most azt mondja: „Mindenhol a támogatásukról biztosítottak, bár az eredeti javaslathoz képest leszűkül a találkozó.” S tegyük hozzá (legkevésbé sem fanyalgásból): félő, hogy közben elvész a sava- borsa. A gyulai képviselők pártolják az elképzelést, meg is alakult egy szervezőnek szánt bizottság. Ám — ahogy mondani szokás — rohan az idő... Jeszenszky Géza külügyminiszter rokonszenvesnek találta a javaslatot, azzal együtt, hogy a rendezvénynek Gyula adna otthont. A „hűtővíz” azonban akár le is forrázhatta a lelkes fiatalembert: „...ezt az első, hagyományt teremteni szándékozó találkozót túl ambiciózusra tervezte”. Susánszki Imre azonban rendelkezett annyi önbizalom-tartalékkal, hogy ne vágja sutba az ötletét. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, a Vállalkozók Országos Szövetsége támogatandónak találta az elképzelést, Kádár Péter országgyűlési képviselőnek is tetszett a dolog, ám figyelmeztetett: rövid az idő. Január végén ítélte meg így a helyzetet, még bármi is történhetett volna. Ám a történések egyre inkább őt igazolják. Pető Iván udvariasan gratulált. Az MTA Világgazdasági Kutatóintézete bejelentette, hogy tanulmányozzák a dolgot. (Megtehetnék ezt a helyesírási szótárral is, hogy akadémiai szervezetként ne Kutató Intézetnek írják saját nevüket. Pardon.) Ha Susánszki Imrén múlik (képünkön): magyar, román megbékél egymással... —Imre! Magát most visszafogják, vagy támogatják? — Tavaly decemberben nyújtottam be a javaslatomat — mondta Susánszki Imre. — Január végéig megérkeztek a válaszok, szinte mindenki pozitívan nyilatkozott. A külügyminiszter és személy szerint dr. Pocsay Gábor gyulai polgármester viszont leintett: támogatják az ötletemet, csak túl nagyra terveztem. Annyi a célom, hogy közelebb hozzam egymáshoz a magyar és a román embereket. —Milyen esélyt ad most terve megvalósulásának? — A gyulai képviselő- testület a zsugorított változatot támogatja. Alakult egy szervezőbizottság, mely 1994. május 25-éig határozta meg az előkészítés időszakát. A találkozónak eddig a nevét sikerült megtalálnunk: „Kézfogásodnak hívjuk. Minden területnek van felelőse. Állam- és kormányfők meghívására nem kerülne sor. Védnököknek, fővédnököknek jelentős személyiségeket kérnénk fel. A szervezőbizottságot a polgármester úr vezeti, tagja többek között Gedeon József, Kraszna- horkai Géza, Bagyinszki Zoltán, valamint a Magyarországi Románok Szövetségének egy tagja is. A programot június— július fordulójára ütemeztük. Tárgyalások folynak a kormánnyal, készülőben a költségvetés tervezete is. Annyit tudok, hogy román részről Arad megye lesz bevonva. — Nincs olyan veszélye a dolognak, hogy szimpla juniá- lissá sikkad a rendezvény? — A tudományos találkozókon írók, pedagógusok, újságírók, polgármesterek, környezetvédők tanácskoznának. A szórakoztató programok keretében színházi előadásokra, sportversenyekre, képzőművészeti kiállításokra, népi táncosok bemutatóira kerülne sor. Elmaradna az eredeti elképzelésekhez képest a magyar—román alapszerződés aláírása. — Jönnek-e majd a tömegek? — A szervezőkön, a pénzen és a sajtón múlik. — Hány részvevőre számítanak? — Ezer érdeklődő talán lesz. Az a cél, hogy minél több személyes kapcsolat alakuljon ki. Bekapcsolódnának németek, franciák is. A kormánytól sokkal nagyobb lelkesedést vártam. Lassan haladnak a dolgok, de remélem, hogy hagyomány teremtődik. K.A.J. Olvasóink írják ... — .........— .. — A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. Visszhang Patikuskesergő (De ki húzza a vonót?!) A Békés Megyei Hírlap december 6-ai számában megjelent Bede Zsóka aláírással, de véleményem szerint mások törekvéseit is tükröző,,Patikuskesergő’ című írással kapcsolatban kívánom közzétenni az alábbi gondolatokat: A gyógyszertárak, gyógyszertári központok tulajdonjogát vitató megyei önkormányzatok {egyre kevesebben vannak!) illetékességi területükön csakfokozzák a gyógyszerészek jövőjének bizonytalanságát, hiszen három éven keresztül—és jelenleg is—láthatóan csak a tulajdonlás kérdését vitatják, bár jogilag a kérdés ez év nyár elején már eldőlt. Közben a megye gyógyszertáraiban senki nem vállalja az indokolt felújításokat, a berendezés és a munkaeszközök pótlását, lassan arra az állapotszintre jutnak, mint az önkormányzatok által fenntartott” iskolák, óvodák, szociális otthonok stb. jó része! Az egész folyamatban egy biztos pont van: a gyógyszerésztársadalom, a „bizonytalan helyzetben rettegő patikusok” hivatásuk magaslatán állnak és minden bizonytalanság ellenérajól végzik munkájukat. Közben valóban „nyuszilesben” várják, hogy — eredeti szakmájukban bizonyára kiváló pedagógus, agronómus, fogorvos, mezőgazdasági mérnök stb. mint önkormányzati vezető döntsön sorsukról. Minthogy ez a jog nekik nem adatott meg. A fent hivatkozott cikk szerint a megyei önkormányzat „kamatmentes kölcsönnel támogatná a patikában dolgozó, privatizációra vállalkozó gyógyszerészeket”. Ki tudja, miből és vajon az ilyen módon lekötött pénzt honnan vonnák el? A „rettegő’ gyógyszerésztársadalom valóban nem az a része a lakosságnak, amely mellényzsebből tudná a gyógyszertárat megvenni. Ebben a „szakmában” soha nem volt divat a borravalóba hálapénz, az úgynevezett láthatatlan jövedelem! Ezért az AVÜ által felvázolt, patikaprivatizációra vonatkozó elképzelésekben a sok felmerülő kérdés ellenére megnyugtató, hogy E-hitel és kárpótlási jegy felhasználható. Még akkor is, ha'az E-hitel 7%-os kamata a valóságban több, mivel az adózott nyereségből kell törleszteni! Ilyen éves kamatot azonban el lehet fogadni, ha ezt a pénzeszközt évente négy-öt alkalommal lehet 20% árrés mellett megforgatni. Úgy tűnik, hogy a cikk súgójának ismét a megfélemlítés, az elrettentés volt a célja. Természetesen sok a nyitott kérdés. Mint a megye tiszti főgyógyszerésze, szakhatósági feladataim teljesítése során tapasztaltam, mennyire magukra maradtak a gyógyszerellátás munkatársai. Hiányoznak a területet érintő alapvető jogszabályok, nem került a parlament elé a kamarai törvénytervezet— így a szakmai kamara is valójában illegálisan működik, hallatja szavát. Már amennyire jogállásánál fogva teheti. Sok a kérdőjel a gyógyszerellátás jövője tekintetében, mint ahogy az egész honi gazdaság keresi a kiutat, de kérem, ne tekintse senki naiv gyermekcsoportnak a gyógyszerésztársadalmat, amelyet felmutatott mézesmadzaggal lehet rángatni. Pálfi István, megyei tiszti főgyógyszerész -* Gondok és félelmek pedig vannak... Tisztelt Főgyógyszerész Úr! A Patikuskesergő című írásom természetesen mások törekvéseit, sokak véleményét tükrözi, mint a sajtóban megjelenő írások többsége. Ezt a megállapítását tehát köszönöm. Valóban súgtak, még pedig azok a gyógyszerészek, akiket nemcsak Ön, hanem én és a betegek is igen sokra becsülnek. Hogy csak súgni mernek, annak is oka van, névtelenségben kívánnak maradni, mert az elmúlt évtizedek, de az utóbbi évek során is mindig ők húzták a rövidebbet. Célunk, legalábbis nekünk, soha nem a megfélemlítés volt, a gyógyszerészek mégis úgy érzik, hogy akiknek az lett volna a tisztük, hogy állandóan tájékoztassák őket a privatizáció apró lépéseiről, nem tették ezt (vagy nem is volt miről információt nyújtani?) és ők újra csak kiszolgáltatottak. Számukra mindegy, ki nyújtaná a biztonságot, az önkormányzat vagy az ÁVÜ által felkínált lehetőségek. Tény, hogy azok a gyógyszerészek, akiknek volt pénzük (családi vagy munkahelyi beosztásuk, előnyeik, szerencséjük, ügyességük, üzleti érzékük révén) könnyebben megnyithatták a magánpatikákat és mire a többiek utánuk kényszerülnek menetelni, jelentős lépéshátrányba kerülnek. A vitát tovább folytatni nem kívánjuk, hiszen arról is hírt adtunk, a gyógyszertári központ milyen ingyenes továbbépzést nyújtott a privatizációhoz gyógyszerészeinek, de az aggályokat sem hallgathattuk el. ______ Bede Zsóka Káin elv-társai Néhány nappal ezelőtt döntés született 400 diák sorsáról—és egy iskola jövőjéről. Most ugyanennek a 400 tanulónak a boldogfta- lan)ságáról döntöttek. Ugyanis sok éve hagyománnyá vált, hogy az Erkel a diáknapját a tornateremben rendezi, ez ugyan az egyházi gimnázium tulajdona, de az együttélés miatt ez közös használatban van. A Karácsonyi János Gimnázium—elsőként—december 17- én, pénteken ugyanezen a napon tartja sportnapját, amit az utóbbi idők eseményei miatt nem tudok be a puszta véletlennek. Annál inkább nem, mert a sportnap előtti nap már tanításmentes az egyházi gimnáziumban. Az egyházi iskola vezetői egész évben tisztában voltak azzal, hogy az állami gimnázium az év utolsó tanítási napján rendezi szokásos diáknapját. Saját rendezvényüket mégis erre a napra tették. Az Erkelt erről csak december 6-án értesítették, amely dátum egyébiránt számomra nem színes élményként vonul be iskolám történetébe, ekkor döntöttek gimnáziumom elhelyezéséről. Ezért érzem úgy, hogy ezek a magukat keresztény érzelműnek valló emberek inkább közelebb állnak Káin szellemiségéhez, mintsem az agyonszajkózott„Szersdfelebarátodat!” elvhez. Sajnos nem kétséges, kérdésessé vált a diáknap megrendezése helyszín hiányában. Uhrin Tamás, IV/C, Erkel Ferenc Gimnázium, Gyula
