Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-14 / 292. szám
1993. december 14., kedd CSALÁDI OLDAL BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP / Újszülöttek - lombikból Külföldi gyógykezelésre gyűjtünk! Az életpárti program atyja Balázs a bénaság ellen küzd Az apáknak is csodálatos boldogság, ha világra jön egy kicsiny új élet Dr. Kaali Nagy Géza 1968-ban végezte el az orvostudományi egyetemet Szegeden. Alighogy megkapta diplomáját, vette a sátorfáját, és meg se állt Amerikáig. Ma a New York-i Albert Einstein College of Medicine professzora. Hazájával — a rendszerváltozás óta — egyre bensőségesebb a kapcsolata. Tavaly májusban nyitotta meg kapuit Budapesten az általa létrehozott Kaali intézet, Szeged szülészeti és nőgyógyászati klinikájához pedig szoros szakmai együttműködés fűzi. Recsk után New York — Most, amikor félő, hogy anyagiak híján ismét vándorbotot vesznek a kezükbe a tudománynak elkötelezett értelmiségiek, hadd kérdezzem meg: ön miért hagyta el az országot annak idején? — Tudja, megjártam Recs- ket... — Mondhatni: nem voltak egymásnak feltétlen hívei ön és a rendszer? —Valahogy így. Fölmértem magamban: előrejutásom — származásom miatt — túlságosan sok nehézségbe ütközött volna. Energiáim nagy részét az emésztette volna föl, hogy átlendítsem magam ezeken a kötöttségeken, akadályokon. — Azért mégse vághat neki egy friss diplomás magyar csak úgy a vakvilágnak! —Egyik ismerősünknek magánkórháza volt odakinn. New Yorkban szakvizsgáztam, 1975-től 1985-ig a Columbia egyetemen dolgoztam, majd az Albert Einstein Egyetem nő- gyógyászati fakultásán. Végigjártam a ranglétra minden fokát a professzorságig. — Nemrég idehaza a lapa- roszkópiáról tartott előadást. Elmagyarázná, mit értsünk ezen? — Ez tulajdonképpen hastükrözés. A hasfalon ejtett metszésen át teleszkópot, rajta keresztül különböző műszereket vezetünk a hasüregbe. Műtétek végezhetők el így, nagy vágások, sebek nélkül. — Olvasóinknak ön a lombikbébi programot juttatja eszébe... — Az évek során egyik fő szakterületem a lombikbébi módszer tanulmányozása volt. Ezért is hoztam létre tavaly Budapesten ezt az intézetet, amely azóta országos hatáskörűvé fejlődött. Már 70 lombikbébi — Eddig hány baba látta meg a napvilágot az önök jóvoltából? —Hetven babánk született, s 200 terhességet tartunk számon. Ez több, mint az eddigi összes magyarországi eset. — Föltételezem, éppen a lombikbébi program iránti elkötelezettsége okán, hogy föltétlenül életpárti. Mégis megkérdezem: mi a véleménye a fogamzásgátlásról, a művi abortuszról, a körülötte zajló hazai vitákról? — Miközben a tudomány módszereivel igyekszem mindent megtenni, hogy egy anya gyermeket szülhessen, ha erre vágyik, nem ellentmondás, ha egyúttal megrögzött híve vagyok a nők szuverén döntési szabadságának. Minden nőnek, így a magyaroknak is, kizárólagosjoguk, hogy maguk határozzák el, mikor szülnek és hány gyereket. Minden nő annyinak adjon életet, ahánynak akar, olyan fogamzásgátló módszert alkalmazzon, amilyet akar, akkor menjen abortuszra, amikor akar. — Nem hinném, hogy ezt a nézetet mindenki osztja önnel. Nem tart a katolikus egyház tiltakozásától? — Ismétlem: ebbe sem az állam, sem az egyház, sem az orvos nem szólhat bele. Az abortusz diktatórikus tiltása miatt naponta 500, terhességétől minden áron szabadulni akaró nő hal meg a világon.—Amerikában a reprodukciós kor végeztével sem esnek ki az egészségügy látószögéből a nők, nem úgy, mint nálunk. Mi erről az ön véleménye? — Amerikában valóban mindent megkap az egészségügytől az idősödő korosztály is. Külön programokat dolgoztak ki a számukra, amelyek révén szakemberek csoportja segíti át őket életüknek ezen a fontos állomásán. Az úgynevezett menopauza klinikákon pszichés támaszt is nyújtanak, hogy ráállítsák a pácienseket az életnek erre a természetes, ám nem mindig panaszmentes szakaszára. El kellene érni, hogy egy klima- xos nő az állami praxisban se legyen nyűg: őket is megilletné egy ugyanolyan szakmai figyelem, mint a reprodukciós korban lévő nőket segítő lombikbébi program. Ösztöndíj medikusoknak — Mi a véleménye a hazai kutatásról és a gyakorlati orvoslásról? — A kutatás mértéke mindig egyenes arányban áll a ráfordított összegekkel. A magyar orvosok kiváló képzésben részesültek, a legjobbak idehaza is kiemelkedő eredményeket érnek el. Vendéglátóm, Kovács László professzor a bizonyíték erre: nemzetközileg elismert szaktekintély. Újszülöttek - lombikból — Több magyar nőgyógyász is dolgozik New Yorkban, állítom, valamennyien megállják a helyüket, beilleszkedtek az ottani szülésztársaságba. — Az imént fiatal orvosok, hallgatók egy csoportjával beszélgetett. Személyes ismerősök talán? — Miután a magyar hallgatók számára ösztöndíjat létesítettem, meglehetősen sok ismerősre tettem szett. Már hat ötödéves medikust fogadtunk 1-1 hónapos szülészeti gyakorlaton a New York-i intézetben. — Igazán élő kapcsolatban maradt a hazájával. Nem bánta meg, hogy akkor, 25 évesen távozott innen? — Kifejezetten örömmel tölt el a kibontakozás lehetősége. Nincs mit megbánnom: nekem csak egy „előnyt” adott az akkori rendszer: azt, hogy odakinn politikai menedékjogot kaphattam. (MTI-Press) Ch.Á. Nyugdíjas évzáró ünnep Gyulán Szeredi Etelkától kaptuk a hírt, hogy a közelmúltban a gyulai belvárosi nyugdíjas klubtagjai hangulatos évadzárót rendeztek a Ritmus étteremben. A klub vezetősége tájékoztatta a félszáz klubtagot, akik egyre szívesebben jönnek a találkozókra és egyre többen csatlakoznak hozzájuk. Az idős emberekkel való foglalkozás szívügyük, gondjaikra, bajaikra megpróbálnak megoldást találni, akár a hivatalos ügyek intézésénél is. A jövő célkitűzései közé tartozik, hogy eszmecseréket tartsanak a nyugdíjasok lehetőségeiről, anyagi, szociális helyzetükről, segítséget nyújtsanak a rászorulóknak. Előadásokat szerveznek egészségügyi, várospolitikai kérdésekről, kirándulásokat terveznek. Szorosabb együttműködést szeretnének kialakítani a városi nyugdíjasegyesülettel, az önkormányzat népjóléti osztályával, a város többi hasonló klubjával. A nyugdíjasok várják a választásokat és készülnek az átgondolt döntésre. Az évzáró esten tombolasorsolást tartottak és élvezettel hallgatták a sarkadi pávadalkör énekét. Balázs fekszik. Jó néhány hónapja. Majd mozdulatlanul. Pedig május előtt maga volt a mozgás. Sportolt, örökké szaladt, sietett, mintha valami különös kényszer hajtotta volna, hogy habzsolja az életet, hogy le ne maradjon valamiről, valami meg- magyarázhatatlanról. Huszonnégy éves, gondoltuk, majd lecsitul, ráébred, az élet nem szalad el... Mindenben a legtöbbet akarta. Amikor újságíró lett, az öregebbek nyakán lógott, mindent meg akart tanulni, minden szakmai fogást el akart lesni. Kitűnő nyelvtudásának köszönhette, hogy Hamburgban szerezhetett szakképesítést, ahol nemcsak magát a szakmát, hanem a korszerű újságkészítés elektronikus technikáját is megtanulta. Két évig egy tapasztalt német kiadói vezető mellett dolgozott, megtanult szervezni, tárgyalni, folyamatokat áttekinteni. Egyre szebb perspektíva kínálkozott, amikor... Egy nyárelői hétvégén dunai kirándulásra ment a barátaival. Szép volt az idő, fürdésre csábított a víz, vidám hangulatban telt a nap. És akkor megtörtént a végzetes lépés... Balázs fejest ugrott a zavaros vízbe. Talán rossz szögben ugrott? Talán a kelleténél nagyobb lendülettel futott neki? Talán a biztonságosnál néhány centiméterrel alacsonyabb volt a víz? Ki tudja? Amikor vízbe ért, csak egy roppanást érzett. Elsötétült minden. Hiába próbált mozdulni, megfordulni, levegőt venni, a karjával inteni, nem engedelmeskedtek az izmai. Tehetetlenül, rongyzsákként lebegett a vízen, már-már fogyó levegővel a tüdejében. A többiek azt hitték, tréfál. Odamentek, megfordították, ránevettek. Elszömyedtek, amikor meglátták szemében a tehetetlenség kínját. Eltörtek a csigolyái. A mentők szerencsére gyorsan megérkeztek. Több operáció után hetekig élet és a halál között lebegett a kecskeméti kórházban. Csak az orvosi áldozatkészség, a szaktudás, gépek serege és a fiatal, kisportolt szervezet életereje tartotta a mezsgye innenső oldalán. Ifjú kollégánk ma egy budapesti rehabilitációs intézetben fekszik. Csaknem teljesen bénán. Orvosi csodának minősítik azt, hogy egyáltalán él. Hogy lélegzik, hogy rezdülnek kezén az ujjak. Mert élni, mozogni, felépülni akar. Hihetetlen akaraterővel tornázik, próbál életet önteni a satnyuló izmokba, újraéleszteni megszakadt idegpályákat. Szenvedve, erőlködve, de gyógyulni akar. Mert pontosan tudja, hogy a legtöbbet önmaga tehet önmagáért. Mennyire és mitől javulhat az állapota? Hogy lábra áll-e valaha? Hogy a karjai megmozdulnak-e egyszer? Ma még csak találgatni lehet. És bízni. Bízni egy, a mienknél felszereltebb, felkészültebb külföldi rehabilitáció sikerében. A 24 esztendős Koncz Balázs külföldi gyógykezelésének támogatására az Axel Springer Magyarország Kiadói Kft., a munkatársak alapítványt hoztak létre, mert a további gyógyuláshoz pénz kell. Olyan sok pénz, amennyinek az előteremtésére egyetlen munkahelyi kollektíva ereje nem elegendő. Koncz Balázs külföldi gyógykezelésének költségeihez szánt adományokat a MHB 222-11428-7131 számlaszámra fizethetik be mindazok, akik hozzá kívánnak járulni egy szerencsétlenül járt fiatalember felépüléséhez. ünnepi ételeink 4. A karácsony esti vacsorából nem hiányozhat a halétel sem. A megszokott, hagyományos rántott ponty vagy molnárponty helyett ezúttal valami egészen különleges előételt ajánlunk Önöknek. Tonhalhab Hozzávalók: 600 g olajos tonhal, 200 g vaj vagy margarin, 6—8 olajos ringli, 150 g friss uborka, 1 szem fekete olívabogyó vagy zöldborsó, 1/2 citrom leve, 1 kk. csípős mustár, só. A lecsepegetetett tonhalat Finom pépesre elnyomkodjuk vagy turmixoljuk, hozzáadjuk a szobahőmérsékleten tartott vajat, az elmorzsolt ringlit, a citromlét, a mustárt, ízlés szerint sót és habosra kikeverjük. Egy tálcát betakarunk alufóliával, a „habot” stilizált hal alakúra formázzuk rajtá (léteznek hal alakú sütőformák is, ezt fóliával ki kell bélelni!), fóliával bevonjuk, legalább 2-3 órára a hidegre tesszük. Tálaláskor a fóliával együtt hosszúkás tálra húzzuk, a fóliát ügyesen kivesszük alóla. Vékonyra legyaluljuk az uborkát és a „halat”, mintha pikkelyek lenének, kissé egymásra csúsztatott uborkaszeletekkel (fejét-farkát kivéve) megdíszítjük, az olívabogyó vagy zöldborsó lesz a szeme. Pirított kenyeret kínálhatunk mellé. Csak egy pici ügyesség és türelem kell hozzá, de igazán megéri, mert parádés látvány kerekedik belőle. Megjegyzés: előző nap is elkészíthetjük, de tálalásig szigorúan hidegen kell tartani, mert könnyen meglágyul és gondunk lesz a díszítéssel, amit természetesen a tálalás előtti percekre hagyunk, mert csak a friss uborkaszeletek szépek! Tonhalhab
