Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)

1993-12-14 / 292. szám

1993. december 14., kedd MEGYEIKÖRKÉP Gyulán a legolcsóbb? Az új boltot egyszerűen, ám mégis ízlésesen rendezték be. A volt relégyár portája mellett elhaladva egyenesen a boltba jutnak a vásárolni szándékozók fotó: fazekas ferenc Muppet Show Mezőkovácsházán december 18-án 13 órától — a helyi Fi­desz alapszervezet szponzorá­lásával — karácsonyi megle­petés várja a művelődési köz­pontba látogatókat. A Muppet Show néven elnevezett prog­ramban zsibvásári csere-bere akció, árverés, tátika, óriás amőba, jazz-balett, Crazy és táncklub várja az érdeklődő­ket. A vidám műsor mellett karácsonyi ajándékkészítés és fenyőfadíszítés is lesz. Kutyaságok Dombegyházon 624 udvarban 849 kutyát tartanak nyilván. A hatósági állatorvos 8 kutyaha- rapási ügyben intézkedett: a „fenevadakat” megfigyelési zárlat alá vonta. A kötelező veszettség elleni oltásra az idén júliusban került sor, a be­növő állomány vakcinázása folyamatosan történik. Örven­detes, hogy a nem kötelező védőoltásokat is egyre na­gyobb számban kérik a kutya­tartók. Sör után virsli Szerencsés átszervezésnek le­hettünk tanúi a napokban, amely két mezőkovácsházi vállalkozást is érint. Megszűnt ugyanis az Árpád utcán üze­melő Fekete nyolcas nevű sö­röző, helyette — kiszélesítve eddigi vendéglátói tevékeny­ségét — Szentiványi László magánvállalkozó nyitott meg egy meleg ételeket is forgal­mazó Snack-bárt. Mint hallot­tuk, a kulturált környezetben működő büfé igazodva a fiata­lok igényeihez a hét minden napján reggel 7-től éjfélig tart nyitva. Gondoltak az idősebb korosztályra is, mert naponta kellemes hangulatú élőzene fogadja a vendégeket. Új, s szándéka szerint áruit a város minden más üzleténél ol­csóbban kínáló diszkontáruház nyílt meg pénteken Gyulán. Csiszer György, az önkormány­zat szociális foglalkoztatójának műszaki vezetője elmondta, hogy az általuk üzemeltetett boltban élelmiszereket, vegyi árukat árusítanak majd. — Július elsején jött át a szociális foglalkoztató ide, a volt relégyár udvarán álló ön- kormányzati ingatlanba — mondta Csiszér György. — A költözésre, az elhelyezkedésre 1,7 millió forintot kaptunk az önkormányzattól. A Népjóléti Minisztérium rehabilitációs alapjából 3 millió 550 ezer fo­rint vissza nem térítendő tá­mogatást utaltak ki számunk­ra, sőt adtak 1,3 millió forint kamatmentes kölcsönt is. Eb­ből alkíthattuk ki az áruházat is. Egyetlen feltételt támasz­tottak: emeljük meg 15 fővel az általunk foglalkoztatott rokkantak számát. Most az egész telepen közel nyolcvan csökkent munkaképességű, alacsony jövedelmű, nyugdí­jas dolgozónk van. — Nem messze önöktől van egy másik kereskedés is, amely úgy indult, mint Gyula legol­csóbb boltja. — Igen, úgy indult. Mi 1 millió forintos árukészletet szereztünk be. Ezen túl csak itt válthatók be a polgármesteri hivatal és a családsegítő által kiadott utalványok. A cél ez­zel az, hogy a lehető legtöbb árut szerezhessék be az utal­vány értékén. Az üzletet csak­nem teljesen saját kivitelezés­ben alakítottuk ki. Hétfőtől péntekig reggel fél hét és este fél hat között tartunk nyitva, szombaton déli 12 óráig. Ter­mészetesen ezüst- és aranyva­sárnap is kinyitjuk a diszkont­áruházát. Az új kereskedelmi létesít­ményt nagyszámú érdeklődő előtt dr. Mátrai Mihály alpol­gármester adta át a vásárlók­nak. K. A. J. Varga Virág akvarelljei A Békés megyei Gádorosról származó fő­városi festőművésznek legújabb kiállítása december 20-áig tekinthető meg Budapes­ten az Arany János Színházban, ahol a képek a Stílus Alapítvány Folyosógalériá­ján vannak elhelyezve. A Mór és menyasszonya, az Éjszakai jelenség, a Tündérkék, de a többi, a nem figurális művek is hasonlatosak a zene va­rázsához, mint Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott igazgatója mondta: főként a szemlélő idegein, érzék­idéin át hatnak. Varga Virág első önálló kiállítása 1986- ban volt Stockholmban, ezt követte 12 bu­dapesti, majd egy szülőfalubeli: a gádorosi tárlat. Az idei őszön pedig egy a budai Dísz­tér egyik kiállító termében. Varga Virág: Nefelejts A fogoly önkormányzat Három évvel ezelőtt valami újjászületett Magyarorszá­gon. Ez az újjászületés mér­földkőként minőségi változást hozott minden település életé­ben és sorsának lehetséges ala­kulásában. Voltak ugyan a múltban szabad királyi váro­sok és mezővárosok, megje­lentek az önállóság csírái, ám az, hogy valamennyi ember­lakta szervezett közösség azo­nosjogokat élvezzen és egyen­rangú legyen — ez bizony 1990. eredménye, s úgy hív­ják: önkormányzatok. Az önkormányzat azoké a polgároké, akik lakják, az a hely, ahol születünk és felne­velkedünk, ahol élünk és dol­gozunk, ahol hozzájuthatunk — illetve hozzájuthatnánk — mindahhoz, amire szükségünk lehet. Az, hogy például van út és járda — bár nem elegendő —, amin nap mint nap végig­mehetünk, hogy víz folyik a csapból és van hová lefolynia, hogy van óvoda és iskola, aho­va gyermekeink eljárhatnak, majdnem olyan természetes, mint a levegő, amit belé­legzünk. Pedig egyáltalán nem olyan természetes! Ezeknek létrehozása és fenntartása ko­moly anyagi erőforrásokat és felelősségteljes alkotó és szer­vező munkát igényel. Önkormányzataink tehát — több, mint háromezren —, jól- rosszul, de működnek. S ha azt tesszük mérlegre, elégedettek vagyunk-e, ne felejtsük el, hogy ezek (mi) törvényből ta­nulták (tanultuk) a demokráci­át! Nem adatott meg nekünk, hogy az élet folyamatos fejlő­dése juttasson el bennünket egy bölcsen és ésszerűen, praktikusan működő szerve­zetrendszerhez. Nekünk isko­lát és tanulópénzt csak a saját bőrünkön szerzett tapasztala­taink jelenthetnek. Önkor­mányzati képviselőként ma­gam is a gyakorlatban igyek­szem elsajátítani, amit lehet és tenni, amit kell. Ahhoz azonban, hogy önkor­mányzataink egyre jobban és jobban működjenek, még tennünk kell bőven és nem is keveset! Önkormányzataink költségvetéseik elkészítésének időszakát élik. Ez idő tájt talán nem hiábavaló néhány alapve­tésben tisztázni a települések jelenlegi anyagi alapjait. Az önkormányzatok most olyanok, mint az a rab, aki kö­römreszelővei akarja elfűré­szelni a börtönrácsot. Jelenleg a központi költségvetés foglyai vagyunk. Ha a kormány akarja, a pénzügyi szabályozók esz­köztárával akár meg is fojthat bennünket. Mert hogyan is ál­lunk jelenleg? Minden önkor­mányzat gazdasági sorsa az or­szág éves költségvetésében dől el, amelynek elkészíttetése és előterjesztése a kormány fela­data. A költségvetés a parla­mentben, mint az közismert, egy úgynevezett egyszerű több­séggel eldöntendő törvény, amit a kormánykoalíció pártjai­nak képviselői—MDF, kisgaz­dák, kereszténydemokraták — szavaznak meg. Nekünk, ellen­zéki padsorokban ülő képvise­lőknek szinte semmi beleszólá­sunk sincs a költségvetés tartal­mába, egyszerűen azért, mert kevesebben vagyunk. Szabad-e egy település sorsát a minden­kori kormánynak alárendelni? Meggyőződésem szerint sem­miképpen sem! Az önkormány­zatoknak gazdasági önállóság kell, amelynek megteremtésé­hez a helyben képződött szemé­lyi jövedelemadó nagyobb ré­szét a településen kell hagyni és helyben felhasználni. Ahol nagy a munkanélküliség és ke­vés a munkalehetőség, ott a ki­esett személyi jövedelemadó megfelelő pótlásáról szükséges gondoskodni. Nem lehet cél ugyanis, hogy a kis falvak el­néptelenedjenek. A jelen ön- kormányzati rendszerének egyik legsebezhetőbb pontja, hogy a központi hozzájárulások változásaival szemben nincse­nek biztosítékok. Meg kell aka­dályozni, hogy az önkormány­zatok csak a vagyonuk felélésé­vel tudják működőképes­ségüket fenntartani! Az állam- háztartási és a hozzá kapcsoló­dó adóreform hozhat csak meg­oldást, ám addig is növelni kell az önkormányzatok részesedé­sét a központi adókból és forrá­sokból. À központi és a helyi költségvetések közötti bevételi arányok komoly változtatásra szorulnak. Ahhoz, hogy a helyi Önkor­mányzatokban, a települése­ken mindenki jól érezhesse magát, mindenki otthon le­gyen, elsősorban ezek gazda­sági alapjait szükséges meg­változtatnunk! Dr. Sarkadiné dr. Lukovics Éva ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ Olvasóink írják ■ = ........= ■ A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Visszhang „Legalább hadd védjük meg magunkat!” Kezdhetném e sorokat, ha csupán sértődött ember lennék. Ugyanis Gyulán november 13-án rendezték meg a Miss Universe Hungary ’94 területi döntőjét, melyen mint a 15-ei Hírlapban megjelent cikkben olvasható, Maris Tibor és zenekara igyekezett biztosítani a közönség zenei szórakoztatását. Sajnos a zenekarról az egész cikkben mindössze három mondat szól és kizárólag negatív hangvételben. Idézek a cikkből: ,,A zenekar—ha éppen figyelt a műsorvezető végszavaira — a hangulat motorjaként működött. (Igaz, alkalomhoz illetlen öltözetben.)... stb. Sajnos, a cikket szerkesztő újságíró úr egy sort sem ír arról, hogy például a műsorvezető, illetve a színpadon bemutatkozó szponzorok is ,,bakiztak” nem egyszer, nem kétszer. Istenem, emberek vagyunk, nem!? Apropó, az öltözetünk. Nem tudom az újságíró úr milyen etikai kódex szerint öltözik ,.alkalomhoz illően", illetve milyen alapon minősítette ,.alkalomhoz illetlennek” öltözetünket, melyről fotót is küldhetnénk, de talán elegendő lesz leírnom! Maris Tibor studiótulajdonos és zenekarvezető a legújabb divat szerint, úgy­nevezett színes öltönyben, nyakkendőben jelent meg. Dobosunk úgyszintén színes öltönyben, nyakkendőben jelent meg. A gitá­ros-énekes sötét nadrág, világos ing, mellény és nyakkendőben izgulhatott az est sikeréért. Az ebben a műsorszámban vokált éneklő hölgy ruhája volt olyan elegáns, mint néhány versenyző hölgyé. (Ezt csakis pozitívan értem!) Végül magamról, aki jórészt szólóénekesként,,produkáltam” magam, sötét nadrág, halszál- kás ing, világos, mákpöttyös zakó és nagyon szép nyakkendőben „díszelegtem”. Azt hiszem vizuálisan el lehet képzelni ruháza­tunkat. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen megjegyzések, melyek a cikkben szerepelnek, közelről érintik a hitelrontás határait! Az újságíró úrnak nem volt ideje egy rövid interjút kérni a zenekartól!? Elmondhattuk volna, hogy az első fellépésünk volt és mindössze négy hónapos együtt gyakorlás előzte meg. Elmond­hattuk volna, hogy kellemes meglepetést okoztunk a nézőtéren ülőknek, akik még a folyosón is tapssal köszöntöttek bennünket a műsor szünetében. Fási Adám igazgató úr szintén őszinte tetszé­sét fejezte ki. A művelődési ház igazgatója, Bagyinszki Zoltán úr többször is személyesen gratulált. Tisztelet szerkesztőség! A Békés Megyei Hírlapot, mint a demokrata szemlélethez közel álló és fölöttébb humán beállított­ságú lapként ismertem meg. Levelemmel kizárólag ,,megmagya­rázni!” szerettem volna magunkat és semmiképpen sem csorbítani a Hírlap érdemeit! Maradok Önök iránt tisztelettel: Husvéth D. György Visszhang a „Visszhang”-ra Lapjuk október 18-ai számában közölt„Visszhang” címszó alatt közölt ,J9em az elhangzottak szerint jelent meg” címmel leközölt olvasói levélre reagálva írom alábbi levelemet, melyet szeret­nénk lapjukban viszontlátni. Mindenekelőtt kijelentem, hogy a tényleges beszélgetést — mint ahogy a többi olvasó sem — nem hallottam. Az írás viszont megjelent, mint ahogy az ellenreakció is. Ebből következtetve, ha már ennyire tiltakozni kell, valami csak elhangzott. így:, Jelen­leg tisztázatlanok a földtulajdon viszonyok. A kárpótlások folya­matban vannak, de a jóminőségű földek már gazdára találtak (sic). Az új földtulajdonosokkal nehéz együttműködni, mert tár­saságunkat ellenségnek tekintik.” Nem tudom pontosan hová tenni az „újföldtulajdonos" kifeje­zést, szóhasználatot. Szívesen vennénk sokan, ha a vezérigazgató úr megmagyarázná nekünk. A volt AG (most már rt.) az eredeti és igazi birtokos, akié volt, az csak amolyan „új földbirtokos” ? Azt, hogy a földterületet hasznosítani kell, még megértem. Önök valóban hasznosítani kívánják. Eddig jó! Csak azt is szeretnénk tudni, hogy kinek a hasznára. Az áll az írásban „a tényleges válaszadás során foglalkoztam azzal a kedvezőtlen jelenséggel, ami több esetben előfordult a földárverések során, ami az aranykoronában nem kifejezhető értéknövelő költségek kifizetése területén jelentkezik”. Hát bi­zony! A körülbelül 500 ezer forintban visszakapott — vigyázat, nem megvásárolt! —földtulajdon tényleges használatba vétele 1 millió 300 ezer forint (bagatell!) azonnali befizetése, ami ,,természetesen” az aranykoronában nem kifejezhető értéknöve­lő költség (így például az elmúlt gazdasági évben végzett trágyá­zás, munkabér, közteher,prémium stb., és még örüljünk, hogy ezt nem évtizedekre visszamenőlegesen számítják” ). Akinek annyi készpénze lenne, hogy a dekrétum (azonnali befizetés) után ezt teljesítse, kétlem, hogy mezőgazdasági kisvállalkozóvá váljon. Az a sok érteden talán értőbbé válna, ha a vezérigazgató úr a részére küldött levelekre írásbeli és főleg érdembeli választ is adna. Az sem lenne hátrány, ha az előzetesen egyeztetett szemé­lyes megbeszélésre—ha már személyesen nem tud jelen lenni— olyan munkatársakat bíz meg teljes körű felhatalmazással, akik ott érdemben válaszokat tudnak adni, és döntési joggal bírnak. Az említett levelekről és személyes tárgyalási szándékainkról (mi ott voltunk) gondolom vezérigazgató urat munkatársai tájé­koztatni tudják. Fábián Pálné, Békéscsaba Felajánlottuk a válaszadás lehetőségét a Hidasháti Mező- gazdasági Rt.-nek, de nem kívántak reagálni a fent jelzett problémákra. Szerkesztőség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents