Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-13 / 291. szám
O o K Á ro Okány nemrég elfogadott címere Az oldalt szerkesztette: Gila Károly. Telefon: (66)371-139. Az oldal fotóit Lehoczky Péter készítette. Kulturális ajánlat Szeghalom. — Városi művelődési központ. December 14- én 18 órakor a II. sz., 16-án 18 órakor az I. sz. általános iskola karácsonyi műsora. December 17-én 18 órakor a Kossuth utcai óvoda karácsonyi bemutatója, december 20-án 15 órakor a Szegedi Miniszínpad előadása: Az állatok farsangja. December 22-én 19 órakor az Ifjúsági Fúvószenekar karácsonyi koncertje. Körösladány. — Asztalos Miklós Művelődési Ház. December 18-án délelőtt és délután a helyi általános iskolások karácsonyi bálja. Dec. 21- én 14 órakor a 100 Folk Celsius együttes koncertje. Dec. 22- én 15 órakor „Ladányi Karácsony”, 28-án a nyugdíjasklub előszilvesztere. Vésztő. — Sinka István Művelődési Központ. December 14-én 17 órakor a zeneiskolások karácsonyi hangversenye, december 16—17-én 17 órától az általános iskolások bemutatója. December 21-én délelőtt 10 órakora 100 Folk Celsius együttes koncertje. December 23-án 10 órától mesedélelőtt a gyerekeknek, december 31-én este szilveszteri bál. Füzesgyarmat. — Művelődési ház. December 15-én 14 órától cigánygyerekek karácsonya, dec. 18-án 18 órától nyugdíjasok és egyedülállók karácsonya. Fórum pedagógusoknak Zsadány. — A helyi általános iskola szervezésében december elején fórumot szerveztek, melynek előadói Filó Katalin, a Haza és Haladás Alapítvány elnöke és Karsai Péter, a Parlament kulturális bizottságának elnöke volt. Kevés a támogatás Ecsegfalva. — A helyi képviselő-testület a közelmúltban vitatta meg a jövő évi pénzügyi lehetőségeket és szomorúan állapította meg, hogy jövőre várhatóan kevesebb központi pénz áll rendelkezésükre, mint az idén. Öt millió hiányzik Kertészsziget. — A helyi ön- kormányzat képviselői közelmúltban tartott ülésükön foglalkoztak a jövő év költségvetésével. Az előterjesztésből kiderült, mintegy öt millió forint hiányzik jelenleg ahhoz, hogy a falu működőképességét biztosítani lehessen. SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE Uj igazgató a zsadányi iskolában Rendhagyó módon indult beszélgetésünk Nemes Jánosné- val, a Zsadányi Általános Iskola idén kinevezett igazgatójával, hiszen kicsiny irodájába belépve feltűnt egy idézet, mely a következőképpen szól: „Némely embernek az egész esze abban áll, hogy soha semmit újat nem próbál és minden próbatételről már előre mindég azt jövendöli, e bizony meglássák nem fog menni.” Ez a Széchenyi-idézet azután egész további disputánkat meghatározza. — Elsőként talán kérünk egy rövid bemutatkozást, ki is az intézmény új vezetője? — Nemes Jánosnénak hívnak, Komádiban kezdtem a pedagógusi pályát. Jelenleg is ott lakom, a férjemmel — aki itt a helyi szövetkezetben dolgozik — együtt járunk ki mindennap. Ez év nyarán megpályáztam és meg is nyertem az itteni állást. — Benyújtott pályázatában mik voltak a legfontosabb rendezőelvek, mit szeretne Fő célom a tanulmányi eredményjavítása megvalósítani itt, a határszélen? — A pályázatomat úgy írtam meg, hogy több oldalról tájékozódtam az itteni helyzetről, ismertem problémáikat. Fő célomnak a tanulmányi eredmény és a tanulmányi munka színvonalának emelését tartottam és azt, hogy végzős gyerekeink közül mind többen tudjanak továbbtanulni. Úgy gondoltam, aki gyengébb tanuló, annál az idegen nyelv helyett magyar nyelvtanból tartunk felzárkóztató foglalkozásokat. Sok gond volt a matematikával, itt korrepetálást indítottunk a gyengébbek részére, a jobbak számára pedig szakkört szerveztünk. Szeretnénk taneszközeinket korszerűsíteni, bővíteni a konyhánkat, mivel jelenleg a kétszáz adagos konyhában több, mint háromszáz adagot főzünk. Nagyon jó lenne, ha sikerülne öt éven belül tornatermet építenünk. Természetesen figyelemmel kísérjük a meghirdetett pályázatokat, azzal is próbálunk javítani helyzetünkön. — Milyen a kapcsolatuk az önkormányzattal? — Vannak vitáink, de alapvetően érezni lehet a segítő szándékot tevékenységükben, például a gyerekek ingyen étkeznek az iskolában. A kollégák anyagi megbecsülése megítélésem szerint átlagosnak mondható. Üj fotócentrum Szeghalmon A fiatalabbik Kató fotóalbumot kínál vevőinek December elején nyitotta meg új üzletét a Katók Fotó Bt. Szeghalmon, a Nagy Miklós utcában. Az elnevezés is utal rá, hogy két Kató, Mestemé Szöllősi Katalin és édesanyja fogott össze. A 80 négyzetméteres, három részből — minilabor, üzlet és műterem — álló, szépen berendezett fotócentrum egy Fuji-berendezés segítségével egy órán belül előhívja a színes filmeket. Az üzlet áruválasztéka a fotóalbumtól a fényképezőgépeken át az elektromos írógépig terjed. Szolgáltatásaik közül említést érdemel még, hogy nagyon szép, jó minőségű meghívók komplett elkészítését is vállalják. Dévaványán csökkent a bűnözés Dévaványa önkormányzata nemrég tartott testületi ülésének napirendjén a település közbiztonsága szerepelt. Mint Demeter László szarvasi főkapitány beszámolójából kiderült, hogy a megyei növekedéssel ellentétben a faluban csökkent a bűnesetek száma. A képviselők számon kérték a főkapitány korábbi ígéretét az önálló rendőrőrs létesítésére, hiszen például a volt pártház épületét kimondottan az új rendőrőrs céljára adta át az ön- kormányzat. Demeter László elmondta, továbbra is szívén viseli a helybeliek igényét, ám az ennek teljesítéséhez szükséges státuszt nem kapták meg. Ezután a képviselők a rendőrség és a lakosság jó kapcsolatáról is beszéltek, elmondásuk szerint olyan rendőrt szeretnének, akit mindenki ismer és bizalommal van hozzá. Végezetül a testület további segítséget ígért a rendőrök munkájához, egyben kifejezte azt a reményét, hogy a lakosság által régóta várt önálló rendőrőrs a jövő esztendőben megvalósulhat. K. Sz. Z. Sárrétiek német földön Mozgalmas hétvégéik voltak mostanában a Sárréti Társastáncklub ifjú táncosainak. Három pár közülük november 20—21-én meghívásos versenyen vett részt Lipcsében, ahol öt ország táncosai között értékes helyezéseket szereztek mind a standard, mind a latin tánc kategóriában. A következő héten az egyesített csoport — a szarvasiakkal együtt — Berlinben egyetlen magyar részvevőként a standard kategóriában a formációs Európa-bajnokságon lépett fel. A tizenhét táncos itt is sikerrel szerepelt, melyhez hozzájárult a szülők és a szponzorok támogatása is. Rejtőzködő kincseink Olyan rejtőzködő kincsről írok, amely van is, meg nincs is, azaz Varga István nívódíjasról és alkotásairól. Varga István kerékgyártó, nívódíjas fafaragó, lokálpatrióta Füzesgyarmaton született egy szegény parasztcsalád hetedik gyerekeként. Már gyerekkorában kacérkodott a fafaragással, de nem volt rá lehetősége, kellett a családnak a kenyérkereső. No meg abban az időben szégyen lett volna azzal előállni, hogy én fafaragó akarok lenni. Megélni sem lehetett volna belőle, így választotta hát a pásztorkodást. Megnősült, jöttek a gyerekek egymás után, azután a második világháború. A földosztáskor kapott nyolc hold földet meg kellett művelni, így a faragás megint háttérbe szorult. Mindeközben azért csak fúrt-fara- gott: szerszámnyeleket, talicskát, kerítést, sőt még fapapucsokat is gyártott. Már az ötödik ikszet taposta, amikor a Jármű Ktsz-nél dolgozott és megkérdezték tőle, nem akarja-e kitanulni a kerékgyártóságot. Pista bácsi igennel felelt, s így lett idős korára megbecsült szakember. Amikor eljött a nyugdíj, végre lehetősége nyílt, hogy csak nagy szerelmével, a faragással foglalkozzon. Bizony ekkortájt gyakran úgy kinn felejtkezett műhelyében, hogy az éjfél is ott találta. Varga István lokálpatriótaként részt vett a Csánki Dezső Helytörténeti Kör és a Sárréti Múzeumbaráti Kör munkájában, de gyakori, megcsodált vendége volt a népművészeti táboroknak is. Faragásainak szelleme a jóra törekvést, a használhatóságot tükrözte, benne a sárréti táj motívumaival. Kései szerelmével szép eredményeket ért el, nívódíjat is kapott. Pista bácsi 1992-ben elhunyt, szerencsére alkotásai ittmaradtak Füzesgyarmaton. Ezekre büszkék vagyunk, Pista bácsi emlékét kegyelettel megőrizzük... Borbíró Lajos, Füzesgyarmat 1993. december 13., hétfő Visszhangok Valahogy úgy alakult, hogy mostanában megszaporodott a postám, több a telefonhívás is. Ez azt jelenti, hogy több olyan ügybe sikerült „be le tény e- reinem", amelyek ilyen vagy olyan visszhangot váltottak ki olvasóinkban. Akadt, aki igazat adott nekem, de olyan is, aki személye elleni sértésnek vette a megjelent cikket. Tulajdonképp ez nem is volna lényeges, ennek ez a rendje; az okozna gondot, ha minden megjelent írásom mindenkinek tetszene. Amiért most mégis szót ejtek a reagálásokról, az két, egyazon településről érkezett levél két különböző ügyben. Az egyik aláírás nélküli, amit elolvasás nélkül a papírkosárba is lehetne dobni, ám nem tettem. A helyi képviselő- testületről írt nem éppen hízelgő véleményt, azt állítva, hogy aki egy személyi kérdésben nem mer állást foglalni, hanem tartózkodik, az nem alkalmas tisztségére. Aláírni azért nem merte, mert „ismerem a falut, illene az emberi gyarlóságot". Másik olvasónk felszámolás alatt álló cégéről írt anyagomra reagál. Mint írja, tudja ő, hogy , jogilag” nem történt sérelem vele, de „15 nehéz fizikai munkával eltöltött év után nekem semmi sem jár?! Mert ilyen a törvény?!". Keserű levelét azzal zárta, hogy vigasztaljam meg pár sorral. Szívesen megtenném, de mivel vigasztalhatnám? Azzal, hogy nem Ön az első és nem az utolsó sem, akit a jogi furfangok földhöz vágtak?! Vagy azzal, hogy majd csak lesz valahogy?! Ezektől nemigen lesz jobb kedve, és én is hazugnak érezném. Nem akarok semmiféle következtetést levonni a két levélből, talán csak bánatos vagyok egy kicsit. Az első esetben azért, mert még mindig félni kell a véleménynyilvánítást követő retorziótól, a másiknál a saját tehetetlenségem szomorít. Még annyit, hogy mindkét kedves olvasónknak köszönöm megtisztelő bizalmát! (bj Kacagóiskola Szeghalmon A szeghalmi I-es Számú Általános Iskola új kezdeményezéssel jelentkezett, meghirdették a kacagóiskolát. A felhívásban arra kérik általános és középiskolás kollégáikat, nyugdíjas és leendő tanártársaikat, osszák meg velük vidám eseteiket, melyeket egy kiadványban szeretnének megörökíteni. A javasolt kilenc témakörben szerepel az első napok csetlő-botló története éppúgy, mint tanórákon, tízpercek alatt, a kirándulásokon megesett sztorik, „aranyköpések”. Az iskola címére (Szeghalom, Tildy u. 17—21.) 1994. február 28-áig beküldött történetek terjedelme nem lehet több egy oldalnál. A kiadvány tervezett bevételével a határon túli magyar iskolákat kívánják támogatni. Gyerekrajzok a múzeumban Szeghalmon, a Sárréti Múzeumban a minap nyílt meg az a kiállítás, amelynek keretében az I. Sz. Általános Iskola rajzpályázatának legszebb művei láthatóak. A verseny elsó'helye- zettje Varga Csaba 2/a, második Szász Mónika 8/b, a harmadik pedig Török Andrea 5/c osztályos tanuló lett. Külön említést érdemel a képen látható 4/b osztályosok kollektív munkája. Ifjú költő nyolcsorosa A zsadányi általános iskola ötödikes tanulójának. Juhász Lászlónak verse következik. Figyelemre méltó a korához képest! A kis légy Kis légy gondolkodott magába Milyen is lehet az őálma Kiment a szép tágas rétre És nem jut semmi az eszébe. Megvan! Kiáltott fel a kicsi légy Jó gondolat vonta el figyelmét. Megörült ennek a kis csintalan És elrepült messzire boldogan.
