Békés Megyei Hírlap, 1993. december (48. évfolyam, 280-307. szám)
1993-12-13 / 291. szám
ÍRÉKÉS MEGYEI HÍRLAPKÖRKÉP 1993. december 13., hétfő o Karácsonyi hangverseny December 15-én, szerdán 17.30 órától karácsonyi hangversenyt tartanak a békéscsabai Körösi Csorna Sándor Tanítóképző Főiskolán. Közreműködik a Gyulai Kamarazenekar Marton György vezényletével, a főiskola hallgatói egyéni műsorszámokkal, valamint a főiskola énekkara Szák Kocsis Péter vezényletével. Napirenden a költségvetés Köröstarcsa önkormányzati képviselő-testülete december 14-én, kedden délután egy órakor rendkívüli ülést tart a községi házasságkötő teremben. A testület megvitatja a község költségvetését, ezután dönt a jövő évi munkatervéről, majd a lakás célú támogatások elbírálása kerül napirendre. Porrá égett a ház A gyulai tűzoltókat szombaton 20.07 órakor riasztották, hogy Sarkadon ég a Halász utca 11 -es számú ház. A tűz 18.30 órakor keletkezett, így mire kiértek a gyulai és a békéscsabai tűzoltók, a 10 x 6 méteres családi ház födémé, tetőszerkezete, berendezése mindenestől égett. A tűz okozója a felügyelet nélkül hagyott kályha volt. Mire a tulajdonos, a 69 éves férfi hazament, a házából csak hamu maradt. Összeégett a heverőn Szeghalmon, a Csaba utca 1. szám alatt vasárnap 7.15 órakor keletkezett tűz, 7.55-kor észlelték, és 8.13-kor jelezték a helyi tűzoltóknak. A családi ház 6x5 méteres szobájában három heverő égett, az egyiken holtan találták összeégve a 64 éves Göngyösi Gyulát. A vizsgálat megállapította, hogy a tüzet elektromos energia nagy átmeneti ellenállása okozta, s a konnektortól indult ki. Az egyedül élő tulajdonos halála valószínűleg a füsttől következett be. Súlyos sérülés Szeghalmon szombaton 19.20 órakor egy Wartburg személy- gépkocsi előzés közben elütött egy kerékpárost, aki súlyos sérülést szenvedett. Gyoma- endrődön vasárnap 14.15 órakor egy személygépkocsi nekiment az Arany János utcában egy ház kerítésének. A vezető könnyebb sérüléssel megúszta. A Lottó Unió Kft. tájékoztatása szerint a 49 játékhét nyerőszámai a következők: 7,8,27,36,40,43. Pótszám: 26. Joker nyerőszámok: 028247. „TANULJON AZ EMBER A MARADANDÓRA NÉZNI A VÁLTOZÓBAN ÉS MULAN- DÓBAN; TANULJA MEG ELVISELNI OLY DOLGOK ELTŰNÉSÉT, AMELYEKET TISZTELNI MEGSZOKOTT, ANÉLKÜL HOGY TISZTELETÉT ELVESZÍTENÉ...” (Emerson) Antall József (1932-1993) Antall József Budapesten született 1932. április 8-án. A budapesti Piarista Gimnáziumban végezte tanulmányait 1942. és 1950. között. 1950-től volt hallgatója az Eöt\’ös Loránd Tudomány - egyetemnek, ahol történelem—magyar nyelv és irodalom szakon középiskolai tanári, levéltárosi, könyvtárosi, muzeológusi diplomát szerzett. Bölcsészdoktori disszertációját Eötvös József politikájáról és az 1867-es kiegyzés előkészítéséről írta. Antall József a Magyar Országos Levéltárban 1954-ben kezdte szolgálatát, majd a Pedagógiai Tudományos Intézet tudományos kutatója lett. Az 1956-os forradalom aktív részvevője. A forradalom leverése után letartóztatták, eltiltották a tanítástól. 1960-ban engedélyezték, hogy könyvtárosként dolgozzon. Antall József a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, a II. országos gyűlésen választották elnökké. Az 1990. évi választásokon pártja budapesti listáján szerzett mandátumot. 1990. május 2-ától kormányra kerüléséig az MDF képviselőcsoportjának vezetője. Május 3-án mint a választásokon győztes, legnagyobb parlamenti párt vezetője a köztársasági elnöktől kormányalakítási megbízást kapott. 1990. május 23-án este az Országgyűlés 218 igen, 126 nem és 8 tartózkodással megválasztotta a Magyar Köztársaság miniszterelnökévé és elfogadta kormányprogramjának irányelveit. Göncz Árpád köztársasági elnök, a Magyar Köztársaság demokratikus, alkotmányos rendjének kialakításában, függetlenségének, európai integrálódásának és nemzetközi elismertségének helyreállításának, a magyarság felemelkedése érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként Antall József miniszterelnöknek a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje kitüntetést adományozta 1993. december 11-én. Búcsú a miniszterelnöktől Vége hát. Vége a szenvedéseinek, a megaláztatásainak, a piszkálódásoknak. Ott bandukol már valahol fenn, csíkos ingben, elegáns öltönyben, hajlott háttal és büszke fejtartással. Talán azon a fenti, immár lebegéskönnyű úton is meg-megszólítják, s meglehet, nekik is megszokott stílusában válaszol. De hát ő ilyen volt. Vagy inkább ilyennek látszott, mert akik ismerték és szerették, másnak látták mindvégig, közvetlenebbnek, emberibbnek. A legenda szerint ’56 novemberében valamelyik körúton valamelyik ismerősének azt mondta: én most alámerülök és kibekke- lem ezeket. A szavát megtartotta. Bár közben nyilván kötött kompromisszumokat is — talán nem nagyokat — csak kibekkelte „ezeket”. Már ezért illő lett volna a sorstól, hogy hosszú élettel jutalmazza. Csakhogy az élet — megtanulhattuk — nem a kitartás és a szívósság, nem is mindig az érdemek után méri az éveket. Antall József tehát ott bandukol fönn, az égi ítészek felé. Akárhogy is, ő már több, mint egy a milliárdok közül: Magyarország, évtizedek után első, független kormányának elnöke. Az idő kevés mérleget vonni miniszterelnöki teljesítményéről. Ma még erős a látszat, a könyöklő Antall- portré, a kioktató stílus és a mikiegerezés. Sokan — mint ellenfeleinek többsége — talán csak annyit írnak javára: volt egyszer egy nagy pillanata és lehetősége akkor, amikor pizsamában jelent meg a képernyőn... Ám a történelem nem kormánypártokra és ellenzékre van felosztva, ennél fogva nem szubjektív és nem szűkmarkú. A történelem igazságosabb, mint a kortársak. Talán lehetett volna másként is kormányozni az országot, mint tette Antall József, de azok között, akik 1990-ben bizalmat kaptak, nálánál alkalmasabb nem volt, és ma sincs. Rá jutott hát a feladat, átvinni ezt a népet a túlsó partra. Innen, a túlpartról nézve persze már lehet fanyalogni és kritikusan visszatekintgetni. De letagadni, hogy itt vagyunk—öldöklés és véráldozat nélkül — nem lehet. Ha másért nem, hát ezért megérdemel — baráttól és ellenségtől egyaránt — egy jelképes könnycseppet Magyarország távozó miniszterelnöke. Árpási Zoltán Tegnap terjesztettünk... (Folytatás az 1. oldalról) megtiltotta a postásoknak. így a Békés Megyei Hírlap áruspéldányait kézbesítőink és alkalmi partnereink kínálták. A csabai piacon, az Aranykapu karácsonyi vásár utca területén minden példány rövid időn belül elfogyott. Vállalkozók is jelezték, árusítanák vasárnapi példányunkat. Hogyan fogadták? — hívtuk fel Medgyesegyházán Kunstár Jánosnét, aki elmondta: a kapott 30 példányból 20- at eladtak trafikjukban, a többit állandó vevőiknek tették félre. Ugyanis sokan nem tudták, hogy vasárnap is kereshetnek újságot. Mert a postától csak szombaton kapnak napilapokat, a vasárnap megjelenőket is hétfőn vehetik át. Mint mondta, a saját terjesztés nagy előnye, hogy reggel már ott az újság. A postán sokszor csak 10—11 óra körül juthattak hozzá. S aki már egyszer kereste náluk hiába, nem jött vissza még egyszer. Előfordult, az előfizetőkhöz is csak délután ötkor vitték ki. A rendszeresen, adott időben és helyen található lapot keresik az emberek, mert szeretnek újságot olvasni. Akár sorba is állnak érte. Két battonyai terjesztőnk az első napon családi segítséget is igénybe vett lapunk kihordásához: egyiküket a feleség, másikukat a sógornő segítette a „főpróbán”. Reggel hét óra előtt futottunk össze Balogh Erzsébettel. — Fog ez menni! — pattan le Erzsiké a kerékpárjáról. — Már végeztünk is, minden előfizető postaládájában ott a Hírlap... Illetve a postaládával egy kis baj van. Az egyik háznál a kertkapun belül helyezték el. Napközben, ugye benyit az ember, de ilyen korán nem volt lelkem felcsöngetni a háziakat. Nekik később visszaviszem, és megkérem okét, hogy helyezzék ki a ládát a kapura. Bauer András (Ság- vári utca) hazafelé tartva az éjszakai műszakból ugyancsak meglepődött munkatársunk láttán. „Ez igen!” — vette át a hajnali Hírlapot Kotro- czó Mihálynétól. Sándor Lajos középiskolai tanár (Ady Endre utca) azért örül a saját terjesztő hálózatnak, mert így átfuthatja lapunkat még iskolába indulás előtt. „Jobb érzéssel állok a diákok elé, ha tájékozott vagyok” — mondja. Majd hozzáteszi: „Korábban tréfásan meg is jegyeztem a kézbesítőnek, hogy nem az Esti, hanem a Békés Megyei Hírlapra fizettem elő.” Torma Béla régi előfizetőnk (Hunyadi utca) kérdésünkre tettetett komolysággal válaszol: az ő kezébe nem jutott el a vasárnapi Hírlap. Mielőtt elkezdenénk szabadkozni, nevetve magyarázza: — A sógorom hajnalban utazott vissza Szegedre, kiemelte a lapot a ládából, mondván, legyen mit olvasnia a hosszú úton. Tegnap délután arra voltunk kíváncsiak, hogyan vizsgázik lapunk terjesztésének új rendszere Szeghalmon. Először a környékbelieket kérdeztem meg, akik velem együtt hét óra körül már megkapták kedvenc újságjukat. Általános vélemény az volt, hogy sikeres a főpróba, a lap a megszokottnál hamarabb került a postaládákba. Ezek után a város különböző pontjain lakó ismerőseimet tárcsáztam fel, hátha csak a mi környékünkön ilyen rózsás a helyzet. Nos, kellemes meglepetésként Szeghalom több utcájába is kora reggel már megérkezett a mai számunk. Többen azon is elcsodálkoztak, hogy vasárnap is megjelenik a Békés Megyei Hírlap, ők valószínűleg nem kísérték figyelemmel előzetes jelzéseinket. Ezt követően füzesgyarmati ismerőseimet kérdeztem, náluk rendben ment-e minden. Ott is a megszokottnál hamarabb kapták meg lapunkat. Összegezve a rögtönzött véleményeket, úgy tűnik, nem volt rossz a bemutatkozás. Ahogy egyik beszélgetőpartnerem fogalmazott, a főpróba jól sikerült, kérdés, hogy fog ez nap mint nap működni? Remélhetőleg hasonlóan, mint a mai reggelen! Szőke Margit — Ménesi György — Gila Károly Knyihár György és Roszik János nyomdai munkások a szállításhoz készítik elő az ujsa£°kat FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Nem a hely, a pénz teszi! Sarkadon, Nagyék áruházában leginkább a játékok iránt érdeklődtek fotó: fazekas ferenc (Folytatás az 1. oldalról) Az ajándékozási határ megváltozott, lefelé. Míg korábban a vevő azt mondta, mit szeretne, most: háromszáz forintom van rá... Az utcai helyért 250 forintot naponta és négyzetméterenként fizető békési szabó nagyon rossz piacról beszélt. Véleménye szerint a vásárló utcát odébb toló butikos és ők ugyanúgy megsíny- lik a pénztelenséget. A gyerekkocsival álldolgáló nagymama csak a játékosoknál látott vásárlót... Mintha összebeszéltek volna, mindenki ugyanazt mondta. (Szőke) Sarekba szürífva Nagybetűvel Hallgatom Szeghalmon, a Péter András Gimnáziumban a Nagy Miklós emlékére szervezett ünnepi megemlékezés egyik öregdiák előadóját, aki szép szavakkal idézi meg egykori igazgatójukat, miközben a maiakhoz is szól. Elmondja, az az igazi feladat és kihívás a maiaknak, hogy úgy éljenek és dolgozzanak, hogy mire történelem lesz belőlük, csupa nagybetűvel iratkozzanak be az iskola könyvébe. Elgondolkozom Boruzs Ambrus bácsi szavain és szeretném ezt mindenki számára követendő elvként ajánlani. Milyen nagyszerű is lenne, ha mindenki arra törekedne, hogy csupa nagybetűvel kerüljön be a képzeletbeli történelemkönyvbe. Gondosan megválogatná szavait, senkit nem akarna földbe döngölni, igyekezne minden tettével a közjót szolgálni. Azon az ünnepségen több olyan emberrel találkoztam, akinek ez sikerült. Aki olyan, mint a Nagy Miklós-plakett első kitüntetettje, Farmasi Péter. O a díj átvételekor azt mondta, hogy igyekszik megszolgálni a kitüntetést, miközben eddig egész életében ezt tette. Neve a nagybetűsök közé kívánkozik. (Gila)
