Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-30 / 279. szám

1993. november 30., kedd MEGYEIKÖRKÉP Aratástól fosztókáig Művelődéstörténeti vetélkedő A nyolc magyarországi tan- kerület igazgatótanácsa Emese álma címmel művelődéstörté­neti vetélkedőt hirdetett. A ve­télkedő témája a magyarság tör­ténete a kezdetektől 1038-ig, Szent István király haláláig. A vetélkedőre három korosztály — 10-től 14 éves korig, 14-től 18 éves korig, illetve 18 éves kor felett — jelentkezését várják. Az iskolák nevezési határideje január 15. A vetélkedő első for­dulóját 1994. áprilisában, az or­szágos döntőt pedig egy évre rá rendezik meg. A verseny fődíja egy külföldi utazás Indiába. Nem mindennapi kezdemé­nyezéssel találkoztunk az őszi mezőgazdasági betakarítások során Kisdómbegyházon. A 11 éve működő szabadidőklub tagjai elhatározták, hogy fel­elevenítik az ifjúkori aratási és kukoricatörési hagyományo­kat. — A nyár végén rendeztük meg az aratási ünnepséget — meséli Bedő Pálné, aki maga is kezdeményezője, aktív résztvevője a klubnak, sőt 70 éves kora ellenére a falu köz­életében is jelentős szerepet vállal. — Mindent úgy ren­deztünk, ahogy az annak ide­jén történt — mondja —, egyedül a tarisznyás ebéd vál­tozott át mai formájában pör­költre. De jövőre ezt is meg­szervezzük. Stílszerűen lő- csös kocsikon vonultunk ki harmincvalahányan az aratás­ba, ahol minden úgy volt, mint régen: kaszaélezés, kötélcsi- nálás, kévekötés és még víz­hordónk is volt. Közben dalol­tunk, hogy könnyebben men­A fosztókával felelevení­tettük ifjúkori emlékeinket is — mesélte az élményeket Bedó' Pálné Kisdombegyhá­ZOn FOTÓ: FAZEKAS FERENC jen a munka. De volt ott móká- zás, viccelődés meg egyebek. Mikor aztán az egy hektár bú­zát learattuk, jöhetett a jól megérdemelt pihenés — em­lékezik. — Elhatároztuk, hogy ennek mintájára a fosz­tókát is megvalósítjuk. Egyik háznál meg is hagytak annyi kukoricát, hogy legyen mit tömi. Ki is vonultunk, ahá- nyan csak voltunk, a portára. Héjasán behordtuk egy ku­pacba az udvarra a letört csö­veket, körülültük és elkezdtük fosztani. Majd annak rendje és módja szerint bedobáltuk a góréba. Olyan jó hangulat ala­kult ki, hogy máig is emlege­tik az emberek. Este szalon­nasütés következett a ház előtt, de valamikor ehhez csak korpacibere jutott. Mikor mindenki jóllakott, csengős kocsival körbefordultuk a fa­lut. Kíváncsiskodó is akadt, de sokan elismerték a kezde­ményezésünket. Meg is egyeztünk a polgármesterrel, hogy jövőre kapunk egy üres földterületet, ahol minden munkát — a vetéstől az aratá­sig — a klubtagok végeznek el. E régi szokásokat pedig szeretnénk hagyománnyá ten­ni. H.M. A Du Pont fenntartja ajánlatát Az Andrássy út és a Jókai utca által határolt terület üresnek látszó részén épült volna részben a benzinkút. Hogy az új részletes rendezési terv mit álmod oda, s mire lesz jelentkező', az a jövó' zenéje. Az önkormányzat több mint százmilliója, amit erre fordított, ki tudja, mikor térül meg— FOTÓ: FAZEKAS FERENC Mint arról korábban már hírt adtunk, november eleji ülésén Békéscsaba Megyei Jogú Város Képviseló'- testülete a Csaba Centerben a személygépkocsikat kiszol­gáló benzinkút létesítését el­vetette, és új, részletes rende­zési terv készítését határozta el, amelyeket ismét a terület­re érkező' befektetői ajánla­tokra alapoznak. Néhány szó az előzményekről. A 21 ezer négyzetméteres bel­városi terület hasznosítására három éve született döntés. El­készült a terület részletes ren­dezési terve már 1991-ben. Született határozat később a részterületek eladhatóságáról. A nagy befektetői érdeklődés miatt már 1992-ben szerepelt a benzinkút, mint befektetési le­hetőség. Tavaly év végén különböző bizottságok alakul­tak, a testület elfogadta a prog­ram költségvetését, jóváhagy­ta az ajánlati felhívást és az újsághirdetés szövegét. Az ajánlati kiírás határideje már­cius 24-én járt le. Három aján­lat benzinkút, öt pedig az And­rássy út melleti üzletház, szu­permarket létesítésére érke­zett. A kiírás alapján a DU PONT-CONOCO Hungary Kft. kapta a legmagasabb pontszámot, így augusztus vé­gén a verseny győztesének nyilvánították. Közben a fő­építész a részletes rendezési terv módosítását kérte, ez alapján a DU PONT módosí­tott tervén. A város eddig százmillió fo­rintot költött a Csaba Centerre, tehát egyre nagyobb szüksége van arra, hogy pénzt is lásson belőle. S ekkor robbant a bom­ba, november 4-ei ülésén eluta­sította a közgyűlés a benzinkút létesítését a Csaba Center területén. Gulácsy László, az operatív pályázati bizottság ve­zetője ekkor mondott le. A döntés nyomán kialakult helyzetről a kárvallott cég ve­zetőjével, David Bloomfield úrral beszélgettünk. —Szabályos pályázat útján került cégük az első helyre? . — A tendert Békéscsaba önkormányzat írta ki és mi a szigorú és igen részletes elő­írásnak megfelelően válaszol­tunk rá árajánlattal és részletes építési elképzelésekkel. — Milyen módosító kéré­seknek tettek eleget? — Építési terveinket egyez­tettük az önkormányzat képvi­selőivel. A főépítész úrral megállapodtunk abban, hogy elfogadható költségeken belül a töltőállomás formai kialakí­tásában igazodunk a város igé­nyeihez. A megvásárolandó terület nagy részét, annak mintegy 30 százalékát zöld területnek alakítottuk volna ki. Javaslatot tettünk a kiépí­tendő Csaba utca kialakításá­ra, és azt az önkormányzat és a közúti igazgatóság igényeinek megfelelően a FÖMTERV- vel, mint a város közlekedési fejlesztésével megbízott ter­vező szervezettel felülvizsgál­tattuk és szakvéleményt kértünk tőlük a saját költ­ségünkre. Úgy gondolom, ma­ximális rugalmassággal és a város igényeinek figyelembe­vételével próbáltuk a kérdése­ket megoldani. — Mennyit ajánlottak a vá­rosnak a területért? — Több mint 150 ezer dol­lárt. A beruházásra több mint 1 millió dollárt terveztünk be­fektetni, helyi vállalkozók al­kalmazásával. Ezen felül ter­mészetesen a benzinkút üze­meltetését helyi lakosokkal szándékoztunk megoldani, amely körülbelül 12 embernek biztosított volna munkát, nem beszélve arról, hogy a shopba helyi szállítókat vártunk. — Most, hogy ilyen kelle­metlen helyzetbe kerültek, mit szándékoznak tenni? — Jelenleg álláspontunk változatlan, őszintén szólva nem értjük, miért tévesztettek meg bennünket. Ennek ellené­re eredeti tenderajánlatunkat fenntartjuk, így Békéscsaba önkormányzata újra átgondol­hatja azt és visszatérhet eredeti elképzeléséhez. Ez az a meg­oldás, amit igazából el tud­nánk fogadni. Amennyiben az önkormányzat ennek nem tesz eleget, természetesen vissza­vonulunk erről a területről és máshol próbáljuk meg befek­tetni tőkénket. Az évnek ebben az időszakában ez nagyon ne­héz feladat, így ténylegesen ez a beruházási összeg sajnos Magyarországon kívül kerül felhasználásra. Úgy gondo­lom, hogy a jövőben óvato­sabbnak kell lennünk. Elég volt egyszer megégetnünk a kezünket. — Mennyi pénzt öltek eddig ebbe a pályázatba? — Elég nehéz pontosan meghatározni, ha a tényleges költségekről beszélünk, nem. említve a beleölt munkát. Je­lenleg ez az összeg 30 ezer dollár körül mozog és termé­szetesen nem foglalja magába sem a profitveszteséget, sem az elvesztett lehetőségeink költségeit. Komoly emberi és anyagi erőforrásokat áldoz­tunk az ügy érdekében. A már elfogadott békéscsabai projekt mellett más lehetőségeink is. voltak ebben az időben az or­szág más területein, melyeket a hivatalos eredményhirdetés után lemondtunk. Ézek így most elvesztek. Végül még egy rövid meg­jegyzés. A Du Pont-Conoco Hungary Kft. mindent elköve­tett a békéscsabai projekt ér­dekében. A csalódás, melyet az önkormányzat november 4-ei döntése okozott, főleg magyar kollégáimnak igen nagymértékű. Nagyon kemé­nyen dolgoztak és meg voltak róla győződve, hogy jövőbeni kapcsolatunk ezzel a szép vá­rossal igazán jövedelmező lesz nemcsak a Du Pont- Conoco Kft. részére, de a vá­rosnak is. A képviselő- testület, mint tudjuk, megvál­toztatta korábbi döntését. Biz­tos vagyok abban, hogy véle­ményük a város legjobb érde­keit szolgálja. Meglepő dön­tésük ellenére is a legjobbakat kívánjuk az önkormányzat­nak a jövőben. B. Sajti Emese Olvasóink írják .............. ! A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Veszélyeztetelt társadalom A közelmúltban megjelent egy írás „Veszélyeztetett gyermekek” címen, amely nagyon jól rátapintott a lényegre. A társadalom minőségét cselekedeteink határozzák meg és semmi sem véletlen. Nincs olyan cselekedetünk, amely következmények nélkül ma­radna, s az egyén cselekedeteit ifjú korban kapott neveltetése határozza meg. Voltak, akiket becsületre és szeretetre, voltak, akiket lopásra és voltak, akiket semmire nem neveltek. Az emberiség viszont nem élhet fenntartható társadalom nélkül. Szüksége van családra, családtervezésre és szüksége van törvényekre. Család nélkül viszont nincs társadalom. Nő nélkül nincsen család és az elvált család sem család, és akkor sincsen család, ha a csecsemőt már hajnalban a bölcsődébe viszik, s az emancipáció címén a nő 16 órát dolgozik, és akkor sincs család, ha a házastársak ellentétes műszakban güriznek és hetente egyszer látják egymást. Nincs család akkor sem, ha egy kisgyerek így szól: .Apu egy bácsi. Időnként hazajön, s akkor jól megver." Akkor sincs család, ha a szülők zsebpénzzel elküldik a gyereket otthonról, hogy ne is lássák. Az állami gondozottakról már nem is beszélek. Arról is kevesen tudnak, hogy élettanilag milyen fonto­sak egy csecsemő számára az anyai szívhangok. Család nélkül nincsenek pozitív egyéniségek és nincs társada­lom. Az elhagyatott gyerekek kommunákba verődve élnek, fana- tizálhatóvá válnak, majd a világ elragadja őket. Nemsokára felnő a második rossz generáció, akiknek nem lesz sem hitük, sem műveltségük. A tandíjrendszer ugyanis arról is gondoskodott, hogy ne legyen olyan könnyű tanulni. Fellendül a bűnözés, szervezett bűnözés, a prostitúció, a narkománia, örömlányokból pedig nem lesz családanya. A rosszul felnőtt generáció pénzért mindenre kapható lesz, a bűnök tönkreteszik a gazdaságot, a családokat, tehát még jobban terjed majd a bűn. A szellemi leépülés pedig elvezet az őskorba. Ifj. Salamon György, Békéscsaba 1956-ra emlékezünk... Manapság oly keveset hallani 1956 szociáldemokratikus tartal­máról, hogy felvetődik a kérdés, érdemel-e annyit, hogy szót ejtsünk róla? A felkelés természetesen sokszínű volt. Aki keresi, megtalálja magát benne, legyen bármely „oldal” híve is. E sokarcú rövid pár nap története minden tisztességes tradícióke­resés előtt nyitva áll. Két dologról azonban nem szabad megfe­ledkezni. Befejezetlenségéről és arról, hogy szereplőinek súlya nem lehetett egyenlő. Mindszenty József, Nagy Imre, Kéthly Anna, Tildy Zoltán akkor még egy cél érdekében harcoltak, de a másság már akkor körvonalazódott... Konszolidálhatott volna a koalíciós hatalom? Nem tudjuk, átmenetileg biztos, de ezt már sohasem válaszolhatjuk meg. November 4-én reggel a nagy történelmi kísérletnek vége szakadt. 1956 magyar forradalmát a „szociáldemokratikus” szakaszában megbuktatták. A szociáldemokrácia eszmeisége, rövid egymásutánban kétszer, 1948 után és 1956-ban is a „kom­munistáktól” szenvedett vereséget. A Szovjetunió és a hazai csatlósai egy szociálisan demokratikus hatalmat döntöttek meg. Képviselőit politikai perekben elítélték, börtönbe vetették vagy kivégezték, köztük többezer szociáldemokratát is. BoTyánszki György, az MSZDP—MSZDKSZ főtitkára A nemzethalál víziója Szárszón dobták be a köztudatba. Azóta itt-ott újra és újrafelbukkan a nemzethalállal riogatás. Számomra megfoghatatlan, hogy mivég­re teszik ezt, miért éppen a rendszerváltozás harmadik évében látták időszerűnek a társadalom ijesztgetését. Nem először vetik be ezt a fegyvert. Szerintem semmi értelme, hiszen a magyar nép nem egyszer volt abban a helyzetben, amikor váteszeink szinte látták a nemzethalál bekövetkezését. És mégsem következett be. Tisztelt riogatok! Az nem lehet vitás, hogy aggasztóan csök­kent a születések száma, de annyira azért nem, hogy az tragédiá­ba torkolljon. A születések számának növelése nagyon is prózai helyzetből következik. Mi kellene ahhoz, hogy megnövekedjen a szülési kedv? Először is egy biztató jövőkép. Olyan általános jövőkép, amelyet a fiatal házaspár le tud fordítani a maga nyelvére: milyen jövőt tudok gyermekem számára biztosítani? A rendszerváltozás során — illetve előtte — az ígéretek azt sugallták, hogy rövid idő alatt elérjük a jóléti társadalmak életnívószintjét. Ebből nemhogy nem lett semmi, de a helyzet egyre romlik, és a rózsaszínű álmoknak úgy látszik, befellegzett. Azt tapasztaljuk, hogy a nyugatnak mi nem is kellünk, hiszen maguk is válságjelenségekkel küszködnek. Benne vagyunk az alagútban és még a végét sem látni. Igazuk lehet azoknak, akik azt állítják, hogy az Antall-kormány az országot rosszabb helyzetben adja át, mint azt átvette. Bizonytalanságban éltünk és nem tudjuk, mit hoz a jövő — mármint gazdaságilag. Ha ez így van, ha a gazdaság szereplői a jövőt bizonytalannak ítélik, akkor a várt fellendülés is nehezebben jöhet el. Ha jönne a fellendülés, kezelhetővé válna a munkanélküliség, megállna a középosztály leszakadássifolyamata, azaz meglenne az a biztató jövőkép, mely meghozná a szülési kedvet is. Higgyék el nekem, tisztelt riogatok, hogy minden a gazdaságon múlik. Ha itt sikerül egy virágzó gazdaságot felépíteni, akkor egyszerre feltámad az emberekben a remény, tudnak és mernek családot tervezni, nem lesz szükség a nemzethalállal riogatásra sem. Ha úgy gondolják, hogy befolyást tudnak gyakorolni a társa­dalmi folyamatokra, akkor a gazdaság talpra állítását szorgalmaz­zák, mert utána minden visszaáll a maga normális medrébe. Metlicsák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents