Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-29 / 278. szám

1993. november 29., hétfő MEGYEIKÖRKÉP Késik a szennyvíztisztító befejezése Vésztón Látványos részéhez érkezett a szennyvíztisztító telep építése Vésztón. A kivitelezés a földmunkák elkészülte után a felszínen folytatódott a nagy silók betonozásával. A hirtelen beköszöntött hideg miatt azonban a decemberi határidő nem tartható, a teljes kivitelezés március végére készül el fotó: lehoczky péter Ti tettetek földönfutóvá! Tájékoztató a zöldséghajtatásról Válságban a magyar zöldség- hajtatás címmel diaképes tájé­koztatót tart 1993. december 1-jén, szerdán 14 órai kezdet­tel a mezőgyáni presszó külön­termében a De Ruiter Seeds Vetőmagtermelő Kft. Az elő­adáson szó lesz a kiút lehetősé­geiről, a helyes fajtaválasztás­ról, a földtulajdon-rendezés kérdéseiről, a kárpótlás jelen­legi helyzetéről. Új Topán(ka) A debreceni Topán Kereskedel­mi Rt. a közelmúltban nyitott mezőkovácsházi üzletében új topánkák, azaz cipők, csizmák és papucsok közül válogathat­nak azok, akik a bolti árnál ol­csóbban szeremének lábbelihez jutni. Az Árpád utcai üzletben a debreceni, illetve a szegedi Ti­sza Cipőgyár kínál szerény alapterületén hetente meg­megújuló választékot. Botrányos körülmények kö­zött zajlott a napokban a füzes­gyarmati képviselő-testület ülé­se. A kulturális intézmények vezetői posztjára kiírt pályázat alaposan felkavarta a kedélye­ket. A két pályázó közül dr. Szentesi Károly — aki egyéb­ként a testület tagja — megfe­lelt a jogszabályban rögzítet­teknek, míg a jelenlegi vezető Szabó Lászlóné nem. Egy ide­ig kacérkodtak a gondolattal a képviselők, hogy egy minisz­tériumi levélre hivatkozva semmibe veszik az érvényes rendeletet, ám ezt végül 7:4 arányban elvetették. Az egyet­len állva maradt jelöltnek a vita során szemére vetették ko­rát — 55 éves —, majd legin­kább az érdekelte a hozzászóló­kat, mi lesz a jelenlegi vezető sorsa. Dr. Szentesi elmondta, együtt kíván vele dolgozni, se­gíti szakmai továbbtanulását. Ezután került sor a szavazásra, öt igen és hat tartózkodás mel­lett nem adtak bizalmat a jelölt­nek. Dr. Szentesi emlékeztette őket, hogy a választások után ez a testület csinált belőle — szavait idézve — földönfutót, idehozva máshonnan jegyzőt. A képviselők közül néhányan kikérték màguknak a szemre­hányást, ám választ egyikük sem adott dr, Szentesi Károly keserű kérdésére. Gila Zsíros földet szánt az eke Van aki fizet, van aki vitatja P. Feri bácsi megette már a kenyere javát. De nem tinédzser korú a két társa sem, akik elkí­sérték, hogy szavait megerősít­sék. — Sehogyan sem fér a fejünkbe, milyen dolgokat kell megérjünk — kezdi mondóká- ját kalapját gyűrögetve Feri bá­csi. — Látjuk, most nem az elvtársaké, hanem az uraké a világ. Becsületes parasztembe­rek vagyunk és még sem merjük ehhez a beszélgetéshez a nevün­ket adni. Amikor elmondtam a fiamnak, hogy magát idehívtuk Kunágotára, le akart beszélni. Azt mondta, majd meglátom, baj lesz belőle. Hát ezért csak a jegyzetfüzetébe írja a nevün­ket... —Térj már komám a lényeg­re — biztatja F. Lajos a cimbo­ráját... — Várj mán egy kicsit — morog az öreg. Feri bácsi sóhajt egy nagyot, mintha a szusszanásnyi időt arra használná, hogy még egyszer végiggondolja mondandóját. — Tetszik tudni, ezzel a kár­pótlással sok bajt vettünk a nya­kunkba. Van föld, csak már ke­vés az erő hozzá. Na, a tsz vállal­ta, hogy elvégzi a földterület beművelését, trágyázását. Nem is volt ezzel baj, megcsinálták és benyújtották a számlát. —Talán sokat számláztak? — Hogy sokat-é vagy nem, azt én nem tudom eldönteni. Voltak akik fizettek, voltak akik vitatták az összeg jogosságát. A kis nyugdíjból fizettünk, mint a katonatiszt, hiszen így kívánta a tisztesség. A baj inkább az, hogy idejött Zsíros Géza képvi­selő úr is és mit látunk? Azt, hogy ő egyáltalán nem hajlandó az úgynevezett mezei leltárt ki­fizetni. Komoly, megbízható emberek állítják: ő és a rokonsá­ga közel kétmillióval tartozik a kunágotai meg a magyarbánhe- gyesi tsz-eknek. Azt is suttog­ják, hogy a mezőhegyesi ménes főnöke Zsírosnak barátja és in­gyen tárcsázták fel a képviselő úr földbirtokát. Azt kérdem én magától, a gazdagnak mindent szabad?-— A tagoknak, akik még nem fizettek, a kamatot is szá­molják — szólal meg M. Mi­hály —, kíváncsi vagyok én, vajon Zsíros Géza kifizeti-e a kamatokat is? —Mán mé fizetné, ha a tarto­zást is vitatja? — mondja le- gyintve Feri bácsi.—Mer maga ennek az ügynek utána nézni? — teszi fel a kérdést, választ nem vár, folytatja: — Úgy tu­dom, hogy a kunágotai Bercsé­nyi tsz-nek 1 millió 800 ezer forinttal tartozik a képviselő úr. De azt is tudom, hogy ennek felét ismerte el, és ígérte, hogy szeptemberben ezt az összeget kifizeti. Most már novembert írunk és Zsíros Géza még most sem fizetett. Közben használja az ország legjobb földjét. Úgy tudjuk egy elnöki be­számolóból, hogy az 1 millió 800 ezer forintos tartozásából elismert 900 ezret. ígérte, majd a termésből fizet. Vár­hatja a tsz! Tessék mondani, hogyan ért az a mezőgazda­sághoz, aki azt kifogásolja a trágyázott földben, hogy az egyszeri cukorrépavetés „ki­szívta” a trágyát? Nevetséges, hiszen mindenki tudja, hogy három év alatt bomlik le... Keszthelyi Zoltán, a Bercsényi Tsz elnöke igazán udvarias. Hellyel, kávéval kínál. Csak amikor rátérek jövetelem céljá­ra, akkor feszül meg az arca. — Nézze, ez az ügy nem publikus, mert még nem zárult le. Ez a szövetkezet belső ügye. Hát ezzel hamar végeztünk... Nem értem az elnököt. Ha a hír nem igaz, miért nem mondja, ha meg igaz, miért nem beszél? ***■ Tóth Máté, a magyarbánhegye- si Egyetértés tsz elnöke. Kézfo­gása határozott emberre vall. Bár az ügyről szűkszavúan, de nyilatkozik. — A mi területünkön fekvő föld Zsíros Géza édesanyjáé és nagyanyjáé. A családnak a 40 hektár bérnöveléséért nyújtot­tuk be a számlát. —Fizettek? — Nem. Zsíros Géza vitatja az összeget, amit kiszámláz­tunk. Azt is kifogásolta, hogy áfát számítottunk fel, pedig ez a kötelességünk volt. Utána az ju­tott eszébe, hogy rossz minősé­gű műveletet végeztünk. Mi­után többedmagával a költsé­gek 60 százalékát ismerték el, bíróságra adtuk az ügyet. Min­denesetre az emberek nagy többsége a kevés nyugdíjából befizette a tartozását. A Mezőhegyesi Állami Ménes­birtok Rt. vezérigazgatója, dr. Megyeri Zsolt higgadtan fogad­ja a kérdésemet. — Tudok a szóbeszédről, amely szerint Zsíros Géza ba­rátja vagyok... —Nézze, ez magánügy... — így igaz. Csak azt akartam mondani, hogy ha a szóbeszéd valós, akkor nekem még jobban oda kell figyelnem a barátomra és nem engedhetem meg sem neki, sem magamnak, hogy egy elvégezett munkáért ne fizes­sen. — Szóval nincs kifizetetlen számlája Önöknél Zsíros Gézá­nak. — Nincs, mert rendezte. Nem is volt „kedvezménye­zett”, hiszen a 150 hektár tárcsá­zásáért 127 ezer forintot szám­láztunk neki. *** A magyarbánhegyesi helyzet­ről dr. Zsíros Gézát a múlt heti falufórumon kérdeztük meg, amelynek e témához kapcsoló­dó részével kiegészítettük a fel­vetéseket. — Magyarbánhegyesen ne­kem nincs földem — mondta. Csupán édesanyámnak és nagy­anyámnak van. Itt tehát szemé­lyes érdekeltségem sincs, de azt tudom, hogy az eljárás során a szövetkezetnek kell igazolni a föld beművelésével kapcsola­tos költségeket. Illetve — foly­tatja — majd egy szakértői eljá­rás során megállapítják,, hogy mennyi lehetett a szövetkezet költsége. Úgy tudom, már készült is egy szakértői véle­mény és azt az összeget az ál­lampolgárok kifizették. — Ez az ominózus 60 száza­lék? — Igen. Ezt nem is vitatta senki. — Mi történt a szövetkezet által kért, valamint a kifizetett összeg közti különbséggel? — Ezt az összeget az ügyben érintett állampolgárok letétbe helyezték. Bár most új helyzet állt elő, amelyre a kárpótlási hivatal fel is hívta a szövetkeze­tek figyelmét. Ugyanis a kár­pótlási földek munkálatainak fi­zetési kötelezettségei változni fognak éppen az Alkotmánybí­róság ide vonatkozó döntése alapján. Gondolom erre itt, Ma­gyarbánhegyesen is ügyelnek majd. Ez a megyében is egyedülálló per engem nem érint, csak azokat az embereket, akiknek Bánhegyesen kárpótlá­si földtulajdonuk van. Azt vi­szont nem tagadom, hogy mint országgyűlési képviselőt meg­kerestek és én igyekeztem az emberek segítségére lenni, hogy állampolgári jogaikat ér­vényesíthessék. — És a jegyző által kihirde­tett határozat? — Ez így nem igaz, mert a jegyző úr pontatlanul fogalma­zott. Ugyanis kötelező birtokba adni a kárpótlási eljárás során kapott földeket. A tulajdoni át­vezetés viszont nem történhet meg addig, amíg a vita tart. A föld használatát és birtokba adá­sát senki nem akadályozhatja meg. A kettő nem ugyanaz. Egyébként ha meglenne az egyezség, a földhivatal a leter­heltsége miatt akkor sem tudná egy-két évnél hamarabb telek- könyvezni a földeket. Ez így zajlott le korábban, az 1945-ös földosztás után is. Ezt követően a képviselő be­szélt arról a sajátos helyzetről, amit a magyarbánhegyesi per elindításával teremtettek. Ettől függetlenül azonban más te­lepülésen — például Kunágota esetében — elterjedt szóbe­szédre, mely szerint nem fizette ki a beművelési költségeket, egyazon álláspontot képvisel: egyrészt, hogy a szövetkezet­nek kell bizonyítania a fel­merülő költségek jogosságát, másrészt mindenképp a szakér­tői véleményt tartja döntő érv­nek. B. V.—H. M. Olvasóink írják ...­A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Visszhang A mentősök védelmében A Békés Megyei Hírlap október 18-ai számában „A mentősök mindent megtettek”, majd november 1-jén ,.Mentős reagálás” címmel megjelent két cikk, mindkettő aláírás nélkül. Ezekkel kapcsolatosan szeretném véleményemet kifejteni. Az első cikk elején helyesen közli a tényt az újságíró, amikor megállapítja, hogy a fiatal férfi azért vesztette életét, mert az ablaküveg „elmetszette a nyaki ereit”. Az ezután következő mondat teljesen értelmetlen, valószínű nyomdai hiba miatt. Az esetleges szóbeszédekre nem sokat kell adni. Mit jelent az, hogy „többen megkérdőjelezték a mentősök tevékenységét” ? Ki kérdőjelezte meg és konkrétan milyen tevékenységet kifogásol­tak? Ezeket nem kíváncsi természetünk miatt szeretnénk tudni, hanem azért, hogy helyes tevékenységünket megindokoljuk, megmagyarázzuk, esetleges hibáinkból pedig okuljunk, tanul­junk. A kollektív mentőálláspont helyett jó lett volna, ha az újságíró megírta volna azt, hogy konkrétan ki és mit nyilatkozott. Mit jelent a hivatalos és a nem hivatalos vélemény. Arról felelőtlenség nyilatkozni, hogy „mi lett volna, ha...”. Minden összezavarodik a cikk utolsó mondatában, ezért erről röviden kifejtem a szakmai véleményemet. A megtörtént esethez hasonló sérültnél az egyéb ellátás mellett infúziót kötünk be a helyszínen. Ez a beavatkozás megfelelő szakértelmet kíván. mentősök ezt nem tehetik meg” pontatlan, valótlan kijelentés. Ezt megteheti a mentőorvos és a mentőtiszt. Ilyen képesítésű mentődolgozó nem volt a szeghalmi kivonuló mentőegység tagjai között. Volt egy mentőápoló és egy mentőgépkocsi-vezető, mint minden úgyneve­zett szállító egységben. Ok nem jogosultak infúzió bekötésére, így tehát értelmetlen az a kijelentés, hogy „a sebesült életét egy infúzió rákötésével meg lehetett volna menteni”. Megjegyzem, hogy a mentőgépkocsi felszerelései között van infúziós oldat és a bekötéséhez szükséges szerelék is. Ezeket a mentőszemélyzet (amennyiben tagjai között nincs orvos vagy mentőtiszt) felajánlja a helyszínen lévő egyéb, nem a mentőszol­gálat kötelékébe tartozó orvosnak. Szeghalomban is dolgoznak szakorvosok, háziorvosok, ügyeletes orvosok stb., akik ezeket a mentéstechnikai eszközöket használhatják adott esetben. A men­tőszolgálaton kívüli orvosok nem tartoznak hatáskörömbe. A szóban lévő esetben az ügyeletes orvos tevékenységét nem isme­rem. Annyit tudok, hogy nem volt a helyszínen. Október 20-án levélben kértem meg a városi tiszti főorvost arra, hogy vizsgálja meg az ügyeletes orvos ténykedését, magatartását a konkrét ügyben. Választ a mai napig nem kaptam. A második, november 1-jén megjelent cikk újra feleleveníti a történteket. Itt az első mondat már úgy hangzik, hogy „meghalt egy balesetet szenvedett fiatalember, mert nem volt, aki az esetleg életét megmentő infúziót bekösse neki”. Ez nem igaz. Azért halt meg a fiatalember, mert az ablaküveg elvágta nyaki ütőereit és vénáit. Korábbi cikkében az újságíró ezt így is írta, november 1 -jére megváltozott a véleménye. Farkas Imre — a gyulai mentőállomásra beosztott mentőtiszt —reagál a cikkre. Az infúzió bekötésével kapcsolatosan kifejtett véleményével egyetértek. Sajnálatosan azonban olyan kérdése­ket is fejteget, amelyről nincs pontos információja. Nem is várható el ez tőle, hiszen nem a szeghalmi mentőállomáson dolgozik és nem ismeri a mentőszervezet működési rendjét, a szolgálat szervezését, a finanszírozását stb., mert ez nem munka­köri feladata. Ezért erről, mint a mentőszervezet vezetőjének más véleményem van. Szeghalomban mentőtiszti kivonuló szolgálatot munkanapi 8 órában szerveztek. Ez jó ideig így is működött. Később a szolgála­tot ellátó mentőtiszt tartósan beteg lett, rokkantnyugdíjazására került sor, ezért az állás jelenleg üres, betöltetlen. Tartós beteg­ség miatt két mentőtiszt hiányzik Békéscsabán is, ezért jelenleg nem oldható meg a szeghalmi szolgálat más mentőállomásról idevezényelt mentőtiszttel sem. Ezt a helyzetet jól tudta Farkas Imre mentőtiszt kollégám is, hiszen megállapította reagálásá­ban, hogy „ez nincs betöltve”. Azt azonban már rosszul tudja, hogy ennek oka a pénzhiány. Kijelenthetem, hogy nem így van, nem a pénzhiány az oka, hanem a fentebb leírtak. Sajnálom, hogy a gyulai mentőtiszt munkatársammal az újság hasábjain kell vitáznom, de ezt meg kellett tenni azért, hogy az újságolvasó objektív információt kapjon és a cikk elolvasása után ne következtessen arra, hogy emberek halnak meg, mert a mentőszolgálatnak nincs pénze. Szívesen tájékoztattam volna őt a tényekről, ha megkérdez és ezután is készséggel állok rendelke­zésére, különösen a szolgálatunkkal kapcsolatos kérdésekben. Sajnálom azt is, hogy az újságíró csak a „mentősök” véleményét kérte ki és nem kérdezte meg a mentőszervezet vezetőjét. Tisztelettel: Dr. Bumbera József, a mentőszervezet vezető főorvosa Becsületből jeles A nagy nyilvánosság előtt szeretnék köszönetét mondani Puskás László úrnak, aki Dobozon, a Papbolt 291 A szám alatt lakik. Ugyanis elvesztettem a nyugdíjas kedvezményes utazási szelvé­nyemet, s ő címemre visszaküdlte. Van tehát még becsületes ember. Őszintén kívánom neki, továbbra is tartsa meg becsületességét, s kívánok neki jó egészséget. Kovács Béláné, Csabaszabadi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents