Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-27-28 / 277. szám
MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM #PÉS MEGYEI HÍRLAP Advent titka és üzenete A várakozás megvallása a beteljesülés záloga Az utóbbi években divatossá vált november végén adventi koszorút vásárolni, de vajon tudja-e mindenki, aki meggyújtja a koszorú gyertyáit, hogy milyen hagyományt követ, milyen tartalmat önt formába cselekedetével. Menkó István és Menkóné Kiss Márta hitoktató házaspárt kértük meg arra, hogy legyenek segítségünkre az advent titkainak felfedésében, s mondják el azt is, hogy saját egyházközségükben a Békéscsabai Belvárosi Templom hittanosait miként avatják be az időszak tartalmának megértésébe. — A katolikusoknál az egyházi év az adventtel kezdődik — fogott bele a tájékoztatásba István. — Az advent latin szó, várakozást jelent, s mi az Úr eljövetelének várását értjük rajta. Az ünnepkör Európában a VI. században terjedt el, és VII. Gergely pápa rögzítette a ma is követett formában a XI. században. Eszerint a karácsonyt megelőző négy vasárnapon ünnepeljük Krisztus négy (testben, az emberek iránt megnyilvánuló kegyelemben, halálunk óráján és az utolsó ítéletkor való) eljövetelét. A négy vasárnap azonban nemcsak ezt jelképezi, hanem az emberiség eddigi, Jézushoz viszonyított időszakát is a négy évszak mintájára. így az ember megteremtésétől Mózes megjelenéséig terjedő időszak a tél, az éjszakai sötétség ideje. Mózes megjelenésekor virrad ránk az üdvösség hajnala, mert ő kezdi el tanítani elődeinket Isten követésére. Az emberek nevelésének csúcspontja Krisztus eljövetele, s az ő földi tartózkodása jelenti az emberiség nyarát. Jézus mennybemenetelével kezdődik az ősz, az emberiség alkonya, amit én nem szívesen tekintek valamiféle hanyatlásnak, hiszen ha testileg nincs is Jézus közöttünk, jelenlétét az életünkben állandóan érezzük. Ugyanakkor az adventi koszorún található négy gyertya arra a négyezer évre is emlékeztet minket, amelyet a zsidók töltöttek a Messiásra való várakozással. Ugyanis a Paradicsomból való kiűzetés óta folyamatosan él az emberekben ez a várakozás, hiszen a tiltott fa gyümölcsének mégkóstolá- sával „kivívtuk” kiűzetésünket a Paradicsomból, de Isten megígérte, hogy a történelem folyamán jön majd egy ember, aki megtöri a Sátán hatalmát, és ősszüleink engedetlenségét jóvá teszi. — Miért éppen gyertyák vannak a koszorún ? — A gyertya a fényesség, a világosság jelképe — vette át a szót Márti —, s az emberiség hosszú éjszakája után felvirradó hajnalt idézi. Ugyanezért vannak az advent idején a hajnali misék, amit roráténak is nevezünk. Mire a hajnali misének vége, addigra megvirrad. A bűn sötétségéből tehát Jézuson keresztül visz az út a világossághoz, a megváltáshoz. A hagyományokat híven követők négy szalagot is tesznek a koszorúra, amelyek közül három lila, egy viszont — sorrendben a harmadik — rózsaszín. A lila vagy violaszínű szalagok a visszafogottságot, az időszak csendjét szimbolizálják, a rózsaszín szalag viszont az öröm vasárnapjára utal, amikor már egész közel kerülünk a Megváltó eljöveteléhez. Az adventi koszorú szalagjai színéhez hasonlóan a templomban is lila az oltárterítő, a papok miseruhái, a szertartásokon kevés zene szól, s a templombelső díszítése is szerény. Ez alól csak a harmadik vasárnap kivétel, amely már az öröm közeledtére hívja fel a figyelmet. Az adventi koszorú azonban a naptár szerepét is betölti, hiszen a meggyújtott gyertyák száma figyelmezetet bennünket az ünnep közelségére. — Az elhangzottak alapján úgy tűnik, hogy a csendnek kiemelt szerepe van a Megváltóra való várakozás időszakában. — Az advent sajátos lelkülettel bír, amelynek elengedhetetlen feltétele a csend — folytatta István. — Az Úr kegyelmi eljövetelére készülünk. Lelki éberségre van ahhoz szükségünk, hogy kialakuljon bennünk a megváltás kegyelmének fogadására való készség. Ehhez bizony csend kell, s régen például a november harmincadiki András-nap után már nem tartottak bálákat, esküvőket, majd farsangkor jött el ismét az idejük. Az advent tehát a csönd, az elmélkedés, az imádság, az előkészület időszaka, hogy minél jobban megismerjük, felismerjük azt, akire várunk. A várakozás megvallása annak is, hogy életünk értelmét saját kis zárt rendszerünkben nem találjuk meg. Bennünket az éltet, aki több nálunk, s az adventi ember mindig nyitott egy nálánál nagyobb titokra. — A néphagyomány milyen szokásokkal töltötte meg a karácsony ünnepe előtti négy hetet? — Azt vallva, hogy „élek az advent boldogságában, a Jé- zus-várás szépségében, egyet- leh napom sem unalmas”, az advent régen igen tartalmas időszak volt. Szokás volt például a szentcsalád-járás, ami azt jelentette, hogy december 15-étől a szent családot ábrázoló kép járt házról házra vagy a rokonság körében, vagy az egy utcában lakók vitték tovább egymáshoz. Minden család egy napig őrizte a képet, s azon a napon a munkájukat a szent család örömére 'végezték. Este azután összegyűltek a képet őrző háznál, imádkoztak, énekeltek, majd elkísérték a festményt a következő családhoz. Aki december 24-én kapta meg a képet, annál egészen február másodikáig, Gyertyaszentelő Boldog- asszony napjáig ott maradt, s ez a család részesült a legtöbb kegyelemben. Amíg az idősebbek és a gyermekek a Szentcsalád-járással emlékeztek Jézusra, valamint szüleire, Máriára és Józsefre, addig a fiatalok az úgynevezett Betle- hemes tanulásával, gyakorlásával készülődtek arra, hogy a szentestén méltóképpen idézzék fel a gyermek Jézus meg1993. november 27-28., szombat-vasárnap A gyertya a fényesség, a világosság jelképe születését, a királyok és a pásztorok hódolatát a Megváltó előtt. —A mai hittanra járó gyermekek milyen formában élik meg az adventi időszakot? — Minden hitoktató másmás módszerrel próbálja megértetni a gyerekekkel az advent lelkiségét. Vannak, akik búzaszemeket gyűjtenek jó cselekedeteik bizonyságára, mások egy rajz kifestésével haladhatnak előre napról-nap- ra karácsonyig, vagy éppen egy olyan úton lépkednek végig, amelynek kockáit tartalommal megtöltve karácsonyra megismerhetik advent valódi üzenetét. Az egyházi boltokban ma már kaphatóak olyan gyermekeknek szóló naptárak, képek, könyvek, amelyek segítenek megérteni számukra a karácsonyra való felkészülés jelentőségét. Ezáltal azt is megértik, hogy nem a minél drágább ajándék adja az ünnep valódi értékét. Lenthár Márta Gazdasági és kulturális útkeresés — kivándorlási hullámok Erdély Trianon előtt és után kényszerültek. Egyes magyarok a román megtorlástól tartottak, ekért indultak az anyaországba. Megindult tehát egy jelentős kivándorlási folyamat. A trianoni békeszerződés által Magyarországtól Romániához csatolt területeken csak a mezőgazdálkodás, az őstermelési ágak művelése maradt meg kimondottan magyar gazdasági tevékenységnek. Ám ez a mezőgazdaság sem rendelkezett fejlettebb érdekvédelmi szervekkel, tőkeerős és a feladatoknak széles területén munkálkodó szövetkezeti hálózattal, erős gazdaköri szervezettséggel, valamint a mezőgazdasági oktatást és kiképzést ellátó intézményekkel. À mezőgazdaságon kívül említésre méltó magyar gazdasági tényezőnek csak az akkor még erejének teljében, intézményeinek és vagyonának birtokában lévő magyar kisiparosság számított a gyenge magyar kereskedői osztály mellett. A régi magyar nemzeti iparpár- tolási mozgalom eredményeképpen itt-ott magyar kézben lévő kisebb-nagyobb ipari üzemek a megváltozott történelmi helyzet révén korábbi kapcsolataikat elvesztették, és kiestek a magyar gazdasági közösségből. A mezőgazdasági termelés szükségletei közös gazdaköri vagy szövetkezeti vásárlással lettek volna a leggazdaságosabban beszerezhetők, viszont az elcsatolással ez a szerveződés teljesen felbomlott, megszűnt. A termelő számára a legfontosabb dolog a termények értékesítése, ezért az anyaországból való kiválással elvesztett piacok helyett új lehetőségeket kelHabár az antanthatalmak — a trianoni békeszerződés révén — Erdélyben a román államiságot csak 1920. június 4-én legalizálták, az első' világháborút követő' politikai zűrzavarban a román csapatok (és velük a román hatalom funkcionáriusai) már 1918/19 fordulóján megjelentek az Erdélyi-medencében, majd a Bánátban és a Partiumon is. A hivatalos ügyintézés román nyelvűvé változott, s ebből eredően a magyarok által lakott vidékeken is megjelent a román tisztviselői és a román értelmiségi réteg. Azok a magyar funkcionáriusok, akik a román nyelvvizsgát nem tudták vagy nem akarták letenni, megélhetésük érdekében menekülésre Nagyszeben: Történelmi városrész Segesvár fó'tere lett keresni. Az erdélyi kisipari és gyáripari tevékenység szintén a gazdasági és pénzügyi szervezet csonkaságával találta magát szembe, hisz idegenbe veszett tőke-, munka- és fogyasztói ereje. Az új adottságok és a megváltozott lehetőségek komoly és reális mérlegelésére volt szükség ahhoz, hogy a magyar nemzetiségű mezőgazda- sági és ipari termelők vissza tudják verni a létüket veszélyeztető támadásokat. Abban az időben az erdélyi magyar gazdasági életet a teljes kiszolgáltatottság jellemezte. A szomorú történelmi helyzet által hirtelen megszűnt korábbi bank- és hitelszövetkezeti hálózat miatt a fejlesztési beruházások számára nélkülözhetetlen ideális kölcsönlehetőségek eltűntek, míg a bevándorló románokat olyan bankok segítették mint az Albina vagy a Szebeni Takarék- pénztár. A nemzeti államiság megváltozásával a magyar kulturális élet is csaknem megbénult. A magyarság megtartó erejét szolgáló egyesületek, társaságok működésére vonatkozóan, illetve a hasonló célzatú rendezvények megtartásához hatósági jóváhagyást kellett szerezni. Ez kemény tortúra volt, amely egy időre azokat az erdélyi magyarokat is tétlenségre kényszerítette, akik hajlandóak lettek volna lelkesen cselekedni. Végül a nemzeti kultúra ápolását az erdélyi magyar irodalom vállalta fel, mely a szervezeti formák megteremtését tűzte ki maga számára elsődleges feladatul. Magyar nyelvű folyóiratok, lapok indultak, ám a cenzúra következtében olykor előfordult, hogy az erdélyi magyar sajtó hasábjain tenyérnyi fehér folt virított. A húszas évek közepén—az újabb nacionalista ihletésű nyelvvizsgák miatt — ismét számtalan magyar anyanyelvű tanár és egyéb tisztviselő kényszerült elhagyni szülőföldjét. A megüresedett állásokat megint románokkal töltötték be, akiket sokkal inkább a hatalom megbecsülése jutatott új munkakörbe, mint tudományos érdemeik vagy szervezőkészségük. Ilyen körülmények között még inkább megnövekedett az erdélyi magyar egyházak társadalminemzetiségi szerepe; mellettük a polgárosuló középrétegek vállaltak fokozott feladatokat. Az uralomváltozással járó nagy ki- és bevándorlások első jelentősebb szakasza Erdélyben 1930-ban fejeződött be. Ennek eredményeképpen a román lakosság aránya a korábbi 53,9 százalékról 58,3 százalékra emelkedett, a magyarságé pedig 31,8 százalékról 26,7 százalékra csökkent. Ezalatt a tizenkét esztendő alatt Erdély összlakossága több mint háromszáz- ezer fővel gyarapodott, s ekkor lélekszáma már meghaladta az ötmillió ötszázezret. Magyari Barna
