Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-26 / 276. szám
1993. november 26., péntek CSALÁDI OLDAL A durva meny esete anyósával A képen szereplőknek semmi köze a droghoz Lapunk november 24-ei, szerdai számának 10. oldalán az Egészégnevelőknek szóló oldalon az Ez nem kábítás Még nincs itt, de jön című, a kábítószer veszélyeiről szóló cikkünk képillusztrációja egy korábban készült archív kép volt. A Körösvidéki Zsaru eredeti cikkében, amelyet átvettünk, ez a kép nem szerepelt. A képen szereplődnek a kábítószerfogyasztáshoz semmi köze nincs, ezt nem is állt szándékunkban érzékeltetni. Amennyiben az illusztráció félreérthető', az érintettektől elnézést kérünk! Jaj a kopaszoknak! Depresszió a családorvosi gyakorlatban A Magyar Pszichiátriai Társaság Délkelet-magyarországi Tagozata november 27-én, szombaton délelőtt 10 órától tudományos továbbképző programot rendez Sazabadkí- gyóson a Wenckheim-kastély- ban. A részvétel ajánlott a közvetlen betegellátásban résztvevő minden orvosnak, kiemelten a családorvosok, belgyógyászok, pszichiáterek és segítő foglalkozású egyéb szakemberek számára. A Pándy Kálmán Megyei Kórház orvosigazgatója, dr. Kander Zoltán nyitja meg az oktatást, majd Á depresszió felismerése, kezelésének stratégiája a mindennapi gyakorlatban címmel dr. Vincze Gábor osztályvezető főorvos, az MPT Délkelet-magyarországi Tagozatának elnöke tart előadást. Az Eli Lilly gyógyszer- gyártó cég képviselője a Prozac nevű gyógyszer szerepéről szól a depresszió korszerű kezelésében. A résztvevők megismerkednek a kastély történetével és helyiségeivel is. A szoptatás előnyei A fenti címmel tart előadást a kismamaklub tagjainak és az érdeklődőknek dr. Salajkó Erika gyermekorvos december 1-jén 13 óra 30-kor Szabadkígyóson, a művelődési ház klubtermében. Drogellátás a kórházakban A kábítószer-fogyasztás elleni kórházi segítséget Gyulán a Pándy Kálmán Megyei Kórházban dr. Vincze Gábor osztályvezető pszichiáter főorvos és dr. Gácsér Magdolna, a Gyermekpszichiátriai Gondozó vezetője [t.: (66) 361-833) Békéscsabán a Réthy Pál Kórházban pedig dr. Sarkadi István pszichiáter főorvos nyújtja [t.: (66) 441-411). Kifejezetten drogambulancia egyelőre Békés megyében nincs. Az apák is felelősek Régen, ha egy családban nem jelentkezett gyermekáldás, azt mondták, meddő az asszony, s a legritkábban gondoltak arra, hogy a férfi megtermékenyítő képessévégel lehet baj. Manapság újabb szemléleti határt kell átlépni. A szülés előtt álló vagy gyermeket tervező nőket előre figyelmeztetik a dohányzás, az alkoholfogyasztás mellőzésére, a stressz csökkentésére, kímélő életmódot javasolnak. Újabb vizsgálatok kiderítették, hogy a leendő apának legalább akkora szerepe van gyermeke egészségében, mint a nőnek, aki kihordja. A „gyenge minőségű” sperma, amely lehet dohányzás, egészségtelen munkahely, iszákos- ság következmménye, ugyanolyan károsító hatással van a leendő magzatra, mint az anya egészségtelen életmódja. Néhány amerikai ipari cég már évek óta foglalkozik azzal, hogy a veszélyes munkahelyen dolgozó várandós anyákat máshová irányítják át. Egy vizsgálat azonban kiderítette, hogy az ólomszennyezés-ve- szélyes munkahelyen dolgozó férfiak családjában ugyanannyi rendellenes csecsemő született, mintha az anyjuk dolgozott volna szennyezett környezetben. Az asszonyt ötvenévesnek saccolom. Barna haját jócskán átszövi már egy-egy ősz tincs. Arra kér, ne írjam meg, hogy melyik településen kerestem fel. Elég szomorú, hogy rosszat kell mondania a menyéről — sóhajtja. De kell, mert másként megfullad, ha nem öntheti ki a szívét. — A fiam koraszülött volt, alig refnénykedhettünk, hogy életben marad. Hála Istennek felnőtt. Ragaszkodó, szülőszerető, csupaszív felnőtt lett belőle. Harmincéves korában lett először igazán szerelmes. Örültünk neki, hiszen itt volt az ideje, hogy megnősüljön. Mi tanyán élünk, mert jószágot nevelünk, de van házunk a városban. Volt hát, ahova a fiatalok beköltözzenek. Mivel az a ház összkomfortos, fürödni, mosni odajártunk. Nem tetszett ez a fiatalasszonynak, s ezt ki is nyilvánította. Amikor hetente egyszer-kétszer bementem a saját házamba, úgy fogadott, mintha szívességet tenne azzal, hogy beenged. Csapott, vágott, láttam rajta, nem vagyok itt, csak megtűrt személy. Igyekeztem minél kevesebbet megfordulni a házban, s addig nem is volt baj, amíg a másik fiamat is ki nem utálta. Mindkét gyerekemet egyformán szeretem, s mind a kettőnek joga van ahhoz a házhoz. Ezt el is mondtam Klárinak. Nemtetszését fejezte ki. Még engem kezdett bántani a lelkiismeretem, hogy talán keményen fogalmaztam. Jóvá akartam tenni, hiszen mégiscsak a "fiam feleségéről van szó. Kapóra jött a névnapja. Ajándékba vettem neki egy nagyon szép vázát, tele virággal. Képzelje, hogy fogadta? Fogta a szép vázát úgy, ahogy volt, kivitte az udvarra és a földhöz vágta. Ledöbbentem ezen a viselkedésen, hiszen Klári pedagógus. Nem szóltam egy szót sem, mert időközben megtudtam, hogy terhes. Hittem abban, hogy majd csak megváltozik. Sajnos csak rosszabb lett. A másik fiamat továbbra sem engedte be a lakásba, hiába próbáltam tolerálni a viselkedését, nem ment. Békességben akartam lerendezni, ezért arra kértem őket, hogy ha nem engedik be a másik fiamat, költözzenek inkább albérletbe, hogy ne legyen ez a civako- dás a házon. Elköltöztek Orosházára. Bíztam abban, hogy most majd csak rendeződnek a dolgok. Közben megszületett az unokám. Két hete nem láttam őket, hajnalban felkeltem, sütöttem két tepsi süteményt, vettem a picinek egy gyönyörű kis ruhát és elutaztam hozzájuk. Az asszonyka megint felhozta a házat, szó szót követett, és Klári kidobott a lakásából úgy, hogy utánam dobta azt a süteményt, amit hajnalban sütöttem nekik. Végigsírtam az utat, amíg hazaértem. — Nagyon nehezen fogom fel, hogy egy tanult nő így viselkedjen. — Szomorú, de így van. Természetesen ezek után nem mentem hozzájuk, s azt hittem, a menyem sem fordul meg többé nálunk. Borzasztó érzés volt, hogy nem láthatom az unokámat. Egyszer csak megjelentek azzal a kocsival, ami az én tulajdonom és náluk hagytam, hogy boldoguljanak. A menyem úgy tett, mintha levegő lennék, csak az anyámmal és a férjemmel volt hajlandó beszélni, de természetes módon ült le az asztalomhoz enni. Én próbáltam elfelejteni a jelenetet, ahogy kidobott a lakásából és úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Azt hittem megússzuk veszekedés nélkül. Kikísértük őket, mielőtt indultak. Búcsúzásul odaszólt a menyem, hogy vizsgáztassam le a kocsit, mert lejárt a műszakija, és fizessem ki azt a tartozást, amit felvettem azért, hogy az esküvőre megvegyék a gyűrűket és a ruhákat. Hirtelen nem kaptam levegőt és mondtam, hogy egyszerűen nincs pénzem a kocsira, egyébként is ők használják, a személyi kölcsönt pedig nem magamnak, nekik vettem fel. Nem kellett több az én iskolázott menyemnek. A falu cédájának nevezett, s míg mi álltunk a férjemmel az udvaron ledermedve ettől a viselkedéstől, ő bevágta magát a kocsimba és elmentek. — Ne haragudjon, de a fia nem szólt semmit? Én bizony úgy vágtam volna pofon a „kedves kis menyemet”, hogy csak úgy csattan! — A fiam idegileg eléggé labilis, mindig is kerülte a hangos szót. Lesápadt és nem volt ereje meg se szólalni. * A fiatalasszony éppen dúl-fúl, amikor benyitok hozzá. Alig merem felhozni, miért is keresem. Mérges, mert a kicsi fia sírdogál, hiába dugja szájába a cumisüveget, csak nem hagyja abba. A fiatalasszonyt,'Klárit türelmetlennek találom. Orosházán egy kétszobás lakásban élnek hárman. Nagy nehezen, kelletlenül hellyel kínál. Sorolom neki azokat a panaszokat, amiket az anyósától hallottam vele kapcsolatosan. Artikulát- lan hangon kezd az ügyről beszélni. Kérem, ne legyen már olyan ingerült, mondja el ő, milyennek látja férje édesanyját. — Rosszul kezdte velem az ismerkedést. Csüngött a fián, én meg olyan mellékes voltam. — Hát miért ne csüngne a saját gyerekén? — Várja már meg, hogy kifejtsem, amit mondani akarok. Örökké azzal jött, hogy a férjem által is épített ház az övék. —Muszály, hogy megint beleszóljak, a férje 14 éves volt, amikor a ház épült... — Mindegy. Ha már egyszer odaköltözhettünk, miért nem hagyott élni minket? Miért kellett nekem őutánuk is suvickolni a fürdőkádat meg a lakást, amikor a sáros, koszos cipőjükkel végigjárták? — Már ne haragujdon, mégiscsak az ő házuk. — Most már azt csinálnak vele, amit akarnak... Nekünk kellene azt a pénzt kifizetni, amit anyósom vett fel, meg a kocsit rendbehozatni. —De a pénzt maguk költötték el, a kocsit is maguk használják... — Nekik nem ér annyit a fiuk, hogy boldog? — Anyósa mindig békejobbot nyújtott... — Nekem ne nyújtson semmit. — Tudja, hogy nagyon hiányzik anyósának a fia meg az unokája? — Megérdemli.:. * Nem jutottam dűlőre a fiatalasszonnyal. Sajnálom őt. Azon gondolkodtam, vajon miért ilyen? Nem kapott otthon szeretetet? Vagy féltékeny az anyósára? Nem tudom. Egy biztos. Ha a gyereke majd nagyobb korában felfogja, hogyan bánik a nagyanyjával, nem fogja az édesanyjának ezt megköszönni. Béla Vali Kojaknak se haja, se félnivalója M. Bristow — a legjobb diploma és ajánlólevelek birtokában —megpályázta egy fontos brit cég igazgatói állását. Jó esélye volt, hogy be is üljön a bőrfotelbe — írta a Gardien. Már csak a végső követelménynek kellett megfelelnie; arra kérték, hogy küldje be a vizsgálóbizottsághoz néhány hajszálát. A szigetországban ugyanis bizonyos állások elnyeréséhez nélkülözhetetlennek tartják a hajtesztet. Olyannyira, hogy még a vér- vizsgálatot is megelőzi fontosságában. A haj ugyanis könyörtelenül árulkodik tulajdonosának kábítószerrabsága felől. A laboratóriumi vizsgálat még azt is kimutatja, hogy milyen szert fogyaszt. Sőt, a múltat is bevallja. Minthogy havonta egy centimétert nő átlagosan, ennélfogva a kalendárium pontosságával jelzi, hogy mikor, milyen kábítószer került a haj viselőjének testébe. Bristow lebukott. Nem hatott a felkészültség, pusztába kiáltott szónak bizonyult a protekció. Egy dörzsölt kábítószerest szúrt ki a körültekintő vizsgálat? Ugyan! Egy jól képzett, ám szerencsétlen kopaszt... Útközben Sokkal, de sokkal alaposabb munkát végez a közlekedési rendőrség, mint bárki képzelné. Még szeptember elején buszbaleset ért Pesten, mert egy szemtelen alak hirtelen a busz elé vágott a kocsijával. A sofőr, ha nem akart nagyobb bajt, fékezni kényszerült. Meglódult a nép, de csak az én orrom sérült meg, másnak semmi baja nem lett. A sofőr adott egy betétlapot, két tanú, utána a János kórház: a diagnózis orrcsontrepedés. Már mindent elfelejtettem, amikor előbb Pesten keresett a rendőrség, aztán itthon. Mentem hát tanúnak. El is mondtam a magamét, főleg a sofőr védelmében, de közben folyton tűnődtem: végtére is se a busz, se a többi ember nem sérült meg, én is csak enyhén, s mégis mennyi időt, energiát öltek már eddig ebbe a kicsi ügybe. S ha már ott voltam, csak megkérdeztem: és a csabai járdákon biciklizők, sőt motorozok? És a városban nyolcvannal hajtők? Még százzal is olykor, kaptam a feleletet. És a traffipax? Két kocsi van az egész megyére. A biciklis, motoros fiatalok meg hosszú és összetett téma és többféle nevelési próbálkozás. * A rendőrségtől a boltba indulok, nem is egybe, hisz tudni kell, minek mi az ára itt és ott. Mert vannak különbségek, néha kilónként nem is kicsik. Meg engedményes cikkek is akadnak néha, hátha most is lesz. Csak nehogy macskaeledel legyen, mint a múltkor. Amikor igencsak morgott a jónép, s érdemes volt látni, ki milyen képet vágott hozzá. Lépek ki az egyik boltból, amikor rámhallózik az ajtóban nézelődő hölgy, és már mutatja is az üveget ellepő cigarettareklámokat. Tényleg van belőlük bőven. —Hát ne üssön meg a guta? Az újságok meg az egészségügy folyton azt hajtogatják, sírba visz a cigaretta, s közben folyik a csábítás, a reklámozás. Hát nem képmutatás ez az egész? És sürget, hogy válaszoljak, s mert vicces kedvemben vagyok, azt mondom: munkamegosztás. Vass Márta Nagy gondok adódnak mostanában... Vajon melyik lehet az igazi, az enyém, az én télapóm?
