Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-26 / 276. szám

1993. november 26., péntek CSALÁDI OLDAL A durva meny esete anyósával A képen szereplőknek semmi köze a droghoz Lapunk november 24-ei, szerdai számának 10. olda­lán az Egészégnevelőknek szóló oldalon az Ez nem kábítás Még nincs itt, de jön című, a kábítószer veszélyeiről szóló cikkünk képillusztrációja egy ko­rábban készült archív kép volt. A Körösvidéki Zsaru eredeti cikkében, amelyet átvettünk, ez a kép nem szerepelt. A képen szereplődnek a kábítószerfogyasztáshoz semmi köze nincs, ezt nem is állt szándékunkban érzékeltetni. Amennyiben az illusztráció félreérthe­tő', az érintettektől elnézést kérünk! Jaj a kopaszoknak! Depresszió a családorvosi gyakorlatban A Magyar Pszichiátriai Társa­ság Délkelet-magyarországi Tagozata november 27-én, szombaton délelőtt 10 órától tudományos továbbképző programot rendez Sazabadkí- gyóson a Wenckheim-kastély- ban. A részvétel ajánlott a köz­vetlen betegellátásban részt­vevő minden orvosnak, ki­emelten a családorvosok, bel­gyógyászok, pszichiáterek és segítő foglalkozású egyéb szakemberek számára. A Pándy Kálmán Megyei Kórház orvosigazgatója, dr. Kander Zoltán nyitja meg az oktatást, majd Á depresszió felismerése, kezelésének stra­tégiája a mindennapi gyakor­latban címmel dr. Vincze Gá­bor osztályvezető főorvos, az MPT Délkelet-magyarországi Tagozatának elnöke tart elő­adást. Az Eli Lilly gyógyszer- gyártó cég képviselője a Pro­zac nevű gyógyszer szerepéről szól a depresszió korszerű ke­zelésében. A résztvevők meg­ismerkednek a kastély történe­tével és helyiségeivel is. A szoptatás előnyei A fenti címmel tart előadást a kismamaklub tagjainak és az érdeklődőknek dr. Salajkó Erika gyermekorvos decem­ber 1-jén 13 óra 30-kor Sza­badkígyóson, a művelődési ház klubtermében. Drogellátás a kórházakban A kábítószer-fogyasztás elleni kórházi segítséget Gyulán a Pándy Kálmán Megyei Kór­házban dr. Vincze Gábor osz­tályvezető pszichiáter főorvos és dr. Gácsér Magdolna, a Gyermekpszichiátriai Gondo­zó vezetője [t.: (66) 361-833) Békéscsabán a Réthy Pál Kór­házban pedig dr. Sarkadi Ist­ván pszichiáter főorvos nyújt­ja [t.: (66) 441-411). Kifeje­zetten drogambulancia egye­lőre Békés megyében nincs. Az apák is felelősek Régen, ha egy családban nem jelentkezett gyermekáldás, azt mondták, meddő az asszony, s a legritkábban gondoltak arra, hogy a férfi megtermékenyítő képessévégel lehet baj. Ma­napság újabb szemléleti határt kell átlépni. A szülés előtt álló vagy gyermeket tervező nőket előre figyelmeztetik a dohány­zás, az alkoholfogyasztás mel­lőzésére, a stressz csökkenté­sére, kímélő életmódot java­solnak. Újabb vizsgálatok ki­derítették, hogy a leendő apá­nak legalább akkora szerepe van gyermeke egészségében, mint a nőnek, aki kihordja. A „gyenge minőségű” sperma, amely lehet dohányzás, egész­ségtelen munkahely, iszákos- ság következmménye, ugyan­olyan károsító hatással van a leendő magzatra, mint az anya egészségtelen életmódja. Né­hány amerikai ipari cég már évek óta foglalkozik azzal, hogy a veszélyes munkahe­lyen dolgozó várandós anyá­kat máshová irányítják át. Egy vizsgálat azonban kiderítette, hogy az ólomszennyezés-ve- szélyes munkahelyen dolgozó férfiak családjában ugyan­annyi rendellenes csecsemő született, mintha az anyjuk dolgozott volna szennyezett környezetben. Az asszonyt ötvenévesnek saccolom. Barna haját jócskán átszövi már egy-egy ősz tincs. Arra kér, ne írjam meg, hogy melyik településen kerestem fel. Elég szomorú, hogy rosszat kell mondania a me­nyéről — sóhajtja. De kell, mert másként megfullad, ha nem öntheti ki a szívét. — A fiam koraszülött volt, alig refnénykedhettünk, hogy életben marad. Hála Istennek felnőtt. Ragaszkodó, szülő­szerető, csupaszív felnőtt lett belőle. Harmincéves korában lett először igazán szerelmes. Örültünk neki, hiszen itt volt az ideje, hogy megnősüljön. Mi tanyán élünk, mert jószá­got nevelünk, de van házunk a városban. Volt hát, ahova a fiatalok beköltözzenek. Mivel az a ház összkomfortos, füröd­ni, mosni odajártunk. Nem tet­szett ez a fiatalasszonynak, s ezt ki is nyilvánította. Amikor hetente egyszer-kétszer be­mentem a saját házamba, úgy fogadott, mintha szívességet tenne azzal, hogy beenged. Csapott, vágott, láttam rajta, nem vagyok itt, csak megtűrt személy. Igyekeztem minél kevesebbet megfordulni a ház­ban, s addig nem is volt baj, amíg a másik fiamat is ki nem utálta. Mindkét gyerekemet egy­formán szeretem, s mind a ket­tőnek joga van ahhoz a házhoz. Ezt el is mondtam Klárinak. Nemtetszését fejezte ki. Még engem kezdett bántani a lelki­ismeretem, hogy talán kemé­nyen fogalmaztam. Jóvá akar­tam tenni, hiszen mégiscsak a "fiam feleségéről van szó. Ka­póra jött a névnapja. Ajándék­ba vettem neki egy nagyon szép vázát, tele virággal. Kép­zelje, hogy fogadta? Fogta a szép vázát úgy, ahogy volt, kivitte az udvarra és a földhöz vágta. Ledöbbentem ezen a vi­selkedésen, hiszen Klári peda­gógus. Nem szóltam egy szót sem, mert időközben megtud­tam, hogy terhes. Hittem ab­ban, hogy majd csak megvál­tozik. Sajnos csak rosszabb lett. A másik fiamat továbbra sem engedte be a lakásba, hiá­ba próbáltam tolerálni a visel­kedését, nem ment. Békesség­ben akartam lerendezni, ezért arra kértem őket, hogy ha nem engedik be a másik fiamat, költözzenek inkább albérlet­be, hogy ne legyen ez a civako- dás a házon. Elköltöztek Orosházára. Bíztam abban, hogy most majd csak rende­ződnek a dolgok. Közben megszületett az unokám. Két hete nem láttam őket, hajnal­ban felkeltem, sütöttem két tepsi süteményt, vettem a pici­nek egy gyönyörű kis ruhát és elutaztam hozzájuk. Az asszonyka megint felhozta a házat, szó szót követett, és Klári kidobott a lakásából úgy, hogy utánam dobta azt a süte­ményt, amit hajnalban sütöt­tem nekik. Végigsírtam az utat, amíg hazaértem. — Nagyon nehezen fogom fel, hogy egy tanult nő így vi­selkedjen. — Szomorú, de így van. Természetesen ezek után nem mentem hozzájuk, s azt hit­tem, a menyem sem fordul meg többé nálunk. Borzasztó érzés volt, hogy nem láthatom az unokámat. Egyszer csak megjelentek azzal a kocsival, ami az én tulajdonom és náluk hagytam, hogy boldoguljanak. A menyem úgy tett, mintha levegő lennék, csak az anyám­mal és a férjemmel volt hajlan­dó beszélni, de természetes módon ült le az asztalomhoz enni. Én próbáltam elfelejteni a jelenetet, ahogy kidobott a lakásából és úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. Azt hittem megússzuk veszekedés nélkül. Kikísértük őket, mi­előtt indultak. Búcsúzásul odaszólt a menyem, hogy vizs­gáztassam le a kocsit, mert le­járt a műszakija, és fizessem ki azt a tartozást, amit felvettem azért, hogy az esküvőre meg­vegyék a gyűrűket és a ruhá­kat. Hirtelen nem kaptam le­vegőt és mondtam, hogy egy­szerűen nincs pénzem a kocsi­ra, egyébként is ők használják, a személyi kölcsönt pedig nem magamnak, nekik vettem fel. Nem kellett több az én iskolá­zott menyemnek. A falu cédá­jának nevezett, s míg mi áll­tunk a férjemmel az udvaron ledermedve ettől a viselkedés­től, ő bevágta magát a kocsim­ba és elmentek. — Ne haragudjon, de a fia nem szólt semmit? Én bizony úgy vágtam volna pofon a „kedves kis menyemet”, hogy csak úgy csattan! — A fiam idegileg eléggé labilis, mindig is kerülte a han­gos szót. Lesápadt és nem volt ereje meg se szólalni. * A fiatalasszony éppen dúl-fúl, amikor benyitok hozzá. Alig merem felhozni, miért is kere­sem. Mérges, mert a kicsi fia sírdogál, hiába dugja szájába a cumisüveget, csak nem hagyja abba. A fiatalasszonyt,'Klárit türelmetlennek találom. Oros­házán egy kétszobás lakásban élnek hárman. Nagy nehezen, kelletlenül hellyel kínál. Soro­lom neki azokat a panaszokat, amiket az anyósától hallottam vele kapcsolatosan. Artikulát- lan hangon kezd az ügyről be­szélni. Kérem, ne legyen már olyan ingerült, mondja el ő, milyennek látja férje édesany­ját. — Rosszul kezdte velem az ismerkedést. Csüngött a fián, én meg olyan mellékes vol­tam. — Hát miért ne csüngne a saját gyerekén? — Várja már meg, hogy ki­fejtsem, amit mondani akarok. Örökké azzal jött, hogy a fér­jem által is épített ház az övék. —Muszály, hogy megint be­leszóljak, a férje 14 éves volt, amikor a ház épült... — Mindegy. Ha már egy­szer odaköltözhettünk, miért nem hagyott élni minket? Mi­ért kellett nekem őutánuk is suvickolni a fürdőkádat meg a lakást, amikor a sáros, koszos cipőjükkel végigjárták? — Már ne haragujdon, mé­giscsak az ő házuk. — Most már azt csinálnak vele, amit akarnak... Nekünk kellene azt a pénzt kifizetni, amit anyósom vett fel, meg a kocsit rendbehozatni. —De a pénzt maguk költöt­ték el, a kocsit is maguk hasz­nálják... — Nekik nem ér annyit a fiuk, hogy boldog? — Anyósa mindig békejob­bot nyújtott... — Nekem ne nyújtson sem­mit. — Tudja, hogy nagyon hi­ányzik anyósának a fia meg az unokája? — Megérdemli.:. * Nem jutottam dűlőre a fiatal­asszonnyal. Sajnálom őt. Azon gondolkodtam, vajon miért ilyen? Nem kapott ott­hon szeretetet? Vagy félté­keny az anyósára? Nem tu­dom. Egy biztos. Ha a gyereke majd nagyobb korában felfog­ja, hogyan bánik a nagyanyjá­val, nem fogja az édesanyjá­nak ezt megköszönni. Béla Vali Kojaknak se haja, se félnivalója M. Bristow — a legjobb diplo­ma és ajánlólevelek birtoká­ban —megpályázta egy fontos brit cég igazgatói állását. Jó esélye volt, hogy be is üljön a bőrfotelbe — írta a Gardien. Már csak a végső követel­ménynek kellett megfelelnie; arra kérték, hogy küldje be a vizsgálóbizottsághoz néhány hajszálát. A szigetországban ugyanis bizonyos állások el­nyeréséhez nélkülözhetetlen­nek tartják a hajtesztet. Olyannyira, hogy még a vér- vizsgálatot is megelőzi fontos­ságában. A haj ugyanis kö­nyörtelenül árulkodik tulajdo­nosának kábítószerrabsága fe­lől. A laboratóriumi vizsgálat még azt is kimutatja, hogy mi­lyen szert fogyaszt. Sőt, a múl­tat is bevallja. Minthogy ha­vonta egy centimétert nő átla­gosan, ennélfogva a kalendári­um pontosságával jelzi, hogy mikor, milyen kábítószer került a haj viselőjének testébe. Bristow lebukott. Nem ha­tott a felkészültség, pusztába kiáltott szónak bizonyult a protekció. Egy dörzsölt kábí­tószerest szúrt ki a körültekin­tő vizsgálat? Ugyan! Egy jól képzett, ám szerencsétlen ko­paszt... Útközben Sokkal, de sokkal alaposabb munkát végez a közlekedési rend­őrség, mint bárki képzelné. Még szeptember elején buszbaleset ért Pesten, mert egy szemtelen alak hirtelen a busz elé vágott a kocsijával. A sofőr, ha nem akart nagyobb bajt, fékezni kény­szerült. Meglódult a nép, de csak az én orrom sérült meg, másnak semmi baja nem lett. A sofőr adott egy betétlapot, két tanú, utána a János kórház: a diagnózis orrcsontrepedés. Már mindent elfelejtettem, amikor előbb Pesten keresett a rendőrség, aztán itthon. Mentem hát tanúnak. El is mondtam a magamét, főleg a sofőr védelmében, de közben folyton tűnőd­tem: végtére is se a busz, se a többi ember nem sérült meg, én is csak enyhén, s mégis mennyi időt, energiát öltek már eddig ebbe a kicsi ügybe. S ha már ott voltam, csak megkérdeztem: és a csabai járdá­kon biciklizők, sőt motorozok? És a városban nyolcvannal hajtők? Még százzal is olykor, kaptam a feleletet. És a traffipax? Két kocsi van az egész megyére. A biciklis, motoros fiatalok meg hosszú és összetett téma és többféle nevelési próbálkozás. * A rendőrségtől a boltba indulok, nem is egybe, hisz tudni kell, minek mi az ára itt és ott. Mert vannak különbségek, néha kilónként nem is kicsik. Meg engedményes cikkek is akadnak néha, hátha most is lesz. Csak nehogy macskaeledel legyen, mint a múltkor. Amikor igencsak morgott a jónép, s érdemes volt látni, ki milyen képet vágott hozzá. Lépek ki az egyik boltból, amikor rámhallózik az ajtóban nézelődő hölgy, és már mutatja is az üveget ellepő cigarettarek­lámokat. Tényleg van belőlük bőven. —Hát ne üssön meg a guta? Az újságok meg az egészségügy folyton azt hajtogatják, sírba visz a cigaretta, s közben folyik a csábítás, a reklámozás. Hát nem képmutatás ez az egész? És sürget, hogy válaszoljak, s mert vicces kedvemben vagyok, azt mondom: munkamegosztás. Vass Márta Nagy gondok adódnak mostanában... Vajon melyik lehet az igazi, az enyém, az én télapóm?

Next

/
Thumbnails
Contents