Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-24 / 274. szám

SPORT 1993. november 24., kedd Ennek is negyven éve! „Hidegkúti Kocsishoz játszik, aki hátragurítja a labdát Bozsikhoz...” ...hát így, ezen szavakkal kezdődött 1953. november 25-én a londoni Wembley-stadionban az évszázad mérkőzése. Mert a helyszíni riporter, az Aranycsapat „tizenkettedik játékosa”, Szepesi György maga mondta el és írta le később Lukács László­val közösen a legendás 90 perc történetét. Illetve annál többet, hiszen korrajznak is beillő naplójuk jóval előbb kezdődött. S lám, nem hiába tartja a mondás, hogy a szó elszáll, az írás megmarad! Most, az ünnepi alkalomra levettük a könyvespolc­ról a 60 oldalas, képes füzetet. Mert emlékezni kell, emlékezni szabad. Ennek igazolásául e sorok írója csak két mottóval, egy rövidebbel és egy hosszabbal bocsátja ismét az olvasók elé a könyv érdekesebbnek tetsző részleteit. A rövidebbet ezeken a hasábokon már máskor is olvashatták: úgy érezzük, amíg Pus­kás Öcsitől egy labdarúgó-tagozatos iskolában megkérdezi egy 12 éves srác, hogy „...és olimpián és világbajnokságon tetszett-e játszani?” —, addig aligha „lerágott csont” világverő csapatun­kat azzal is megtisztelni, hogy felidézzük játékukat, meccseiket, emlékezünk nagy győzelmeikre! A másik mottót a napokban kínálta fel Uhrin Mihály békéscsa­bai sportbarát. Úgy alakult, hogy fia — a szegedi Deák gimnázi­um fiatal tanáraként — egy évig Honoluluban taníthat biológiát és kémiát. Bármilyen meglepő, legutóbbi levelében arról írt: ottani testnevelő tanár kollegája sokat hallott a legendás magyar futballcsapatról, amely 6:3-ra legyőzte Anglia válogatottját. Ha teheti, szerezzen neki valamilyen ereklyét róluk! Nos, ha egy ilyen távoli nép ilyen szeretettel tartja számon nemzeti hőseinket, akkor mi végképp ne röstelljük ünnepelni őket, kivált ilyen szép jubileumon. Mert hogy ennek is negyven éve! * 1Ä If fi/ál /ív *J>£ Wl ***&£ ' Puskás Öcsi a vonat ablakából gyönyörködik az alpesi tájak ban fogsorú, kopott profi-futbal­listáért a szivarral a szájában pöffeszkedő jétékosüzér most már csak két schilling hat pennyt hajlandó fizetni... Bozsik így emlékezik: ,,Igy volt ez régen nálunk is. A lab­darúgókra csak addig volt szükség, amíg a menedzserek üzletet láttak bennük. Ha csak kicsit is megkopott a tudásuk, félredobták őket, nem törőd­tek velük. A kapitalista sport­ban ma is ez a labdarúgók sorsa...” A párt, a kormány, a tö­megszervezetek képvise­lői, üzemi küldöttségek, út­törők népes csoportjai fo­gadták a londoni diadal hő­seit", akik az egész világ előtt bebizonyították a ma­gyar labdarúgósport magas színvonalát, a magyar sport erejét, fejlettségét. Egymás után hangzanak el az üdvözlő szavak. — Köszönet és hála sporto­lóinknak — mondja Kristóf István, a párt, a kormány nevé­ben. — Beváltották ígé­retüket, megfeleltek népünk nagy szeretetének, bizalmá­nak és megbecsülésének. A magyar csapat az angol válo­gatott csapatot saját otthoná­ban győzte le, s ezzel kivívta az egész világ sportközvéle­ményének legnagyobb elis­merését. Magyar Károly, a Lőrinci Hengermű ifjúmunkás sztaha­novistája a magyar ifjúság for­ró szeretetét tolmácsolja. — Labdarúgóink győzelme olyan örömet váltott ki, hogy a 6:3 után a Lőrinci Hengermű­ben is jobban ment a munka — mondja. Holnap este a Budapest Kong­resszusi Központban gálamű­sor keretében (a tv is közvetíti, este 19 órakor) emlékeznek a nagy diadalra. Mi pedig az alábbiakban a már említett naplórészletekkel állítunk emléket a hat—há­romnak. Párizs gyönyörű város. De a sok fényből, csillogásból most Szepesi György, a 12. játé­kos... vajmi keveset vesznek észre játékosaink. Lelkesítőbb a Re- nault-gyári munkások szava: ,A francia dolgozók nektek szurkolnak! Győzzétek le az angolokat!” Ezzel búcsúztatja csapatunkat Párizsból Bőse, az FSGT titkára is. Nekem meg külön is fülembe cseng az a néhány szó, amellyel elkö­szön: ,,Nehéz dolga lesz a két­órás rádióközvetítéssel. Azt ta­nácsolom, igyék egy kis bort a mérkőzés előtt. Van egy régi francia közmondás: a víz csak megtisztítja a nyelvet, a bor viszont szellemessé teszi...” A „Fleche d’or”, az „Arany nyíl” expressz három óra alatt szeli át Normandiát a világhírű tengeri kikötőig, Calaisig. „Good luck” — „Jó szeren­csét” — köszöntik sportolóin­kat a Maid of Orleans 3100 tonnás hajó matrózai, amikor megtudják, hogy ők viszik át a La Manche csatornán Angliá­ba az olimpiai bajnokcsapatot. Játékosaink közül sokan most utaznak először tengeren. So­kat hallottak már a viharos no­vemberi csatomaátkelésről, így tehát érthetően nagy az iz­galom, amikor behajózunk... Játékosaink a korlátnak tá­maszkodva figyelik a sirályok játszadozását. Grosics meg­jegyzi: „Milyen kár, hogy nem tudok rajzolni. Érdemes lenne megörökíteni a röptűket..." * Hosszú hónapok tépelődé- sei, merész elgondolásai, sok­sok álmatlan éjszaka felvilla­nó újszerű gondolatai öltenek most testet Sebes Gusztáv sza­vaiban: , Anglia nagy ellenfél, de legyőzhető" — kezdi a be­szélgetést. Nem beszél hosszú ideig, nem akarja fárasztani a játékosokat. „A középcsatá­ron sok múlhat ezen a mérkő­zésén. Megzavarhatja az an­golokat, ha sokszor változtat­ja helyét.” © November 25-e, londoni idő szerint délután 2 óra 17 perc: Hidegkúti elindítja a labdát 90 perces útjára. Érdemes leje­gyezni az első 40 másodperc történetét: .....Hidegkúti Kocsishoz ját­szik, aki hátragurítja a labdát a tőle 3—4 méterre álló Bo­zsikhoz, Bozsik Kocsishoz to­vábbít, aki meredeken szökteti Budait a jobb szélen, de a ma­gyar csatár elöl Dickinson, az angol balfedezet az oldalvona­lon kívülre ment. Budai végzi el a bedobást, a játékvezető lábhiba miatt az angolokkal újra dobat. Az angol bedobást Zakariás megszerzi, egy-két lépést tesz a labdával, aztán Bozsikhoz játszik. A jobbfede­zet villámgyorsan Hidegkúti­hoz továbbít. A középcsatár előtt hárman is állnak, de ő elhúzza a labdát a hátráló an­gol védők mellett és a 16-osról jobb lábbal hatalmas bombát ereszt meg... Góóól, bent van a hálóban a fehér, angol lab­da..." H árom óra. Szinte az egész ország a rádiókészülékek mel­lett ül. S alig telik el egy perc a Vége... Azóta csak úgy emlegetjük, hogy az évszázad mérkőzése volt közvetítésből, amikor határta­lan ujjongás, öröm fogadja Budapesten, városainkban, falvainkban is az első magyar gólt. A bányákban érdekes megoldást alkalmaznak: a mérkőzés állását felírják a föld mélyébe igyekvő csillékre, hogy a csillepálya mentén a Összeállításunkhoz utószóként talán még annyit: akkor aligha írták volna meg sokan másképpen! Nem szeren­csés tehát „megrekedni” újraolvasásakor Magyar Ká­roly ifjúmunkás sztahanovistánál, meg pártunknál és kormányunknál. Megkockáztatjuk: kisstílű lenne. ÖSSZEÁLLÍTOTTA ÉS KÖZREADJA: FÁBIÁN ISTVÁN AKIK A GYŐZŐMET KIHARCOLTÁK bányászok azonnal tudomást szerezzenek a mérkőzés ala­kulásáról. ,Árleszállítás!” — A Daily Expressz c. angol lapban ezzel a címmel jól sikerült karikatú­rajelenik meg a 6:3 után. A lap kézről kézre jár a magyar játé­kosok között és nagy derültsé­get kelt. Mit is ábrázol ez a rajz? Azt a pánikhangulatot, amely az angol vereség után kitört a londoni játékostőzs­dén. Olyan labdarúgók, akik akár csak néhány hónapja még 34,500 fontért cseréltek gaz­dát a nagy haszon reményé­ben, most már alig érnek né­hány ezer fontot. S a rajzon ábrázolt kiöregedett, hiányos 90 perctörténete Im A <i Y A KO Ki IÁ Q - A M IKS mumNr ». T<nfcm. VaiUqr-tta&B, I** Béz&. ÜMbortí: Leo Home (Hollandié) PartjetaS: J. Brankborrt (Hollandia) á K- Schipper (Hollandia® Haajaronzág <P*roe ing, fehér nadrág): Tartalékok: Ódért. VáafeML Kawáee L. Meder. Cj.rdáa, Falaidé. TMh. Anglia (fehér ing. aötétkék nadrág): Ami még hiányzik a fenti jegyzőkön)"» bői, » agyis a gólszer­zők: Hidegkúti (1. perc), Se»»ell (14. perc), Hidegkúti (22. perc), Puskás (25. perc), Puskás (29. perc), Mortensen (38. perc), Bozsik (50. perc), Hidegkúti (53. perc), Ramsey, 11- esből (57. perc). Szögletarány: 5:3 (3:1 ) Magyarország javára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents