Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-20-21 / 271. szám
n & \lí. \ JT m 1 K'lW » A « j J J K HAZA MINDFN KI.ÖTT j . . j * | | B|EKEís megyei hírlap hetveei masazmj a A két testvér Jelinek Lajos tusrajza Halló! Beszélgessünk! Mondták... Abba a konstellációba, amit a világ most elénk kínál, nem fér bele az ötvenhatosok természetes igénye. Egyszerűen nem férnek bele ezek a foityogások. Ez nemcsak Magyarországon van így, tulajdonképpen ugyanezzel néznek szembe Kelet-Euró- pa más országainak meggyö- törtjei is. Nem akarnak tudomást venni róluk a világ civilizált országai, elég volt ebből. (Lengyel László politológus) Rettenthetetlen hülyék kora jő. / Pojácák vagy gazemberek? Is-is. / Egyszerre félem és röhögöm általlátni: / a szikla óhatatlan visszafelé görög. (Petri György verse 1988-ból) Lusta disznónak tartom magamat, de ez az év vízválasztó lesz, mert az éneklésen kívül a sportnak is nagy szerepe lesz az életemben. Most is járok a Lukács-uszodába, reggel súlyzózom, de futnom is kellene. (Korda György énekes) Békési tallózó Lehet, hogy a Vatra Romane- asca magyarellenes szervezet. Viszont a rántottát akkor is megeszi minden tagja, ha magyar tojásból készült. Ahogy a tyúk nem válogat, hogy kinek tojik, úgy a kereskedő se a zászlót, hanem a hasznot nézze. „A kereskedő ne politizáljon — hangsúlyozza Tordai Ferenc békéscsabai vállalkozó, aTrade Bt. ügyvezető igazgatója, s hozzáteszi: — Az egyik partnerem vatrás, de az üzletben soha nem nacionalista. Inkább racionalista.” Arra is érdemes figyelni, hogy a délkeleti megyeszékhely külkereskedője — négyévi tapasztalattal a háta mögött — azt mondja: „Nem a román a legrosszabb üzletfél”, továbbá a „román üzletember kényes a becsületére”. (Privát Profit) Olyan házasságban élek, amelyben két erős egyéniségű ember megosztott családfői felelősséget visel, s ahol — hivatali elfoglaltságom miatt — a családi ügyintézés kilencven százaléka a feleségem vállán nyugszik. (Dr. Soós Tibor, az Országgyűlés Hivatalának Békéscsabáról elszármazott vezetője) Fürkésző Mogyoróssy János, a gyulai könyvtár alapítója mindössze 31 éves volt, amikor 1936-ban, a gyulai uradalom gazdatisztjeként gyermekévei iskolájában (a jelenlegi katolikus általános iskola épületében) saját költségén 300 kötet könyvvel könyvtári helyiséget alakított ki. Később, 1868-ban könyve inek és régiséggyűjtemén> e nek városnak adományozásával megvetette a városi múzeum alapjait. A vármegye közgyűlése elé beterjesztett írásbeli nyilatkozatában Mogyoróssy leszögezte: gyűjteménye „örök időkre mindig Gyula városában maradjon, itt őriztessék, a városból el ne vitessék, el ne távolíttassék — még azon esetben sem —, hogyha a megye székhelye Gyuláról máshová tétettnék is át”. Mogyoróssy mintha érezte volna... — Halló! Jó napot kívánok, László Erzsébet vagyok a Békés Megyei Hírlap szerkesztősé gébéit. Farkas Jánosáét keresem. —Nagyon örülök, hogy felhívtak. A férjemmel mind a ketten nyugdíjasok vagyunk, jómagam pedig egy hete ki sem mozdultam itthonról. —Gondolom, nehezen viselik a hirtelen jött kemény, téli időt. — Annál is inkább, mert évekkel ezelőtt volt egy súlyos balesetem. Azóta nehezebben mozgok. A lakásban persze sok a tennivaló; ma például vasaltam, azelőtt pedig a férjemmel töltött káposztát főztünk, hurkát, kolbászt készítettünk. Disznót nem tudunk vágni, nincs miből. Az az igazság, hogy nagyon meg kell néznünk, mire költjük a pénzünket. —Ha mind a ketten nyugdíjasok, ez máris érthető. — Igen, mi is a kisnyugdíjasok közé tartozunk, és ebből kell fizetnünk a magas rezsit, a hitelt — valamikor lakásfelújításra vettük fel —, az újságot, a gyógyszereket. — Néhány héttel a karácsony, a nagyobb kiadások előtt biztosán nem könnyű gazdálkodni. — Tudja, mi évek óta nem nyaraltunk, nem vettünk drága ajándékokat. Nem ismerem a bundát, pedig el tudnám képzelni a szép, értékes holmit. Ettől függetlenül nem vagyok elkeseredve. A férjem egykori munkáltatója, a MÓL Rt., illetve annak jogelődje sokat segít a nyugdíjasain. Ha szükséges, segélyt kérhetünk — erre még szerencsére nem került sor —, nemrégiben pedig fűtési támogatást kaptunk május elsejéig visszamenőleg. Rengeteget köszönhetünk a vállalatnak most, amikor az embertől mindent csak elvesznek, és nem adnak. — Megkockáztatom a kérdést: Önök elégedett emberek? . — Ezt büszkén mondhatom. Igaz, hogy nem élünk nagy lábon, meghúzzuk magunkat. Igaz, hogy a kisszobát nem fűtjük, kéthetente mosok, mert takarékoskodunk az energiával. De van egy drága férjem, egy aranyos kis papagájunk, Pityuka, aki rengeteget fecseg, beszél egész nap, szóval: elégedett vagyok a sorsommal. — Kívánom, hogy még sokáig éljenek békében, egészségben, és köszönöm a beszélgetést. „»Most, mikor ugyanúgy, mint mindig, — legfőbb ideje, hogy.« (Tandori Dezső) — Október közepén ezt az idézetet osztja meg az olvasókkal: Tarján Tamás” irodalomtörténész, az ELTE docense, aki a Tevan Kiadó vendégeként októberben járt Békéscsabán 1993. november 20-21., szombat-vasárnap Hetven éve született Nadine Gordimer Springsben, 1923. november 20-án született Nadine Gordimer Nobel-díjas dél-afrikai írónő. Szülei Nagy-Bri- tanniából és Lettországból bevándorolt zsidó emberek. Első novellája már tizenöt éves korában napvilágot látott. A Johannesburgban élő írónő 1991-ben — elsősorban elbeszéléseiért — irodalmi Nobel-díjban részesült. Nemcsak íróként vált azonban ismertté, hanem a délafrikai apartheid-ellenes mozgalom tagjaként is. Legismertebb műve a Livingstone bajtársai — ennek egyik novellájából való az alábbi részlet: „...Ezúttal amerikai hang szólt a telefonba, halkan, óvatosan— az illető kétségtelenül azt hitte, hogy lehallgatják a vonalat. Robert Greenman Ce- retti Washingtonból jött, s beszélgetés közben jutott Frances eszébe, hogy ez az a politikai újságíró, aki valamiféle kapcsolatban volt a Ken- nedy-kormány zattal... — Hogy vannak Braunék? Ezer éve nem hallottam róluk... — A szokásos érdeklődés a közös ismerősök iránt, akiktől a vendég üdvözletét hozott, ő meg elmondta a szokásos szöveget, hogy ugye találkozhatnak? Frances...meghívta a férfit, nézzen be két nap múlva egy pohár italra. — Tudnék esetleg közben valamiben a segítségére lenni? — ezt hozzá kellett tennie; a férfi hangja szerény volt és értelmes. — Igazán nagyon köszönöm. Már alig várom a szerdát. Persze tudta, hogy az idegen látogató mit vár tőle, és Francesben feltámadt az a képtelen — igen, ez a helyes szó — kényszer, hogy olyan helyzetbe hozza Cerettit, amikor, sajnos, megkérheti erre. Amikor a többi vendég elment, visszavitte kocsin Cerettit a szállodájába, beszélgettek a cikkekről, amelyeket írni akart, meg az emberekről, akikkel találkozik — tudott-e például interjút készíteni fontos nacionalistákkal? Nem, még nem, de reméli, hogy a Nadine Gordimer következő hétre megszerveznek valamit Pretoriában. És még valami aggasztja (na. most jön) — alig tudott egykét szót beszélni feketékkel, kivéve a szállodai takarítót. — Nos, ebben talán tudok magának segíteni. Reméltem, hogy talán segíthet... Szeretnék egy keveset első kézből is arról, mit gondolnak maguk az afrikaiak. Nagyszerű lenne, ha meg tudná szervezni. Helyben voltak tehát...— Nem tudom. Már nemigen akarnak beszélni. Ha egyáltalán csinálnak valamit, arról nem lehet beszélgetni. Már aki még megmaradt. Feketék és fehérek. Akikkel igazán találkoznia kellene, azok le vannak csukva. ...Francesben egy pillanatra megrebbent a hiúság: — Majd értesítem. Felhívom majd. Bob, jó? — Természetesen máris keresztnéven szólították egymást; magányukban a rokon gondolkodás többet számított, mint a közös dél-afrikai múlt hiánya. — Nem kell többet mondania, csak azt, hogy mikor és hol. Mindig veszélyt szimatoltak. — Mi történhet magával? — kérdezte Frances. Nem volt nagyon nyájas a mosolya. Ezek mindig azt hajtogatják, hogy nem magukat féltik, hanem az embert, ésatöbbi. — Magának megvan az útlevele. Maga nem itt él....” Fekete fehéren Történelmi párhuzamok Valamikor 1989 végén a széthullt MSZMP örökébe lépő Szocialista Párt egyik politikusa azt nyilatkozta: ha nem a szocialisták nyerik a választást és nem a Németh Miklós alkíthat kormányt, akkor a csőd és a káosz lesz úrrá az országon. 1993. novemberében a kormányzó párt egyik vezetője, mellesleg miniszter azt nyilatkozta: ha az 1994- es választásokon nem a jelenlegi kormánykoalíció pártjai nyerik a választást és nem az MDF alakíthat kormányt, akkor a csőd és a káosz lesz úrrá az országon. Valamikor 1989 végén a Szocialista Párt egyik politikusa azt nyilatkozta: ha nem a szocialisták nyerik a választást, akkor európai integrálódásunk veszélybe kerül. 1993 novemberében az MDF egyik vezető politikusa, mellesleg belügyminiszter azt nyilatkozta: ha a jövő évi válsztásokat nem egy keresztény-néppárt nyeri, akkor európai integrálódásunk veszélybe kerül. Valamikor 1989 őszén az összeomlás előtt álló MSZMP rádöbbent, hogy elszakadt a társadalomtól és megpróbált sürgősen párbeszédet kezdeni a tömegekkel — későn. 1993 novemberében az MDF egyik vezető politikusa azt nyilatkozta: az MDF tanult hibáiból és párbeszédet kezdett a társadalommal. (Egyelőre nem tudni, korán-e vagy későn?) 1988. november 29-én, a meghasonlott MSZMP-nek, a párt belső meghasonlását nem érzékelő főtitkára, Grósz Károly a Budapest Sportcsarnokban egy aktívaértekezleten kijelentette: „ha nem tudunk fellépni kellő eréllyel az ellenséges, ellenforradalmi erőkkel szemben, akkor az anarchia, a káosz és — ne legyen illúzió —-a fehérterror fog eluralkodni.” Egyelőre nincs hírünk arról, hogy a Magyar Demokrata Fórum aktívaértekezletet szándékozik tartani a Budapest Sportcsarnokban. Árpás: Zoltán