Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-19 / 270. szám

Sarkad, adventista imaház Az oldalt írta és szer­kesztette: Magyari Bar­na és Magyar Mária. A fotókat Fazekas Ferenc készítette Foglalkoztatott munkanélküliek Méhkerék. — A község mun­kaképes lakosainak száma 1041 fő, ebből 303 személy állástalan; ez 29,1 százalékos munkanélküli rátát jelent. A polgármesteri hivatal és a munkaügyi központ jó kap­csolatának eredményeképpen november 30-áig huszonöt helybeli munkanélkülit — ha­vi tizenkétezer forintért — közhasznú jellegű feladatok­kal (járdaépítés, belvízcsator­na-tisztítás stb.) foglalkoztat a település. Tető a konyhán Újszalonta. — Az iskolai konyha idei építési munkálatai a közelmúltban a tetőszerke­zet lefedésével befejeződtek. A munkát — a jövő évi költ­ségvetésből — tavasszal foly­tatják, s többek között akkor szerelik majd fel a Népjóléti Minisztériumtól kapott há­romszázezer forintból vásárolt konyhai berendezéseket. Költségvetési koncepció Sarkadkeresztúr. — A legkö­zelebbi képviselő-testületi ülés­re november 23-án délután két órakor a polgármesteri hivatal épületében kerül sor. A te­lepülés képviselői többek kö­zött ekkor tárgyalják meg (és várhatóan el is fogadjákja jövő évi költségvetés koncepcióját. Segélyek fólülvizsgálata Geszt. — A község képviselői november 29-én 14 órakor testületi ülést tartanak. Ezen fő napirendi pontként a szociáli­san rászoruló családok rend­szeres nevelési segélyeinek fólülvizsgálata szerepel. Többen földre várnak Újszalonta. — November 11- én földárverést tartottak a falu­ban. Ekkor mintegy 100 hektár földterület talált gazdára. Becslések szerint még megkö­zelítőleg 200 hektárra mutat­kozik igény, ám ezek az óha­jok már valószínűleg csak jö­vőre nyerhetnek kielégülést. Várják az érdeklődőket Sarkad. — A Bartók Béla Mű­velődési és Szervező Központ épületében ma délelőtt 9 órától délután 17 óráig kedvezményes cipő- és csizmavásárlási lehető­ség várja az érdeklődőket. Testületi ülés Mezőgyán. — A képviselő- testületi tagok legközelebbi ülésére november 30-án a pol­gármesteri hivatal épületében kerül sor. A testület első fordu­lóban ekkor vitatja meg az 1994-es évi költségvetés-ter­vezetet. SARKAD ÉS KÖRNYÉKE 1993. november 19., péntek Utazás a gombák birodalmába Sarkad. — Az 1-es Számú Általános Iskola néhány hete­dik és nyolcadikos tanulója, Torma Péter biológiatanár és Rigó István gombavizsgáló szakellenőr vezetésével szep­temberben megalakította a gombász szakkört. A gyerekek élénk érdeklődést tanúsítanak a gombák világa iránt, s a köri foglalkozásokat nem a „hecc” kedvéért, hanem elhivatott­ságból látogatják, s mindig minden percet igyekeznek hasznosan kihasználni annak érdekében, hogy ismereteiket gyarapítsák. A szakköri foglalkozásokat a kertészeti egyetem tematiká­ja szerint végzik. Év végére a tanulók száz fajta gombát tud­nak majd felismerni, s az alap­fokú gombaismeretet ki-ki szorgalma szerint megszerez­heti. A fő hangsúlyt az elméle­ti tudásra és a terepgyakorla­tokra helyezik, hisz a kettő együtt fontos. Élettani ismere­tek hiányában nem lehet gom­bákkal foglalkozni, ezért egy igazi gombásznak „a kalapos élőlények” életműködését nemcsak illik, hanem szüksé­ges is ismernie. Például csak így tudható meg, hogy egyes gombafajtákat a természetben hol kell keresni. Ám ahhoz, hogy valaki igazán jártas le­gyen a gombák világában, nem elég csak elméletben ta­lálkozni velük, ezért amikor az időjárás lehetővé teszi, a szak­kör tagjai a környék gombale- lő-helyeit is felkeresik. Rigó István szakkörvezető humorosan megjegyezte: „a mérges gomát mindenfajta tu­dományoskodás nélkül könnyű felismerni, hisz az ká­romkodik, és földhöz csap­kodja a kalapját”. Ez a szelle­mes mondás valóban találó, ám ahhoz, hogy az ehető gom­bát a mérgezőtől meg tudjuk különböztetni, körültekintő gombaismeretre van szük­ségünk, s ennek az ismeretnek a birtokbavételében remek se­gítőpartner az 1-es számú isko­la gombász szakköre. Vajon melyik az ehető? A gombász szakkör tagjai az egyik elméleti foglalkozáson Rigó István magyarázatára figyelnek Mostmár nem szabad abbahagyni! Méhkerék. — A „Ki mit tud?” döntőjében második he­lyen végzett Nyisztor György hagyományőrző néptán­cegyüttes vezetőjével a nagy verseny idején „forró dróton” tartottuk a kapcsolatot. A nem kis erőpróba végén Berényi György azt mondta: Most már nem szabad abbahagynunk. Szerepelnünk kell, hogy meg­ismerjen bennünket a világ. Jó néhány héttel a „Ki mit tud?” után arról faggattuk az együttesvezetőt, elindultak-e már ezen az úton. íme a válasz: — Hál’istennek, el. No­vember 28-ára például Ko­lozsvárra kaptunk meghívást, ahol egy magas színvonalú műsorban fogunk szerepelni. Az estet egyébként a Román Televízió is közvetíti. Ezt kö­vetően december 11-éré kap­tunk meghívást a budapesti Kongresszusi Központba, ahol a Néptánc Antológia ’93 bemutatón veszünk részt két Patyi Zoltán koreográfiával. Berényi György az elmo- dottakhoz azt is hozzátette, hogy lelkesedésüket az is táp­lálta, hogy nagyon sok lelki és anyagi támogatást kaptak az utóbbi időben. Elsősorban a falutól, azon belül is a polgármesteri hiva­taltól, az Égyetértés, a Vihar­sarok és az Uj Élet szakszövet­kezetektől, az Agrotimex Kft.- től, de akadtak kívülállók is, akik támogatásra méltónak ta­lálták az együttest. Sokat kö­szönhetnek például a Gyulai ÁFÉSZ-nek, az ugyancsak gyulai Kozma Jánosnak, vala­mint a körösújfalui Petruzsán Tivadarnak. Jövőre (bejegyzik a sarkadi sört Sarkad. — A városban ebben az esztendőben kezdte meg működését az Obsitos Serfőz­de, melynek Galbács Lajos magánvállalkozó'az üzemel­tetője. A Hajdú és a Retek utca barkán található egykori lakó­házból kialakított miniüze­mben naponta folyik a köz­kedvelt „keserű nedű” előállí­tása. Ottjártunkkor Galbács Mária, a sörfőzde vezetője ka­lauzolt bennünket. Ahhoz, hogy a sör finommá és fogyaszthatóvá váljon, a sörárpának hosszú és körül­ményes utat kell megtennie. Az Obsitos Serfőzdében 8— 10 órás főzéssel indul a sörré vállás folyamata. Majd 8—10 napig tartó erjedés követke­zik. Ezt egy tíznapos utóer­jesztés követi (mely hűtött te­remben, nyomás alatt megy végbe), s csak utána történik a „folyékony kenyér” szűrése. Bár ez utóbbi — mint Galbács Mária megemlítette — Né­metországban (és általában a nyugati államokban) gyakran elmarad, ugyanis ott közked­veltek a szüretien sörök. Ám magyar ember még nem szo­kott hozzá, ezért ők minden egyes millilitert leszűrnek. Az előállított nedű a városban és Sarkad környékén kerül for­galomba, a sör nevének hiva­talos bejegyzése pedig a jövő évben várható. A sörfőzde vezetője azt is elmondta, a közeljövőben az üzem udvarában meg szeret­nék nyitni saját sörözőjüket, a távolabbi terveik között pedig a helybeli palackozás gondo­lata is fölvetődött. Döntőbírói száműzetésben Hivatásom a tényszerű tudósítás és nem a döntéshozatal, ezért bizonyára többen észrevették, hogy az elmúlt héten publi­kált Ki ad nevet a létesítménynek? című írásomban az épülő határátkelőre vonatkozóan én sem a Méhkerék, sem a Sarkad elnevezést nem használtam. A cikk megjelenése után dr. Rúzsa György, Méhkerék pol­gármestere határozottan kijelentette: a határátkelő elne­vezésével kapcsolatban semmiféle versengés sem folyik, egyértelműen és véglegesen eldöntött tény, hogy a megnyí­ló átkelő Méhkerék—Nagyszalonta néven kerül be a két ország személyforgalmába. Ez a hivatalos elnevezés, erről kormányhatározat döntött, s márciusi találkozóján a két ország külügyminisztere is ebben állapodott meg, ezért a sajtó is köteles ezt az elnevezést használni. Ez tehát a méhkeréki álláspont, melynek valóságtartal­mát egy pillanatra sincs jogom megkérdőjelezni, ám a reális tájékoztatás úgy kívánja: hallgattassák meg a másik fél is. Tóth Imre, Sarkad polgármestere, a helyi városi lap október 23-ai számának több oldalán a másik település nézetét tárja föl, amelynek érvelési indexe szintén elgon­dolkodásra serkent. S elgondolkodnom (főleg ha önma­gámban teszem) talán szabad?! Többen azt beszélik: a román kormány csak akkor ad pénzt a túloldali beruházásokra, ha a magyar elnevezés­ben a Méhkerék településnév szerepel. Nos, ha eddig a romániai munkálatok megkezdését az én „semlegessé­gem' késleltette, gyorsan leírom: a határ magyar oldalán a Méhkeréki Személyforgalmi Határátkelőépül. Amennyi­ben ettől az odaáti munkálat elkezdődik, ígérem, a továb­biakban mindig ezt az elnevezést fogom használni. Anyagi helyzetjelentés Kötegyán. — A település kép­viselői ma délután két órakor a polgármesteri hivatal épületé­ben találkoznak egymással. Ülésük napirendjén szerepel az idei költségvetés háromne­gyed évi teljesítéséről szóló beszámoló meghallgatása, va­lamint a jövő évi költségvetés­sel kapcsolatos elképzelések előterjesztése. Korszerűsödő konyha Sarkadkeresztúr. — A helyi önkormányzat a Népjóléti Mi­nisztérium által meghirdetett pályázaton ötszázezer forintot nyert a napközi otthonos kony­ha korszerűsítésére. Ebből az összegből konyhagépeket, konyhaberendezéseket vásá­roltak, melyek felszerelését a napokban kezdték meg a szak­emberek. Emberből vagyunk Sarkad. — Rendszeresen je­lentkező sorozatunk célja, hogy egy-egy tréfás kérdés kapcsán közismert Sarkad tér­ségi személyiségeket hozzunk emberközelbe. Több sarkadi olvasónk (valamint e rovatban már szerepelt néhány „alany”) javaslatára azonban ezúttal a sorozatot elindító Magyar Má­riát, a térségi korábbi, illetve jövőbeli tudósítóját ültettük „vallatószékbe”. Az említett sarkadiak a következőre kí­váncsiak: Volt tudósítójuk va­jon milyen három dolgot kí­vánna településüknek, tér­ségüknek Mikulásra? — Erre a helyzetre mond­ják: akasztják a hóhért. De mert Sarkad környéke dobo­gós helyet foglal el a szívem­ben, ebbe a „hurokba” szíve­sen dugom a fejem — vála­szolta a megszólított „riport- lány”, majd így folytatta: — Nos rögtön 86 ezer 400 másodpercnyi gondolkodás után kiötlöttem, Sarkadnak az lenne a legszebb Mikulás­ajándék, ha ezen a napon a Békés Megyei Hírlap vezető anyaga a következő szenzáci­ót röpíthetné szárnyra: „Hatal­mas olajmezőre bukkantak Sarkad határában!” A 86 ezer 451. másodpercben azonban egy ennél is jobb ötletem tá­madt. Egy olyan varázsceruzát kívánnék a sarkadi képviselő- testületnek, amivel ha bármit lerajzolnának, az valósággá válna. így aztán a testületi ülé­sek viták helyett boldog raj­zolgatással telnének. Nem kel­lene harcolni például a rendőr- kapitányság létszámemelésé­ért, egyszerűen csak rajzolná­nak maguknak öt-hat rendőrt, és kész. De lehetne rajzolni egy impozáns épületegyüttest is közvetlenül a méhkeréki ha­tárátkelő mellé, amelyre óriási betűkkel felírhatnák: Sar­kad—Nagyszalonta. Az uta­zók meg majd kiválogatják, melyiken akarnak ki- vagy be­lépni. A ceruzával kapcsolat­ban két jó tanács! 1. Mivel minden éppen olyan lesz a va­lóságban, mint amilyenre raj­zolják, ezért a testületi tagok­nak még Mikulás előtt rajzórá­kat kellene venniük Illyés Im­re tanár úrtól. 2. Mielőtt elkop­na a ceruza, rajzoljanak vele egy másik csodairont. És végül valami olyat kí­vánnék (az egész térségnek és nemcsak Mikulásra!), amit nem lehet lerajzolni. Békessé­get, egészséget, derűt. Őrizzék meg (még ilyen „zivataros" időben is!) a humorérzéküket, mert aki a poénokat érti. az biztosan „emberből” van!

Next

/
Thumbnails
Contents