Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-16 / 267. szám
SPORT 1993. november 16., kedd Békésben járt az egykori súlylökő óriás, aki ma is országos csúcstartó Szezonzáró modellező kupagyőzelem Fizessék meg azokat, akik reggeltől estig áldozatot vállalnak a sportágért Nemrégiben Békés megye vendege volt Varjú Vilmos, a hatvanas évek kiemelkedő súlylökője. A Gyulán született atléta mögött gazdag és eredményes sport- pályafutás áll. Talán elég, ha csak a Tokióban kiharcolt olimpiai bronzérmére vagy kétszeres Európa-bajnoksá- gára gondolunk, no persze nem elfeledve tizenhárom országos bajnoki címét sem. A negyvenkilencszeres válogatott a mai napig fennálló országos csúcsával is dicsekedhet, amelyet még 1971-ben ért el. Konkrétan: 20,45 méterre lökte el a 7,25 kg-os súlygolyót! A nyolcvanas évek közepén mondta egyszer, hogy aki megdönti ezt az eredményt, azt a vállán viszi fel egy tízemeletes épület tetejére!... Az illusztris vendéget a Békéscsabai 2. Számú Általános Iskola vezetői fogadták, oldalán egykori sporttársát is, a békéscsabai olimpikon, hatszoros magyar bajnok magasugró Medovarszki Jánost. Az iskola diákjainak tartottak élménybeszámolót, miközben csak úgy záporoztak a kérdések a kis nebulók részéről. Azaz készültek Varjú Vilmosból, s így alaposabban megismerhették a magyar atlétikai nagyságot. Ezt az alkalmat ragadtuk meg, amikor beszélgetésre invitáltuk őt. Békés megye az én hazám — Tulajdonképpen rokoni látogatásra jöttem, s arra igazán nem számítottam, hogy ilyen kedvesen fogadnak Békéscsabán. Meghatott és ugyanakkor meglepett, hogy ezek az apró gyerekek őszintén érdeklődtek sportpályafutásomról — kezdte Varjú Vilmos. — Természetesen nagy örömmel jöttem, hiszen Békés megye az én hazám, mégha nem is itt élek. Nem felejtem el a fürdővárosi és a gyomai éveket! —- Csaknem huszonhárom esztendeje él országos csúcsa. Minek tulajdonítja azt, hogy még a közelébe sem ért honi atléta? — Ennek nagyon sok összetevője van. Egyrészt az atlétika ugye nem csapatjáték, ahol ha nem megy a játék két embernek, akkor majd a többiek kisegítik. Itt meg kell „mérgeződnie” az embernek az atlétika izzadságával. Sajnos, évtizedek óta nem tapasztalható olyan csapat, mint amilyenek mi voltunk. Hatvannyolcig olyan színvonalon állt a magyar atlétika, hogy az első |jat között megállta a helyét Európában bármilyen versenyen, hiszen Európa-kupa döntőkön vettünk részt sorozatban. A csapatszellem remek volt, s érdekelt bennünket a másik, hogy ki, hogyan áll egy adott versenyszámban, s biztattuk egymást. Néhány évig csapatkapitánya voltam a válogatottnak, de mi a küzdelmek idején mindig együtt voltunk, nem volt külön utakon csellengés, meg bevásárló út. Aki befejezte a versenyzést, az drukkolt a másiknak. Valahogy ezt hiányolom a maiakban, s itt keresendő az ok, amiért még mindig csak nosztalgiázunk a régi dicsőségeken. —Véleménye szerint miként lehetne vonzóbbá tenni történetesen éppen a súlylökést? — A súlylökés nehéz ága az atlétikának, amelynél rengeteget kell izzadni és szenvedni, de ez érvényes minden dobószámban. Ma leginkább a futás és az ugrás a sláger, pedig ma sokkal jobb feltételek vannak, mint az én időmben. Ráadásul még a győzelmekért fizetnek is, nem úgy mint nekünk, akik csak a dicsőségért küzdöttünk, s ha nem nagy szó, a nemzetünkért. Ha akkor fizettek volna, ma nekem sem húszezer forint lenne a nyugdíjam. S ezen kívül nincs semmi más. Ezért sem értem igazán, hogy gyakorlatilag minden adott a maiaknak, csak küzdeniük kell! A korosztályos gyerekeket nagyon figyelem — Eljutnak-e Önhöz a Békés megyei atlétikai hírek, s hogyan vélekedik a megye atlétáinak eredményességéről? — Ugyan kevésbé vagyok tájékozott, de a körosztályos gyerekeket nagyon figyelem. Ha az egész országban olyan szinten és úgy foglalkoznának az atlétikával, mint Békés megyében, akkor nem itt tartanánk. Örülök az eredményeknek, mert ez nagyon szép dolog, nagyon szép teljesítmény. Olimpikonok, világbajnoki helyezettek, nagy nemzetközi versenyek résztvevői. Le a kalappal előttük! — Emlékei között mit tart a legkellemesebb, illetőleg a legkudarcosabbnak, amit átélt sportpályafutása során? — Amire a legeslegbüszkébb vagyok — ezt kevés helyen mondtam el és kevesen is tudják -—, hogy négy és fél évig Európában veretlen voltam! Hatvanhétben Lengyel- országban a későbbi olimpiai bajnok Komar vert meg, s fosztott meg ettől a sorozattól. Kudarcom volt több is, de ami Londonban történt az Európa- bajnokságon, azt sohasem felejtem el. Kirobbanó formában éreztem magam, s úgy mentem oda, hogy rekordot javítok, ugyanis én tartottam az Európacsúcsot 18,55-tel. Erre mi történt, majdnem a lábamra „ejtettem” a súlyt, s lett belőle tizenhét méter valahány centi. Ez számomra nagyon nagy vereséggel ért fel. Mindezek ellenére azok az évek csodálatosak voltak, csak elmúltak sajnos... Rabszolgaként foglalkozik velük —Mit tart döntőnek a sportág honi utánpótlás-nevelésében? — Ezeknek a gyerekeknek az eredményessége attól függ, hogy ki tartja őket szem előtt, s kikkel dolgoznak, ki az iskolában a testnevelő tanár, aki szeretettel és rabszolgaként foglalkozik velük. Fizessék meg azokat, akik reggeltől estig áldozatot vállalnak a sportágért, egyáltalán a testnevelésért! Hogy én nem lettem edző, annak különböző okai voltak, de a legdöntőbb, hogy azt a rengeteg időt, ami az edzőséggel jár, azt nem tudták és nem tudják megfizetni! Ha edző vagyok, az ugyanazt jelenti, mintha versenyeznék, mert ott kell lenni az atlétával. Engem ma már csak médiaszinten érdekel az atlétika, s napjainkban csak a nyugalmat keresem nyugdíjasként mondta búcsúzóul Varjú Vilmos. Gyurkó Mihály Varjú Vilmos (középen) Medovarszki János (balra) és Zsíros György társaságában FOTÓ: FAZEKAS FERENC Telt ház a pincehelyiségben Couberten báró közismert mondása — „Nem a gy őzelem, a részvétel a fontos!” — ha valahol, akkor a modellezés szabadonrepülő versenyágában érvényesül igazán. Ennek magyarázata a sajátos verseny- szabályok és a mindenkori időjárási viszonyok alapvető befolyásoló volta, vagyis soha nincs biztos esélyes, valamennyi verseny teljesen nyílL A saját építésű, motor nélküli madarakat versenyenként hét start keretében kell egy ötven méteres zsinórral felhúzni a levegőbe, majd három percnél előbb nem érhet földet a szabadon lavírozó modell. A százszázalékos teljesítők pedig a döntősök és a három startos rárepí- tés — fly-off — keretében alakul ki a legjobbak sorrendje. Tenmészetesen a döntő startjainál mindig egy-egy perccel növelik a repítés idejét négy, öt, majd hat percre. Ilyen szigorú követelmények alapján már igen szép eredménynek számít, hogy a tavalyi Európa- bajnokság negyedik helyezettje, Bodó János, a Gyulai Dobos István Klub versenyzője a válogatott tagjaként októberben Califomiában szerepelt a világbajnokságon. Hatalmas, száz főnyi mezőny gyűlt össze az ideális körülményeket biztosító kultúrvilág ismert városában. Harmincnégy csapat között az előkelőnek mondható 14. helyen végzett a magyar együttes. — Amennyiben mindhárman eljutottunk volna a fly- off-ba, az öt legjobb csapat között végezhettünk volna. Sajnos ketten is hibáztunk. Nekem a negyedik startomnál nem engedelmeskedett a leakasztó kampó és harminc méteren kiakadt a „madaram”. Az ötödiknél minden rendben volt, majd a hatodikban tartalék modellemmel balszerencsémre lyukat fogtam, vagyis egy leáramlásba került a madár és három percen belül ért földet. A befejező futam már hiába volt ismét hibátlan, a két megingás a tömör mezőny második felébe juttatott a 74. helyre. Tehát kiszámíthatatlan minden verseny, de talán ez a szép és az izgalmas ebben a versenyágban. A szerény helyezésekért a rendezők csodálatos szabadidős programjai kárpótoltak bennünket a versenyt követő napokon, ízelítőt kapva az Egyesült Államok látványos világából. Jövőre pedig az Ukrajnában sorra- kerülő Eb lesz a fő verseny, ahova több klubtársamnak is komoly esélye lehet a kijutásra, Vasas György, Guti József és Nőtáros Mihály személyében, ami biztató szakágunk jövőjét illetően. A hazai élmezőny a Szentes Kupa keretében tartotta a legjelentősebb szezonzárót, ahol szép gyulai sikerek születtek. Nőtáros Mihály győztesként védője lett a vándorserlegnek és haza hozhatta a fődíjat jelentő porcelán tálat. Második helyen a klubtárs, Vasas György végzett. A rendkívül kedvezőtlenül szeles időben csak öt startot tartottak és kettő percre csökkentették a repülési időt. Többen visszaléptek az indulástól, de így is sok gép esett áldozatul, a gyulaiaknak összesen hat modellje sérült meg. így adódhatott, hogy az ifiknél csak három értékelhető versenyző maradt a végelszámolásnál, közöttük Nőtáros Attila, de csak a győztesnek adtak díjat a házigazdák. November első szombatján még egy, amolyan levezető szezonzáróra került sor Szegeden. ahol az időjárás hű maradt önmagához, ami egész szezonban végigkísérte a rendezvényeket. Ezúttal a Tisza-parti Nyári emlékkép: amikor elszáll egy repülő FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET dobogósok mögött végeztek a fürdővárosiak, Nőtáros Attila, Guti József és Nőtáros Mihály, a vb-résztvevő Bodó János pedig a zsűriben működött közre. A jó szereplések mellett még egy örvendetes eredményről számoltak be a szerény csöndességben dolgozó klub tagjai, miszerint a Béke sugárúti pincehelyiségükben szombat délutánonként, mondhatni teltházasán folynak a környékbeli fiatalokból verbuválódott ifjúságiak foglalkozásai.------------------------Christian László D iákok ff az Őszi Kupáért Gyomaendrődi és békési siker a Bethlen-kupában A békéscsabai Szabó Pál Téri Általános Iskolában Őszi Kupa kispályás diáklabdarúgó-tomát rendeztek négy iskola részvételével. A csaknem másfélszáz 7—12 éves kisdiák tornáját segítette a DEWA Kft., a Színfolt Kft., a VB és Kobra Söröző. A három korosztályban megrendezett viadal összesített eredményhirdetésekor a Szarvasi 1. Számú Általános Iskola tanulói állhatták a képzeletbeli dobogó legfelső fokára, őket követte a házigazda Szabó Pál Téri Általános Iskola együttese, a bronzérem a szabadkígyósi- aknak jutott, s a kondorosiak lettek a negyedikek. Az idén ötödik alkalommal rendezte meg a gyomaendrődi Bethlen Gábor Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, névadójának tiszteletére a Bethlen- napokat. Ennek sportprogramjai közül kiemelkedett a Bethlen Kupa leány kézilabda és a fiú kispályás labdarúgótorna. A résztvevő Békés, Elek. Kétegy- háza és Gyomaendrőd mező- gazdasági szakmunkásképző iskoláinak és a Gyomaendrődi Kner Imre Gimnázium és a Gyomaendrődi 617. Számú Ipari Szakközépiskola csapatai között sportszerű küzdelmek után alakult ki a végeredmény. Leány kézilabda: 1. Gyomaendrődi Bethlen G. Mező- gazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, 2. Gyomaendrődi 617. sz. Ipari Szakközépiskola, 3. Gyomaendrődi Kner Imre Gimnázium. Fiú kispályás labdarúgás: 1. Békési Mezőgazdasági Szak- középiskola és Szakmunkás- képző Intézet, 2. Gyomaendrőd di 617. sz. Ipari Szakközépiskola. 3. Gyomaendrődi Kner Imre Gimnázium. Területi serdülő súlyemelő verseny, Kisújszállás Karpiák Tamás új országos csúcsa Az országos serdülő súlyemelő-bajnokságra való felkészülés jegyében tartottak a napokban területi minősítő versenyt Kisújszálláson. A viadalon a Békéscsabai Előre Súlyemelő Clubot ketten képviselték — eredményesen. Ezen a versenyen lehetett utoljára kivívni a jogot a hónap végén megrendezésre kerülő országos serdülő bajnokságra. A 70 kg-osok mezőnyében Rónyai Gábor összetettben egyéni csúcsai 170 kg-mal (72,5+97,5) győzött. A szorgalmas. kitartó munka eredményének köszönhető, hogy a 16 éves Karpiák Tamás a 76 kg-os súlycsoportban lökésben 130 kg-mal új serdülő országos csúcsot ért el. A békéscsabai 611. sz. Szakmunkás- képző Intézet első éves tanulója összetettben 235 kg-os (105+130) egyéni csúccsal szerezte meg a győzelmet. Amennyiben Karpiák fejlődése ilyen töretlen lesz, akkor a legeredményesebb békéscsabai súlyemelő, a sokszoros magyar bajnok. Bök fi János nyomdokaiba léphet. A november végi országos serdülő bajnokságon hárman képviselik a lila-fehéreket, 64 kg-ban Szabó Attila, 70 kg- ban Rónyai Gábor, míg 76 kg- ban Karpiák Tamás, aki az aranyéremre is esélyes. V. L.
