Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-16 / 267. szám

«j'RÉKF.S MF.GVEI HÍRLAP­MEGYEIKÖRKÉP 1993. november 16., kedd Példás tempóban, a szokásosnál jobb minőségben készült el az épület fotó: lehoczky péter Gyulai előadó a jegyzócsúcson Előzetesen hétszáznál is többen jelezték érkezésüket a jegyzők Siófokon, november 16—17- én megrendezendő országos konferenciájára. A Magyar Közigazgatási Kamara rendez­vényét dr. Fogarasi József, a kamara elnöke nyitja meg, s az első napon — többek között — dr. Mát hé Gábor, az Államigaz- gatási Főiskola tanszékvezető­je, dr. VerebélyiImre, a Belügy­minisztérium közigazgatási ál­lamtitkára tart előadást. E nap délutánján hangzik el dr. Lúczi József gyu\á\ jegyző előadása is A jegyzői feladatok komplexitá­sa címmel. Még e napon sajtótá­jékoztatót tartanak, s találkozik egymással a kamara és a jegy­zőklubok országos vezetősége. Másnap — szekcióülések után — ismét plenáris ülésre kerül sor, ahol a megjelentek várható­an állásfoglalást tesznek közzé. Némi túlzással úgy is fogal­mazhatnék: Gyulán a város- központban felújítással kez­dődtek a Városház utcában épülő 43 lakás befejező mun­kálatai. Egykoron, még 1986- ban a Délép Békés megyei le­ányvállalata alagútzsalus technológiával kezdte el építe­ni a lakóházat, amit aztán a békési Építőipari Szövetkezet folytatott, majd évekkel ez­előtt félbehagyott. Esztendő­kön át Csipkerózsika-álmában szunnyadt az épület, mely mozdulatlanságot magán vi­selte. A beruházó, az OTP má­jusban szerződést kötött a Bé­kés Megyei Állami Építőipari Vállalattal a lakások befejező munkálataira. Miután rendbe - tették, s olyan állapotba hoz­ták a munkaterületet, hogy ott érdemben is lehetett dolgozni, a fürdőváros önkormányzatá­val történt megállapodás alap­ján augusztus 20-ára az utcai homlokzattal végeztek az épí­tők, s ezek után a belső mun­kákra koncentrálták erőiket. Példás tempóban, a szoká­sosnál jobb minőségben készült el az épület, melynek földszintjén üzletek, az emele­tein pedig — egy-, másfél-, két- és háromszobás, egyedi központi fűtéses, tapétás, par­kettázott — lakások készültek, melyeknek műszaki átadása megkezdődött, s hamarosan beköltözhetnek az új lakók. —sz— Jogszabály és felügyeleti szerv hiányában működnek Biztonságszolgálati cégek kötéltánca (Folytatás az 1. oldalról) itt is sok a bizonytalansági té­nyező. Csak jogos védelem és végszükség esetén használha­tók, de ebben a szakmában ez kötéltáncnak számít. Amikor annyi az embereknél a fegy­ver, mint a mák, akkor a mi alkalmazottunk a személyi vé­delemét fegyver nélkül kell hogy ellássa. Származott már bonyodalom abból is, hogy ve­szélyes fenyegetésnek vette a rendőrség, amikor az őr figyel­meztette a támadót, hogyha to­vábbra is ilyen magatartást ta­núsít, fegyverhasználat követ­kezik. Ellenben aki lőfegyver­rel, lőszerrel visszaél, vagyis jogtalanul tart magánál, könnyen megúszhatja ezt sza­bálysértési bírsággal. —Szárnyra kaptak olyan hí­rek is, hogy több biztonság- szolgálati cég pénzbehajtással foglalkozik, megveretést is vállal. Ha kell, ezekhez nehéz­fiúkat, bűnözőket alkalmaz. — Hozzánk is eljutottak ilyen hírek, de szerintem ame­lyik cég ad magára, nem koc­káztatja meg a működési enge­délyét néhány tízezer forin­tért. Természetesen a „bárki működtethet biztonságszolgá­lati céget” elv a minőség rová­sára megy. Tény, hogy előfor­dult megveretési megkeresés nálunk is, főként az újgazda­gok közti anyagi farkasharc le­rendezésére, de az Elit-Őr ezektől elzárkózott. Pénzbe­hajtást sem vállalunk, viszont kintlévőségek teljesíthetősé­gének vizsgálatával foglalko­zunk. Kényszerítésről azon­ban ilyen esetekben szó nincs, hiszen csupán annak járunk utána, például van-e az adós­nak pénze. Mi csak büntetlen előéletű, erkölcsi bizonyít­vánnyal rendelkező személye­ket alkalmazunk, általában személyes ismeretség vagy munkatársi ajánlás alapján. Ugyanakkor több feladatot a közelharcban, küzdősportok­ban — karate, kick-box — képzett emberek látnak el, akik nem esnek pánikba, nem ijednek meg és nem tesznek meggondolatlan lépéseket. A jogi, önvédelmi, lövészeti képzés állandó, teszteket töl­tetünk ki, amelyek a feladat- megoldó, stressztűrő képessé­gekről, intelligenciáról adnak képet. Természetesen a leg­jobbakat meg kell fizetni, ezért személyi védelemnél az óradíjak elég magasak, 500— 1500 forint közöttiek. —-A rendőrséggel milyen a kapcsolatuk? — Összességében jónak tartjuk, sokszor koordinálunk, felajánljuk segítségünket. A csabai szatír fantomképe pél­dául itt függ az iroda falán és humanitárius okból többször portyázunk a Lencsési-lakóte- lep környékén, a veszélyezte­tett területeken. Persze köz­területen intézkedési jogunk nincs, tehát ha bármilyen ügy­ben közbelépnénk, állampol­gári jogon tennénk. Eseten­ként problémát okoz az is, hogy a bíróságok döntéseik­nek nem tudnak érvényt sze­rezni, és emiatt mi is többször kínos helyzetbe kerültünk. ■ —Beszéljünk néhány szót az objektumvédelemről, a pénz­őrzésről is. — Az objektumvédelemnél talán jobb a helyzet, mert álta­lában bekerített, meghatáro­zott területet őrzünk, amit sok­szor tábla jelez. Az őrzőkutyák objektumvédelmi szerepe vi­szont jogilag szintén nem tisz­tázott. A pénzőrzés is nagyjá­ból tiszta, hiszen ha valaki mondjuk fizetés előtti éjszaka látogat egy nagyvállalat pénz­tárába, az nem nemes szándék­kal teszi. Ugyanakkor például a Testőr Kft.-nél funkcionál az is, hogy saját trezorjába szál­lítja a pénzt és vigyázza 24 órán keresztül. Mindenképp beszélni kell arról, hogy a va­gyonvédelmet sok cégnél nem veszik komolyan. Olcsó pén­zért nyugdíjast alkalmaznak, hogy legyen ott valaki, de két­séges, be tudna-e avatkozni egy bűnözőbandával szem­ben. — A szórakozóhelyeken is egyre inkább elterjed a ma­gánrendfenntartók felbukka­nása és beszélik, hogy egyes cégek magánnyomozói mun­kát is végeznek. — A szórakozóhelyek biz­tosítását valóban egyre többen kéri k és többször sikerült az Elit-Őrnek is rendbontásokat, diszkópofonokat megelőzni, sőt tömegverekedéseket is beszüntetni. Magányomozói tevékenységet nem folytatha­tunk, viszont olyan informá­ciógyűjtést, szolgáltatást vé­gezhetünk, amely nem sért emberi jogokat. — A Testőr Kft.-vei önök irodaszomszéfok az egykori pártházban. Felvetődik: mi­lyen a viszony a biztonságszol­gálati cégek között? — Ha már a Testőrt említet­te, mondhatjuk, segítőkészek vagyunk egymás irányában. Hasonlóan jó kapcsolatot több céggel fenntartunk, de vannak a piacon olyanok is, akik sze­rintünk lejáratják a szakmát. Nyemcsok László A békéscsabai nonstop nyitva tartású Szilvia ABC-t az Elit-Őr védi — alkalmazottuk a kép hátterében —, és ezt tábla is jelzi fotó: lehoczky péter A diagnózis: kétoldali kerékpárút Nem kérdezték a polgárokat Nincsen rózsa tövis nélkül — mintha a Gyula városközpont­ján átívelő kerékpárút építésé­re találták volna ki e szólás­mondást. Sokan — főként a Szent István úti és a Vértanúk útjai lakosok — hívják fel a figyelmünket, hogy arrafelé valami történik. Fák élete rop­pan derékba, a pázsit helyére rideg betontakaró kerül kilo- méterhosszan, s a központi fekvésű utat szegélyező zöld­területeket kettészelő szürke betonszalagok, lassan „város­képi jelentőségűvé” válnak. Ezzel szemben — nagyjából — megvalósul a biztonságos kerekezés lehetősége. Az egyik érintett szakasz képvise­lője hajnal nyolckor raj­taütésszerűen „rátört” a város jegyzőjére. Ehhez képest meg­lepően higgadtan sorolta a kör­nyék panaszait, kéréseit. Szólt arról, hogy 10 évig édes gyer­mekükként gondozták a háza­ik előtt álló, s most halálra ítélt fákat. Kétlik, hogy ezek a bi­cikli alá valók vezetnének bennünket Európába. A víz­gyűjtő betoncsík az esőt udva­riasan házaik falához irányít­ja, s lasan nem lesz hol megáll­niuk a kocsijaikkal. A jegyző — sportosan — időt kért. Levegőhöz jutván felemlítette, hogy a környék­beli útszakasz járdaszegélyt kapott (tegyük hozzá, a főisko­la környezetének rendezése okán...), s elismerte: a kerék­párút érdekütközéseket hozhat felszínre. Az út megépítésével 8 milliós pályázati pénzhez ju­tott a város, s elmondta — amit osztályvezetője a néhány órá­val későbbi helyszíni szemlén talán kissé felhangosítva meg­ismételt —: a megvalósításba már nem lehet belenyúlni. Miért nem lehetett a kerék­párút dolgát megbeszélni a la­kossággal? — kérdezte a par­lamenter, s maliciózusan meg­jegyezte, hogy a diktatúra alatt a tanácstagok, s a város veze­tői, hivatalnokai évente leg­alább egyszer leültek meg- hányni-vetni a környék dolgait a lakossággal. A jegyző nem tud róla, hogy lett volna lakos­sági egyeztetés a kerékpárúnál kapcsolatban. A jegyző érvei között fel­bukkant az is, hogy 1995-ben elkezdik a várost elkerülő, s a most kerékpártalanítandó út tehermentesítését szolgáló út­szakasz építését. Akkor nem luxus-e most belebonyolódni ebbe a zöldterület-kiváltásba? — hangzott a kérdés. A tiborc- kodók a lelkünkre kötötték: mondjuk el, ők nem a kerékpá­rosok érdekei ellen emelnek szót, hanem egy eljárási mód­dal fordulnak szembe, mely során a boldogítandókat senki sem kérdezte meg, hogy mit és hogyan szeretnének. S főként az elpusztított fákat, füvet, bokrokat sajnálják. K.A.J. Természet- és környezetvédelmi szakkör A nagykamarási művelődési ház könyvtárában találkoz­tunk a közelmúltban azokkal az általános iskolásokkal, akik éppen egy új, környezetvédel­mi szakkör első foglalkozását várták nagy érdeklődéssel. Az olvasóteremben Hagya Tün­de, Klokocs Viktor, Gesztesi Andrea, Zsák Balázs Pál, Ágoston Helga, Torna Mária és Varga Viktória segített Sza­bó László tanár úrnak előké­szíteni a kellékeket. Mint megtudtuk, a foglalkozásokat hetente két órában tervezik megtartani az ökológia és a természet-, valamint a környe­zetvédelem témakörein belül. A hidegebb időszakokban a feldolgozó munkához a helyi könyvtár ad otthont, jó időben pedig a szabadban dolgoznak a tanulók. Hazánk természeti ér­tékeinek megismerésére ter­veznek egy tavaszi túrát a Bükkbe vagy a Mátrába, vala­mint egy későbbi tiszai vízi túrán is gondolkodnak. Az első foglalkozás kötetlen beszélge­téssel, ismerkedéssel telt, majd a tanulók videón meg­nézték a Sivatagi show című filmet. Diplomás ügynökök és sorstársaik Köztudott, hogy hazánkban 10—20 éves munkaviszonnyal rendelkező tanárok, kórházi on’osok, kutatómérnökök, s a diplomások még igen jelentős részének havi bruttófizetése a húszezer for intot sem éri el. Amikor felemelik szavukat alulfizetettségük ellen, a környezetükből ellenszenvet vál­tanak ki, hiszen a fizikai dolgozók vagy a közalkalmazottak bérezése még ennél is rosszabb. Mindenki ismeri az áraktól messze elmaradó bérek okát, de érdemes elgondolkozni azon, ahová mindez vezet. A piacgazdaság például lehetővé teszi, hogy nagy nyugati termékforgalmazó cégek megjelenjenek a magyar piacon. Számukra az a legkedvezőbb, ha áruikat jól képzett ma­gyar szakemberekkel forgalmaztatják. Nincs nehéz dol­guk. Az alulfizetett diplomások — elég csak gyermekeik jövőjére gondolniuk—nehezen tudnak ellenállni a csábító ajánlatoknak, s rövid győzködés után elhagyják akár az egyetemi katedrát is például mosóporügynöki munkáért, hiszen korábbi fizetésük harminc-negyvenszeresét keresik meg vele. Kutatóink jelentős része már külföldi intézetekben dol­gozik, az értelmiség másik része eladja tudását annak, aki megfizeti, megint mások hasznot hozó vállalkozásokba kezdenek, de talán nem is lesz már szükség gondolkodókra ahhoz a bérmunkához, amit majd végzünk a nagy nyugati cégeknek. Stagnálhat az ipari termelés, szét lehet zúzni a mezőgazdaságot, hiszen a modern gyarmati létállapothoz mindez valóban felesleges. Tényleg nincs más kiút Számunkra, mint a modern rabszolgaság? Lenthár Márta

Next

/
Thumbnails
Contents