Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-16 / 267. szám
«j'RÉKF.S MF.GVEI HÍRLAPMEGYEIKÖRKÉP 1993. november 16., kedd Példás tempóban, a szokásosnál jobb minőségben készült el az épület fotó: lehoczky péter Gyulai előadó a jegyzócsúcson Előzetesen hétszáznál is többen jelezték érkezésüket a jegyzők Siófokon, november 16—17- én megrendezendő országos konferenciájára. A Magyar Közigazgatási Kamara rendezvényét dr. Fogarasi József, a kamara elnöke nyitja meg, s az első napon — többek között — dr. Mát hé Gábor, az Államigaz- gatási Főiskola tanszékvezetője, dr. VerebélyiImre, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára tart előadást. E nap délutánján hangzik el dr. Lúczi József gyu\á\ jegyző előadása is A jegyzői feladatok komplexitása címmel. Még e napon sajtótájékoztatót tartanak, s találkozik egymással a kamara és a jegyzőklubok országos vezetősége. Másnap — szekcióülések után — ismét plenáris ülésre kerül sor, ahol a megjelentek várhatóan állásfoglalást tesznek közzé. Némi túlzással úgy is fogalmazhatnék: Gyulán a város- központban felújítással kezdődtek a Városház utcában épülő 43 lakás befejező munkálatai. Egykoron, még 1986- ban a Délép Békés megyei leányvállalata alagútzsalus technológiával kezdte el építeni a lakóházat, amit aztán a békési Építőipari Szövetkezet folytatott, majd évekkel ezelőtt félbehagyott. Esztendőkön át Csipkerózsika-álmában szunnyadt az épület, mely mozdulatlanságot magán viselte. A beruházó, az OTP májusban szerződést kötött a Békés Megyei Állami Építőipari Vállalattal a lakások befejező munkálataira. Miután rendbe - tették, s olyan állapotba hozták a munkaterületet, hogy ott érdemben is lehetett dolgozni, a fürdőváros önkormányzatával történt megállapodás alapján augusztus 20-ára az utcai homlokzattal végeztek az építők, s ezek után a belső munkákra koncentrálták erőiket. Példás tempóban, a szokásosnál jobb minőségben készült el az épület, melynek földszintjén üzletek, az emeletein pedig — egy-, másfél-, két- és háromszobás, egyedi központi fűtéses, tapétás, parkettázott — lakások készültek, melyeknek műszaki átadása megkezdődött, s hamarosan beköltözhetnek az új lakók. —sz— Jogszabály és felügyeleti szerv hiányában működnek Biztonságszolgálati cégek kötéltánca (Folytatás az 1. oldalról) itt is sok a bizonytalansági tényező. Csak jogos védelem és végszükség esetén használhatók, de ebben a szakmában ez kötéltáncnak számít. Amikor annyi az embereknél a fegyver, mint a mák, akkor a mi alkalmazottunk a személyi védelemét fegyver nélkül kell hogy ellássa. Származott már bonyodalom abból is, hogy veszélyes fenyegetésnek vette a rendőrség, amikor az őr figyelmeztette a támadót, hogyha továbbra is ilyen magatartást tanúsít, fegyverhasználat következik. Ellenben aki lőfegyverrel, lőszerrel visszaél, vagyis jogtalanul tart magánál, könnyen megúszhatja ezt szabálysértési bírsággal. —Szárnyra kaptak olyan hírek is, hogy több biztonság- szolgálati cég pénzbehajtással foglalkozik, megveretést is vállal. Ha kell, ezekhez nehézfiúkat, bűnözőket alkalmaz. — Hozzánk is eljutottak ilyen hírek, de szerintem amelyik cég ad magára, nem kockáztatja meg a működési engedélyét néhány tízezer forintért. Természetesen a „bárki működtethet biztonságszolgálati céget” elv a minőség rovására megy. Tény, hogy előfordult megveretési megkeresés nálunk is, főként az újgazdagok közti anyagi farkasharc lerendezésére, de az Elit-Őr ezektől elzárkózott. Pénzbehajtást sem vállalunk, viszont kintlévőségek teljesíthetőségének vizsgálatával foglalkozunk. Kényszerítésről azonban ilyen esetekben szó nincs, hiszen csupán annak járunk utána, például van-e az adósnak pénze. Mi csak büntetlen előéletű, erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkező személyeket alkalmazunk, általában személyes ismeretség vagy munkatársi ajánlás alapján. Ugyanakkor több feladatot a közelharcban, küzdősportokban — karate, kick-box — képzett emberek látnak el, akik nem esnek pánikba, nem ijednek meg és nem tesznek meggondolatlan lépéseket. A jogi, önvédelmi, lövészeti képzés állandó, teszteket töltetünk ki, amelyek a feladat- megoldó, stressztűrő képességekről, intelligenciáról adnak képet. Természetesen a legjobbakat meg kell fizetni, ezért személyi védelemnél az óradíjak elég magasak, 500— 1500 forint közöttiek. —-A rendőrséggel milyen a kapcsolatuk? — Összességében jónak tartjuk, sokszor koordinálunk, felajánljuk segítségünket. A csabai szatír fantomképe például itt függ az iroda falán és humanitárius okból többször portyázunk a Lencsési-lakóte- lep környékén, a veszélyeztetett területeken. Persze közterületen intézkedési jogunk nincs, tehát ha bármilyen ügyben közbelépnénk, állampolgári jogon tennénk. Esetenként problémát okoz az is, hogy a bíróságok döntéseiknek nem tudnak érvényt szerezni, és emiatt mi is többször kínos helyzetbe kerültünk. ■ —Beszéljünk néhány szót az objektumvédelemről, a pénzőrzésről is. — Az objektumvédelemnél talán jobb a helyzet, mert általában bekerített, meghatározott területet őrzünk, amit sokszor tábla jelez. Az őrzőkutyák objektumvédelmi szerepe viszont jogilag szintén nem tisztázott. A pénzőrzés is nagyjából tiszta, hiszen ha valaki mondjuk fizetés előtti éjszaka látogat egy nagyvállalat pénztárába, az nem nemes szándékkal teszi. Ugyanakkor például a Testőr Kft.-nél funkcionál az is, hogy saját trezorjába szállítja a pénzt és vigyázza 24 órán keresztül. Mindenképp beszélni kell arról, hogy a vagyonvédelmet sok cégnél nem veszik komolyan. Olcsó pénzért nyugdíjast alkalmaznak, hogy legyen ott valaki, de kétséges, be tudna-e avatkozni egy bűnözőbandával szemben. — A szórakozóhelyeken is egyre inkább elterjed a magánrendfenntartók felbukkanása és beszélik, hogy egyes cégek magánnyomozói munkát is végeznek. — A szórakozóhelyek biztosítását valóban egyre többen kéri k és többször sikerült az Elit-Őrnek is rendbontásokat, diszkópofonokat megelőzni, sőt tömegverekedéseket is beszüntetni. Magányomozói tevékenységet nem folytathatunk, viszont olyan információgyűjtést, szolgáltatást végezhetünk, amely nem sért emberi jogokat. — A Testőr Kft.-vei önök irodaszomszéfok az egykori pártházban. Felvetődik: milyen a viszony a biztonságszolgálati cégek között? — Ha már a Testőrt említette, mondhatjuk, segítőkészek vagyunk egymás irányában. Hasonlóan jó kapcsolatot több céggel fenntartunk, de vannak a piacon olyanok is, akik szerintünk lejáratják a szakmát. Nyemcsok László A békéscsabai nonstop nyitva tartású Szilvia ABC-t az Elit-Őr védi — alkalmazottuk a kép hátterében —, és ezt tábla is jelzi fotó: lehoczky péter A diagnózis: kétoldali kerékpárút Nem kérdezték a polgárokat Nincsen rózsa tövis nélkül — mintha a Gyula városközpontján átívelő kerékpárút építésére találták volna ki e szólásmondást. Sokan — főként a Szent István úti és a Vértanúk útjai lakosok — hívják fel a figyelmünket, hogy arrafelé valami történik. Fák élete roppan derékba, a pázsit helyére rideg betontakaró kerül kilo- méterhosszan, s a központi fekvésű utat szegélyező zöldterületeket kettészelő szürke betonszalagok, lassan „városképi jelentőségűvé” válnak. Ezzel szemben — nagyjából — megvalósul a biztonságos kerekezés lehetősége. Az egyik érintett szakasz képviselője hajnal nyolckor rajtaütésszerűen „rátört” a város jegyzőjére. Ehhez képest meglepően higgadtan sorolta a környék panaszait, kéréseit. Szólt arról, hogy 10 évig édes gyermekükként gondozták a házaik előtt álló, s most halálra ítélt fákat. Kétlik, hogy ezek a bicikli alá valók vezetnének bennünket Európába. A vízgyűjtő betoncsík az esőt udvariasan házaik falához irányítja, s lasan nem lesz hol megállniuk a kocsijaikkal. A jegyző — sportosan — időt kért. Levegőhöz jutván felemlítette, hogy a környékbeli útszakasz járdaszegélyt kapott (tegyük hozzá, a főiskola környezetének rendezése okán...), s elismerte: a kerékpárút érdekütközéseket hozhat felszínre. Az út megépítésével 8 milliós pályázati pénzhez jutott a város, s elmondta — amit osztályvezetője a néhány órával későbbi helyszíni szemlén talán kissé felhangosítva megismételt —: a megvalósításba már nem lehet belenyúlni. Miért nem lehetett a kerékpárút dolgát megbeszélni a lakossággal? — kérdezte a parlamenter, s maliciózusan megjegyezte, hogy a diktatúra alatt a tanácstagok, s a város vezetői, hivatalnokai évente legalább egyszer leültek meg- hányni-vetni a környék dolgait a lakossággal. A jegyző nem tud róla, hogy lett volna lakossági egyeztetés a kerékpárúnál kapcsolatban. A jegyző érvei között felbukkant az is, hogy 1995-ben elkezdik a várost elkerülő, s a most kerékpártalanítandó út tehermentesítését szolgáló útszakasz építését. Akkor nem luxus-e most belebonyolódni ebbe a zöldterület-kiváltásba? — hangzott a kérdés. A tiborc- kodók a lelkünkre kötötték: mondjuk el, ők nem a kerékpárosok érdekei ellen emelnek szót, hanem egy eljárási móddal fordulnak szembe, mely során a boldogítandókat senki sem kérdezte meg, hogy mit és hogyan szeretnének. S főként az elpusztított fákat, füvet, bokrokat sajnálják. K.A.J. Természet- és környezetvédelmi szakkör A nagykamarási művelődési ház könyvtárában találkoztunk a közelmúltban azokkal az általános iskolásokkal, akik éppen egy új, környezetvédelmi szakkör első foglalkozását várták nagy érdeklődéssel. Az olvasóteremben Hagya Tünde, Klokocs Viktor, Gesztesi Andrea, Zsák Balázs Pál, Ágoston Helga, Torna Mária és Varga Viktória segített Szabó László tanár úrnak előkészíteni a kellékeket. Mint megtudtuk, a foglalkozásokat hetente két órában tervezik megtartani az ökológia és a természet-, valamint a környezetvédelem témakörein belül. A hidegebb időszakokban a feldolgozó munkához a helyi könyvtár ad otthont, jó időben pedig a szabadban dolgoznak a tanulók. Hazánk természeti értékeinek megismerésére terveznek egy tavaszi túrát a Bükkbe vagy a Mátrába, valamint egy későbbi tiszai vízi túrán is gondolkodnak. Az első foglalkozás kötetlen beszélgetéssel, ismerkedéssel telt, majd a tanulók videón megnézték a Sivatagi show című filmet. Diplomás ügynökök és sorstársaik Köztudott, hogy hazánkban 10—20 éves munkaviszonnyal rendelkező tanárok, kórházi on’osok, kutatómérnökök, s a diplomások még igen jelentős részének havi bruttófizetése a húszezer for intot sem éri el. Amikor felemelik szavukat alulfizetettségük ellen, a környezetükből ellenszenvet váltanak ki, hiszen a fizikai dolgozók vagy a közalkalmazottak bérezése még ennél is rosszabb. Mindenki ismeri az áraktól messze elmaradó bérek okát, de érdemes elgondolkozni azon, ahová mindez vezet. A piacgazdaság például lehetővé teszi, hogy nagy nyugati termékforgalmazó cégek megjelenjenek a magyar piacon. Számukra az a legkedvezőbb, ha áruikat jól képzett magyar szakemberekkel forgalmaztatják. Nincs nehéz dolguk. Az alulfizetett diplomások — elég csak gyermekeik jövőjére gondolniuk—nehezen tudnak ellenállni a csábító ajánlatoknak, s rövid győzködés után elhagyják akár az egyetemi katedrát is például mosóporügynöki munkáért, hiszen korábbi fizetésük harminc-negyvenszeresét keresik meg vele. Kutatóink jelentős része már külföldi intézetekben dolgozik, az értelmiség másik része eladja tudását annak, aki megfizeti, megint mások hasznot hozó vállalkozásokba kezdenek, de talán nem is lesz már szükség gondolkodókra ahhoz a bérmunkához, amit majd végzünk a nagy nyugati cégeknek. Stagnálhat az ipari termelés, szét lehet zúzni a mezőgazdaságot, hiszen a modern gyarmati létállapothoz mindez valóban felesleges. Tényleg nincs más kiút Számunkra, mint a modern rabszolgaság? Lenthár Márta
