Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-15 / 266. szám
Ä^nrirr BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE 1993. november 15., hétfő Akiket rabul ejtett az akácillat Dombiratos. — Dr. Sárosi Tibor és felesége 30 éve él Dombiratoson. Gyermekeik már „kirepültek”: Tamás fogorvos, Éva jogász, Tibor pedig a vendéglátó szakmában dolgozik. A házaspár néhány éve költözött az önkormányzat impozáns, de műszakilag korántsem kifogástalanul megépített szolgálati lakásába. A „doktor bácsiéknak” van egy kisebb lakásuk Szegeden (jelenleg Éva és Tibor lakik benne), és van egy nyaralójuk a Szelidi-tónál. Ha csak az anyagiakat nézzük: ennyi! Viszont az az erkölcsi töke, amit három évtized áldozatos munkájával felhalmoztak, tiszteletet parancsol. Álombéli földek Vállalkozzanak-e a települési önkormányzatok, vagy sem, és ha igen, akkor mivel? Kis- és Magyardombegyhá: képviselő-testületei tudják a választ: önkormányzati földekről álmodoznak. Sajnos korántsem biztos, hogy a megnövekedett kárpótlási igények miatt nekik is jut az úgynevezett állami tartalékból. Reménybeli tulajdonosok’’ — így jellemezte helyzetüket az egyik település jegyzője. Battonyán viszont egy remény már 'szertefoszlott. A határátkelő melletti állami tartalékföldek legértékesebb sávját elárverezték anélkül, hogy a földrendező bizottság egyeztette volna lépését a reménybeli tulajdonossal, azaz a városi önkormányzattal. így az átkelőhely közelében építkező üzletemberek nem a városnak fizetnek majd a telkekért, hanem... Hát igen! A nagy kérdés, hogy kinek, kiknek? Egyébként törvénysértés nem történt, a várost teljesen jogszerűen kurtították meg. Az évek múlva színre lépő tulajdonosok pedig máris röhöghetnek a markukba. Ámbár az illetéket az akkori forgalmi érték után kell leperkál- niuk. Talán az Apeh a földet továbbadókon is be fogja vasalni a tényleges értékkel arányos adót. Persze ettől egyáltalán nem lesz több az önkormányzat segélyezésre fordítható pénze. & A>— Nem maradnak lelkipásztor nélkül! A felújított kisdombegyházi templom Az oldalt írta és szerkesztette: Ménesi György. Levélcím: 5830 Battonya, Hunyadi u. 110/A. Telefon, telefax: Battonya, 310. Fotó: Fazekas Ferenc Földárverés Dombegyház. — November 17-én és 18-án délelőtt 9 órai kezdettel földárverést tartanak a művelődési házban. Az árveréseket követően még ebben a hónapban a földrendező és földkiadó bizottságok beszámolnak tevékenységükről a képviselő-testületnek. Annyi máris elmondható, hogy Dombegyházon az eddigi árverések rendben lezajlottak, pillanatnyilag még a kellő földalap is rendelkezésre áll. A gázról lesz szó! Dombiratos. — Róka Rudolf- né polgármester a gázhálózat kiépítésének terveiről tájékoztatja az érdeklődőket november 18-án az idősek napközi otthonában. E tárgykörben a közeljövőben falugyűlést is tartanak. Testületi ülés Magvardombegy ház. — Ma. november 15-én 9 órai kezdettel ülést tart a képviselő- testület. Napirenden szerepel a jövő évi költségvetés tervezete és az önkormányzati vagyonrendelet. Koszorúzás Dombiratos. — Az önkormányzat és az általános iskola képviselői megkoszorúzták Juhász Gábor igazgató-tanító és Busa Lajos hivatalsegéd emléktábláját; mindketten évtizedeken át szolgálták Dombiratos oktatásügyét. Falugyűlés Revenues. — A nagyközségi önkormányzat képviselőtestülete november 26-án 18 órai kezdettel falugyűlést és közmeghallgatást tart a művelődési házban. Szó lesz többek között a település 1993. évi gazdálkodásáról, valamint a vezetékes gázhálózat kiépítésének esélyeiről. Repedező' falak Magv ardombegy ház. — Egy hónappal ezelőtt elkezdtek repedezni a polgármesteri hivatal falai. A felújított ódon téglaépület másfél méter mély, 60 cm széles alapokon áll. A jelenség okai valószínűleg ugyanazok, mint a Megyesbo- dzást és környékét sújtó falrepedéseké. Ezt támasztják alá a lakossági bejelentések is. — Kalocsáról származom — mondja dr. Sárosi Tibor. — Az egyetemet Szegeden végeztem. Már harmadéves koromban elhatároztam, hogy vidéken fogok élni és dolgozni. Előttem lebegett édesapám példája, aki 37 évig volt városi orvos Kalocsán. Hogy miért éppen Dombiratost választottam? Ez egyik évfolyamtársamnak, a fiatalon elhunyt dombiratosi születésű Juhász Károlynak köszönhető. Tudni kell még, hogy csak a háború előtt volt állandó orvosa a településnek. Negyedéves koromban szerződést kötöttem az akkori vezetőkkel. Előkerül a megsárgult dokumentum. „Schwehrer Tibor”— olvasom a kipontozott vonalra írott nevet. — Tudtam, hogy Dombiratos magyar ajkú község — mondja —, ezért'még a diplomaszerzés előtt magyarosítottam. Azt akartam, hogy hibátlanul írják és hibátlanul ejtsék a nevemet. —A község ösztöndíjasaként fejezte be tanulmányait. Cserében öt évi munkát vállalt. — A feleségem akkor már terhes volt, így a lakás is nagyon csábított bennünket. És az, hogy annyira vártak! Amikor elterjedt, hogy talán mégsem jövünk, az emberek tüntettek a községháza előtt, még a rendőrség is kivonult Kovácsházáról. — Éva asszonynak nem volt kifogása a vidéki élet ellen? — Ó, nem! — mondja dr. Sárosi Tibomé. — Édesapám pénzügyőr volt, hol ide helyezték, hol oda. Persze azért titokban reménykedtem, hogy majd csak elkerülünk innen. — Erre nem is egy lehetőség kínálkozott — emlékezik vissza Sárosi doktor. — Édesapám többször ideszólt; „Fiam. üres Miske! Üres Dusnok! Üres Bátya!" Ezek gazdag paprikatermelő községek, ha egy orvos idekerült, előbb-utóbb kacsalábon forgó palotát épített magának. Én viszont maradtam. A feleségem azt szokta mondani, hogy itt fogtak az akácfák. Amikor először jártam itt, éppen akácvirágzáskor, lenyűgözött a fehér sziromszőnyeg és az akácillat. De leginkább az itteni emberek kedvessége! Először is mindenki köszönt, és annyian segítettek bennünket! Domonkos Péter bácsi a kerékpárját ajánlotta kölcsönbe, Bállá Aladár bácsi meghitelezte a téli tüzelőnket. Bennem pedig megfogalmazódott: mindenkinek kell legyen orvosa, bárhol is él. Ha én elmegyek, más orvos nem költözik tartósan ide. Ahogyan telt az idő, mindent, de mindent megtudtam Pista bácsiról, Mari néniről. Magyarán: én évtizedek óta családorvosként praktizálok. — Ennyire idilliek voltak az elmúl évizedek? — Kezdetben „keménynek” tarottak. Miért? Mert igyekeztem rászorítani a betegeket a rendelési idő betartására. Gondoljad, 11 évig Kever- mesen is rendeltünk, az első években lófogaton jártunk, olykor tengelyig érő sárban, szügyig érő hóban. Kemény, de nagyon szép évek voltak ezek. A kettős körzet ellátásához célszerűen kellett beosztanom a munkaidőt és a pihenés idejét. Ezt a betegekkel is sikerült megértetnem. Ma ott tartunk, hogy ha éjjel a lakásomon megszólal a csengő, ki sem nézek, húzom a bakancsomat. tudom, hogy halaszthatatlan ügyben keresnek. —Emlékszem a régi újságokra: a vöröskeresztes mozgalomban Dombiratos nei e fogalom volt. — A feleségemmel, aki végzettségét tekintve ápolónő, és mind a mai napig mellettem dolgozik, azt a célt tűztük magunk elé, hogy ezt a munkát is a lehető legjobban végezzük. Személyesen elbeszélgettünk az emberekkel, így 20—30-ról 180—190-re ugrott a vöröskeresztes tagok száma, a véradóké pedig a 300-at is meghaladta ebben a 800—1000 fős kisközségben. — Sajnos manapság nagyon sok nehézséggel küszködünk — veszi át a szót Éva asszony. — A korábbi támogatóinkat elveszítettük, így egy véradóvacsora vagy egy ünnepség megrendezése szinte lehetetlen. Pedig micsoda alkalmak voltak ezek! Saját indulónk van, amit a hangulat tetőfokán közösen szoktunk elénekelni. Most, az augusztusi véradáson még mindig 78-an voltunk. Úgy hiszem, nagyobb elismerést érdemelnének ezek az emberek. A féljem már többször felvetette: tekintsék életmentőknek a véradókat, és mondjuk 10 véradás után kaphassák meg ezt a címet. Mert jelenleg csak emléklap jár. Legalább arra azt nyomtatnák rá, hogy az illető „Életmentésért” kapta. — Azaz igazság—veszi át a szót Sárosi doktor —, hogy mi számtalan kitüntetést és dicséretet kaptunk a mozgalom szervezéséért Dehát azokat a dombiratosiakat is megilletné az erkölcsi és anyagi elismerés, akik velünk együtt nyújtották és nyújtják a kaijukat. Az elmúlt évtizedekben a véradást szívügyüknek tekintő generációk nőttek itt föl—többek között ez is Dombiratoshoz kötött és köt bennünket. — Főorvos úr! Éva asszony hamarosan nyugdíjba megy, öt év múlva ön is követi. Hogyan tovább? — Ha a felettes hatóság, illetve az egészségi állapotom megengedi. Isten segítségével szeretnék tovább dolgozni. Most talán még inkább igaz az. hogy ha mi innen elmegyünk, nem lesz tartósan itt lakó orvosa Dombiratosnak. A mostani finanszírozási rendszer sem kedvez az ilyen kis körzeteknek. Az egészségügyi kormányzatnak és a társadalombiztosításnak erre is kellene gondolnia! Magyardombegyház. — A régiek Reformátusdombegyház- ként emlegették a települést. Az erőteljesen fogyatkozó faluban a hitélet visszaesett, a templomot, a református tanítói lakást kikezdte az enyészet. A folyamat 1992 októberétől fordult visszájára: Valkiné Gúthy Éva tiszteletes asszony személyében lelkészt kapott a református egyházközség. • Irányításával csodálatra méltó lelkesedéssel felújították a templomot, az imatermet, beindult a hitoktatás is. „Keresd meg a mi kis falunk tiszteletes asszonyát, csodálatos ember, mióta hozzánk költözött, a falu új életre kelt” — írta egykori osztálytársam. A levélből idéztem Gyüre András polgármesternek. — A tiszteletes asszony elköltözik tőlünk — sóhajtott. — Nagyon sajnáljuk, mert tevékenységéről valóban csak felső fokban lehet szólni. Mindvégig jól együttműködtünk vele, ön- kormányzatunk 80 ezer forinttal járult hozzá a templom felújításához. Ezt követően utam a lelkésznőhöz vezetett. —Az idén október 10-én egy Battonya. — A Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskolában a jövő tanévtől várható változásokról érdeklődtünk. — Olyan változtatásokra törekszünk, amelyeknek megvannak. illetve meglesznek a személyi és tárgyi feltételei — bocsátja előre Formanek István igazgató. — A gimnáziumban az orosz, francia és angol nyelv mellett jövőre a németet is szeretnénk meghonosítani. Az elméleti fakultációs tárgyakat eddig is a tanulók választása szerint oktattuk. A csaknem 300 órás gyakorlati fakultációk (számítógép-kezelés, gépírás) technikai feltételei már most is jók. a gépparkot folyamatosan fejlesztjük. A szakközépiskolába jelentkezők nevében Veres Zoltán igazgató-helyetteshez fordultunk. — A specializált szakmák oktatása helyett törekednünk kell a szélesebb alapokat nyújtó szakmai képzésre. Jövőre azért indítunk mezőgazdasági gépész osztályt, mert a korábbinál több lehetőségünk lesz gépjavítási és -karbantartási ismeretek oktatására. A műgyönyörű hálaadó istentiszteletet tartottunk — kezdte. — A templom, a karzat „csordultig” megtelt. Este úgy hajtottuk álomra a fejünket, hogy mindezért Istennek legyen hála. Két nappal később a békéscsabai lelkészi értekezleten a batto- nyai kollégám. Csathó Kálmán nagytiszteletű úr bejelentette, hogy idős kora, megromlott egészségi állapota miatt nem tudja tovább ellátni szolgálatát Erre az esperes úr megkérdezte tőlem: van-e erőm elvállalni a magyardombegyházi és a kun- ágotai gyülekezet mellett a bat- tonyait is? Hozzáteszem: négy gyermeket nevelek, a Református Teológia végzős hallgatója vagyok. Elvállaltam, s mivel ígyís-úgyís ingáznom kell, s mivel Battonyán is van lelkészlakás, úgy döntöttünk a férjemmel. odaköltözünk. Battonyán a gyermekeink iskoláztatása az óvodától a gimnáziumig megoldható. De nem szakadok el az itteni hívektől sem. Hetente háromszor visszajárok: két hittanórára és a vasárnapi istentiszteletre. A magyardombegyházi emberek érezni fogják, hogy továbbra is van lelkipásztoruk! szergyártó és -karbantartó szakma mellett képezünk kötő- és varrógépműszerészeket is. Az utóbbi két szakmát lányok is választhatják. A legnagyobb változást az autószerelő-képzés bevezetése jelenti Battonyán. —Mi arra a garancia, hogy meg is valósulnak a terveik ? A kérdésre ismét Formanek István válaszol: — A tárgyi feltételek javítása érdekében továbbra is kihasználjuk a pályázati lehetőségeket. ezen túl pedig jelentős támogatásra kaptunk ígéretet ..Az S. O. S. Gyermekfaluért és Battonyáért” alapítványtól. Ami a szellemi tőkét illeti, pedagógusaink közül jelenleg is többen tanulnak tovább. korszerűsítve ismereteiket A fenntartó helyi önkormányzat erkölcsi és anyagi támogatásáról biztosított bennünket. A jó munkához azonban megfelelő ..gyermekanyag” is kell. Ezért is várjuk a holnapi (november 16-ai) nyüt napon, és az ezt követő időszakban is az iskolánk iránt érdeklődő hely beli és vidéki tanulókat, szülőket — kölcsönös ismerkedésre! Kétszáz éves iskola Battonya. — A helyi szerb általános iskola fennállásának 200. évfordulójára emlékeznek november 20-án Battonyán, (Ekkor tartják a Békés megyei szerbek kulturális napját is.) Az ünnepi események délelőtt 10 órakor pravoszláv istentisztelettel kezdődnek, ezt követően az újvidéki „Szpomenak" férfikórus hangversenyére. majd emléktábla-avatásra kerül sor. A délelőtti program a szerb általános iskolában rendezett kiállítás megnyitásával ér véget. Délután szavalóversenyt tartanak a városi könytár- ban. utána szimpoziont „Egyház Iskola Tudomány” címmel. A bicentenáriumi rendezvény- sorozat befejezéseként a szerb általános iskola, a zeneiskola, valamint a „Szpomenak” és a deszki „Bánát” együttes ad műsort a József Attila Művelődési Központban. Önkormányzat, hol a földed? Magyardombegy ház. — Gyüre András polgármestertől afelől érdeklődtünk, hogy van-e termőföldje az önkormányzatnak. — Papíron van 10.4 hektár — válaszolta. — Ezt szeretnénk használatba venni. A munkanélkülieknek kiadnánk művelésre, a jövedelmet pedig segélyezésre fordítanánk. Gondoltunk arra is. hogy valamennyi földet kimérnénk véleménynek, ugyanis néhány itteni lakosnak még kertje sincsen. —Miért a feltételes mód? — Azért, mert fogalmunk sincs róla, hogyan juthatnánk hozzá a földhöz. Ez ügyben Kisdom- begyházzal együtt kérelmet nyújtottunk be a Békés Megyei Kárrendezési Hivatalhoz. Azt a választ kaptuk, nem tudják teljesíteni, mert a hivatalnak nincs rá jogi lehetősége. Ezek szerint van is földünk, meg nincs is. Dr. Sárosi Tibor dombiratosi rendelője Mit adnak az érettségi mellé?
