Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-15 / 266. szám

Ä^nrirr BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE 1993. november 15., hétfő Akiket rabul ejtett az akácillat Dombiratos. — Dr. Sárosi Tibor és felesége 30 éve él Domb­iratoson. Gyermekeik már „kirepültek”: Tamás fogorvos, Éva jogász, Tibor pedig a vendéglátó szakmában dolgozik. A házaspár néhány éve költözött az önkormányzat impozáns, de műszakilag korántsem kifogástalanul megépített szolgála­ti lakásába. A „doktor bácsiéknak” van egy kisebb lakásuk Szegeden (jelenleg Éva és Tibor lakik benne), és van egy nyaralójuk a Szelidi-tónál. Ha csak az anyagiakat nézzük: ennyi! Viszont az az erkölcsi töke, amit három évtized áldoza­tos munkájával felhalmoztak, tiszteletet parancsol. Álombéli földek Vállalkozzanak-e a települési önkor­mányzatok, vagy sem, és ha igen, akkor mivel? Kis- és Magyardombegyhá: képviselő-testületei tudják a választ: önkormányzati földekről álmodoznak. Sajnos korántsem biztos, hogy a meg­növekedett kárpótlási igények miatt nekik is jut az úgyne­vezett állami tartalékból. Reménybeli tulajdonosok’’ — így jellemezte helyzetüket az egyik település jegyzője. Battonyán viszont egy remény már 'szertefoszlott. A határátkelő melletti állami tartalékföldek legértékesebb sávját elárverezték anélkül, hogy a földrendező bizottság egyeztette volna lépését a reménybeli tulajdonossal, azaz a városi önkormányzattal. így az átkelőhely közelében építkező üzletemberek nem a városnak fizetnek majd a telkekért, hanem... Hát igen! A nagy kérdés, hogy kinek, kiknek? Egyébként törvénysértés nem történt, a várost teljesen jogszerűen kurtították meg. Az évek múlva színre lépő tulajdonosok pedig máris röhöghetnek a markukba. Ám­bár az illetéket az akkori forgalmi érték után kell leperkál- niuk. Talán az Apeh a földet továbbadókon is be fogja vasalni a tényleges értékkel arányos adót. Persze ettől egyáltalán nem lesz több az önkormányzat segélyezésre fordítható pénze. & A>— Nem maradnak lelkipásztor nélkül! A felújított kisdombegyházi templom Az oldalt írta és szerkesztette: Ménesi György. Levélcím: 5830 Battonya, Hunyadi u. 110/A. Telefon, telefax: Battonya, 310. Fotó: Fazekas Ferenc Földárverés Dombegyház. — November 17-én és 18-án délelőtt 9 órai kezdettel földárverést tartanak a művelődési házban. Az árve­réseket követően még ebben a hónapban a földrendező és földkiadó bizottságok beszá­molnak tevékenységükről a képviselő-testületnek. Annyi máris elmondható, hogy Dombegyházon az eddigi ár­verések rendben lezajlottak, pillanatnyilag még a kellő földalap is rendelkezésre áll. A gázról lesz szó! Dombiratos. — Róka Rudolf- né polgármester a gázhálózat kiépítésének terveiről tájékoz­tatja az érdeklődőket novem­ber 18-án az idősek napközi otthonában. E tárgykörben a közeljövőben falugyűlést is tartanak. Testületi ülés Magvardombegy ház. — Ma. november 15-én 9 órai kezdet­tel ülést tart a képviselő- testület. Napirenden szerepel a jövő évi költségvetés terveze­te és az önkormányzati va­gyonrendelet. Koszorúzás Dombiratos. — Az önkor­mányzat és az általános iskola képviselői megkoszorúzták Juhász Gábor igazgató-tanító és Busa Lajos hivatalsegéd emléktábláját; mindketten év­tizedeken át szolgálták Domb­iratos oktatásügyét. Falugyűlés Revenues. — A nagyközségi önkormányzat képviselő­testülete november 26-án 18 órai kezdettel falugyűlést és közmeghallgatást tart a műve­lődési házban. Szó lesz többek között a település 1993. évi gazdálkodásáról, valamint a vezetékes gázhálózat kiépíté­sének esélyeiről. Repedező' falak Magv ardombegy ház. — Egy hónappal ezelőtt elkezdtek re­pedezni a polgármesteri hiva­tal falai. A felújított ódon tég­laépület másfél méter mély, 60 cm széles alapokon áll. A jelenség okai valószínűleg ugyanazok, mint a Megyesbo- dzást és környékét sújtó falre­pedéseké. Ezt támasztják alá a lakossági bejelentések is. — Kalocsáról származom — mondja dr. Sárosi Tibor. — Az egyetemet Szegeden végeztem. Már harmadéves koromban el­határoztam, hogy vidéken fo­gok élni és dolgozni. Előttem lebegett édesapám példája, aki 37 évig volt városi orvos Kalo­csán. Hogy miért éppen Domb­iratost választottam? Ez egyik évfolyamtársamnak, a fiatalon elhunyt dombiratosi születésű Juhász Károlynak köszönhető. Tudni kell még, hogy csak a háború előtt volt állandó orvosa a településnek. Negyedéves ko­romban szerződést kötöttem az akkori vezetőkkel. Előkerül a megsárgult doku­mentum. „Schwehrer Tibor”— olvasom a kipontozott vonalra írott nevet. — Tudtam, hogy Dombira­tos magyar ajkú község — mondja —, ezért'még a diplo­maszerzés előtt magyarosítot­tam. Azt akartam, hogy hibátla­nul írják és hibátlanul ejtsék a nevemet. —A község ösztöndíjasaként fejezte be tanulmányait. Cseré­ben öt évi munkát vállalt. — A feleségem akkor már terhes volt, így a lakás is nagyon csábított bennünket. És az, hogy annyira vártak! Amikor elter­jedt, hogy talán mégsem jövünk, az emberek tüntettek a községháza előtt, még a rendőr­ség is kivonult Kovácsházáról. — Éva asszonynak nem volt kifogása a vidéki élet ellen? — Ó, nem! — mondja dr. Sárosi Tibomé. — Édesapám pénzügyőr volt, hol ide helyez­ték, hol oda. Persze azért titok­ban reménykedtem, hogy majd csak elkerülünk innen. — Erre nem is egy lehetőség kínálkozott — emlékezik vissza Sárosi doktor. — Édes­apám többször ideszólt; „Fiam. üres Miske! Üres Dusnok! Üres Bátya!" Ezek gazdag paprika­termelő községek, ha egy orvos idekerült, előbb-utóbb kacsalá­bon forgó palotát épített magá­nak. Én viszont maradtam. A feleségem azt szokta mondani, hogy itt fogtak az akácfák. Ami­kor először jártam itt, éppen akácvirágzáskor, lenyűgözött a fehér sziromszőnyeg és az akác­illat. De leginkább az itteni em­berek kedvessége! Először is mindenki köszönt, és annyian segítettek bennünket! Domon­kos Péter bácsi a kerékpárját ajánlotta kölcsönbe, Bállá Ala­dár bácsi meghitelezte a téli tüzelőnket. Bennem pedig megfogalmazódott: mindenki­nek kell legyen orvosa, bárhol is él. Ha én elmegyek, más orvos nem költözik tartósan ide. Aho­gyan telt az idő, mindent, de mindent megtudtam Pista bá­csiról, Mari néniről. Magyarán: én évtizedek óta családorvos­ként praktizálok. — Ennyire idilliek voltak az elmúl évizedek? — Kezdetben „kemény­nek” tarottak. Miért? Mert igyekeztem rászorítani a bete­geket a rendelési idő betartásá­ra. Gondoljad, 11 évig Kever- mesen is rendeltünk, az első években lófogaton jártunk, olykor tengelyig érő sárban, szügyig érő hóban. Kemény, de nagyon szép évek voltak ezek. A kettős körzet ellátásá­hoz célszerűen kellett beoszta­nom a munkaidőt és a pihenés idejét. Ezt a betegekkel is si­került megértetnem. Ma ott tartunk, hogy ha éjjel a lakáso­mon megszólal a csengő, ki sem nézek, húzom a bakancso­mat. tudom, hogy halasztha­tatlan ügyben keresnek. —Emlékszem a régi újságok­ra: a vöröskeresztes mozgalom­ban Dombiratos nei e fogalom volt. — A feleségemmel, aki vég­zettségét tekintve ápolónő, és mind a mai napig mellettem dolgozik, azt a célt tűztük ma­gunk elé, hogy ezt a munkát is a lehető legjobban végezzük. Személyesen elbeszélgettünk az emberekkel, így 20—30-ról 180—190-re ugrott a vöröske­resztes tagok száma, a véradóké pedig a 300-at is meghaladta ebben a 800—1000 fős kisköz­ségben. — Sajnos manapság nagyon sok nehézséggel küszködünk — veszi át a szót Éva asszony. — A korábbi támogatóinkat el­veszítettük, így egy véradóva­csora vagy egy ünnepség meg­rendezése szinte lehetetlen. Pe­dig micsoda alkalmak voltak ezek! Saját indulónk van, amit a hangulat tetőfokán közösen szoktunk elénekelni. Most, az augusztusi véradáson még min­dig 78-an voltunk. Úgy hiszem, nagyobb elismerést érdemelné­nek ezek az emberek. A féljem már többször felvetette: tekint­sék életmentőknek a véradókat, és mondjuk 10 véradás után kaphassák meg ezt a címet. Mert jelenleg csak emléklap jár. Legalább arra azt nyomtatnák rá, hogy az illető „Életmenté­sért” kapta. — Azaz igazság—veszi át a szót Sárosi doktor —, hogy mi számtalan kitüntetést és dicsé­retet kaptunk a mozgalom szer­vezéséért Dehát azokat a dombiratosiakat is megilletné az erkölcsi és anyagi elismerés, akik velünk együtt nyújtották és nyújtják a kaijukat. Az elmúlt évtizedekben a véradást szívügyüknek tekintő generáci­ók nőttek itt föl—többek között ez is Dombiratoshoz kötött és köt bennünket. — Főorvos úr! Éva asszony hamarosan nyugdíjba megy, öt év múlva ön is követi. Hogyan tovább? — Ha a felettes hatóság, illet­ve az egészségi állapotom meg­engedi. Isten segítségével sze­retnék tovább dolgozni. Most talán még inkább igaz az. hogy ha mi innen elmegyünk, nem lesz tartósan itt lakó orvosa Dombiratosnak. A mostani fi­nanszírozási rendszer sem ked­vez az ilyen kis körzeteknek. Az egészségügyi kormányzatnak és a társadalombiztosításnak er­re is kellene gondolnia! Magyardombegyház. — A ré­giek Reformátusdombegyház- ként emlegették a települést. Az erőteljesen fogyatkozó faluban a hitélet visszaesett, a templo­mot, a református tanítói lakást kikezdte az enyészet. A folya­mat 1992 októberétől fordult visszájára: Valkiné Gúthy Éva tiszteletes asszony személyé­ben lelkészt kapott a református egyházközség. • Irányításával csodálatra méltó lelkesedéssel felújították a templomot, az imatermet, beindult a hitoktatás is. „Keresd meg a mi kis falunk tiszteletes asszonyát, csodála­tos ember, mióta hozzánk költö­zött, a falu új életre kelt” — írta egykori osztálytársam. A levélből idéztem Gyüre András polgármesternek. — A tiszteletes asszony el­költözik tőlünk — sóhajtott. — Nagyon sajnáljuk, mert tevé­kenységéről valóban csak felső fokban lehet szólni. Mindvégig jól együttműködtünk vele, ön- kormányzatunk 80 ezer forint­tal járult hozzá a templom fel­újításához. Ezt követően utam a lelkész­nőhöz vezetett. —Az idén október 10-én egy Battonya. — A Mikes Kele­men Gimnázium és Szakkö­zépiskolában a jövő tanévtől várható változásokról érdek­lődtünk. — Olyan változtatásokra törekszünk, amelyeknek meg­vannak. illetve meglesznek a személyi és tárgyi feltételei — bocsátja előre Formanek Ist­ván igazgató. — A gimnázi­umban az orosz, francia és an­gol nyelv mellett jövőre a né­metet is szeretnénk meghono­sítani. Az elméleti fakultációs tárgyakat eddig is a tanulók választása szerint oktattuk. A csaknem 300 órás gyakorlati fakultációk (számítógép-ke­zelés, gépírás) technikai felté­telei már most is jók. a géppar­kot folyamatosan fejlesztjük. A szakközépiskolába je­lentkezők nevében Veres Zol­tán igazgató-helyetteshez for­dultunk. — A specializált szakmák oktatása helyett törekednünk kell a szélesebb alapokat nyúj­tó szakmai képzésre. Jövőre azért indítunk mezőgazdasági gépész osztályt, mert a koráb­binál több lehetőségünk lesz gépjavítási és -karbantartási ismeretek oktatására. A mű­gyönyörű hálaadó istentisztele­tet tartottunk — kezdte. — A templom, a karzat „csordultig” megtelt. Este úgy hajtottuk álomra a fejünket, hogy mind­ezért Istennek legyen hála. Két nappal később a békéscsabai lelkészi értekezleten a batto- nyai kollégám. Csathó Kálmán nagytiszteletű úr bejelentette, hogy idős kora, megromlott egészségi állapota miatt nem tudja tovább ellátni szolgálatát Erre az esperes úr megkérdezte tőlem: van-e erőm elvállalni a magyardombegyházi és a kun- ágotai gyülekezet mellett a bat- tonyait is? Hozzáteszem: négy gyermeket nevelek, a Reformá­tus Teológia végzős hallgatója vagyok. Elvállaltam, s mivel ígyís-úgyís ingáznom kell, s mi­vel Battonyán is van lelkészla­kás, úgy döntöttünk a férjem­mel. odaköltözünk. Battonyán a gyermekeink iskoláztatása az óvodától a gimnáziumig meg­oldható. De nem szakadok el az itteni hívektől sem. Hetente há­romszor visszajárok: két hittan­órára és a vasárnapi istentiszte­letre. A magyardombegyházi emberek érezni fogják, hogy to­vábbra is van lelkipásztoruk! szergyártó és -karbantartó szakma mellett képezünk kö­tő- és varrógépműszerészeket is. Az utóbbi két szakmát lá­nyok is választhatják. A legna­gyobb változást az autószere­lő-képzés bevezetése jelenti Battonyán. —Mi arra a garancia, hogy meg is valósulnak a terveik ? A kérdésre ismét Formanek István válaszol: — A tárgyi feltételek javítá­sa érdekében továbbra is ki­használjuk a pályázati lehető­ségeket. ezen túl pedig jelen­tős támogatásra kaptunk ígére­tet ..Az S. O. S. Gyermekfa­luért és Battonyáért” alapít­ványtól. Ami a szellemi tőkét illeti, pedagógusaink közül je­lenleg is többen tanulnak to­vább. korszerűsítve ismeretei­ket A fenntartó helyi önkor­mányzat erkölcsi és anyagi tá­mogatásáról biztosított bennünket. A jó munkához azonban megfelelő ..gyer­mekanyag” is kell. Ezért is várjuk a holnapi (november 16-ai) nyüt napon, és az ezt követő időszakban is az isko­lánk iránt érdeklődő hely beli és vidéki tanulókat, szülőket — kölcsönös ismerkedésre! Kétszáz éves iskola Battonya. — A helyi szerb általános iskola fennállásának 200. évfordulójára emlékeznek november 20-án Battonyán, (Ekkor tartják a Békés megyei szerbek kulturális napját is.) Az ünnepi események délelőtt 10 órakor pravo­szláv istentisztelettel kezdődnek, ezt követően az újvidéki „Szpomenak" férfikórus hangver­senyére. majd emléktábla-avatásra kerül sor. A délelőtti program a szerb általános iskolában rendezett kiállítás megnyitásával ér véget. Dél­után szavalóversenyt tartanak a városi könytár- ban. utána szimpoziont „Egyház Iskola Tudo­mány” címmel. A bicentenáriumi rendezvény- sorozat befejezéseként a szerb általános iskola, a zeneiskola, valamint a „Szpomenak” és a deszki „Bánát” együttes ad műsort a József Attila Művelődési Központban. Önkormányzat, hol a földed? Magyardombegy ház. — Gyüre András pol­gármestertől afelől érdeklődtünk, hogy van-e termőföldje az önkormányzatnak. — Papíron van 10.4 hektár — válaszolta. — Ezt szeretnénk használatba venni. A munkanélküli­eknek kiadnánk művelésre, a jövedelmet pedig segélyezésre fordítanánk. Gondoltunk arra is. hogy valamennyi földet kimérnénk véleménynek, ugyanis néhány itteni lakosnak még kertje sincsen. —Miért a feltételes mód? — Azért, mert fogalmunk sincs róla, hogyan juthatnánk hozzá a földhöz. Ez ügyben Kisdom- begyházzal együtt kérelmet nyújtottunk be a Békés Megyei Kárrendezési Hivatalhoz. Azt a választ kaptuk, nem tudják teljesíteni, mert a hivatalnak nincs rá jogi lehetősége. Ezek szerint van is földünk, meg nincs is. Dr. Sárosi Tibor dombiratosi rendelője Mit adnak az érettségi mellé?

Next

/
Thumbnails
Contents