Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-15 / 266. szám

Lapunk mai 7. oldalán Battonya és környéke lakói olvashatnak érdekességeket 1993. NOVEMBER 15., HÉTFŐ ÁRA: 16,30 FORINT XLVHL ÉVFOLYAM 266. SZÁM s: PORI r melléklet 12-16. oldal A magyar sport második arany­korszaka kezdetének is tartják a mexikói olimpai játékokon nyert 10 arany 10 ezüst- és 12 bronz­érmünket. Összeállításunk a 15. oldalon olvasható, látható. Ma vasúti sztrájk Hétfőn hajnali 5 és 7 óra között kétórás figyelmeztető sztrájkot tartanak a vasutasok. A sztráj­kot négy vasúti érdekképvise­let, a Mozdonyvezetők Szak- szervezete, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete, a Va­sutasok Független Szakszerve­zeti Szövetsége és a Vasúti Al­kalmazottak Demokratikus Szak- szervezete hirdette meg. A fi­gyelmeztető sztrájkban a Vasu­tasok Szakszervezete nem vesz részt. A szerelvények nem vesz­tegelnek majd a nyílt pályán, a vonatokat a vasutasok eljuttat­ják a legközelebbi állomásig, és a kocsikban biztosítják a fűtést és a világítást. A közlekedés biztonságát veszélyeztető biz­tosítóberendezési meghibáso­dásokat a sztrájk alatt is azonnal kijavítják a szakemberek. A munkabeszüntetést követően vár­hatóan 2—3 óra alatt áll majd helyre a forgalom. A sztrájk elő­reláthatólag 40 millió forintos veszteséget okoz a MÁV-nak. Sejtettük, hogy bajok lesznek ezzel a 13- ával. A hóhullás több­nyire öröm, pláne, ha a télkezdet első fehér napjáról van szó. Meglehet, éppen a bi­zonytalan autózás ret­tentette vissza a Miss Universe Hungary ’94 gyulai elődöntőjének öt jelentkezőjét is. Maradtak hát éppen tizenhármán a lá­nyok, mikor némi ké­séssel felgördült a Gyulai Erkel Ferenc Művelődési és Közös­ségi Ház színpadának függönye. A legszebb lány: Bakai Henrietta FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Szegedi lányé lett a pálma (helyett az arany fülbevaló) Szépségverseny négy döntőssel Óvatos duhajként, vonattal ér­kezett meg Budapestről az est műsorvezetője, Gulyás László tévé- és rádióriporter. A zene­kar — ha éppen figyelt a mű­sorvezető végszavaira — a hangulat motorjaként műkö­dött. (Igaz, alkalomhoz illet­len öltözetben.) A műsor vége felé már hiányoltuk is Maris Tibor zenekarát, különösen az ünnepélyes csöndben lezajlott díjátadási ceremónia alatt. A lányok először fürdőruhában sétáltak ide-oda a teltházas színházterem világot jelentő deszkáin. A napközbeni próba jótékony nyomot hagyott többük mozgásán. Recept sze­rint alkatuk arányosságát, mozgásuk lágyságát, össze- rendezettségét, formásságu- kat kellett figyelnünk. A kö­zönség alighanem már ekkor eldöntötte, hogy a 12-es szám­mal induló szegedi egészségü­gyi főiskolást, Bakai Henriet­tát fogadja kegyeibe. A későb­biekben is tapsával igyekezett befolyásolni a szponzorokból álló zsűrit. Az átöltözés perceire a gyu­lai aerobikos lányok vették birtokba a színpadot. A közön­ség szakértőkből — férfiakból — álló fele szerint akár be is nevezhettek volna a verseny­be. S jöttek a lányok kisebb- nagyobb estélyi ruhákban. A közönség láthatóan élvezte a dolgot. A lányokban más érzé­sek is kavaroghattak, mert szinte csak egy-kettő vállalko­zott arra, hogy elmosolyintsa magát. A lányok egyike sem járt még Kijev környékén, ám kisugárzásuk — melyet máso­dik ruhás felvonulásuk során kellett bemutatniuk — az An­tenna Hungáriának is dicsősé­gére vált volna. A társastánc gyulai művelői nyitották meg a közönség által legnagyobb rokonszenvvel fo­gadott műsorblokkot, a tánc- bemutatót. Magyar bajnokok, nemzetközi versenyek kiváló­ságai kápráztatták el kivételes tudásukkal a közönséget. Egy <Folytatás a 3. oldalon) Pápábbak a pápánál Észrevették önmagukon és környezetükön, hogy érzéketlen­né váltunk életünk igazi szenzációi iránt? Bennünket hovato­vább semmi és senki sem érdekel, csak az, hogy a megélhetés taposómalmának mozgatásához meglegyen a betevőnk. Ha egyszer ezek után kicsit jobbra fordul majd a sorsunk, akkor — ezt borítékolom! — olyan elhülyített zombik leszünk, mint a huzat. Hogy miért mondom mindezeket? Igen, a Szentatya legutóbbi kinyilatkozása miatt. Drága jó vári nagyanyám legnagyobb bánatára, fájdalmára jómagam nem vagyok vallásos. (Sajnos, pedig jó lenne igazán hinni a tanban, az örökkévalóságban. Dehát mit csináljunk? Mond­hatnám az ellenkezőjét, de akkor a teremtő engem is beállít­hatna a hirtelen megtért, képmutató és számító magyarok sorába—hatmilliomodiknak.) Szóval nem vagyok vallásos, de ami a pápa szavaiból áradt, gondolatainak tisztasága az maga a csoda, a világszenzáció. A szocializmust, a szociális gondolkodást, illetve a vad kapitalizmus embertelenségét volt képes hihetetlen józansággal, bölcsességgel értelmezni. A szent székből hívta fel a figyelmet az új, „kapitalista Messiást” várók álszentségére, a valóságra. Az évtizedekig létező úgynevezett szocialista világból pedig azt tartotta fontosnak kiemelni, ami az emberek javát célozta meg, ami az elképzelt szebb világ megvalósítását szolgálhatta volna, ami ugyanazt a becsületes emberi törekvéseket jellemzi, mint amiről a keresztény tanítások beszélnek! Pedig ha valakinek, akkor neki lett volna módja az egyházat ért atrocitásokat, bűnöket ecsetelgetni. Szóval a római pápa próbálta felnyitni a (keresztény) világ szemét, hogy a múl­tunk és jövőnk megítélésekor ne veszítsük el józan ítélőké­pességünket. Aztán eltelt néhány nap és elfelejtettük az egészet. Hiába, ez egy olyan világ, amikor a földi hatalmasságok a pápánál is pápábbak lettek. Lovász Sándor Holland vendégek a családsegítőben Ritka esemény, hogy a távoli, ám'de sok tekintetetben hoz­zánk hasonló Hollandiából ven­dégeink érkeznek. A napokban dr. Török J udit, a szegedi Szent- Györgyi Albert Orvostudomá­nyi Egyetem Főiskolai Kar Ál­talános Szociális Munkás Sza­kától a békéscsabai családsegí­tő szolgálathoz kalauzolta a há­gai főiskola tanárait. Ben Kempes, Ben de Rooy és Mathieu Aeemelaar 10 na­pig három témában tart elő­adást a szegedi egyetemen, akikkel kapcsolatuk nemrégi­ben vált szorossá. Hamarosan diákjaik kölcsönös cseréjét is megvalósítják. Békéscsabán fogadta őket a város polgár- mestere, Pap János is, aki el­mondta, hogy a három évtize­des holland szociális tapaszta­latokat jó lenne honunkban is megvalósítani. A vendégek ezt megígérték és nem tartot­ták kizártnak az anyagi segít­ségnyújtást sem. Amikor a holland szociális hálózatról, az oktatás felépíté­séről kérdeztük őket, megtud­tuk, hogy országuk gazdasága hosszú időn át (a jelenlegi re­cesszió ellenére) jobb állapot­ban volt, mint Magyarországé. Viszont náluk is egyre keve­sebb pénz jut a szociális területre. Ez az ottani szociális munkások nagy gondja, ugyanazt a szolgáltatást keve­sebb pénzből nyújtani. A jel­szó persze az, hogy nem a pénzzel, hanem az emberrel kell törődni. így kell a szociá­lis munkás szemléletét, men­talitását átformálni. Szociális problémáik hasonlóak a mi­énkhez (munkanélküliség, al­koholizmus, házassági válsá­gok), de olyan újabbak is je­lentkeznek, amelyek szá­munkra a jövő gondját jelent­hetik. Ezek a nők elleni erő­szak, a családon belüli bántal­mazás, a gyermekek ellen irá­nyuló cselekmények. Az em­berek egyre agresszívebbek. Igen sok a bevándorló kisebb­ség (Törökországból, Marok­kóból, Tunéziából), mintegy egymillió. Főként gyermekeik beilleszkedése a holland társa­dalom életébe jelent gondot, hiszen egészen más kultúrából érkeztek, abban nevelődnek. (Folytatás a 3. oldalon) Önkormányzatok! Pénz állhat a házhoz! Külföldi támogatás szociálpolitikai célokra Az Európai Közösség Bizott­sága a volt szocialista orszá­gok felemelkedését támogató PHARE Program keretében 6 millió ECU (körülbelül 7 mil­lió USA dollár) értékű vissza nem térítendő támogatást ado­mányozott Magyarországnak a hazai szociálpolitika reform­jának és decentralizációjának a segítségére. Az önkormányzati és a szoci­ális törvény az alapvető szociá­lis szolgáltatásokat a helyi ön- kormányzatok hatáskörébe utalta és őket tette a végrehajtás fő felelőseié. A PHARE költ­ségvetéséből származó pénz­ügyi forrást a magyar kormány nyilvános pályázatok keretében adja át a helyi önkormányzatok­nak és a nyertes pályázóknak. Az adományozóknak, az önkor­mányzatoknak és a szociálpoli­tikai szakembereknek igencsak össze kell fogniuk a szakmai, a pénzügyi és a menedzsment kérdésekben. A pályázóknak igazolniuk kell, hogy a helyi önkormányzat (netán alapítvá­nyi keretből) támogatja a pályá­zatukat és saját pénzügyi forrást is fel kell mutatniuk. Mindez az összes költségnek legalább 40 százaléka lehet. (Folytatás a 4. oldalon) Huszonhatszor sújtott le a kikiáltó kalapácsa Sikeres képárverés Csabán Huszonhat eladott kép és 359 ezer forint bevétel — ez a mér­lege az első Békés megyei képaukciónak. A szombaton megtartott árverés teljes bevé­telét a Békéscsaba-Erzsébet- helyen épülő templom javára fizetik be. Amint arról koráb­ban hírt adtunk, Erdélyben élő festőművészek ötven zsűrizett képe került kalapács alá a hét­végén. A legmagasabb kikál- tási ár harminc, a legalacso­nyabb ötezer forint volt. A 26 értékesített kép többsége kiki­áltási áron kelt el, arányait te­kintve a legmagasabbra Sassu D. Octavian Őszi gyümölcsök és Daday Keller Kornélia Táj című festményét verték fel, mindkettőt ötven százalékkal: az előbbit nyolc helyett 12 ezerért, az utóbbit tíz helyett 15 ezerért vitték el. A legna­gyobb sikere Haller József és Páll Lajos munkáinak volt, Hallernek mind az öt képét, Pálinak pedig mindkét festmé­nyét megvásárolták. Az auk­ció szervezőitől megtudtuk, hogy a sikeresnek mondható árverésnek folytatása lesz, várhatóan jövő év tavaszán újabb erdélyi képek kerülnek kalapács alá. Á.Z. Senki többet harmadszor? — kérdezte Banner Zoltán művészettörténész. (A kép mögött Balogh András, az árverés vezetője) fotó: kovács Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents