Békés Megyei Hírlap, 1993. november (48. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-02 / 255. szám

Ma Mezőberény, holnap Mezőhegyes és környékéről olvashatnak beszámolókat a 7. oldalon 1993. NOVEMBER 2„ KEDD ÁRA: 16,30 FORINT XLVIII. ÉVFOLYAM 255. SZÁM Nem „almás” a Hírlap! Almáskamarásról hívta fel szerkesztőségünket egyik ol­vasónk a következő kérdéssel: „Igaz, hogy megszűnik a Hír­lap és ezért nem lehet többé előfizetni?” Ezt a tájékoztatást kapták ugyanis. A rémhír ter­mészetesen nem igaz, sőt! (3. oldal) Nagy adunk: az idegenforgalom „Itt most már nem tanulmá­nyokra, hanem tettekre van szükség. A hazai turizmus gazdasági nagyságrendje megközelíti a mezőgazdaság és a távközlés méreteit. Az eb­ből származó devizabevételek pedig elérik az ország export­ból származó összes bevételé­nek a felét. (3. oldal) Vendégszereplés Nagyváradon Vasárnap a Békés Megyei Jó­kai Színház Nagyváradon ven- jéviátyptt. Nvírő József Jé- zusfaragó ember című színda­rabját adták elő. A csodálatosan szép szín­ház— 1899-ben épült—fűtet- len nézőtere zsúfolásig meg­telt estére. Szomszéd városok­ból is utaztak ide azért, hogy lássák, hallják a magyar szín­ház előadását. Nekik, akik odaát élnek, különösen sokat jelent egy-egy határon túlról érkező színtársulat. Oly annyi­ra, hogy az előadás végén Tempfli József katolikus püs­pök kért szót, megköszönve a szép és lélekemelő élményt, melyet a csabai színház játéká­val nyújtott. Beszédében utalt Nyíró nagyszerű írói tehetsé­gére, s arra, mennyire fontos az Erdélyben élő magyarság számára a kapcsolat a határon túliakkal. Végül reményét fejezte ki, hogy az elkövetkezendő idők­ben is lehetőség nyílik arra, hogy a két színház együttmű­ködjön. „Nem váratlanul hullunk a halálba, hanem percenként haladunk feléje: naponta meghalunk. Hiszen minden nap elvesz egy részt az életből, s még akkor is, mikor mi gyarapodunk, az élet fogy. ’’(Seneca) Városköszöntő Tótkomlóson Harangzúgás és zászlódísz kö­szöntötte tegnap a november 1-jével várossá előlépett Tót­komlós népét. A nemzeti színű mellett a település kék-fehér lobogója és a múlt évben Szlo­vákiából kapott zászló (utalva az itt élő nemzetiségre) lengett az épp száz évvel ezelőtt épült községháza falán, amelyre új megjelölés kerülhet. A jeles nap alkalmából csendes háziünnepséget tar­tottak délután a most már vá­rosháza nagy tanácstermében, ahová a helyi intézmények, pártok, gazdálkodó szerveze­tek, vállalkozók, az egyházak képviselői voltak hivatalosak. Juhász Pál polgármester kö­szönte meg mindazok segítsé­gét, akik az elmúlt években, évtizedekben sokat tettek azért, hogy a település régi ál­ma valóra válhatott. Többek munkája, áldozatkészsége ve­zetett el a mai napig. Mint mondta, a dolog ezzel nem ért véget, hiszen most már városi igényeknek kell megfelelni, s ez az eddigiekhez hasonló erő­feszítéseket kíván mindenki­től. Ismerve az itt élőket, eb­ben bizonyosan nem lesz hi­ány. Megtudtuk azt is, hogy a jövő év áprilisában, az újrate­lepítés 248. évfordulójához kapcsolódva többnapos ren­dezvény keretében tartják a külföldi résztvevőkkel kibőví­tett városavatót. S. F. Elhinteni a szeretetet Mezőkovácsházi megemlékezés az áldozatokról Fény derült a battonyai kiserdő titkára - Bűnjel az „anyósülés” alatt Ki venne uránt? A battonyai Rádai Imre korábban előszeretettel épített ki „üzleti kapcsolatokat” Romániában. Próbálkozásai rendre a bíróságon végződtek. Az üzleti szellemmel bőségesen megál­dott fiatalembert kétszer vonták felelősségre: egyszer diviza- gazdálkodás megsértése, egyszer pedig embercsempészet bűntettében. (Mindkét ügyben felfüggesztett szabadságvesz­tésre ítélték.) Bensőséges hangulatú ünnep­ségsorozat részesei lehettek a hétvégén mindazok, akik jelen voltak Mezőkovácsházán a II. világháborúban elesett áldo­zatok tiszteletére szervezett emlékünnepségen. A II. Vi­lágháborús Emlékmű Alapít­vány kuratóriuma és a városi önkormányzat képviselő­testülete kezdeményezésére elsőként szombaton délelőtt a reformátuskovácsházi temp­lomban emlékeztek meg a há­ború áldozatairól. (Folytatás a 3. oldalon) Rádainak a közelmúltban is­mét bíróság elé kellett állnia, mégpedig sugárzó anyaggal való visszaélés-miatt. A rend­kívül szövevényes ügyet a Battonyai Városi Bíróságon dr. Petrisor János büntetőtaná­csa tárgyalta. Rádai Imre 1989-ben (!) Pi- testiben megismerkedett egy Nelu nevű román állampolgár­ral, aki megígérte, hogy része­sedés fejében uránpasztillákat szerez Rádainak. A pasztillá­kat Rádai meg is kapta, szám szerint 224 darabot, együttes súlyuk 3,6 kg volt. Már itt elő­rebocsátjuk, hogy — hál’ is­tennek — a tetemes mennyisé­gű sugárzóanyag szabályosan, ólomtégelyben volt tárolva, így nem jelentett közvetlen ve­szélyt a környezetre. Az „áru” Pitestiből. Batto- nyára került, itt Rádai a város belterületén, a vasúti átjáró melletti kiserdőben elásta. Két évig háborítatlanul • pihentek ólomtokjukban a pasztillák, Rádai csak 1991-ben próbálta meg értékesíteni őket. A sze­gedi piacon megismerkedett K. T.-ral és D. A.-sál. (Az utóbbit Szegeden nemes egy­szerűséggel csak „Keresztpa­pának” nevezik.) D.-ék — kapcsolataik révén — két újabb személyt vontak be az értékesítésbe: a Tamásiban la­kó P. A.-t és a pozsonyi illető­ségű Ivan Marceket. Az urán­pasztillák kg-onkénti árát 50 ezer német márkára saccolták, s az értékesítésükben közre­működőknek 10 százalék juta­lékot ígértek. Az „áru” tehát elkerült Bat- tonyáról Szegedre, majd a Du­nántúlra, Tamásiba. Az „üz­letfelek” Tamásiban a Dám Hotelben találkoztak. A meg­beszélés eredményeképpen a sugárzó anyagot tartalmazó ólomtégelyt P. A. gondjaira bízták, aki saját garázsába vit­te, ott egy autós mentőládába helyezte. Ezen „óvintézke­dés” megtétele után a „kincset érő mentőláda” P. A. Pincehe­lyen lévő borospincéjébe került. Telt-múlt az idő. Rádai Im­re Gyulán is talált „használha­tó embereket”: S. J.-t, Gy. B.-t és egy Logofatu nevű románt. Ettől kezdve két szálon fu­tottak az események. Úgy tűnt, hogy a hőn áhított értékesítést a gyulaiak ütik nyélbe. Szege­den a Napfény Hotelben S., Gy. és Logofatu találkozott egy férfival, aki vállalta a pasztillák „elpasszolását”. — Áll az üzlet — mondotta az új „kuncsaft” —, de mielőtt fizetek, szeretnék elvégeztetni (Folytatás a 3. oldalon) Gyulay Endre megyés püspök felszenteli Corvus-Kora Ró­bert alkotását ' fotó: fazekas ferenc Díjazott parkoltatás Választás elé állítottak a Gyulai Várfürdő előtti parkoló­ban: „TISZTELT HÖLGYEM/URAM!” A választási cé­dula a kocsim szélvédőjén fityegett, odacsippentve az ablaktörlővel. Azt is megtudhattam belőle, hogy fizető parkolóban állok. Ezzel ugyan már évek óta tisztában voltam, átmenetileg azonban — néhány perccel a cetli elovasása előtt — meginogni látszottam ebben a hitem­ben: hosszas nyaktekergetés után sem láttam sehol a kétkerekű parkolóőrt. Mivel időre mentem, sorsára hagy­tam autómat. A visszaérkezésemig eltelt tíz percben a várakozás — no nem rózsát — cetlit termett. „Kérjük, szíveskedjék a parkoló díjbeszedőjénél a parkolási dijját (sic!) kiegyenlíteni, mert ennek elmulasztása esetén a hatóság felé kénytelenek leszünk a feljelentést megtenni.” Aláírás: Várfürdő Kft. Várfürdő úrhoz/hölgyhöz még nem volt szerencsém szemé­lyesen, de látatlanban is volna hozzá néhány szavam. Ha bevételre vágyik valaki, azért tegyen is valamit. Például fusson oda a pénzért. Persze, ha dijról van szó, az egészen más. S hadd áruljak el még valamit: tudatosan „vétettem” a Várfürdő törvényei ellen. Ugyanis sokan megkerestek azzal, hogy arrafelé hülyének nézik a várakozó autók tulajdonosait. Meg akartam győződni róla. Sikerült... Kiss A. János Nemzetközi kiállításon a gyulai Vagyonvill Megszállottság és technika A III. nemzetközi biztonság- technika, vagyonvédelmi és bankbiztonsági szakkiállítás ma nyílik Budapesten, a Kongresszusi Központban. Az érdeklődők november 5-éig tekinthetik meg a minden szempontból érdekes bizton­ságtechnikai berendezéseket, eszközöket. A rendezvény egyik kiállítója a gyulai Va­gyonvill Bt. lesz. Annak elle­nére, hogy kis cégről van szó, amit eddig elértek, az figyelemre méltó, vagyonvé­delemben nagy névnek számí­tanak. Az országban egyedülálló eszközöket mu­tatnak be Budapesten, például a Biomes-technológia újdon­ságait. Ezek a berendezések már a testek egyedi tulajdon­ságai alapján ismerik fel a sze­mélyeket... Fekete Zoltán önmagukról mondja: — Tizenhárom éve a gyulai Munkácsy Tsz riasztó-mel­léküzemágaként kezdtünk va­gyonvédelemmel foglalkozni, majd 1987-ben létrejött a Va­gyonvill Kisszövetkezet, az­tán 1992 végén újabb átalaku­lás jött, Vagyonvill Szövetke­zet lettünk. Az országban hét helyen van szövetkezetünk­nek betéti társasága vagy kép­viselete. A szövetkezet admi­nisztrációs központja Gyulán (Folytatás a 9. oldalon) r* ■■■■■ ■■■■■■■■■■■ ■■■ 1% ■■■ ■■■ ■ % ■■■ ■ % « LEHEL ZANUSSI hűtők továbbra is a legkedvezőbb áron, amíg a készlet tart! AJÁNLATUNKBÓL: Lehel Zanussi 280/60 29 650 Ft Lehel Zanussi 260/75 34 430 Ft Lehel Zanussi 125 fagyasztószekrény 24 060 Ft Lehel Zanussi 243 hűtő 23 400 Ft Lehel Zanussi 160 literes, üveges 30 290 Ft Lehel Zanussi 162 literes hűtő 17 980 Ft Lehel Zanussi 163 literes hűtő 19 120 Ft Lehel Zanussi 60 literes hűtő 13 610 Ft Nyereményakciónk múlt heti nyertese az 5348-as számú ajándéksorsjegy tulajdonosa, nyereménye 1 db álló ventilátor + 1 db kézi szeleteié'. IÎ) ELEKTROH AZ BÉKÉSCSABA, Baross út 10. Telefon: 325-588.

Next

/
Thumbnails
Contents