Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-29 / 252. szám

SARKAD ÉS KÖRNYÉKE 1993. október 29., péntek F Sarkad,benzinkút Az oldalt írta és szerkesztette: Magyar Mária és Magyart Barna. Fotó: Fazekas Ferenc Témák a föld körül Geszt. — A település képvise­lői legutóbbi testületi ülésükön áttekintették a kár­pótlások és földárverések helyzetét, valamint meghall­gatták a földrendező bizottság elnökének beszámolóját. Ez utóbbiból kitűnt: az eddig földhöz jutottak nagy lelkese­déssel láttak neki a mezőgaz­dasági munkálatoknak, vala­mint több helyi lakos vár még földárverésekre. Gazdák kártalanítása Sarkadkeresztűr. — A te­lepülésen a nyári jégverés 400 hektáros területen pusztított. E károk mérséklésére a Földmű­velésügyi Minisztérium mint­egy 335 ezer forintot biztosí­tott a község részére. Ennek az összegnek a szétosztását a na­pokban kezdik meg. Tisztelgés a hősök emléke előtt Méhkerék. — Október 30-án — halottak napja alkalmából — megemlékezésre és koszo­rúzásra kerül sor a második világháborús emlékműnél, va­lamint a régi temetőben a hő­sök sírjainál. Ez utóbbiak rendbetételéhez a hódmező­vásárhelyi katonai egységtől rendszeresen segítséget kap a község. Rendeletek terítéken Kötegyán.—A község képvi­selői ma testületi ülésre gyűl­nek össze, ahol meghallgatják a helyi határőrs vezetőjének tájékoztatóját, valamint a testület működésére vonatko­zóan önkormányzati rendele­teket alkotnak, illetve módosí­tanak. Megalapozták Isten házát Ujszalonta. — A református templom földrengésgátló vas­beton alapozása október 21-én befejeződött. Az építési mun­kálatok már csak jövőre foly­tatódnak. A tervek szerint az idén az alapozásnak kellett el­készülnie, jövőre a templom felépítése várható, 1995-ben pedig a teljes befejezés. A he­lyi önkormányzat mindhárom esztendőben négy-négyszáz­ezer forinttal járul hozzá a templomépítéshez, az állam az összköltségek negyven szá­zalékát fedezi, valamint — le­hetőségei szerint — a lakosság is segít. Hatotta napi megemlékezés Sarkadkeresztűr. — Novem­ber 1-jén délután fél 4-kor a helyi köztemetőben — az ön- kormányzat szervezésében, valamint a sarkadi Bartók Béla Művelődési Központ közre­működésével — halottak napi megemlékezésre kerül sor. „Parasztból értelmiségi lettem” Kötegyán. — „Átbújtam a szivárvány alatt, parasztból értelmiségi lettem” — írja az 1986- ban megjelent „Volt egyszer egy szakérettségi” című könyvben a kötegyáni Fazekas Istvánné Bodor Zsófia. A könyvet Diószegi Csipetits György és Koncz Endre szerkesztette. A kötet az 50-es években szakérettségizett munkás— paraszt származású fiatalok életútjait örökíti meg. Az ötletes szerkesztők a felhívásukra je­lentkező egykori szakérettségizőktől egy-egy történetet kértek, amelyeket kötetté formáltak, így került e könyv 240. oldalára Zsofka néni életútja is, aki békési parasztszülők gyermeke­ként végezte el az 50-es évek elején induló kétéves középfokú tanfolyamot. — Mindig is szerettem volna tanulni, de a szüleim szegények voltak, és öt éhes gyerekszáj várta otthon őket — emlékezett vissza a gyer­mekkorára találkozásunkkor Fazekas Istvánné. — Mivel saját pénzből sosem telt volna, így nagyon megörültem a lehetőségnek... Hogy „csak” szakérettségim lett, sohasem szégyell­tem, pedig hej, de sokszor éreztették velünk ezt a „csak”-ot a szegedi főiskolán a normál gimná­ziumból odakerült diákok! Később persze ki­derült, hogy belőlünk is lehet valaki... Az élet bizonyította ezt. Csak néhány nevet említenék, akik ugyanebben az időben szakérettségiztek: Horn Gyula, Szemes Mari, Würtz Ádám... Igaz, Zsofka néni nem lett sem politikus, sem színésznő, de mint pedagógus még ma is állja a helyét, pedig már nyugdíjas. — Harminchat éve kerültem Kötegyánba — mesélte. — Amikor 1960-ban bevezették a gyakorlati foglalkozásokat, elvállaltam. Taní­tottam varrást, kötést, háztartásig ismereteket. Közben tanfolyamra jártam, megtanultam az összes ismert magyar hímzésfajtát. Csillebér­cen és Zánkán népművészeti szaktáborokban vettem részt, ’79-ben hímző-, ’81-ben szövő szakkörvezetői tanfolyamot végeztem. Ekkor már felnőttek részére is szerveztem népművé­szeti szakköröket. Büszke vagyok rá, hogy a volt tanítványaim közül ma már többen maguk is szakköröket vezetnek. „A háború után voltam nagylány, épp a leg­nagyobb ínség idején. Rákényszerültünk a szövésre, fonásra, amit később annyira meg­szerettem, hogy akkor is csináltam, amikor mások már régen elfelejtették...” Zsofka néni ezek után a nyugdíjas éveiről beszélt. Mint mondta, a hímzés már nagyon igénybe veszi a szemét, ezért inkább a szövés az, amivel mostanában foglalkozik. Gyönyörű futókat, faliszőnyegeket, párnákat, tarisznyá­kat, sőt kabátokat tett elém. Ezt már zsűrizték, ezt most fogják — magyarázta. A fia segítségé­vel a zsűrizett termékeket népművészeti vásárra viszi. „Nem baj, ha nem veszik meg, nekem már az is öröm, ha valaki gyönyörködik benne” — mondta. Itt eszembe jut Zsofka néni egy monda­ta a „Volt egyszer egy szakérettségi” című könyvből: „Mindent szívvel kell csinálni, igazán, becsületesen, lelkesen, nemcsak pén­zért!” Jenei a legjobb Sarkad. — A rendőrkapitány­ság minden évben kiosztja az „Év sarkadi rendőre” címet (melyet a helyi önkormányzat évente húszezer forinttal tá­mogat). Az idén Jenei József rendőr zászlós részesült ebben a megtisztelő kitüntetésben. Eszmecsere az oktatásról Kötegyán. — November 16- ára várják a községbe Jánosi György országgyűlési képvi­selőt, az MSZP alelnökét, aki az oktatási törvényről folytat eszmecserét az érdeklődők­kel. Takarítás ’48 körül Geszt. — A régi temetőben, a Tisza-kripta előtti ’48-as em­lékmű környezetének tisztán­tartásában ígért segítséget a községnek Szelekovszky László, a megyei önkormány­zat természetvédelmi felügye­lője. Rádiót vesznek a vagyonvédőit Sarkad. — A Sarkadi Vagyon­védő Egyesület az ott élők biz­tonságának megóvására, va­gyonvédelemre és bűnmegelő­zésre, valamint a bűncselekmé­nyek felderítésének az elősegí­tésére alakult 1991-ben. Az el­telt két esztendőben a 30 fős tagsággal rendelkező egyesület összehangolt együttműködést épített ki a rendőrséggel, a ha­tárőrséggel, a polgárvédelem­mel, a tűzoltósággal és más szer­vekkel. A technikai feltételek megteremtése érdekében a va­gyonvédők novemberben frek­venciához kötött rádió adó-vevők beszerzését tervezik 180 ezer fo­rint értékben, amit az önkormány­zat által biztosított 200 ezer forin­tos évi támogatásból fizetnek ki. Nem csak a húszéveseké a világ Képünkön az üzemmérnökség házi múzeumának egy részletét láthatjuk. Balról jobbra: egy masztikátor, egy bitumenmelegító' üst és egy karbantartott út a kockakövektől az aszfalt- betonig Sarkad. — A Békéscsabai Kö­zúti Igazgatóság Sarkadi Üzem­mérnöksége ezekben a hetek­ben ünnepelte 20. születésnap­ját. Hodosi József fenntartási művezető már az üzemmérnök­ség megszületésének pillanatá­ban tudta: „nem csak a húszéve­seké a világ”! Éppen ezért 1975-ben az üzemmérnökség előkertjében létrehozott egy há­zi múzeumot, amely bemutatja a közútépítés fejlődését. Látha­tunk itt kézi masztikátort (asz­faltfőzőt), bitumenmelegítő üstöt, lóval vontatott hóekét, mészkőből készült kilométer­köveket, muzeális értékű út- széljelző oszlopokat, útjelző táblákat, s a különböző útfajtá- kat a kezdetektől a máig. Az „i” betű meséje Három hónapra egy betűvel bővül a Sarkad és környéke tudósítójának neve: Magyarból Magyari lesz. No, nem kolleganőm fogja bővített névej­tésre a környék lakóit, hanem, mint ahogy a fénykép is bizonyítja, a névvel együtt az arc is változik. Ez utóbbi talán jelentősebb eltérés mint egyetlen „i” betű, hisz szakállamat nehezebb elhagy­ni, mint az említett magánhangzót. Ezért a térségben való jelenéseimkor nem a megfigyelés, hanem a megszólítás okozhat zavart. A tudat, a fül beidegződön, Magyart hall (és mond) az, ki „i” betűvel fukar. (Állítólag a Sarkad város című hetilap már be is mutatott, mint Magyar Bálintot.) Ha jobban megnézzük, valójában egy kis „i” betű nem is olyan nagy dolog, ezért remélem, a mindenki számára kedves kolleganőmnél személyem csupán egy „i” betűvel lesz terhesebb. Hiszem, s míg reménykedem, fölte­szem a ma itt-ott még hiányzó „i” betűre a pontot, így maradok továbbra is Magyar helyett Magyari, azaz: O^ÁxXjC^Y^- a. Kopjafát állítottak Mezó'gyán. — A honalapítók, a végvári vitézek, az 1848-49- es és 1956-os hősök, valamint a történelem bármelyik idő­szakában a hazáért elhunytak emléke előtti tisztelgésül a község lakosai október 23-án a templomkertben kopjafát avattak, amelyre Arany János költői sorait vésték: „Nem elég csak emlegetni / Tudni is kell jól szeretni / Tudni böl­csen a hazát.” Elöljárók találkozója Sarkadkeresztúr. — A Sar­kad térségi polgármesterek és jegyzők legközelebb novem­ber 4-én délelőtt 9 órakor Sar- kadkeresztúron találkoznak egymással. A tervek szerint megtárgyalásra kerülő témák között szerepel a települések által létrehozandó Közbizton­sági Alapítvány kérdése, a la­kástörvény és a különböző pá­lyázati lehetőségek kiértéke­lése. Emberből vagyunk Sarkad. — Sorozatunk célja, hogy egy-két tréfás kérdés kapcsán közismert Sarkad tér­ségi személyiségeket hozzunk emberközelbe. Választásunk ezúttal Rigó Istvánra, Sarkad város menedzserére esett. A következőket kérdeztük tőle: milyen sarkadi jellegzetessé­geket vinne el ajándékba az etióp államfőnek, ha a sarkadi városatyák azzal bíznák meg, hogy készítse elő a Sarkad— Addisz Abeba testvérvárosi kapcsolatot? íme a válasz: — Először is magammal vinném a Sarkad város című hetilap néhány példányszá­mát, aztán—mintegy gesztus­ként — egy meghívót a Sar­kad—Nagyszalonta határát­kelő megnyitó (névadó!) ün­nepségére. Tekintettel Etiópia és Sarkad ősi ornitológiái kap­csolataira, magammal vinném (vérfrissítés céljából!) a sarka­di címer vörös pelikánmadarát is, hogy az „szoros kapcsolatot létesítsen” az ott őshonos Nagy Fehér Pelikánnal. Né­hány csúcstechnológiát képvi­selő ipari temékünket is becso­magolnám az útra. Olyanokat, amelyeket a Sarkadi Szellőző Művek üzemcsarnokában a megyei munkaügyi központ által állásba helyezett munka- nélküliek gyártanak. Termé­szetesen csak nagyon kis mennyiséget vinnék, hiszen köztudott, hogy a tennék iránt roppant élénk az érdeklődés a japán és az amerikai piacon. És végül: „vinnék” egy befek­tetési ajánlatot az etióp kávé és gyapotültetvényekre vonatko­zóan. Hogy mennyi lenne ez forintban? Mindazt a pénzt, amit a képviselő-testület a többfordulós költségvetési vi­ta után sem tudna helyben el­költeni, Addisz Abebába java­solnám irányítani! Betyárétel Etiópiába Sarkad. — Mint a fenti írásból kiderült, Sarkad város mene­dzsere a közeljövőben Etiópi­ába készül. Mint megtudtuk, Rigó István egy jellegzetes sarkadi egytálételes speciali­tással is készül a nagy útra. A titkos receptet, amelyet eddig a városi önkormányzat páncél­termében őriztek, most a nyil­vánosság elé tár. íme: Hozzávalók négy személyre: Egy darab bogrács, néhány kö- teg rőzse, 30 dkg gomba, 50 dkg tarhonya, 1 fej vörös (nem pelikán, hanem:) hagyma, 1 db csípős piros paprika, 4 db bur­gonya, só, étolaj. Elkészítés: A kockára vá­gott hagymát és az apró kari­kára vágott paprikát az étolaj­ban addig pároljuk, amíg a hagyma megüvegesedik. Ez­után hozzáadjuk a megfelelő­en előkészített, megmosott és vékony szeletekre vágott gom­bát, és addig pároljuk, míg a leve el nem fő. Ezt követően hozzáadjuk a kockára vágott nyers burgonyát és tarhonyát, és rövid ideig együtt pároljuk, majd annyi vizet öntünk rá, hogy éppen ellepje. Óvatosan kevergetve készre főzzük. Fő­zés közben ízlés szerint sóz­zuk. Kovászos uborkát kíná­lunk hozzá. Rigó István elárulta: az ételt összetételénél fogva egyaránt fogyaszthatják húsevők és ve­getáriánusok, keresztények, muzulmánok, izraeliták és buddhisták, nagyétkűek és fo­gyókúrázók, ki-ki étvágya szerint. Az étel érdekessége, hogy többször is elkészít­hető!

Next

/
Thumbnails
Contents