Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-29 / 252. szám
a 1993. október 29., péntek MEGYEIKÖRKÉP •Ej--------------------------—------------------------------------------------------ . MŒS MF.GVF.I HÍRLAP Népi iparművészeti zsűrizésen a Tégla Közösségi Házban Ki giccset hozna, megszólnák a többiek Fórum a közlekedésről A Vasutasok Független Szak- szervezeti Szövetsége 1993. október 30-án 10 órai kezdettel közlekedéspolitikai fórumot rendez a békéscsabai Vasutas Művelődési Házban. Az autonómiáról Az autonómiáról, az identitásról és az önkormányzatiságról tart előadást október 29-én, pénteken 10 órakor Békéscsabán, a megyei művelődési központban Salamon Konrád történész. Jogi tanácsadás Ingyenes jogi tanácsadást tart dr. Markovics Ferenc ügyvéd a békéscsabai nyugdíjas egyesület szervezésében 1993. november 1-jén a MEDOSZ székházban (Luther u. 6/Í.). Azon a szombat délelőttön a Békés Megyei Művelődési Központ és a Békés Megyei Népművészeti Egyesület meghívására először zsűrizett aTégla Közösségi Házban Ba- kay Erzsébet iparművész, Borbély Jolán etnográfus és Bénszki Pál művészettörténész. Mint Marsiné Gombos Márta, a gyulai művelődési ház díszítőművész szakkörének vezetője mondta, eddig Budapestre, a Népi Iparművészeti Tanácshoz kellett vinniük munkáikat. Onnan a zsűrizés után visszapostázták — az esetleges eredményességen kívül nem tudtak semmit... A művelődési ház nagytermébe mintegy nyolcvanan hozták el hímzéseiket, szövéseiket, fafaragásaikat. A zsűrizés megkezdése előtt — a pártatlan segítőket kivéve — mindenkinek el kelett hagynia a termet. A Bakay—Borbély pároshoz csatlakozva néztük végig a párnákat, térítőkét, blúzokat, szőnyegeket. Mestermunka — mondták egy- egy szép darabról, melyet Akatergóriával jutalmaztak. Gyöngyszemnek találták például a szarvasi Skultéti Mihályné azsúrozásait, a fafaragóknál a gyulai Wegroszta Gyula néprajzi hitelességű kisbútorait, a békéscsabai Serfőző Zoltán míves citeráit. Az A-kategória örökös, míg a B-kategóriába sorolt tárgyak zsűriszáma ideiglenes. Az utóbbiak inkább keresekedel- mi célzattal készültek. Egy szép rongyszőnyeg láttán ezt hallottuk: milyen jó lenne, ha ilyet terítenének a polgármesteri hivatalokba! Jobbára úgy néznek ki, mint egy hálószoba... A felsorolt hibák gyakran a nem megfelelő fonal-, alapanyag-választásból, tervezési és színbeli fogyatékosságokból fakadtak. Azért nem ez volt a jellemző, ahogy a látottak után lapunknak összegezte is véleményét Borbély Jolán. — Kevés munkára mondhatom, nem lett volna szabad idehozni — kezdte. — Helyi hagyományokról lévén szó fontos, hogy rangon éljenek tovább, követésre találjanak. A Békés megyeiek tudják, amit kell. A gyakorlatlanabbaknál olyasmivel találkozhatunk, hogy nem jó a méretarány, vagy a funkcióhoz nem illik a díszítmény. Mások olyan öltésfélékkel dolgoztak, amelyek nem sajátjai ennek a kultúrának. A régi hímzőkultúra gazdag, nem kell megváltoztatni. Ami nincs, az nincs. Úgyis mondhatnám, akinek nem inge, ne vegye magára... Dicséretes ugyanakkor, hogy a technikailag nehéz szálánvar- rottal is jelen vannak. Ugyanígy a ködmönminták is újraformálódnak, amikből szinte ahány település, annyi van. — Mennyire szabad a nép- művészeti alkotó? — Újíthatnak egy táj kultúráján belül, de jellegét nem szabad elvenni. —És nem lehet giccs. — Ez a kultúra ilyesmire nem alkalmas. Nem is akarták elrontani, törekvés sincs rá. Azután meg... nagyon megszólnák a többiek. — Gyakorlat lesz a kihelyezettzsűrizés? — Az országban néhány éve már így értékelünk, Békéscsabán először. A Népi Iparművészeti Tanács csak a személyesen hozott munkát fogadja, így ha mást nenr is, az útiköltséget mindenki ezúttal megspórolta. Rendszerint nem szaladunk el, szemtől szembe megmondjuk az alkotónak, remekműve miért az, vagy miért nem sikerült. A nyilvános beszélgetésből a más kárán mindenki tanul. Szőke Margit A szakértelem pártatlan. Felvételünkön balról jobbra Borbély Jolán és Bakay Erzsébet fotó: lehoczky péter Olvasóink írják .......— ■ ............; Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A város polgármestere két levelet is küldött a témában Visszhangos gyulai díszpolgári cím Dr. Pocsay Gábor, Gyula város polgármestere két levélben is kifogásolja a városi díszpolgári címmel kapcsolatos írásainkat. Kísérőlevelében a polgármester úr mindkét írásának teljes terjedelmű közzétételét kéri. Óhajának természetesen készséggel teszünk eleget, de azt a. kérését nem tudjuk teljesíteni, hogy munkatársunk esetleges megjegyzésére még ugyanebben a számban válaszlehetőséget kapjon. A polgármester úr óhaja ugyanis teljes mértékben szemben áll a kialakult sajtógyakorlattal. A sajtószabadság elemi feltétele ugyanis, hogy a lapokban kialakult vitákat a szerkesztőségek zárják le. Szerkesztőség Vajon átírandó-é a történelem? Bizonyos típusú újságcikkekre nem szoktam válaszolni, most azonban kivételt teszek, mivel megítélésem szerint egy valódi dilemmáról van szó. A Békés Megyei Hírlap három cikkében is foglalkozik azzal a ténnyel, hogy Gyula 1933-ban díszpolgári címet adott Gömbös Gyulának. Bőd Tamás, Kiss A. János és Arpási Zoltán szerint a címet ma, hatvan év után a jelenlegi képviselő-testületnek azonnal vissza kellene vonnia. Vajon tényleg ilyen egyszerű-e ez a kérdés? Természetesen vissza lehet vonni a szélsőjobboldali politikustól a címet (ez mindannyiunkat bizonyos elégtétellel tölthetne el). Ezután a következő logikus lépés az lenne, hogy felülvizsgáljuk a későbbi idők kommunista kitüntetettjeit, majd jöhetnének az egyéb díjak. Vajon ez a helyes megoldás? Vagy esetleg inkább az, mely elfogadja, hogy a történelem mögöttünk megdermedt az időben, tanulságul vagy mementóként szolgálhat, de utólagos megváltoztatása vagy átfestése roppant kétes vállalkozás. Kérdés persze, hogy abban az esetben, ha a kulturális bizottság elé kerülne ez a téma napirendi pontként, vajon a bizottság ezt az ügyet érezné-e ma Gyulán a legfontosabb elintézendő feladatnak? Alig akad város, ahol ne kapott volna méltatlan személy díszpolgári címet (most éppen Budapesten folyik a hírek szerint Sztálinról hasonló disputa). Vajon miért csak Gyula lett újra kipécézve? Az országban sok helyen zajlik ez a különös vita, érvek és érzelmek csatáznak. Végül is szabadságunkban van egyik vagy másik utat választani. Mindazonáltal talán azok a legboldogabbak, akiknek készen vannak válaszaik: Nekik legalább nem kell vergődniük a gondolkodás gyötrelmes műveletével. Dr. Pocsay Gábor polgármester Pocsay Gábor jókora logikai bukfencekkel válaszol Gömbös Gyula díszpolgárságát vitató észrevételeinkre. Több okból is. Először: Nem a történelem átfestéséről van szó (ami történt, megtörtént), hanem a múlt egyik aktuálpolitikai ballépésével való azonosulásról vagy annak elvetéséről; nem átfestés, hanem történelmi ítélet, mely az utókor joga. Mert minden cím adományozásában benne foglaltatik a visszavétel lehetősége is, ha kiderül, hogy érdemtelenül, netán kétes indokok alapján adományozták. Másodszor: Ezt írja, a történelem csak mementóként szolgálhat. Semmi egyéb? Ezzel a logikával a jogtalanul kivégzetteket is hiba volt rehabilitálni. Harmadszor: Nem jöhetne a kommunista idők kitüntetettjeinek felülbírálata, mert a testület elé került — több szempontból hiányos — névsor őket fel sem tünteti. Negyedszer: Nem reagál a hiányos névsorra. A város nem tudja számba venni díszpolgárait sem? Ötödször: Szót sem veszteget a válaszoló arra a szemléleti szakadékra, mely az egykori kitüntetés indoklása és a mai külpolitikai elvek között tátong. Hatodszor: Ez lenne-e a legfontosabb feladat? — kérdezi. A testületi ülésen felmerült a probléma, de lesöpörték. Azzal, hogy az egykori testületet sértenék meg ezzel, mára pedig úgy tűnik, az egykoriak sértik meg a mát. Hetedszer: Mintha nem egy személy írta volna a levél elejét és végét. Kezdetben valódi dilemmáról beszél — ezért válaszol —, a befejezésben pedig a három újságíró nem vergődik a gondolkodás gyötrelmes műveletében... Kép- és fogalomzavar ez a javából, hiszen dilemmát felvetni rálátás hiányában nem lehet. Egy másik jelenségre is példa ez, pártja kioktató hangnemét fedezzük fel levele végső kicsengéséből. Nyolcadszor: Budapesten nem Sztálin díszpolgárságáról vitatkoznak, hanem arról, hogy kőbe véssék-e a nevét. Több helyen az önkormányzatok egyik első dolga volt a méltatlanná lett díszpolgárok címének visszavonása. (Lásd Pécs: Aczél György.) Merthogy ez az egyetlen megoldás. Bőd Tamás — Kiss A. János Nem arról volt szó! Arpási Zoltán főszerkesztő úr 1993. október 16-án megjelent cikkében olyan nem valós, hiányos és tendenciózus állításokat fogalmaz meg, melyek sértik Gyula képviselő-testületét és Koszta Rozália emlékét, ezért ezeket a leghatározottabban visszautasítom. Ugyanis a főszerkesztő állításával ellentétben 1993. szeptember 20-án a testületi ülés szünetében egy véleménynyilvánítás során a képviselők nem Koszta Rozália városi kitüntetéséről foglaltak állást, hanem arról, hogy ebben az évben kiadásra kerüljön-e a díszpolgári kitüntetés vagy ne? A következő történt: tájékoztattam a képviselőket a kulturális és népjóléti bizottság, majd az ezt követő bizottsági elnöki ülés összesített véleményéről. Észerint e fórumok azt javasolták, hogy ebben az évben ne kerüljön odaítélésre a díszpolgári cím. A kulturális bizottság e véleményét azzal indokolta, hogy a Kossuth, Erkel, Jókai és Bay Zoltán nevével fémjelzett díszpolgári névsor megköveteli, hogy a bizottságok csak ritkán és különös indokoltság esetén tegyenek a jövőben javaslatot díszpolgári cím odaítélésére. A szüneti beszélgetés során erről az álláspontról nyilvánítottak véleményt a képviselők, majd később az ülésen erről szavaztak. A képviselők egyébként azért választották azt a formát, hogy a bizottságok álláspontjának részleteit szünetben, egy külön teremben kívánják megismerni, mert a jó ízlés és a tapintat megköveteli, hogy ezen nemes, de ugyanakkor érzékeny terrénumon méltósággal és egymás maximális megbecsülésével közlekedjünk. Úgy látszik, hogy ez a szándék nem volt mindenki számára nyilvánvaló. Ha Arpási főszerkesztő úr megkérdezett volna engem vagy a kulturális bizottság elnökét, szívesen informáltuk volna a pontos részletekről. Azt is elmondtam volna neki, hogy a kulturális bizottság legutóbbi ülésén 4 hónapos előkészület után javaslat született egy új, városi kitüntetési rendszerről is: „Gyula város aranygyürűjé” -ről. E díj egyik első várományosa a javaslat szerint Koszta Rozália lett volna. A fatális betegség azonban gyorsabban haladt, mint az önkormányzati demokrácia zötykö- lődő szekere. Mindezt érdeklődés híján nem mondhattam el. A főszerkesztő úrnak viszont alaposan és több oldalról kellett volna tájékozódnia, hiszen az objektivitás egy újságíró számára még akkor is kötelező, ha történetesen cikkeiben gyötrő politikai elfogultság fűti Gyula város képviselő-testülete ellen. Dr. Pocsay Gábor polgármester *** Nyilván lenne nekem is mit visszautasítani a polgármester úr leveléből. De az érzelmi alapokra helyezett vita méltatlan lenne mindkettőnkhöz. Nagyobb haszna van talán a tények számbavételének. Ezek pedig a következők: 1. Kifogásolt kis publicisztikámban azt állítottam, hogy a gyulai önkormányzat zárt, pontosabban nem nyilvános ülésen tárgyalt a díszpolgári címről. A polgármester úr ezt nem cáfolta, csak a nemhivatalos ülés okát magyarázta. 2. Állítottam továbbá, hogy ezen az ülésen — vagy ahogy a polgármester úr nevezte: a szüneti beszélgetésen — felvetődött Koszta Rozália díszpolgárságának kérdése. A polgár- mester úr ezt sem cáfolta. 3. Leírtam, hogy többen gyorsított eljárást kezdeményeztek a halálosan beteg festőművész díszpolgárságáról. A polgármester úr ezt sem cáfolta. 4. Megemlítettem, hogy a vitában Koszta Rozó „bűnéül” felrótták, hogy Leningrádban végzett, illetve, hogy „belekeveredett” a bunda-botrányba. A polgármester úr e megjegyzések elhangzását szintén nem cáfolta. 5. Végezetül azt írtam, hogy többségi szavazással Rozó érdemtelennek bizonyult a díszpolgári címre. Ezzel szemben — a polgármester úr szerint — a testület nem erről szavazott. Arról döntöttek, hogy kiadják-e az idén is a díszpolgári címet. Csakhogy az előzmények ismeretében nyilvánvaló a következtetés: ha az idén nem adnak ki díszpolgári címet, akkor Koszta Rozália festőművész soha nem lehet Gyula díszpolgára. Farizeus dolog tehát arra hivatkozni, nem Koszta Rozália díszpolgárságáról döntöttek. De nézzük tovább a tényeket — ezúttal a polgármester úr leveléből: 1. A polgármester úr szerint fenti állításaim nem valósak, ugyanakkor hiányosak és tendenciózusak, továbbá sértik Gyula képviselő-testületét és Koszta Rozália emlékét. Előre- bocsátva azt, hogy velem szemben aligha kell Koszta Rozáliát megvédeni, a kedves olvasóra bízom annak eldöntését, hogy állításaim hiányosak-e, tendeciózusak-e és megfelelnek-e a valóságnak. A polgármester úrral szemben viszont az a véleményem, hogy nem az általam leírtak,- hanem saját döntésük sérti Rozó emlékét és a képviselő-testület tekintélyét. (Itt azért pontosítanék: nem venném egy kalap alá a kérdésben ellentétesen szavazó városi honatyákat.) 2. A polgármester úr szerint továbbá a testület egyetértett azzal, hogy a „Kossuth, Erkel, Jókai és Bay Zoltán nevével fémjelzett díszpolgári névsor megköveteli, hogy (...) csak ritkán és különös indokoltság esetén tegyenek a jövőben javaslatot díszpolgári cím odaítélésére”. A döntés világos: a Kossuth, Erkel, Jókai, Apponyi Albert, Bethlen István, Kle- belsberg Kunó, Luppe Hermann (nürnbergi polgármester), Gömbös Gyula, Apor Vilmos, Bay Zoltán, Dallos Ferenc, Simonyi Imre és Nádházi János díszpolgári névsorba nem illik bele Koszta Rozália. Magyarul: érdemtelen rá. Ellenben érdemes lett volna „Gyula város aranygyűrűjére” — ha Gyulán az „önkormányzati demokrácia zötykölődő szekere” gyorsabban haladt volna. De nem haladt. A fentiek alapján úgy érzem, semmit nem kell visszavonnom kifogásolt cikkem befejező mondatából: Gyulán, Koszta Rozália „festménye alatt, ott benn a városházán hiteles döntést egy ideig nem fognak tudni hozni”. Arpási Zoltán
