Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-04 / 231. szám
ÉL, MEGYEIKÖRKÉP 1993. október 4„ hétfő' Pedagógusokat keresnek A közelmúltban rendkívüli testületi ülést tartott a hunyai önkormányzat — tudtuk meg Kopecskó Gyula jegyzőtől, ahol az iskolai oktatásról esett szó. Legnagyobb gond jelenleg a szakos ellátottság megteremtése. Kellene matematika, fizika, kémia szakos nevelő az általános iskolába. Szüreti bál Kamuton Szőlőlopásban, köcsögtörésben és egyéb huncutságokban volt részük szombaton délután a kamutiaknak. A művelődési központ szervezésében igazi falusi mulatságnak lehettünk szemtanúi: a hagyományokat felelevenítve — csősz kíséretében — hintókkal és a helyi néptánccsoport menettáncával kezdődött a szüreti felvonulás. A szülők által összegyűjtött alapanyagból mintegy 200 személy részére a szakácsok pörköltet főztek. A paprikafüzérekkel díszített kultúrház nagytermében vacsorával egybekötött tánc- mulatságon a boszorkány bábu kisorsolására is sor került. A helyi vállalkozók értékes tombolatárgyakkal is hozzájárultak a bevétel gyarapodásához, amit a kamuti néptáncegyüttes további fejlesztésére költenek. Máshol a bölcsőde Gyomaendrődön bezárt a Fő u. 42. szám alatt működő bölcsőde, s ezzel egy időben elkészült az épület átalakításáról szóló terv is, amely új funkcióval ruházza fel a régi ingatlant. Csődbe jutottak Legutóbbi közlésünk óta újabb Békés megyei cégekről tudtuk meg, hogy csődeljárás, felszámolási vagy végelszámolási eljárás folyik ellenük. Végelszámolási eljárás Hose Vendéglátó és Kereskedelmi Bt., Szarvas. Tszker Agrárszövetkezetek Kereskedő- háza Békéscsabai Rt., Békéscsaba. Vad-Caccia Idegenforgalmi Szolgáltató és Kereskedelmi Kft., Ecsegfalva. Dzsessz lélekből Néhány hétre hazalátogatott és a kecskeméti Bohém Ragtime Jazzband vendégművészeként járja az országot Joe Murányi, azaz Murányi József, Louis Armstrong zenekarának utolsó klarinétosa. Noha Joe Murányi Ohióban született, matyóföldi ősei révén magyarnak vallja magát. Murányi 1963-ban ismerkedett meg Armstronggal, aki négy évvel később zenekarába szerződtette a briliáns technikájú Joe-t. 1967-től 1971-ig, Louis Armstrong haláláig Murányi volt a világhírű Armstrong Band klarinétosa és a színes bőrű dzsesszkirály egyik legjobb barátja. „Hol sírjaik domborulnak...” „A revízió hivatalos kormányprogrammá emeléséért” Békéscsaba lakossága tudna segíteni A temető' régi sírjai igencsak megérdemelnék a gondoskodást fotó: kovács Erzsébet Gömbös Gyula, egy díszpolgár - Gyulán A Kastély utcai temetőről van szó, ahol az unokák unokáinak nehéz lenne a sírhantokra leborulni, olyan állapotban van a sírkert. Ott, ahogy Fábiánné Lipták Judit, a Lencsési Nyugdíjasklub tagja mondja: a dzsungel az úr. A valahai gyönyörű temetőben, ahol annyi békéscsabai polgár mellett a Haán-család tagjai is nyugszanak. A temető nagyon régi, 1848 novemberében nyitották meg, s az első, akit oda temettek, Haán Lajos — a tudós lelkész — első felesége volt. Ám egészen az 1960-as évekig lehetett ide temetkezni. — Még a tavasszal fordultunk az önkormányzathoz több mint negyvenen olyanok, akiknek hozzátartozói nyugszanak a Kastély utcai temetőben. Szerettük volna, ha a város temetőparkká nyilvánította volna, s a rendbehozatalhoz a saját munkánkat is felajánlottuk — mondja Fábiánné. A válasz is hangsúlyozta, amit ők is tudtak, hogy a temető egyházi tulajdonban van, de a városnak egyébként sincs pénze a rendbetételhez. Az evangélikus egyház gondnokával vették föl ezután a kapcsolatot, tőle kaptak arra ígéretet, hogyha a munka beindulna, ők egy pár embert adnak hozzá segítségül. A bozót kiirtásához, az utak stb. rendbetételéhez. A helyzet azonban az, hogy egy pár ember ide nem elég, s a sok-sok régi, szép síremlék alatt nyugvóknak már alig vannak hozzátartozói. Akik élnek, azok is idősek. Közös összefogásra lenne szükség, civil kezdeményezésre. Közeledik ugyanis a halottak napja. Ezért a temető rendbetételét kezdeményezők azt kérik, hogy akiknek hozzátartozója vagy ismerőse nyugszik ott, de bárki, aki segíteni tud és akar, az október 8, 9 és 10-én délelőtt vagy délután, jöjjön ki a Kastély utcai temetőbe a szükséges szerszámokkal és segítsen a temető rendbetételében. Szép felajánlás lenne, ha valamelyik közeli iskola tanulói is segítséget nyújtanának. Vass Márta (Folytatás az 1. oldalról) A Fidesz ezután felvetette, mennyiben tartható az az állapot, hogy a város díszpolgárainak illusztris névsorában Gömbös Gyula, egykori miniszterelnök neve is szerepel. Erről a képviselők a kulturális osztály által összeállított névjegyzékből szereztek tudomást. Ebben 1888 óta — ekkor adták először át a díszpolgári címet — felsorolják, kik és mikor kapták meg ezt az elismerést. Érdekes és tanulságos a névsor. A felsorolt nevek közül egyedül Gömbösé lóg ki. Megtalálhatjuk az adományozottak között 1888-ból Kossuth Lajost és Erkel Ferencet, 1893-ból Jókai Mórt, 1921- ből Apponyi Albert grófot, 1927-ből Bethlen Istvánt és Kle- belsberg Kunót, 1928-ból Luppe Hermannt, nürnbergi polgár- mestert—ez esetben Dürer személye a kapcsolódási pont. Apor Vilmos 1941-ben kapta meg, ezután a tanácsrendszer évei alatt hosszú-hosszú szünet következik, majd csak 1989- ben találkozunk újra e kitüntető címmel, ekkor Bay Zoltán és Dallas Ferenc kapja, 1991-ben Simonyi Imre, tavaly pedig Nádházi János. A második világháború után egészen 1989-ig nem adják át a díszpolgári kitüntetést. Helyette a „Gyula városáért” kitüntetésjárt. Jenei Kálmán, a kulturális osztály munkatársa kérdésemre elismerte, a tanácsrendszerben odaítélt díjak státuszukat tekintve megegyezőek voltak a díszpolgári címmel. Több probléma is felmerül a kérdéskörrel kapcsolatban. Elsőként az, hogy hiányos az elkészített névsor, mely a díszpolgári elismeréseket veszi számba. Példaként csak négy nevet említsünk meg: 1940. szeptember 2-ai díszközgyűlésen a grémium gróf Teleki Pál miniszterelnököt, Csáky István külügyminisztert, dr. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert és Bariba Károly honvédelmi minisztert választotta Gyula város díszpolgáraivá. Emellett bosszantó helyesírási hibákkal találkozunk Klebelsberg Kunó kultuszminiszter nevének leírásakor. A következő elgondolkodtató dolog, hogy a testületi ülésen nem merült fel vitéz jákfai Gömbös Gyula címének — esetleges — visszavonása. Holott erre a jogi lehetőség adott. Ezzel az akkori képviselő-testületet sértenék meg — érveltek többen. Vessük azonban ezzel szembe a korabeli— tehát 1933. május 15-ei — díszközgyűlés jegyzőkönyvét, a pontosság kedvéért ideírom, a 30. közgyűlés ez és a 6435/1933. iktatószámmal találjuk meg a bejegyzést. Különösen a javaslat — miszerint a miniszterelnököt díszpolgári címre terjesztik elő — indoklása érdekfeszítő. E szerint: vitéz jákfai Gömbös Gyula magyar királyi miniszterelnök úr a trianoni békediktátum revíziójának hivatalos kormányprogrammá emelése végett, valamint azért kapta a kitüntetést, mert a csüggedő nemzet fiainak leikébe hitet és reményt öntött. Az indoklásban szerepel még a város gazdasági, kereskedelmi és piaci helyzetének javítása is — ha majd Erdély kapui megnyílnak. * A hatvan év előtti közgondolkodás és politikai vélekedés mára anakronizmusnak tűnik. Nem akarom — főként, mert nem tudom — nem mai szemmel nézni a történelmet. Mára tudjuk, hogy az akkor remélt, tervezett (békés) revízió mibe torkollott. Természetesen ez nem az akkori képviselő- testület hibája. De az talán a maié, hogy miközben a parlamenti pártok többé-kevésbé külpolitikai konszenzust alakítottak ki — ahol szó sem eshet a jelenlegi határok megváltoztatásáról —, addig Gömbös Gyula máig hatályba lévőén a fenti indoklások mellett Gyula díszpolgára. A díszpolgárok névsorából Gömbös Gyula személye kilóg. Hiszen egy helyütt említeni Kossuth Lajost, Erkel Ferencet, Jókai Mórt, Apor Vilmost vagy éppen Simonyi Imrét — a köztudottan Hitler- és Horthy-el lenes drukkert — az egykori miniszterelnökkel már-már ízléstelen. Bőd Tamás Az orosházi emberek intelligenciájával baj van A rádióriportban „leminősítették” a polgárokat Közös élmény, közös cselekvés nélkül aligha lehet előre lépni / Uj évad - új névvel a Pierrot Gyermekszínháznál Ön az újságíró? Kérem kapcsolja be a rádiót és hallgassa meg a Kossuth adón a „Magyarországról jövök...” című műsort. Benne leszünk! — kaptam a figyelmezetető telefont vasárnap délután. Fél négykor valóban felkonferálta a műsorvezető az alábbiakat: „Orosháza jövőre ünnepli újratelepítésének 250. évfordulóját. Az önkormányzati képviselőknek megtetszett az ötlet, hogy a város közepén gyönyörű kopjafával emlékezzenek meg a II. világháború áldozatairól. Az e feladattal megbízott képviselő belevetette magát a munkába. Ma ott tartanak, hogy az egész akció lehet, hogy 20 milliójába kerül a városnak.” Horváth Zoltán mikrofonja előtt megszólalt Bozsár Lajos és Zatykó Mihály önkormányzati képviselő (őket azért nem idézzük, mert a szeptember 28-án megjelent cikkünkben már kifejtették álláspontjukat — a Szerk.j, de a riporter az utca emberének a véleményére is kíváncsi volt. — Én józan paraszti ésszel gondolkodok, ezért ha a padlóm repedezik, akkor nem festményt vásárolok a falra. Ha megnézem a város úthálózatát, csatornázottságát, akkor először arra költenék... — Nem tudtam róla, hogy épül itt valami, de jó, hogy emléket állítanak a hősi áldozatoknak... Dr. Varga István önkormányzati képviselőtől, az alapítványt létrehozó kuratórium tagjától arra kereste a választ a riporter, hogy honnan teremtik elő a több tíz milliót? — Nem hiszem, hogy annyiba kerül. Az emlékmű egyik része az alapítványból, a másik része nyilvánvalóan a költségvetésből kerül finanszírozásra. S hogy miért nem vonták be a lakosságot, miért nem ismertették az orosháziakkal a terveket? íme Varga úr válasza: — Nem biztos, hogy célszerű és szerencsés dolog egy híres művész alkotásánál vitára bocsátani azt, hogy különböző intelligenciával rendelkező emberek megvitassák, Szer- vátiusz Tibor hogyan készítse el, hogyan emlékezzen meg az orosházi hősi halottakról. Azért sem került a terv kipla- kátolásra, mert biztos, hogy megosztotta volna az embereket. — Mi tagadás, tényleg nem lebecsülendő az a kockázat, amivel az járna; ha „ezek a különböző intelligenciával megáldott emberek” beleszólnának a város életébe, netán a művész szabadságát korlátozva. De szerencsére azért az még elkerülhetetlen, hogy „ezek a különböző intelligenciával megáldott emberek" elmondhassák a véleményüket a város vezetőiről a következő önkormányzati választásokon — ezt már a műsorvezető jegyezte meg a riport végén — csak úgy kommentárként. Csete Ilona Pierrot Gyermekszínház néven kezdi 1993/94-es évadját a Csortos Gyula Gyermekszínjátszó Társulat. Az eddig bemutatott darabokat ebben az évadban is játsszák. Az Oliver című musicalt 1993. június 10-én mutatták be a 2. Számú Általános Iskolában. E darab következő előadása a Békés Megyei Jókai Színházban lesz 1993. október 31-én, vasárnap 19 órai kezdettel. Novemberben Nagyváradon vendégszerepeinek az Olivérrel. 1994. tavaszára meghívást kaptak a művészetszerető Ze- begényből, ahol az ünnepi hét nagypéntekjén a Csíksomlyói passiót adják elő. Az idei évad új bemutatóját, a West Side Story című musicalt 1994 májusára tervezik. A Pierrot Gyermekszínház ezúton tisztelettel köszöni a szülőknek, a 2. Számú Általános Iskolának, az Erdélyi Körnek, a katolikus egyháznak, a Jókai Színháznak, a Katica Kisáruháznak és a Kopp Export-Import Kft.-nek az elmúlt évad támogatását és bízik a további együttműködésben, hiszen Nemeskürthy István szavaival: „Közös élmény, közös cselekvés nélkül aligha lehet előre lépni.”
