Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-25 / 248. szám
Orosháza címere Az oldalt írta és szerkesztette Csete Ilona. Telefon: (66) 450-450. Fotó: Kovács Erzsébet Pályairányító nyílt nap Orosháza. — A Műszaki- Technikai Honvéd Szakközépiskola október 27-én 8 órától 15 óráig pályairányító nyílt napot rendez, ahová várják a 8. osztályos fiúkat és azok szüleit. Az alapítványokról Tótkomlós. — Mindenki pályázik, próbálkozik, hogy minél több pénzt tudjon előteremteni programjaihoz, intézményeinek működtetéséhez. A helyi művelődési központ a nemzetiségi táborhoz, a gyermekzenei táborhoz és a nemzetiségi fesztiválhoz is kapott alapítványok útján támogatást. Az Országos Játék Alaptól viszont — zongoravásárláshoz — a zeneiskola nyert pénzt. A szlovák iskola a Harmónia néptánccsoportjának és a nemzetiségi anyanyelv oktatásának támogatására kapott alapítványi pénzeket. Testületi ülés Nagyszénás. — Ma tartja soros ülését az önkormányzat képviselő-testülete. A szociális feladatok mellett szó lesz a szociális és ifjúsági bizottság által hozott döntésekről is. Adóinfó Gádoros. — A településen 1993 szeptemberéig 485 gépjármű-tulajdonost regisztráltak. 24 autós mentesült a gépjárműadó kötelezettsége alól. A többiekre érvényes befizetéseket a gádorosiak zöme tisztességesen kiegyenlítette, mindössze 12 személy ellen írtak elő mulasztási bírságot. Önerő és pályázat Pusztaföldvár. — Az önkormányzat a Területfejlesztési Alap pályázatára az Október 6. utcának szilárd burkolattal történő ellátásával indul. Az önerő az összes költség 30 százaléka, ha a többit az alap biztosítja. A kivitelezés 1994. I. félévében várható. A mozgás- korlátozottakért tettek Békéssámson. — A település mozgáskorlátozottal több mint 5 millió forint támogatásban részesülnek évente. Az aktivisták társadalmi munkában végzik lelkiismeretes tevékenységüket évek óta. (Kevesen dolgoznak manapság a „köszönömért”.) A képviselő- testület — elismerése jeléül — Pfersehitz Gézánénak és Illyés Ferencnének pénzjutalmat szavazott meg. OROSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE 1993. október 25., hétfő' Annyi mesélni valónk van! Kennedy szenátor orosházi „lányai” - Bernadett és Ági Csak ülök és... ( Vitray Tamással ellentétben) nem én mesélek, hanem hallgatom az élményeket. Egy esztendő' sok-sok sztorija elevenedik meg előttem a képek és a szavak segítségével. Két ifjú hölgy világjárásának lehetek fültanúja. Az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium diákjai ők. Egy esztendőt az „ígéretek földjén” töltöttek, a Kennedy szenátor által 1968- ban létrehozott „Egy tanulmányi év az Egyesült Államokban” program keretében. Elsőként Illés Bernadett mesél az amerikai anyáról, az iskolai élményekről, az érzésről, amikor már nincsenek a diák sarkában a szülők. A gitárom és én — Másodikos voltam, amikor jelentkeztem. Néhány hónap múlva már tudtam, hogy Virginiában, egy Charlotteviile nevű városkában él a befogadó családom. Telefonon hívtam fel őket, először anyával (Bernadett így szólította vendéglátóit, akik családtagként szerették az orosházi diákot—a Szerk.) beszéltem, majd elutazásomig leveleztünk. így tudtam meg, hogy, apa üzletember, anya titkárnő, van két gyermekük. Magyarországról 20-an utaztunk az Egyesült Államokba, New Yorkból mindenki egyedül repült tovább. Ott, a reptéren nagyon magányosnak éreztem magam — a rengeteg csomag, a bőröndök, a gitárom és én... Anyáék viszont kedvesen fogadtak. Virginiában kevés időt töltöttünk, mert apát áthelyezték Ohióba. Új iskolámban észre sem vették, hogy cserediák vagyok. Az angol nyelvtudásom sokat csiszolódott, tanulmányi eredményeimre se panaszkodhattam. Ott választhatnak a diákok a tantárgyak közül. Én először az angolt, a matematikát, a németet és a kórust, később még a közgazdaságtant, a társadalomismeretet és a komputerkezelést választottam. Ami számomra kellemes meglepetés volt: a tanárok megadják otthoni telefonszámukat, ha a diáknak bármi gondja van, tárcsázhat. A könyveket nem kell megvenni, a tanév végén a diákok visszaadják. A kemény kötésű tankönyvek belső bontójára minden „tulajdonos” nevét és adatát felírják. A diákoknak szekrényeik vannak, az órák közötti 5 perces szünet alatt lehet felszerelést cserélni, így nem kell mindent cipelni. Ha valakinek szülinapja van, akkor a szekrényét díszítik fel hatalmas lufikkal. A tanítás egyébként 9 órától 16 óráig tart 1 órás ebédszünettel. S hogy az eltelt egy esztendőt hogyan élték meg Bernadett szülei? így vall erről az édesanya, Illés P étemé: — Megnyugtató volt számomra — a telefonos kapcsolattartás mellett —, hogy Amerikában volt egy koordinátor, akivel rendszeresen konzultáltunk. O látogatta lányunkat a családnál, az iskolában és beszámolt tapasztalatairól, Bernadett tanulmányi előmeneteléről, közérzetéről. Tulajdonképpen mindent remekül megszerveztek az ösztöndíj kezdeményezői és kivitelezői. Megküzdöttem a barátokért Másik beszélgetőpartnerem Zsíros Agnes, akit a kaliforniai Moreno Valley nevű városkában fogadott be egy család. — Nehéz dolgom volt, mert az elődömet nagyon szerették, bennem is azt a lányt keresték. A családnak nem lettem egyenrangú tagja, valahogy mindig kilógtam a sorból—meséli Ági a kezdeti nehézségeket. — Azt tudni kell, hogy az amerikaiak nagyon kedvesek, de nehezen kötnek szoros barátságot. Nekem is meg kellett küzdenem az igaz barátokért, ám sikerült! Ok kárpótoltak mindenért. Segítségükkel megismerhettem a valódi Amerikát. Addig bennem is úgy élt, mint a filmipar, a sztár- csinálás, a gazdagság világa. Azután láttam a valóságot, megtapasztaltam a színes, rohanásmentes életvitelt, belecsöppentem egy amerikai család mindennapjaiba és teljesen megváltozott a véleményem. A családomról annyit: középosztálybeli, három gyerekkel. Az anyuka nem dolgozott, az apa technikus volt egy repülőgép- gyárban. » Az iskola összehasonlíthatatlan az itthonival. Én azzal az elhatározással mentem ki, hogy leérettségizek. A tantárgyak közül az amerikai irodalmat és történelmet, a közgazdaságtant, a kormánytant, a kreatív írást (ez volt a kedvencem, ennek köszönhetem, hogy megírtam első verseimet) és a haladó fogalmazást választottam. A kórusba is jártam, így eljutottam San Franciscóba, a kedvenc városomba. Teljesen elbűvölt! A művészi kisugárzása, a ’60-as éveket idéző hangulata... Egyszerűen csodálatos — mondja Ági és már szalad, hozza az albumokat, a fotókat. A nyelvi nehézségekről kevés szó esik, hisz alig voltak. — Németh Márta tanárnő remek alappal indított útnak, néhány hónap leforgása alatt már komoly szinten tudtam kommunikálni. Ezért is mertem „megkockáztatni” az érettségit, ami sikerült és itthon honosították. Jelenleg a Táncsics gimnáziumba mint magántanuló járok, történelemből és magyarból még érettségizek, utána megpróbálom a jogi egyetemet. S hogy visszamennék-e? A barátaimat feltétlenül meglátogatom, de ott élni nem tudnék — mondja befejezésül a diáklány, akire nagyon büszke édesapja, dr. Zsíros Pál. Nem ok nélkül: — Egy év állandó izgalom után végre itthon van. Egy kisdiákot ültettünk fel a gépre és felnőtt nőként jött vissza a lányom. Áginak előnyére vált ez az egy év. Önállóbb lett, határozott a fellépése, magabiztos a kapcsolat- teremtése. Büszke vagyok rá Az „amerikás” lányok: Bernadett és Ági FOTÓ: KECSKEMÉTI KRISZTINA Felvételünk a Szóló' körúton készült még a hivatalos átadás előtt Orosháza. — Először a Csor- vási úton épült meg Orosháza első kerékpárúba, majd a Bajcsy utcai, két oldali úttal gazdagodott a város. A Szentesi úton is rég elkészült—a Bajnok utcától a Kisvasút utcáig — a kerekezők útja. Két év alatt fejezték be a Szőlő körúti, több mint 2 kilométer hosszú, 1,8 méter széles kerékpárutat. A bekerülési költség — 12 millió 350 ezer forint — 50 százalékát az önkormányzat, 50 százalékát a pályázaton nyert pénz fedezte. Az 1993-ról 1994-re áthúzódó munkákról a következőket tudtuk meg: a Szentesi úton folytatódik (két irányban) az építés. A belső szakasz a Bajnok utcától a Huba— Rákóczi utca csomópontjáig tart. A külső szakasz a Kisvasút utcától a Kereszt utcáig épül meg. A beruházás költsége 20 millió 487 ezer forint, ennek 75 százalékát, a 15 millió 365 ezer forintot pályázaton nyerték az orosháziak. S hogy mit hoz a jövő? Természetesen újabb útszakaszokat. A Szőlő körúton például a Szarvasi út végéig kívánják megépíteni a kerékpárosok útját, de tervezik a Vásárhelyi út bevezetési szakaszán is. // Őszutó Az év tizedik hónapja: október. Ködös, párás, sötét reggelekre ébredünk, a nyári élményeket már csak kellemes élményekként tartjuk számon. Egyre gyakrabban csípi arcunkat a metsző szél, egyre gyakrabban kell esőkabát, esernyő után nyúlnunk. (A régi magyar kalendárium az októbert — szépen csengő néven — őszutónak nevezte, de emlegette Mindszent havának is.) Pedig ilyenkor még illenék „tombolnia” a vénasszonyok nyarának! 1993-ban sem feledkezett meg volna rólunk, őszutó szerelmeseiről az időjárás-felelős. A szőlőt érlelő napsugarak mellett azonban néha-néha—nagyon későn!—esőt is küldött ránk. Október vége felé, ahogy az őszi faleveleket, a mi arcunkat is egyre kevesebb fény éri. Tekintetünk komorabb, morcosabb, hangulatunk már nem a régi. Lehet, hogy ezért nem csupán az őszutó a felelős? (Áett IK. Szerkesztői postabontó Lelkiismeretes orosházi ápolás Én 1965 óta vagyok előfizetője lapjuknak. Ez alatt az idő alatt sok jogos vagy jogtalan panaszról olvastam. Szeretnék már dicséretet is közölni, ha lehetséges. Sajnos ebben az országban manapság a másik ember szidása és hibájának keresése a sikk. Különösen sok rossz hír terjeng az orosházi kórházról általában. Én ezt szeretném megcáfolni. 1992-ben az idegosztályon feküdtem hosszabb ideig, ahonnan a szakszerű és gyors beavatkozásnak, ápolásnak köszönhetően gyógyultan kerültem haza. Nem is olyan rég a nőgyógyászati osztály betege voltam, ahol súlyos műtétet hajtottak végre. Hasonló elbánásban részesítettek ekkor is. Hangsúlyozom, ezt nem a hálapénzért tették — kisnyugdíjas vagyok —, nem is tudtam volna adni. (Név és cím a szerkesztőségben) Fenyegetés és acsarkodás az ünnep előtt Orosháza. — Viharos szócsatával kezdődött a képviselő- testület pénteki ülése. Dani József önkormányzati képviselő ugyanis ismertette dr. Boross Péter kabinetfőnöke által küldött levél tartálmát. Ebben értesíti az orosháziakat, hogy az október 23-ai ünnepségen a belügyminiszter nem tud részt venni, beszédének felolvasására dr. Varga Istvánt kérte fel. A városatya indítványozta képviselőtársainak, szavazzanak, tudomásul veszik-e a változást. Az érintett — Varga úr — még a vita előtt szót kért. — Aki ismer, tudja, nem szeretek felolvasni, de a miniszter úr kívánságának eleget teszek, az ünnepi beszédet azonban változatlanul Dénes János mondja el. — Úgy emlékszem, pártsemleges rendezvényt terveztünk. Boross urat nem MDF-esként, nem belügyminiszterként, hanem 56-osként hívtuk meg. Nem lenne szerencsés tovább borzolni sokak — így a kisgazdák — kedélyét. À beszéd nem hangozhat el megjegyzés nélkül — szólalt fel elsőként Kiss Sándor. — Ez nyilvános fenyegetés — állapította meg dr. Hampel Ferenc, majd szó szót követett, a témához abszolút méltatlan acsarkodás vette kezdetét (ki volt az igazi hős és ki az. aki csak mondja; ki dramatizálja túl a dolgokat: kinek az apja, nagyapja... stb.). Szavazáskor azonban —19 képviselő egyetértésével — minden eldőlt: dr. Varga István olvassa fel a belügyminiszter beszédét. Zsófi néni kitüntetése Orosháza. — Ritka és sokak által eddig ismeretlen kitüntetésben részesült az orosházi özv. Tyepák Miklósné, a Hallássérültek Országos Szövetsége helyi csoportjának tagja. Vele beszélgetett Kiss Horváth Sándor. — Mióta működik az orosházi csoport? — A híres Gyovai doktor szervezte meg 1966-ban. Hárman alapították, ma pedig 238 tagunk van. Korábban Klempa János vezette a csoportot, annak halála után Jagos Attila vette át a közösséget. Én 27 éve tartozók ide. Sokáig vezetőségi tag is voltam. Sok szép eredményt mutattunk fel, önálló klubunk működik, saját nyaralónk van Kemence községben. — Mindezek elismeréseként kitüntetést kapott Zsófi néni. Mi is ez valójában? — A Cházár András-emlék- érem bronz fokozata és a vele Tyepák Miklósné kapta a Cházár András-díjat járó oklevél. Az elismerés névadója 1880-ban indította el Magyarországon a siketek oktatását. Az első intézetet is ő alapította. —Hol vette át a díjat? — Az idén a siketek nemzetközi hete alkalmából Szentendrén országos konferenciát tartottak. Ott nyújtották át az elismerést.-—Szívből gratulálunk valamennyi olvasónk nevében!
