Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-18 / 243. szám

MEGYEIKÖRKÉP 1993. október 18., hétfő « A leikész lett a „befutó” A sarkadi önkormányzat pályá­zatot írt ki a temetkezési vállalat fiókhelyiségének működtetésé­re. A pályázatra hat vállalkozó jelentkezett. Közülük a képvi­selő-testület Kalmár János re­formátus lelkész ajánlatát tar­totta a legkedvezőbbnek. Kal­már János ugyanis a temetkezé­si költségek csökkentését ígérte a lakosságnak, és az elbírálásnál az is fontos érv volt, hogy a református lelkész helybéli vál­lalkozóként szerepelt a pályá­zók listáján. A hallássérültekről A hallássérültek orosházi helyi szervezetének 238 tagja van. Közülük Tyepák Miklósné — aki 1966-ban lépett a tagok so­rába — a Szentendrén megren­dezett Cházár András díjkiosztó ünnepségen bronz fokozatot ka­pott. A klubélet színesebbé téte­léért hat orosházi vehette át a társadalmi munkás jutalmát. Kiállítás a könyvtárban Immár az 5. képzőművészeti ki­állítást rendezték meg Batto- nyán a Népek Barátsága könyv­tárban. Ez alkalommal egy fia­tal battonyai leány, Kovács An­na mutatkozott be. A tárlatot dr. Takács László címzetes igazga­tó, muzeológus nyitotta meg. Hogy emberibb életet élhessenek... Reflexterápia Caecilia asszonytól Caecilia Kessler egy kisfiú kényszeres mozgásán próbál javítani FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Negyvenhárom kiló „dina­mit” pottyant a Békés Me­gyei Egészségügyi Gyermek- otthonba. A Svájcból érke­zett filigrán termetű, kirob­banó temperamentumú és fáradhatatlan hölgynek Cae­cilia Késsler a neve. Ország­határokon, sőt világrészeken túl is megtalálják egymást azok a szakemberek, akik az életüket tették fel a rokkant gyermekek életminőségének javítására. O is egy láncsze­me ennek a láthatatlan össze­tartozásnak. Jártak itt már Amerikából, Né­metországból, Svájcból, hoz­tak adományokat és tudást, újabb módszereket, amelyek­kel a súlyosan agysérült gyer­mekek habilitációja idejeko­rán kezdve eredményes lehet. Frank Müller és Helen Müller ajánlatára érkezett az otthonba Caecilia, hogy segítsen és ta­nítson a tudományára éhes szakgondozóknak, gyógytera- peutáknak. Persze néhány hét alatt csak „tűzoltómunkát” le­het végezni, alaposan kiképez­ni szakembereket nem. Ami­kor módszerének lényegéről kérdezem, nem fogalmaz konkrétan, mert nem is lehet. Ez egy annyira összetett ref­lexterápia, amely minden kis betegre külön alakított. Inter­jút igen nehéz kicsalogatni az őszhajú asszonyból. — Hihetetlen mire képes Ca­ecilia — lelkesedik az intéz­mény igazgatója, dr. Bochda- neczki Mária. — Mindnyájan lenyűgözve figyeljük ahogyan az egész testével dolgozik, ami­kor a gyerekeket mozgatja. Rin­gatja őket, dúdol, csitító, nyug­tató hangon duruzsol a fülükbe, mindegy, hogy milyen nyelven, megérzik a segítő szándékát. Magam is láttam. A magyar bürokrácia, amely a kispénzű gyógyító intézményeket épp­úgy sújtja, mint a milliomos for­galmazókat, vám nélkül nem engedi át a gyógyítást szolgáló külföldi adományokat sem. Ca­ecilia munkája és az elkövetke­zendők segítésére több autónyi rokkantkocsit és azokba építhe­tő segédeszközt hozott az intéz­ménynek. Ez a kicsi asszony csodákra képes, például a 18 éve mereven feszült izmokkal fekvő gyermeket felállította. Elernyesztette a torz görcsbe merevedett izmokat és a gyere­kek, bár elfáradtak, élvezik a segítségét. Amelyik képes az együttműködésre, azt úgy biz­tatja, hogy végső erejét megfe­szítve próbálja Caecilia kérését teljesíteni. — A mi szakembereink né­zik, lesik, tanulják a tudo­mányt, amelynek nyomait megőrizzük, átvesszük — mondja Sziszák Katalin gyógypedagógus, a rehabilitá­ciós csoport vezetője. — Vide­oszalag rögzíti a gyakorlato­kat, ezt számtalanszor vissza- játszuk, elemezzük. A helybeli szakemberek mel­lett segít számukra a módszer megértésében a Budapestről ér­kezett Sümeghy Lászlóné, a Bliss módszer konduktora (ez a módszer számítógépes jelrend­szer megtanításával kommuni­kálni tanítja az egyébként arra képtelen gyermekeket). Láttuk, ahogyan az évtizedek óta örö­kösen kocsiban ülő, kitekere- dett tartású Norbit egyenes ülés­re, jobb mozgásra késztette Kessler asszony. A fiatalember egyébként ép értelmű, de be­széd- és járásképtelen, a Bliss- jelekkel érteti meg magát. Ár­pádnál óriási eredmény- lehet­ne folyamatos foglalkozással elérni, ha 18 éve tartó fekvő mozdulatlanságából legalább kocsiba lehetne ültetni. Minél hamarébb, akár már újszülött korban kezdeni kell a terápiát, akkor használ igazán. A ter­mészet gonosz csapásait, a szülők alkoholista és egyéb fe­lelőtlenségének következmé­nyeit, ezeknek a torz testűnek, szelleműnek született gyer­mekeknek az életminőségén sokat lehetne javítani ezekkel a módszerekkel. Mondják, Svájcban sorban állnak a gyógytornászok, hogy megta­nulhassák a terápiát. Caecilia kész a segítségre, hogy ma­gyar szakembereket is fogad­hassanak. Ehhez némi anyagi segítség szükséges, talán a Népjóléti Minisztérium ösz­töndíja, talán egy önkormány­zat, talán egy jómódú vállal­kozás vagy polgár támogatása. Hátha valakinek megszólal *• egy hang a lelkében, ami a vastagabb pénztárcát is meg­nyitja... Bede Zsóka Szép házak - készházak Ebben az évben immár ötödik kiadással jelentkezik a „Szép házak” című, igényes kivitelű lap. A kilencvenhat oldalas lapban kettőszázhatvanöt szí­nes képen adnak ötleteket, ta­nácsokat építkezőknek és la­kásfelújítóknak. Érdeme a kiadványnak, hogy a lapos pénztárcával ren­delkezők is találnak hasznos tudnivalót, hogyan tehetik széppé otthonukat. Újjávará­zsolt fürdőszobák, kertek, nyaralók képeiben gyönyör­ködhetnek. A „pénzesebb” ol­vasóknak az otthoni úszóme­dence-építéséről adnak taná­csot két oldalon keresztül. A lapban megjelent hirdeté­sek között bemutatják a Leier építőelemeket, a különleges technológiával előállított ke­rámiagyöngyöt, agyaggolyót, amit már évtizedek óta sokféle célra használnak külföldön előnyös tulajdonságai miatt. Az ebből készült beton rend­kívül könnyű, fele-harmada a kavicsbvetonnak, ennek elle­nére tartószerkezeti célra szin­tén megfelel, amint azt a jól ismert, 1972-ben készült mün­cheni BMW-székház is bizo­nyítja. De találnak a Bramac újdonságokból, olvashatnak a billenő garázskapuk előnyei­ről, az automata kapunyitók­ról, az újfajta műanyag ajtók­ról és ablakokról. Bemutatják a rozsdamentes mosogatókat, láthatnak különböző konyha­bútorokat. Gyönyörű képek láthatók a mostanában divatba jött épületszobrászati termé­kekről és a lámpastúdió kíná­latáról. B. V. Felgyújtották a tanyáját Különös pár a vadonban kedünk, Faragó úr kipakol. Mármint először a táskákból. Elnyűtt cipők sorakoznak egy­más után és értetlenségünket látva rávilágít a rejtélyre: — A cipőkkel gyújtok most be, mert hamarabb meggyul­lad, mint a fa. Aztán elteszi a mágnest és a lány botját. Kiderül, ezek sem haszontalan szerszámok. — A fémet nézzük a mág­nessel, hiszen ki gyűjt ma va­sat 1,80-ért, amikor a réz kiló­jáért 60 forintot adnak? — A bot meg a kukázáshoz kell, a kutyák, macskák élelmére már nem telik a 6 ezer forintos rok­kantsági nyugdíjamból. Per­sze annyi értékes holmit ki­dobnak az emberek, hogy nekünk is terem babér. Két kisrádiót vesz elő, me­lyeknek csak az a „bajuk”, hogy be kell kapcsolni. Talált azonban már használható két­kazettás magnósrádiót is a sze­métben. Szétnézünk az „udva­ron”, ahol jó időben a mosdót is kialakítják — lavórból, tek- nőből és ahol gyorsan néhány darab fát fűrészel a gazda. Ro­zália elővesz mintegy két kiló húst, pörkölt lesz vacsorára. De hol készül az étel és milyen a földbe ásott kunyhó belseje? — kíváncsiskodunk. Lakat biztosítja az ajtót, melyen egy felirat: csak a rendőrségen le­het érdeklődni. A bejáratra nyitható ablakot is szerelt a tulaj. — Míg maguk a bérházban megfagynak, nálam olyan me­Rozi vacsorát főz a szoba-konyha-kamrában leg van, hogy tárva az ablak — mutatja. A meleget egy olajkályhá­ból átalakított sparhelt bizto­sítja és itt fő az étek is. A macskák elől a kamrává kine­vezett hűtőszekrény vigyázza az elemózsiát. Á kunyhó egyetlen szoba-konyhájában ágy, edények és ezernyi egyéb használati cikk. — Öt óra hossza alatt rak­tam össze a házam — büszkél­kedik Faragó Péter. — De miért választotta ezt a nomád életet és ,,privatizálta" hozzá a területet? — tesszük fél a magától értetődő kérdést. — Felégették a tanyámat, üldöztek, menekülnöm kel­lett, itt nem találtak rám. Az okokról hallgat, így más oldalról provokáljuk: — Ket­tesben azért könnyebb. — Rozi még akkor jött hoz­zám, amikor állt a tanya. Az apját ismertem, ő mondta neki, hogy „keresd meg Pétert, ő majd gondodat viseli”. Azóta követ, mint az árnyék minden­hová. A feltételezéseiket meg­előzve: ő nem az élettársam, csak itt van velem. Rozi egykedvűen hallgatja beszélgetésünket és nehezen válaszol arra, mivel töltheti egy fiatal lány itt az idejét. — Mosok, takarítok, főzök, este meg hallgatjuk a rádiót — mondja. A rádióban hallható műso­rokról, az ott nyilatkozókról Faragó úr egy rövid monoló­got ad elő, melyben a handa­bandázás szó legalább ötször szerepel. —A család nem segít? — Nem tartjuk a kapcsola­tot — veti oda tömören a gaz­da, majd a kárpótlásról beszél, miszerint neki is van jussa, csak nem tudja, hogyan juthat hozzá. — Abból a pénzből pe­dig vennék egy kis tanyát — gondolkozik hangosan, s most először elérzékenyül egy ki­csit. De tisztában van azzal, hogy Szabadkígyós és Békés­csaba határában ezek valóban csak pusztába kiáltott szavak. Nem is álmodozik tovább, ha­nem odaszól Rozinak: — Hozd a biciklit, drága a mi időnk! Nyf.mcsok Lászi.ó Békéscsaba és Szabadkígyós határában időnként fel-feltű- nik egy furcsa, kerékpáros pár. A hatvanéves férfi korát meg­hazudtoló sebességgel hajtja a pedált, a kormányon dugig telt reklámszatyrok, a jármű olda­lán kanna, a csomagtartón pe­dig egy húszéves lány ül kis- pámán, kezében bottal. A különös duó aztán eltűnik a vasút mellett szem elől, hogy még elképzelhetetlenebb lak­helyét vegye célba. Faragó Pé­ter már három éve télen-nyá- ron erdők-mezők lakója és ve­le él a pusztában Szabados Ro­zália. Otthonuk egy csak heli­kopterről látható fakeretes, fó­liával burkolt kulipintyó a va­donban. A gazda nehezen áll rá a beszélgetésre, de aztán kinyit­ja a „nagykaput”. Ez egy kife­szített zsineg kanállal, villá­val, mely jelzi a netán arra tévedőnek: eddig mehet, aztán jönnek a kutyák. A birodalmat ugyanis három, jól megter­mett, hosszú pórázra engedett eb vigyázza, közülük az egyik német juhász és a rendőrség kutyaállományából öregedett ki. Miközben bemerész­Faragó Péter három éve él már a fakeretes, fóliával burkolt kulipintyóban fotó: fazekas ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents