Békés Megyei Hírlap, 1993. október (48. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-13 / 239. szám

KÖRKÉP 1993. október 13., szerda Faludy György Orosházán A több évtizedes emigráció — Bécs, Párizs, New York, Toronto — után végleg hazatért költővel és műfordítóval, a 83 esztendős Faludy Györggyel találkoztak tisztelői, rajongói hétfőn este Orosházán. A Kulturális Kapcsolatok Egyesülete és a Petőfi Művelődési Központ szervezte az emlékezetes, szép estét, amelyre igen sokan eljöttek. A beszélgetést Dán Judit vezette kedvesen, bájosan; diáklány, aki nagyon szereti Faludy verseit és levelezik a költővel FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Ki volt a gyilkos? Koszta Rozália temetése A 68 éves korában pénteken elhunyt Koszta Rozália Mun­kácsy- és SZOT-díjas festő­művészt Gyula városa saját halottjaként helyezi örök nyu­galomba október 15-én, pénte­ken 13 órakor Gyulán a görög­keleti temetőben. / Uj posta Pusztaottlakán Pusztaottlakán az önkormány­zat és a Szegedi Postaigazgató­ság együttműködésének ered­ményeként a közelmúltban nyi­tották meg az új postaépületet. A „jót könnyű megszokni” — s ez a réginél jóval korszerűbb ottlakai intézményre is igaz. A posta alkalmazottja egyben a hivatal vezetője is, akit az ön- kormányzat részmunkaidőben foglalkoztat. A lakossági igé­nyeket figyelembe véve a kép­viselő-testület tárgyalásokat folytat a postával a 8 órás nyitva tartás érdekében. Segély a középiskolásoknak Ecsegfalván az önkormányzat valamennyi helybeli középis­kolás és szakmunkástanuló, összesen 103 diák részére fe­jenként ezerötszáz forintos se­gélyt folyósít, melyek kifize­tése a napokban történt meg. Irodalmi est Gyomaendrődön • október 16- án 16 órakor a népházban (Bla- ha u. 21.) Gergely Ágnes költő és Polányi Éva előadóművész irodalmi estet tart. Súlyos baleset Békésen Október 12-én 15.30 körüli időben Békés belterületén a Teleki út és a Fürdősétány ke­reszteződésében a kerékpárján haladó K. Mihály 76 éves bé­kési lakos nem biztosított el­sőbbséget a személygépkocsi­val közlekedő M. Sándomé békési lakosnak és összeüt­köztek. A baleset következté­ben K. Mihály nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. „AZ ÖREGSÉG A TÉVEDÉSEK KOR­SZAKA, AZ IFJÚ­SÁG \ CSALÓDÁ­SOKÉ.” (Scribe) (Folytatás az 1. oldalról) sorsa volt Lengyel Józsefnek. Életében először 17 évesen, 1956-ban állt bíróság előtt, ak­kor állam elleni fegyveres szervezkedéssel, s ezzel együtt három szovjet katona meggyilkolásával vádolták. „Ez sem volt igaz, mert akkor négy orosz addig vert, amíg alá nem írtam valamit, és kiderült, ebben szerepelt a három kato­na megölése. Pedig ilyet nem tettem” — emlékezett vissza Lengyel. Mint kiderült, ezt az ítéletet a rendszerváltás után semmissé nyilvánította a bíró­ság, és 1 millió 342 forint érté­kű kárpótlási jegyet kapott Lengyel József. Az akkori bör­tönbüntetése után, 1963-ban rendőri felügyelet kísérte min­den lépését, amit most úgy összegzett, hogy állandóan piszkálták. Azért csinált újabb bűncselekményt is, hogy vég­re ne bántsák. Lopás, betörés és más ügyek követték egy­mást, még egy 20 forintos ese­te is volt, amiért szintén le kellett ülnie 30 napot. Aztán 1982-ben vádolták ismét em­beröléssel, ennek a büntetését Két érdekes eseményről kap­tunk hírt az orosházi határőr­ségtől. Mint október 8-ai szá­munkban megírtuk, három marokkói állampolgár lépte át akkor hazánk határát, akiket annak rendje és módja szerint visszaadtak a román szervek­nek. Október 12-én délelőtt a sarkadi kapitányság járőre arra lett figyelmes, hogy a kiserdő­be három gyanús ember som- polygott be. Nyomban értesí­tette a kötegyáni határőrizet töltötte most a szegedi Csillag börtönben. Lengyel József ne­hezen tudott uralkodni az in­dulatain, így többször is meg­jegyezte: 26 évet ült olyan bűncselekményekért, amiket nem követett el, egész életé­ben megalázták, s most is en­nek a folyamatnak az áldozata. ,,Megtetszett ez az élet” — hangzott a válasz a bírói kér­désre, amikor dr. Garami Emil arra igyekezett magyarázatot kérni, hogyan is gondolt Len­gyel József a szabadsága önké­nyes meghosszabbítására egy 14 éves börtönbüntetés vége felé. Mert az vitathatatlan, hogy Lengyel igyekezett a rendelkezésére álló szabad idejében minél többet látni; a rokonlátogatást a Tótkomló­son élő húgáéknál kezdte, az­után Gyulaváriban és Dénes- majorban kereste fel másik két lánytestvérét. Később Oroshá­zán keresztül Nagyszénásra utazott, hogy felkeresse uno­katestvéreit, akiket nem is­mert. A szénási napok egyhan­gúan és csendesen teltek, hosszas beszélgetésekkel, kocsmai iszogatásokkal, bili­riadócsoportját, amely körbe­zárta és elfogta — ugyanazt a három marokkóit, akiket egy­szer már visszaadtak. Ezúttal nem egyszerű visszaadás, ha­nem kiutasítás vár majd rájuk. A másik hír a lopott autók kicsempészésével kapcsolatos. A nagylaki határátkelőnél a kö­zelmúltban egy Mercedes, egy Fiat Crona és egy Lancia típusú autót szerettek volna kicsem­pészni az országból. A Merce­dest olasz állampolgár vezette, árdozásokkal, és Lengyel csak ritkán elegyedett szóba idege­nekkel; legfeljebb az unoka- öccs barátjával és azzal az ide­gennel, aki október elsején be­állított a rokonokhoz, vajon megcsinálták-e már a nyelet a két baltájába. A nőügyeibe — mert a szabadság alatt azok is voltak — pedig nemigen kí­vánta beavatni a bíróságot Lengyel József. Végül haraggal zárult a ro­konlátogatás, így október 3-án ajtót mutattak Lengyelnek. Úgy emlékezett, hogy Kondo­ros felé indult el gyalog, éjsza­ka egy elhagyott tanyában aludt, és hétfőn az út mellett egy piros ladás megállt, hogy elvigye a faluba. Ott megreg­gelizett, s tovább indult Gyo­mára, ám út közben rátalált egy járőrkocsi, és egyenesen Békéscsabára vitték. A hírt, miszerint a szabadságmeg­hosszabbítás mellett gyilkos­ság is keveredett az ügybe, Lengyel értetlenül fogadta. Határozottan tagadta azt is, hogy lovasfogaton ült volna és trágyát sem szállított. Nem is­merte a sértettet sem, sőt, azt sem tudja, hol van Gádoros. A Békés Megyei Bíróság a tárgyalást a napokban folytatja. L. E. a határőrizeti szerveknek azon­ban feltűnt, hogy a forgalmi en­gedély és a gépjármű adatai nem egyeznek. így is volt, felte­hetően Olaszországból lopott autót akartak Romániába juttat­ni. A Fiatot és a Lanciát romá­nok vezették, akik október 11- én jöttek be Lökösházánál vas­úton, este pedig mára nagykani­zsai állomás parkolójában há­rom olasztól vették át a két gép­kocsit, amelynek kijuttatásáért 200—200 dollár ütötte volna a markukat. Az illetékes szervek valamennyiőjüket feljelentet­ték. A határsértők visszatértek Táncsics az örökzöldek között A jelölt ígér(get) ! (Folytatás az 1. oldalról) — Ha kijelentésemmel — „a különböző intelligenciával megáldott emberek” — bárkit megsértettem, azt ezennel megkövetem. A „különböző” szót — az újságcikk címével ellentétben — nem leminősí- tésnek szántam. Soós Béla főkertész a nö­vényzet pótlásáról tájékoztat­ta az újságírókat. — Táncsics megfelelő hát­térrel rendelkezik, örökzöldek veszik körül. A park többi részé­ben a növényeknek ki kell „szolgálniuk” a művészi alko­tást. A kivágott cserjék, fák he­lyére kétszer annyi úgynevezett várostűrő növényt telepítünk. A sajtónak arra a kérdésére, hogy az idén erre honnan te­remtik elő a pénzt, a főkertész még nem tudta a választ. El­mondása szerint ezt a kérdést külön kezelik. Több újság képviselője úgy ítélte meg, erre a beszélgetésre korábban kellett volna sort ke­ríteni. — Az első sajtótájékoztatón — szeptember 19-én, ahol dr. Gulyás Mihály és Fülöp Béla vett részt — is el kellett volna hangozni ezeknek az informá­cióknak. Ha későn is, de leg­alább most tisztázhattuk a dol­gokat — mondta végezetül dr. Varga István. Cs. I. Még a jó isten is kedvez a gyerekeknek. Nyárias jó időt zúdított Békéscsabára, hogy a csabai Garabonciás napok résztvevői felhőtlenül jól érez­zék magukat. Tegnap késő délután a Jókai Színház előtt felállított dobo­gón egymás után mutatták be produkcióikat. A „Közgé” di­ákjai például torna- és aerobic- bemutatót tartottak nagy si­kerrel. Őket Hevesi Imre és „csapata” követte gitáron kí­sért énekével. A belvárosi is­kola színjátszó csoportja szin­tén nagy sikert aratott dráma­részletével. Sötétben került sor arra a fórumra, amely a római időket idézte, s arról szólt, miért lesz alkalmas a polgármesteri poszt betöltésére Marcus Kö­les maximus, alias Köles Márk: — Hogyha tetszem, tapsol­jatok — sa szépszámú közön­ség tapsolt lelkesen. — Váro­som is szép lesz újra, és rá­térünk a helyes útra — mondja az ifjú „ígéreteit”, s eszembe jut, mintha évtizedeken ke­resztül hasonlókat hallottam volna a felnőttek szájából. De hát kitől is tanul a gyerek? * Az emberek meg jönnek, mennek, a diákok pedig ural­muk idején igazán jól érzik magukat. LA-LI A Im // / •• 1 jovo evünk költségvetése Szabó Iván pénzügyminiszter összevontan tartotta meg expo­zéját az 1994. évi költségvetés­ről, a személyi jövedelemadó­ról, a társasági adóról, valamint az illetékről szóló törvények módosításáról. Elmondta, hogy az 1994-es gazdaságpolitika há­rom fő célja: a külső és belső egyensúly fenntartása, a gazda­sági növekedés megalapozása és a törekvés az infláció féken- tartására. A kormány gazdaság- politikája elé váratlan akadályt emelt a jegybank legutóbbi ka­matemelése. Ezt kívánják visszaszorítani a kamatemelés­sel. Az inflációnál a fogyasztói árak növekedését 16 és 22 szá­zalék között tartja reálisnak. A kormányzat a gazdaság élénkítése érdekében kiemel­ten kívánja kezelni az agrár­ágazatot, így az ideinél 10 mil­liárd forinttal több jut majd jövőre. Az infrastrukturális beruházásokra az idei összeg­nek 180 százalékát kívánják fordítani. Az adótörvényekről Szabó Iván elmondta, hogy az ez évi intézkedések után nincs szükség nagyobb változtatá­sokra. A társasági adó 40-ről 36 százalékra mérséklődik. Ugyanakkor a kormány tervei szerint bevezetésre kerül a mi­nimumadó. A személyi jöve­delemadóban egyrészt változ­nak az adósávok, másrészt az adóalapból kikerül a nyugdíj­járulék. Az illetéktörvény megváltoztatása a vagyon­szerzés arányában kívánja megszabni az illetékek össze­gét. Az Állami Számvevőszék észrevételeit Hagelmayer Ist­ván, a szervezet elnöke ismer­tette. Az ÁSZ szakemberei szá­mítási hibát nem találtak az anyagban. A képviselőcsoportok vezér­szónokainak felszólalásaiból kitűnt: a kormányzati oldal — ha korrekciókkal is — támogat­ja a jövő évi költségvetési tör­vényjavaslatot, ám az ellenzék teljességgel elfogadhatalannak tartja azt. Â Tisztelt Ház 138 igen sza­vazattal, 60 ellenében és 13 tar­tózkodás mellett 1993. decem­ber 15-éré módosította a Duna egyoldalú elterelése következ­tében szükséges kormányzati cselekvési program Országgyű­lés elé terjesztésének határide­jét. Ezt követően az Országgyű­lés elfogadta a kisajátításról szóló 1976. évi rendeletet mó­dosító törvényjavaslatot. Az Országgyűlés elutasította a pártok működéséről és gazdál­kodásáról szóló 1989. évi tör­vény módosítását, amelyre füg­getlen képviselők tettek javas­latot. A parlament ezután Keleti Györgynek, az MSZP képvise­lőjének támogató hozzászólása után elnapolta azt a kárpótlási törvényhez benyújtott módosí­tó javaslatot, amely a II. világ­háború során a Keleten, illetve Nyugaton fogságba esett hadi­foglyok egyenjogú kárpótlását szorgalmazza, mert a jelenlegi szabályozás hátrányosan érinti azokat, akik nyugati hadifog­ságba estek. Pelcsinszki: a reorganizációs hitel akadozik Még Gergátz Elemér volt a földművelésügyi miniszter és Kupa Mi­hály a pénzügyminiszter, amikor Pelcsinszki Boleszláv (SZDSZ), a szeghalmi választókörzet képviselője tavaly novemberben interpel­lált hozzájuk a reorganizációs hitel tárgyában. A Gergátz-választ akkor sem Pelcsinszki, sem a parlament nem fogadta el, így a mező- gazdasági bizottság kezébe került. Tegnap tárgyalta az ügyet ismét a T. Ház. Furcsa helyzetet eredmé­nyezett, hogy az interpelláció a tavalyi év gondjaival foglalkozott, míg a mezőgazdasági bizottság majd egy év elteltével elkészült jelentése az idei eredményeket sorolta fel, mondván, hogy képviselőnk kérdései megoldódtak vagy megoldódni látszanak, vagyis minden rendben van. Egy éve Pelcsinszki Boleszláv szorgalmazta, hogy a reorganizációs hitelt terjesszék ki az állami tulajdon megvásárlására is, ez valóban megtörtént, állapította most meg a képviselő. Megnyugtatónak vélte azt is, hogy a mezőgazdasági hitelkonszolidáció keretében mód lesz a szövetkezeti üzletrészeket terhelő hitelek átminősítésére. Változatla­nul komoly feszültségforrásnak tartja azonban, hogy a töklet terhelő költségek, így főleg a melioráció kiegyenlítésének támogatására nem gondolt eddig a kormány. A százezres, esetenként milliós nagyságren­dű fizetési kötelezettségeket miből tudnák kifizetni az új gazdálkodók? Ha nem a reorganizációs hitelből, akkor más hitelforrást kellene e célra biztosítani. Tavaly alig, az idén már valóban könnyebben hozzá lehetett jutni a reorganizációs hitelhez, azonban most ismét akadozik. Az országosan kiadott 12,6 milliárd forint egy része tudomása szerint csak ígérvény formájában van meg. Súlyos probléma az is, hogy a kamattámogatás csak utólag igényelhető. Összegzésül: a reorganizáci­ós hitel nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, bár a kormányzat jó szándéka nem vitatható. A képviselő nem, de a parlament elfogadta a bizottság jelentését. c Á Sarokba szorítva Ejnye! Hát szabad ezt?! Töredelmesen bevallom: én, a 10 település felelős újságírója az adott helyeken, az adott eseményeken, a kapott, hallott informáci­ókat az újságban közzétettem. Bűnömet tetézi, hogy a tárgyilagos tudósításokban a történések hangulatát (és nem a magamét!) is igyekeztem érzékeltetni az olvasóval. Toliamat előre kitervelt, aljas szándékkal vitriolba mártottam—állítják rólam (név és cím a szerkesztőségben). Halmozottan hátrányos megítélést érdemiek)?), mert szubjektív jegyzeteimben le mertem írni véleményemet, rá­adásul nem vertem dobra a sokszor nevetséges figurák neveit, csupán általános jelenségként merészeltem írni dilettantizmusról, pökhendi úri gőgről, emberi gyengeségről, hozzá nem értésről. —Ejnye! Hát szabad ezt?!—kérdezte az ominózus cikkek után (név és cím a szerkesztőségben), aki feddő hangon ugyan, de „baráti" beszélgetésre „invitált", majd közölte velem — többek (nevek és címek nincsenek meg szerkesztőségünkben) véleményét és üzenetét tolmácsolva —, hogy ÍGY nem szabad! Hisz demokrá­ciát építünk, az emberek érzékenyek, jómagam egyoldalú vagyok, a közszereplést vállalók pedig (lássam már be végre!) tévedhetet­lenek. Mivel nekem nincs se irodám, se hatalmam baráti beszélge­tésre való „invitálásra”, ezért ÍGY üzenem üzengetőimnek, hogy gerincem egyenes, tekintetem állja bárki szúrós, kritikus pillantá­sát, nevemmel és véleményemmel pedig továbbra sem bújok mások háta mögé. Csete Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents