Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-04-05 / 206. szám
1993. szeptember 4-5., szombat-vasárnap e / / Z ^ HAZA M.NDKN EL0TT , . * ÍSiekes megyei hírlap hétvégi magazinja Mondták... A többség nem igényli azt az anakronizmust, hogy a Kádárkorszak politikáját elutasítva a Horthy-korszak politikáját tekintsük mérvadónak. A kormányzó és környezete hadat üzent a földkerekség legnagyobb hatalmainak, és tevőlegesen hozzájárult egymillió magyar állampolgár erőszakos halálához. A magyar katonák zöme nem a Duna-ka- nyarban, hanem a Don-ka- nyarban esett el, és nem maguktól mentek oda. A Horthy- adminisztráció buzgó közreműködése nélkül Eichman- nék nem tudták volna a vidék zsidóságát összegyűjteni és túlnyomórészt Auschwitzba szállítani. Politikájával ez a rezsim megtizedelte az ország lakosságát, ami ebben a tekintetben az európai élmezőnybe helyezi. (Konrád György író, a Nemzetközi Pen Klub elnöke) Azt szokták mondani, hogy részletekben mutatkozik meg az ördög. Csak nézze meg valaki alaposan a parlamenti díszőrség egyenruháját! Pontosan olyan, mint az a politika, amelyik az őrökre kényszerítette ezt a maskarát: egy kicsit horthysta, egy kicsit postatiszti, egy kicsit vasutas, egy kicsit bocskais, egy kicsit színpadias, és az egészet áthatja egy igen erős szürke tónus. Van nekünk olyan gyönyörű 48-as huszár egyenruhánk, hogy ámulna a fél világ, ha abban fogadnák a vendégeket a katonák. De azt nem lehet felvenni, mert az nem ezt a politikát fémjelezné, hanem a népet szimbolizálná. (Maczó Ágnes, országgyűlési képviselő', független) Békési tallózó Zsíros Géza is megkapja a magáét Torgyántól. Közel van már az ő Szent Lőrinc napja is, mint olyan képviselőé, aki a választók érdekeinek képviselete helyett a maga 350 hektáros gazdaságát sietett összerakni. (A Népszabadság Tor- gyán József szabadkígyósi előadásáról) Fürkésző Békéscsaba újratelepítésének 275. évordulóján illő talán megemlékeznünk a Tessedik- féle Egyházi Szabályzatról. A tudós lelkész által fogalmazott rendszabályok szigorú erkölcsöt követeltek az evangélikus hívektől. A vétkezők méltó büntetésben részesültek. Történt például, hogy egy fiatal pár már esküvő előtt többször együtt hált. A lányt büntetésből nem hirdették ki a templomban, és szalmakoszorú alatt, szertartás nélkül eskették meg. Párját pedig három vasárnap is leckéztették a hívek előtt, majd arra kényszerítették, hogy bűnét megbánva és javulást ígérve kérjen bocsánatot a gyülekezettől. Juhász Gyula: Ének Az alkony oson már Fák lombja alól. A nyár hegedűjén Ősz bánata szól. Fák lombja alól Táncolva az ősz jön, S a rőt koszorút Megrázza a törzsön. Táncolva az ősz jön, S mint felle g a hegyre, Vállamra borulnak Az ősz meg az este. Az ősz meg az este. FOTÓ: FAZEKAS FERENC Halló! Beszélgessünk! — FI álló, itt Lovász Sándor, a Békés Megyei Hírlaptól! Szeghalomról a Nagy lakással beszélek? — Igen, Nagy Zoltán vagyok. — Lenne kedve néhány percnyi beszélgetésre? — Nem nagyon. — És ha megpróbálnám rávenni? — Akkor inkább kezdjük. — A hangjából ítélve diáknak saccolom. —A Péter András Gimnáziumba járok, most vagyok harmadikos. —Jól kiszúrtak a tanulókkal idén, hét közben kellett végigszenvedni az évnyitót...-— Tényleg jobb lett volna, ha hétfőn kezdünk. —Hogy telt az idei nyár? — Nagy utazásokat nem tettünk, legtöbbet itthon voltam, de egy hétvégére elugrot- tunk Tiszacsegére és sátoroztunk a Körös partján is. Pecáz- tunk. —Ezek szerint szereti a nyugodt emberek sportját. — Időnként apámmal és a testvéremmel kimegyünk a Körös partjára szerencsét próbálni, Körösladánynál van egy nagyon jó helyünk. — Nekem más szenvedélyem van, de úgy 5—10 évenként egyszer — szintén ha a Körösnél járok, orvhorgászatra adom a fejem. Eddig sajnos semmilyen kárt nem tettem a halállományban. Önnek volt már nagy fogása ? — Nagy halat még nem zsákmányoltam, de szép keszegeket és jó kilós pontyokat igen. — Ilyen fiatal korban jó, ha sportol az ember a hobbija mellett. — Versenyszerűen nem sportolok, de focizni szeretek, pontosabban védeni. A testvérem tehetséges focista, Szeghalomról elvitték Békéscsabára, most kezdi a középiskolát. — Az iskolában melyik a kedvenc tantárgya? — A számítástechnika. Harmadiktól külön tantárgyként is tanuljuk, aminek nagyon örülök. Az a tervem, hogy érettségi után valamilyen számítástechnikai pályán fogok dolgozni. Jó lenne egy nagyobb céghez bekerülni. — Köszönöm a beszélgetést! „Ne veszítsd el a fejed!” Bródy János zeneszerző', szövegíró, előadóművész, a hajdani, legendás Illés-együttes tagja írta e sorokat lapunk Emlékkönyvébe, amikor Szent István napján megyénkben járt Száznyolcvan éve született Eötvös József Budán, 1813. szeptember 3-án született, és Pesten, 1871. február 2-án halt meg Eötvös József író, költő, politikus, államférfi, a magyar realista regényírás első nagy mestere, akadémikus. Az 1840-es években a centrista ellenzék vezetőjeként harcolt a feudális intézmények ellen, a jobbágyság felszabadításáért és Magyarország demokratikus átalakulásáért. Ekkor születtek legjelentősebb alkotásai: „A falu jegyzője” és a „Magyarország 1514-ben”. Az első felelős kormányban vallás- és nevelésügyi miniszter volt 1848 szeptemberéig, majd emigrált. 1853-tól ismét részt vett a közéletben. 1867-től haláláig vallás- és közoktatási miniszter volt. A következőkben Eötvösnek „A tudomány nemzeti hivatásáról” címmel a Magyar Tudományos Akadémia 1869. évi nagygyűlésén elhangzott elnöki megnyitó beszédéből idézünk részleteket. „A büszke jövendölés, hogy »a tudomány hatalom«, korunkban teljesült, legalább annyiban, hogy többé nincs hatalom tudomány nélkül. Nincs kör, hol ki nem jelölhetjük azon hatást, melyet a tudomány állapotainkra gyakorol, s ez nem csekélyebb az állam s a társadalom, mint anyagi fejlődésünk körében. Mert ki nem látja, miként az, hogy korunkban bizonyos kiváltságok megszűntek, csak azon befolyásnak köszönhető, melyet napjainkban az ész és tudomány, azaz nem örökösödés törvénye szerint bírt tulajdonok, mindenre gyakorolnak, s hogy valamint századunk demokratikus iránya ebben találja magyarázatát, úgy azon állás is, melyet egyes államok egymás irányában elfoglalnak, inkább azon előnyöknek következése, melyeket nekik szellemi kifejlődésük biztosít, mint azoknak, melyeket a természetnek köszönnek... Demokratikus korszakban élünk, s ez általános irány észrevehető a szellemi törekvések mezején is. Valamint a múlt században azon uralkodók s egyesek, kik a míveltségért buzogtak, csak a tudomány és művészet magasabb ágaira fordíták figyelmüket, s a népnevelés ügye csaknem mindenütt háttérbe szoríttatott: úgy jelenleg mindinkább szaporodik azoknak száma, kik a magasabb tudományt, mely a practikus életben közvetlenül nem alkalmazható, ha nem is fölöslegesnek, legalább olyannak tartják, mi a nemzetnek legszebb dísze, de végre is csak fényűzési czikk, melynek megszerzését az egyesnek lelkesedésére vagy hiúságára bízhatjuk, és melyért a nemzetnek áldozni legalább addig nem szabad, míg a népnevelés minden szükségeiről gondoskodva nincsen... Nemesebb törekvéseink nem állanak ellentétben egymással, s ha újabb időben többször azon kérdés állíttatott fel: vajon az akadémia akkor felel-e meg inkább hivatásának, ha eltekintve minden nemzeti érdektől, tisztán a tudományt tűzi ki czéljának vagy akkor, ha a tudományt csak eszköznek tekintve, kizárólag a nemzet érdekeit tartja szem előtt, én ezen kérdés tárgyalását, mely oly éles vitatkozásokra adott már alkalmat, legalább is meddőnek tartom. Miután minden nép, mely a tudomány törekvéseiben részt vesz, egy új erő, minden nyelv, melyben a tudományt míveljük, egy új eszköz, minden ország, melynek története és természeti viszonyai tudományosan megvizsgáltatnak, egy új tér, mely ismereteink terjedésére nyílik, s így a tudomány közös érdekeit semmi által sem mozdíthatjuk inkább elő, mint midőn azt nemzetünk körében terjesztjük, saját nyelvünkön míveljük, s hazánk viszonyainak megismerésére felhasználjuk; s miután nemzetünk állását a jelenben, emelkedését a jövőben csak úgy biztosíthatjuk, ha a tudomány körében is mentül magasabbra emelkedünk: a két különböző kiinduló pont egy czélhoz vezet... Fekete fehéren Elszállt tisztesség Mit szólnak ehhez a Malév kontra repülőgép-szerelők ügyhöz? Jó kis botrány, annyi szent. Az ember zsebében kinyílik a bicska a felháborodástól. Lélekben maga is a szerelőknek adna igazat, belekötne a sztrájktörőként idehozott angol szerelőkbe, s örökre megfogadná, hogy a Malévvel aztán sose... Még akkor sem, ha egyetlen légitársaság lenne a világon. Szállhat rendelkezésünkre ahogy akar. Mert ekkora pofátlanságot, ilyen pökhendiséget a világ nem látott, amekkorára Malévék képesek. Látszólag! S e látszólag miatti a feltételes mód a Maiévvel szembeni személyes bojkottomban. Mert megint történt valami nagyon trükkös ebben az országban. Adva vannak ugyebár a repülőgép-szerelők, akik bejelentik, bagóért tovább nem dolgoznak. Emeljék meg a bérüket tisztességesen, akkor majd javítanak. Csakhogy a másik oldalon, velük szemben ott a Malév, ahol közlik, nem tudnak többet fizetni. Nem a munkásoknak, hanem a munkásokat foglalkoztató káeftének, az amerikai Loc- heed érdekeltségű Aeroplexnek. Mert hát nem a Malév, hanem az a másik cég fizeti a szerelőket. Hogy akkor miért a szerelők vitatkoznak a Malévvel és miért nem az Aero- plex, vagy a Locheed, azt ne kérdezzék, magam se értem. Értem viszont a Malévet. Ott ugyanis azt mondják: a szerelők cége vállaljon más munkákat is, ne csak a Maiévből akarjon megélni. Mert így azért túl egyszerű. Alakítunk egy szerelő céget a Malév kiszolgálására, aztán a repülő cég fizessen annyit, hogy abból mindenki jól megélhessen. Nem éppen piaci gondolkodás, mert akkor valóban egyszerűbb megoldás, ha a Malév saját szerelőivel javíttatja a gépeit. Ä történet — bár megegyezéssel zárult — több, mint különös. Magyar cég állt szemben magyar munkásokkal, miközben a külföldi cég sunyin a háttérbe húzódott. Mint akit az sem zavarna, ha esetleg megszűnne a káeftéje és utcára kerülnének a munkások. Valaki nem volt tisztességes ebben a játszmában! Árpás] Zf)|;rÁN
