Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember (48. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-25-26 / 224. szám
A «IiRÉkrs megyei HïRi AP hétvégi magazinja A bűnbeesett lány Jelinek Lajos tusrajza Halló! Beszélgessünk! Mondták... ...hol volt a Demokrata Fórum? Miért nem söprűzte ki a soraiból habozás nélkül azt, aki a párt elnökébe ilyen alattomosan beletiport (Csurka Istvánról van szó — a szerk.)? És most, a pártból nagy nehezen kizárt alelnöknek megjelent az újabb támadása, amely félreérthetetlen módon „az élet és az egyéni sors mindenek- fölötti törvényeit”, „a kezelési képességet a kézből kiütő” végzetet emlegeti a miniszterelnökkel kapcsolatban, és mohóságában már az idei őszre jósolja Antall alkonyát. Immár több mint egy esztendeje az embernek az a benyomása, hogy abban a gazdasági és erkölcsi Szaharában, amelyet elődeitől örökölt, megy előre egy karaván, a Magyar Köztársaság törvényes kormánya — lehet, hogy más karavánok kissé gyorsabban mennének, néhány homokbuckával előbbre tartanának, lehet, de egyáltalán nem biztos —, megy, küszködve, nehezen, bukdácsolva, elakadva, újra nekirugaszkodva, és ennek a karavánnak a feje fölött ott kóvályog egy dögkeselyű. Egy dögkeselyű, amelyik csak arra vár, mikor dől ki a sorból a karaván vezetője, hogy lecsaphasson rá és felfalhassa. Nem valami kiéhezett, sovány madárról van szó, falatozott ő már 56 hullájából is, a III/HI-as ügynökeként, ami közvetve a szovjet érdekek szolgálatát is jelentette. Beült ő a Kádár-rendszer nagy állatkertjének aranyketrecébe is... A demokrácia kiszabadította besúgói aláírásának rácsai közül és két kézzel szórta elé a zsírosabbnál zsírosabb falatokat: képviselőséget, bizottsági tagságot és egy olyan lapnak a főszerkesztését,- amelynek mérhetetlen deficitjét a magyar adófizetők fizetik. De ennek a dögkeselyűnek semmi sem elég: ahogy — mint ismeretes — Shylocknak a szív kellett, neki a miniszterelnök húsa kell. (Méray Tibor, Párizsban élő magyar író) Békési tallózó Csak becsülni lehet, hogy a Viharsarokban utcára került több mint 33 ezer emberből körülbelül 13—14 ezer dolgozott korábban a tsz-ekben és állami gazdaságokban — mondta Vágvölgyi Gábor, a Medosz megyei titkára lapunk tudósítójának kérdésére a tegnapi értekezletet követően. A farmer- gazdaságok, a mezőgazdasági vállalkozások megalapozásának, indításának támogatása is csak részmegoldást hozhat ebben a kérdésben—hangsúlyozta. (Népszabadság) Fürkésző Vajon hányán tudják, hogy a Békés megyei színjátszás kezdetei a 18. század közepéig nyúlnak vissza. Arról nincsenek ugyan feljegyzések, kik, mikor és hol játszottak először színházat a megyében, de azt pontosan tudjuk, hogy már 1757. július 10-én volt egy előadás a báró Harruckem Jozefa és gróf Károlyi Antal házasságkötése tiszteletére rendezett ünnepségsorozaton. A gyulai menyasszony apjának németül tudó alkalmazottai mutatták be Hueber Antal Das verlone und wiedergefundene Kleinod, oder der ausgetauschte Prinz Sylvius, magyar fordításban: Az elveszett és újra megtalált ékszer, vagyis az elcserélt Sylvius princ. — Halló, Kétsoprony, Fekete lakás? Jó napot kívánok, Tóth Ibolya vagyok, a Békés Megyei Hírlap munkatársa. — Itt Fekete Imréné, jó napot kívánok. —Egy kis beszélgetésre szeretném kérni, ha van kedve hozzá, és nem tartom fel. Miben zavartam meg a telefonhívással? — Éppen asztalhoz ültünk, de nem gond, a gulyáslevest meg lehet melegíteni. Tudja, ilyenkor szoktunk vacsorázni, vagy inkább estebéd ez. Dél körül járok haza, utána szoktam főzni, és amikor hazaérnek a gyerekek az iskolából meg a férjem a munkából, akkor együtt ülünk asztalhoz. —Ki merre jár napközben? — Csabára jár be a család „háromnegyede”, a kislányunk hatodikos, ő a 10-es iskolában tanul, a fiunk a közgébe jár, most éppen nyelvvizsgára készül, és a férjem is Békéscsabán dolgozik. Én tanítónő vagyok, 22 éve tanítok itt, Kétsop- ronyban. Sokszor már úgy érzem, belefáradtam, de amikor látom a kikerekedő szemmel rám figyelő gyerekarcokat, mindig megerősödik bennem, hogy sohase csinálnék mást, ez a legszebb pálya. Most egyébként a nagy felmérések időszakát éljük az iskolában, október 1-jétől gazdasági és pedagógiai átvilágítás lesz nálunk. — Visszatérve saját csemetéikre, hogyan tanulnak a gyerekek? — Jó tanuló mind a kettő, igazán nem panaszkodhatok, igyekvőek, szorgalmasak. A kislány a tavalyi évtől kezdve jár be, főképpen azért, mert versenyszerűen teniszezik. — Hogyan választotta ezt a sportágat? — Ez úgy kezdődött, hogy volt egy válogató Békéscsabán, elmentünk, és az edző alkalmasnak találta őt. Azóta már sok versenyen is sikerrel szerepelt, nagy kedvvel játszik, egész nyáron naponta edzett délelőtt-délután. A jövő héten is utazunk, most Szolnokra, kétnapos versenyre. —Minden szava arra enged következtetni, hogy nagyon családcentrikus. A nagyszülők, vagyis az Önök szülei is a megyében élnek? — A férjem édesapja Csabán lakik, de gyakran kilátogat hozzánk, sokat segít a kertben, a ház körül. Az én szüleim itt élnek Kétsopronyban, sajnos, eléggé betegesek. Nagy családi ünnep volt nálunk nemrég, édesapám, Nagy Sándor ugyanis most kapta meg az aranydiplomát. Otven évvel ezelőtt, Sárospatakon végezte a tanítóképzőt. Egy nővérem van, ő is pedagógus, Békéscsabán dolgozik. A család? Igen, ebben a rohanó világban a legfontosabb, ez nyújt kapaszkodót, ez ad erőt mindenhez. „A tett halála az okoskodás". Szeretettel üdvözlöm az olvasókat: Fülöp Zsigmond E sorokat Fülöp Zsigmond, Jászai-díjas, érdemes művész, az Őze Lajos-díj kitüntetettje jegyezte lapunk Emlékkönyvébe. 1993. szeptember 25-26., szombat-vasárnap Nyolcvan éve halt meg Rudolf Diesel Rudolf Diesel német gépész- mérnök, a róla elnevezett belsőégésű motor feltalálója 1858. március 18-án Párizsban született, és 1913. szeptember 29-én — rejtélyes körülmények között — Londonba hajózva a tengeren eltűnt. 1892-ben kapott szabadalmat új típusú, levegó'sűrí- téssel működő, gyújtóberendezés nélküli motorjára. 1893-ban közzétette elméleti művét a hőerőgépekről, majd 1893—97-ben gyakorlatilag is megoldotta az üzem-anyagnak a motor hengerében való elégetését. „A tűzgéptől a gázturbináig” címmel dr. Horváth Árpád dolgozta fel a motor technikatörténetét. Ennek „A Diesel-regény” fejezetéből idézünk most részleteket: Néhány évvel ezelőtt még minden középiskola fizikai szertárában meg lehetett találni a lég- tűzszerszám vagy pneumatikus gyújtóeszköz elnevezésű kis, egyszerű szemléltetőeszközt. Segítségével a tanulóknak bemutatták, hogyan melegszik fel az összenyomott levegő. Vastag falú, széles üvegcsőben jól záró dugattyú mozoghatott, amelynek aljára borsószem nagyságú száraz taplót vagy fenyőfa forgácsot helyeztek. A dugattyút hirtelen lenyomva a csőben levő levegő felhevült, s ha elég erélyesen nyomták le a dugattyút, a tapló vagy fenyőfa forgács felizzott. Ezért is nevezték tűzszerszámnak. (A készüléket sajnos már a legtöbb szertárból kiselejtezték.) A kis eszközzel bemutatott jelenség —a tapló felizzása—jól mutatta, hogyan lehet munkavégzéssel hőhatást elérni. A légtűzszerzám és a vele bemutatott kísérlet egy német kisdiák fantáziáját felgyújtotta, a kisfiút Rudolf Dieselnek hívták és később, amikor már világhíres feltalálóként ismerték, gyakran elmondta, hogy motorjának alapgondolata azokon a fehéren A mérce: semennyi! Az orosházi illetékes nem érti, miért vannak felháborodva a polgárok azon, hogy az önkormányzat húszmilliót akar költeni egy emlékműre, amelyet a városalapítás 250. évfordulójára terveznek hatalmas kőtömbökből összerakni. Egy emlékmű — akármilyen szerény — pénzbe kerül. Ha már egyszer közigény van rá—ha valóban van rá igény a városban —, akkor fel kell építeni. Nyilván takarékosan, a lehető legkevesebb pénzből, kellő művészi igénnyel. Mert nagy baj lenne, ha egy várost arra kárhoztatnánk, hogy sokadíziglen elviselni legyen kénytelen egy dilettáns alkotást. A képlet tehát egyszerű: kell vagy nem kell. Ha kell, akkor meg is kell fizetni. Ez lehet a vita és az érvelés tárgya. Az orosházi illetékes azonban úgy gondolta, van ennél súlyosabb érv is, miszerint az elmúlt negyven év alatt a november 7-ére megvásárolt koszorúk ára — kiszámolta — 12 millióra rúgott. Ez ugyebár évente 300 ezer forint. Ennyi vagy nem ennyi, majdnem mindegy, tény, nagy marhaság volt tucatszám vásárolni a koszorúkat november 7-ére. De azért— ahogy pestiesen mondják — az összehasonlítás se semmi. Mert a párhuzam azt sugallja, a 12 millió felmenti az emlékműépítőket. Vagyis, ha „azok” annyit költöttek koszorúra, akkor mi is költhetünk annyit emlékműre. Nem először találkozók az effajta sánta párhuzamokkal. Ki ne hallott volna már a felmentő megjegyzésről: „mit van úgy felháborodva azon, hogy X vagy Y egy vagyont spekulált össze magának, amikor »azok« kétszer- annyit loptak.” Mintha a múlt hibái vagy bűnei mentségül szolgálnának a jelen hibáira és bűneire. Nem uraim! A rendszerváltozást nem azért hirdették meg a választások idején ringbe szállt pártok —• a szocialistáktól az MDF-ig —, hogy beérjük ennyivel: a hibák és bűnök felével. Itt a mérce csak egy lehet: bűnből, hibából, a demokrácia és a közakarat sárba tiprásából: semennyi. Különben minden hiába volt. • Árpási Zoltán Dízelmotorok a müncheni kiállításon 1898-ban régi fizikaórákon született meg... ...Diesel tudta, hogy kora jeles mérnökeit csak hosszas bi- zonygatással tudja elvének helyességéről meggyőzni. Ezért 1892 januárjában kis könyvet jelentetett meg Theorien und Konstruktion einen rationelle Wärmemotors (Egy gazdaságos hőerőgép elmélete és szerkesztése) címen, amelyben találmánya elméletét és szerkesztési elveit fejtegette. Könyvében sok előnyt ígért, kifejtette, hogy nincs szükség kazánra, kéményre, nyílt tűzre, terjedelme kicsi (ami hajókon különösen fontos lehet), egyszerűsége lehetővé teszi, hogy a kis üzem gazdaságos erőgépe legyen. Számítása szerint a tüzelőanyagot a motorhengerben elégetni sokkal gazdaságosabb, mint a géptől távoli kazánban. A kis könyv megjelenése után a szakértők már Diesel- schen Motorról értekeztek (ami Diesel-féle motort jelent), majd hamarosan csupán dízelmotorokról beszéltek... Ipartörténeti tény, hogy a dízelmotorok gyártását Németország határain kívül Magyarországon kezdték meg először. A legelső szériából való, álló elrendezésű, egyhengeres dízelmotort kiállításon a magyar kormány vette meg, és azt a győri fa- és fémipari szakiskolában szerelték fel...